Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-03-27

XXXVII. évfolyam. Pápa, 1010. március 27. 13. szám. PA PA I LA POK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidóki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik in i n d e n vasa r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal Ooldlicrg (iyv.la papirkeicskedése, l-'ö-tér 23-ik szám. Hirdetéseket SfTezaéf szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkeszti: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelés la;'tulajdonos: GOLDBERG GYULA. II Klűfizntésok és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiildendCk. A lap ara : Sgéll évre l'J kor., félévre H k.. negyedévre ! k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyva szám ára 'M öli Feltámadás. Feltámadunk zeng a zsolozsma a légben! Feltámadunk, hangzik az égi kórus zengzete! A termeszei is feltámad, lerázva a tél dermesztő jégbilineseit, feltámadt a szabadság is szétzúzva a százados rabigát, melye! zsarnoki kéz reáuk vetett. Minden újra éled, minden lüktetve érezteti az újjászületés magasztosságát. De hajh. az emberek szive keményebb a természetnél. Azt a rabigát, mit százados rossz indulal veri a szivek köré, a feltámadás hólehér ünnepe sem képes megtörni. Rideg és kietlen, sivár és kegyetlen továbbra is az emberi kebel, nincs könyörUlettel embertársa nyomorán. Az ige feltámadt, de sikel fülekre talált. A romlott társadalom kegyetlensége határtalan s uj Sodorna és Gromora fenyegeti as emberiséget, meri pártfogóba ismét néni találna 1 *>.í«» leiket, kikért kegyelmet érdemelhetnének. Tellig a természet, az örök itju a mindig egyenlő természet intő példái mutat a megújhodás, a javulásra. Lám ß minden tavasszal lerázza téli tunyaságát, erdő, mező kizöldül, madarak csiesergésétői visszhangzik a csalit s verőfény tüz le mindenre. A természet mosolygós köntösét öltötte fel, miután a tél kegyetlen hidegével oly BOkáig kínozta a szerencsétlen nyomorgókai. De az emberi szivek dermesztő fagya sem enged a Mderüll égből lemosolygó nap esókjaira, megtartja továbbra js kegyetlen hidegségét miudaz iránt, mi részvétel érdemel, A virág feltárja illatos kelyhét a szomjas zümmögő kfa méh előtt, de az emberek dus éléskamrája zárra van az éhező, jajgató tömeg előtt. Hát a virág szive könyörületesebb, mint az emberé? Hál •> krisztusi tanítása természetnél megfogamzott, esak a a emberek szivében maradi meddő? Mim' szomorú kérdések ezek e szent napon Minő kétségbeejtő reá a Felelet. E szem Ünnepen, e hófehér sugárzó napon, mi időn az emberek az Ájtatosság tiszta kőn tősét öltve magukra, a csiliiiixelő harang szóra az Ur oltára elé járulnak, hogj mellüket verve bevallják: Mea culpa I mea imi.xima culpa, nem szabad elzár Ikőznünk e rideg szavak elől. Lássuk U mindnyájan az előtt a szent oltár előtt mely mindnyájunk szivében székel, hogj szörnyű az a részvétlenség, mellyel em bertársaink sorsa iráni viseltetünk. Hogj I kegyetlenül érdes, érző emberekhez nen i méltó viselkedésünk minden uránt, m jobb sorsra érdemes. Vallja be, hogy mindennapi éle TARCAi Te is csak olyan vagy . . . Te is csak olyan vagy. mint a többi: álnok. Ürülsz, ha szövődnek rólad térti álmok, 8 bár a vallomásod kígyó sziszegése, Szabadulni tőled nem indok én ineg se. Hány s/ói- megátkozlak, hányszor meggyűlöllek ! S mindent eltelejtek, mikor megölellek. Kinőni akarlak, iiinint érdemelnéd, S ha bántanak, mégis odaállok melléd. A setéitől is óvni. védeni akarlak, l'edig a szivedből soha sem lukadnak Őszinte érzelmek, csak kegyetlenségek S nem látok, esak kínzást, ha szemedbe nézek. A te szived is esak hétköznapi fajta. Szélmalom • lelked, — a szeszélyed hajtja, — Nem emberi lelek, bár azoktól lettél, Ördögök vezettek, mikor járni kezdtél. Nem olyan vagy meg sem. mint a többi. BoH |szabb. Álnokabb százszor, ezerszer gonoszabb, S ami hitványság van milliónyi szivbe, Vadul kering az mind, a re eleidbe. S mégis csak szeretlek, ragaszkodom hozzad. Leseti), mint változik lelked, szived, orcád. De ha gonosz voltod végkép megismertem : En hagylak el téged, nem te hagysz el engem! Vértes Karoly. Az aszfalt betyárok. — ,\ apai lapuk eredeti tár" á j a. — lila Pintér Gyula. — Valamit kell tenni — szavalta nagy tűzzel a kis Deriné a Mnlomszegiek zsurjan — inert ez mar tűrhetetlen, amit ezek a tolakodó asztalt bet várok vénhez visznek Hiszen tisztességes aszszouv inal' lenyes nappal sem mehet tóink kisélók nélkül végig az nteitn. — Ugy van — zngta rá az, egész, asszouysereg — valamit tenni kellene. De mit? — A lapokhoz Kellene fordulni, hogv bélyegezzék meg óket — vélte egy szelid, szóké aszszonyka. — Milyen naiv vagy te, liellaeskáin — kacagta a tapasztalt háziasszony — hiszeu a szegény 1 njságirók már száz. akii tintát rápazaioltnk arra a témára, de nyomtalanul hangzik el a szavuk. Az. utca lovagjain nem fog az erkölcsi prédikáció. — A rendőrséget kellene igénybe venni — hangzott az ujabb javaslat — Lári-t'ari — mondta ki a szentenciát az egész kórus - az. mindig nagy feltűnéssel jár és dis/l ing vall asszony csak nem csinál utcai spektákulumot. — Nincs itt más mód — fejezte be a vitat a tűzről pattant Kardos li- — magunknak kell megvédelmeznünk u.agunkat a tolakodók ellen. Ami engem illet, en még mind'g módját tudtam ejlem, hogy kitéljek előlük, vagy megszabaduljak tőlük. Ebben a dolgok ben nem érnek semmit ar. úgynevezett ereives rendszabályok Itt esak a tapintat, íeleniénvesség es ügvesség segit. Látjátok, engem már hetek óta ühloz valami ficsúr. A Váei-uteábiui, a Kossuth Lajos-utcai korzón nem tudok egy lépést tenni, hogy a sarkamban ne legyen. De eddig még nem tudta annyira vinni, hogy megszólíthasson; csak a szemtelen ftksziiozásával bosszant. De a világ minden kincséért sem árulom el a hosszúságomat ; egvsterüen tudomást se veszek a szerencsétlen tlótásról. Am ha merészebbé válik a tolakodás, majd megkapja tőlem a leckét. Az asszonyok aroán gúnyos mosolyok villantak itt. Azután másra vitték a beszédet. * » * Másnap a Kossuth Lajos-utcán megint útjába akadt Kardosnénak a gavallér. Kpen vásárlásokat végzett a csinos asszonyka s kezébe egv termetes csomaggal indult haza, a kózelíekvö Szcntkitályiutcaba. Kittébe jutottak a gúnyos mosolvok, melyekkel barátnői a isuron kisérték az elbeszélését s hirtelen elhatározta, hogy végez ezzel a tolakodó emberrel. Kanttal nem élt azzal a taktikával, ani't már hetek ót i követett, hogy mindig valami ismerős asszonnyal vagy férfival ment végig a korzón, hogy távol tartsa magától a ficsin t. aki fáradhatatlan kitartással járt utána. Most teh.it c«ak futótag köszöntötte nz ismerősöket s megállott «gy áruház fényes kirakata előtt. Amint elóre tudta, ugy törtéut minden A gavallér mindjárt ott termett mellette s mohó vágyakozással tekintett a szeme közé. O pedig nem <ajos forgatagában mindenki önző érdekét hajszolja. Hogy félre löki durva 'iküllel a gyöngét s elveszi a falatot uz éhezőtől, bogy saját kényelmét azzal is növelje. Valljuk be, — hiszen a felmentési az tlr földi szolgája bűneinkért megadja. — valljuk be, hogv könyörtelen kézzel toljuk el a gyengébb erővel küzdőt a pocsolyába, a veszedelembe, romlásba, bakiiba. Valljuk be, hogy szivünket meg nem indítja a nyomorgó keserves jajszava, az éhező hörgő könyörgése. Valljuk be! Valljuk be! Valljuk beí . . . S orgonazugáfi közepette csak döng, esak döng az ököl a keblek felett. Száll az ajkakról a mea culpa, mig az agyak már uj fortélyokon gondolkoznak, amelyekkel az embertárs embertársát kijátszani szándékozza. Ha feltámadás hatalmas gondolata nem visz tisztnltabb érzelmeket a szivekbe, ha a természet, újra éledésének symboTikus példája nem figyelmezteti az embereket egy uj érdemesebb élet megkezdésére, akkor hiába gyónjuk meg számtalan bűneinket Krisztus földi helytartója előtt s hiába adja reá a felmentvényt, életünk esak bűnök szülője végső stációja a pusztulás. Térjünk magunkba. A langyos tavaszi napsugár melegétől üdítő szellő fújja ki agyainkból a kinzó s kegyetlen