Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-03-06

1910. március 0. {•Apai Lapok A felolvasott igazgatósági jelentós közli, hogy a mult év ugyanazon rohamos emelkedést mutatta, mint az előző éviek és hogy az üzlet ­eredmények az intézet erős fejlődéséről és hala­dásáról tesznek tanúságot. A zárszámadás ada­tait vizsgálva megállapíthatjuk az intézet iránt mu­tatkozó bizalom és népszerűség továblii fokoza­tos erősbödését. A lefolyt évben folyósittatott 190.900 K kölcsön és 20.174 K előleg, összesen tehát 210374 K, amely összeget hozzáadva a mult évre Kamatozó ós 448 900 K-t kitevő köt­ményállomáiiyhoz, a kihelyezett összegek 004.974 K-ra rúgnak. Az évi mérleg 01.998 K 18 fillér tiszta nyereséget mutat a mult üzletév 00.792 K 10 fillérjével szemben és ekkép 1200 K 2 fillér emelkedést mutat fef A III. évtársulat 5 évi időszakát betöltvén, feloszlik és 229.000 K-t kitevő vagyona felosz­taiidó lesz és mivel ezen összegből kölcsön és előleg fejében 142.770 K ir.ár kifizettetetett. a késspensben felosztandó összeg 80 230 K-ra rug. Ugyanezen évtársulatnak 30.024 K 9 f. jövedelme is felöntet alá kerülvén, ebből l-l betétrészre 17 K 6 f. esik. A közgyűlés egyhangúlag tudo­másul vette az igazgatóság jelentését és elfogadta a feloszló III. évtársulatnak a nyereség felosztá­sára vonatkozó azon javaslatát, mely szerint min­den betétrészre 17 K fizettessék, a 109 K 9 f.-t tevő maradványösszeggel pedig a törzsalap do­táltassck és mivel a III. évtársulatot veszteség nem érte, a bet.étrészenként, 1 K-t tevő beiratási díj is visszatérittessék. A felosztandó nyereség tehát a betát 5 és tél százalékának felel meg. A közgyűlés a kifizetés határidejét febr. 28, maié. 1. és 2. napjain d u. 8-6 órájára tűzte ki. A zárszámadás és mérleg előterjesztése után Lázár Ádám felügyelőiűzot.tsági elnök olvasta fel • telügyeiöbizottság jelentését, melynek tudomá­sulvétele titán a közgyűlés a felmentvénvt. min­den irányban megadta. Kzután elnök bejelentette a VIII. évtársu­latnak 8588 bet ét résszel történt megalakulását, amit a közgyűlés örvendetes tudomásul vett. Végül választásra kerülvén a sor, a Lázét A Ián elnöklete alatt kirendelt Morsos István é> StraOZS Arnold tagokból álló szavazatszcdö bi­I 'ttság küzlienjöttóvel az alapszabály értelmében kiiépí-tt Barna Ignác. Bülitz Ferenc, dr. Gottlieb Sándor, llercz Béla, Kiss Krnö, Koréin Vilmos és Schwartz Vilmos ig. tagok újból megválasz-| tattak. A lemondott Kerpel Gusztáv rendes ig. tag helyébe Böhm Samu, póttagokként pedig Klein Vilmos és Víz Ferenc választattak meg. Ezután a telügyeiöbizottság tagjai újból megvá­lasztattak. Az illés berekesztése előtt Böhm Samu a mélyen érzett bánat szavával emlékezett meg Adainovich Lázár intézeti pénztárosról, aki a mult év folyamán áldásos munkásságának és te­vékeny életének teljében elhunyt és aki intéze­tünk alapításában és fejlesztése körül kimagasló érdemeket szerzett. Indítványára emlékét és ér­demeit a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökítette meg. A szövetkezeti tagok nevében ugyancsak, Böhm Samu fejezte ki elismerését, az igazgató-1 ságnak, a felügyelöbi/.ottságiial; és a tisztikarnak azért a sok és nagy eredményért, amelyet elért és amellyel az egyesek és az összesség ugy anyagi, mint erkölcsi jólétét dolgozva, működve és hatva előmozdították; abeli nézetének adván, ínég kifejezést, hogy ettől' a vezetőségtől ilyen eredményt vár és remél a jövőben is. A lelkes éljenzés ulan elnök köszöuet-f mondott a meg­jelenteknek és az ülést bezárta. A Jókai-kör estélyei. — 1910. február 26. ós 27. — A Jókai-kör részben a Petőfi-Jókai szobor­alap javára a pápai szinházban mult szombaton hangversenyt, mult vasárnap pedig színielőadást rendezett, melyet vasárnap este a Gritf-szállóban társas vacsora és táucmulatság követett,. Mindkét este magán viselte a gondos elő­készítés jeleit, l'gv a hangverseny, mint a színi­előadás messze lé id állt a szokott, műkedvelői nívón és a színházat megtöltő közönséget a szó legszorosabb értelmében ritka élvezetben része­sítette. Az első este tartott hangversenyt az áll. tanitóképzöintézet ifjúságának zenekara vezette be. A mintegy 25 tagti, Bagyréazt vonós hang­szerből álló zenekart Gyémánt Miklós intézeti zenetanár dirigálta és a lansoloii levO Magyar kesergővel, mint B s.ia ... .'.I adott mazurkával elénk tapsra ragadta a hallgat óságot. Szépen elő­adott dekiamációt is hall'.ttunk. KovBCI József értelmesen, nyugodtan a költemény szép részen ügyesen kiemelve Mauueluek A ruha c hatásos szerzeményével általános megelégedést keltett a hallgatókban. Majd Naeter Elza, a frankfurti opera tagja gyönyörködtetett bennünket olasz, magyar és német inüdalokkal és népdalokkal. A bájos megjelenésű művésznő, kit leendő sógor­nője, Dely Margit kisért zongorán, nemcsak n«gy terjedelmű hangjának szépségével, hanem előadó képességével frenetikus hatást keltett. Gyönyörű volt a Gáty Zoltán. Rácz Dezső és Kis József hegedűn és zongorán előadott zeneszáma. Egy kedves zenéjit szinfóniát mutattak be. érvénye­sítve benne ragyogó tehetségüket. A hangverseny második részét a főiskolai énekkar nyitotta meg. A hatalmas, jól szervezett, és kitűnően vezetett kar kifogástalan éneket pro­dukált. A műsoron levő dalt természetesen meg kellett toldania egy ráadással és a közönség óvá­oiószerii tapsviharral hálálta ineg a nyújtott él­vezetet. Kimagasló poufja volt a műsornak Hannos Blanka zongorajátéka. Tüneményszerű tekuikája és az • művészi tudás, mellyel a nehéz zeueszer­zeméuyek minden szépségét érvényesítette, még a nem zeneértöket is magával ragadta. Valósá­gos orkánja a tapsnak hangzott fel játéka után. Miután még Naeter Elza énekelt néhány mű- és népdalt és saját zongorakisérete mellett megtoldotta a műsort 1-2 magyar dallal, befeje­zésül egy élőképet láttunk, melyet Karlovitz Adolfot, Kluge Matild. Hatos Linas, Nagy Gizi és Margit. Takách Jolán, Tóth Kszter és Thury Nagy Jánosné alakítottak Herz Dávid rendezése mellett. A szépmüvészetek Athénban, az volt a cime a képnek, melynek al .kjai festői görög jel­mezben elbájol. '.an sz-'-pek voltak. Alig. hogy le­ment a függöny, a kitartó tapsra újra fel kellett azt vonni, hogy a közönség újra gyönyörködhes­sék a miudfuek felett kedves, sikerült képben. Vasárnap, a műkedvelő előadások második és ufolsó estéjén Csiky Gergely színmüve, az „OrÖk törvény" került színre derék műkedvelő csapat buzgó közreműködésével. Eltekintve azon felfogásunktól, hogy komoly darabok választását — melynek eredményes el­játszása kipróbált tehetségeket, alapos készültsé­get igényel — műkedvelők számára nem nagyon ajánljuk, mert sokszor alapos korrektség hiján komoly jelenetek komikus szint öltenek — az A körmölnek daliás erdésze szívesen ráállt és rázendített : Magas a kas/arnya, Előtte a strázsa StráSSt uram. ZS egekre kérem Nyalka huszár a szeretőin nékem EVeazzea hosszja Strázsa uram, csak egy iniiiiitára Nem lesz abból senkinek se kára Szentül megígérem. I'opper leíró erdésze, a bakai iszt nem hagy­hatta szó nélkül. Hogy ez szebb katonanóta, amit ö t nd : Ha az utcán szép lányt látok, rákiáltok: [„Halt!" Jól a szeme közé nézek: „Halt, wer da!" Amint látom, milyen csúnya: ..Kehrt Euch!" Szaladj tőlem, ó tn csúnya : „Laufschritt! |„ Marsch!" lszoiivu liahotár.i fakadtunk mindnyájan. Még az örökké Mzouioru Szupinek is felcsillantak a né­ne! szavakra szemei és a vén asszony ura is elmo­s ilyogta magát. Bizonyosan eszébe jutott, hogy a (elesége is müven csúnya és mennyivel kiilöinb do­log az, ha Egy tiz.eiihatesztendős kis lány Megyén a regiment után. Elmondta, hogy a felesége, ki jól-rosszul zon­gorázik és énekel, nemrég azt. énekelte zongorák i­séret mellett: Bárcsak én madár lehetnék II egyen-völgy ön átrepülnék. Mire sóhajtva mondtam: bárcsak! O aztán csaknem sirva fakadt, szememre hányta, hogy nem szeretem s hogy, azt mondja Pénzein aiiDvi, mint polyva Azért nem kapuak rajta Dicső doliárklrálvnő En is ssegéjay vagyok. Kedvetlenül keltem le', hogy elmenjek a ka szólóba. Először visszatartani igyekezett szép szó­val, majd beleegyezett táv>/..ísomlui, csak arra kért. ne karagadjaki mondván: On ue duzzogj és ne kívánd Oh ne duzzogj és ZS bálul Oh ne duzzogj és eredj Jó utat, jó utat és ne feledj. Mintha lehetne öt elfeledni. — Gyei ekek! — mondja ugy éjfél körül az elnök. — Most menjünk vissza a városba. A un Wíntcrslein barátunk (a szállodás t. i.) már úgyis nehezen vár bennünket. Aztán az utcán ne ordít­satok, mert. m ut más am a rendőrkapitány, meg más a rendőrség, mint deákkoruiikbati. Hamar iga­zolásra szólilhatnák fel azt. ki az éji csendet há­borgatja. Még tán be is kiséraek ! — Mit? — kiáltják csaknem egyhangúlag. Szalmaszál a vízbe, a viz.be, a vif.be Engem rendőr nem visz be, rendőr nem visz. |be. Szép látvány volt, mikor így párosává', egy­másba kapaszkodva bandukoltunk a város felé, persze dúdolva, hogy Ballag már a vén deák, tova Nemsokára vagy 20-3(1 lépésnyire tőlünk fel hangzik az éjjeli őr dala : Alle meine Herrn last Euch sagn Der Hammer hat r.Xvölfi gschlagn ii.-Li- lleissig Acht aufs Feuer u. Lischt Damit Euch kau l'nglüok gsehiauht. — Mit karattyolsz te itt? Hát még mindig nem tanultál meg magyarul? Mi? Gyertek, tanít­suk meg — szól az. elnök — kettő fogja a fülét, én meg belekiáltok : Hallja minden háznak ura. — No mondd utáiinain. Egy kettőre! — Sándor — mondja nekem Guszti bátyáin — jó lesz ha előre megyünk, mert ennek nem lesz jó vége. De meg mar ideje lesz haza mennünk. Holnap még úgyis találkozunk a fiukkal a búcsú­zásnál. Ugy is történt. Titokban előre siettünk é* nemsokára hallottuk, amint az éjjeli őr megfújta a vészkürtöt, felhangzottak a rendőrök sipjelzenei ig es hálát adtunk a jó Istennek, hogy idejében meg­léptünk. Másnap tudtuk meg, hogy semmi baj se tör­tént. Az ejjeii őr vészkürtjébe kínjába a Ssepi fujt, ki német sógorának fülét féltette, hogy vagv eluza­k.nl a húzástól, vagy hestakad az. orditozástől, a rendörök sipjelzését meg ők magiiK utánozták, mert mint alele erdész-bányász népségnél mindegyiknél volt valami fütyü'ő. Eleven rendőrt ők ép ugy nem láttak azon a tájon, akárcsak Pápán lettek volna. A búcsúzás természetesen njra ivással volt kapcsolatos. Már luagam is megsokaltam, mond­ván : • — Hát nem lesr vége ennek a sok ivásnak! — De nem ám — mondják — hanem Addig iszunk, amíg állunk, Míg az. ajtón kitalálunk Ha az ajtón ki nem tanálunk Vagy ki dobnak, vagy iit hálunk Tlijuhajjaj ! Itt a régi kedvem Tlijuhajjaj njra legény lőttem. Hogyha tudná a feleségem, Bizony l-t- ii adna nékem A sodrófával, de thjuliajjajü! (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom