Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-03-13

XXXVII. évfolyam. Pápa, lí)10. március 13. 11. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatosaean.uk es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v snr n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldlier-r Gywla ]>u[>ii'kcieskedéae, Kő-tér 2:f-ik szám. Hirdetéseket etryezseg szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptiilajdonos: GOLDBERG GYULA. KlőlÍ7Ptém.|c és hirdetem dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: eifész évre \ > kor., félévre Ö k., negyedévre Ik Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyet szám ára .!0 HU Az Esterházy ut keleti sorának kiépítése. Már több ízben írtam a helyi lapokban Pápa város,inak nyomorúságos építési módjáról. Körülbelül 200 város van hazánkban: de a síkságon épült városok közül alig van még egy második, mely oly szerencsétlenül van épitve, mint Pápa. Városunk egy összefüggő szabad térség által inog nem szakított, folytonosságot képez. Utcái — csekély kivétellel — mind szűkek, görbék, zegzugosak és ninrseiiek keresztutcák által szelve. Ehez járul még, hogy házhelyeink még a külvárosban is igen kicsinyek; minek következményt-a csupa BZÜk udvar. Ezért a szabad levegő világosság és napfény nem képesek a lakásokba árainlaiii; mint ez szükséges és ezért lakásaink túlnyomó része nedves és egészségtelen. Már pedig az egészség fenntartásához az említett három tényező szükséges nagy bőségben. Mintegy 12 év előtt, egy uj vlros* rész épült a vasul leié. Az akkori időben működött építészeti bizottságnak én is tagja voltam és nagy meggondolással, higgadtsággal és lehető takarékosságai állapítottuk meg az Erzsébel város utcatervezetét és annak házhelyeit. A Bakonyért, mely diagonáléban szeli át ezen területet, itt akartuk helyezni ezen terület szélére, bogy egy széit terra inumol nyerjünk, mely igen alkalmas lett volna házépítésre. (*>akis 20 méter s/.éles. egyenes utcákat terveztünk: a legdélibb utcát, jelenleg Hunyadi János utcát pedig ugy terveztük, hogy ennek csak egy házsora, az északi legyen, hogy a lakások a parkból egyenest kapjanak jé levegőt. A városi közgyűlés — sajnos a Bakony ere áthelyezéséi eldobta; alig 4000 íorinl költség megtakarítása végett csúffá tette az égési városrészt, meri most valamennyi uteában akadékoskodik az igen csekély vizzel biró és nyáron át többnyire száraz Bakonyere. De a tervezet többi részét a közgyűlés elfogadta. Mit látunk a kivitelben?Csak egyetlen egy utca a Vörösmarty-utca 20 méter széles; a többi szégyenletes keskeny és mivel a szövőgyárnak kél utcaterel ajándékoztuk vagy adtuk el, csupa zsák utcát csináltak, ugy. hogy az uj városrész teljéstül teljesen hozzáülik a régi városhoz. A Hunyadi János-utcában pedig a déli oldalon, mely szabadnak volt tervezve, 10 házhelyet adtak el. melyeket he is építettek a város közegészségének kiszámíthatlan kárára, amit az a néhány ezer korona mi ezekért helolyt. sehogy sem tud pótolni; leszámítva azt, hogy a park ezáltal sokkal kisebb lett. Két mérnöknek volt alkalmam bemutatni az uj városrészi és mindkettő megbotránkozotl az ilyen utca osinálási modo» rnn és nem valami hízelgő jelzőkkel tüntettek ki bennünket Ugy hallom, hogy az Ksterházy-ut eddig üres keleti sora —.nem tudom — hánv házhelynek lett eladva. Félek. hogy ennek ;i szép utcának a beépítése szinte a régi rossz modorban fóg megtörténni, mert alig lesz gondoskodva keresztutcákról ily hosszú területen. Jé] tudom, miféle ellenvetéseket fognak a kereszt a teák ellen felhozni, de ezek az érvek nem bírják jobb meggyőződésemet megingatni, mert megrontják városunk jövőjét. Városunknak kötelessége a '1 kereszt uteához szükséges most csekély területet megszerezni és szabadon hagyni, hogy a jövőben meg lehessen csinálni azok folytatását a Győri-utig; mert bizonyos az. hogy talán nem is oly messze jövőben a (íyöri-ut és az ESsterházy-ut közti térség be fog építtetni és tudjuk, hogy a kálvária temető már betelletl és uj temetőről kell gondoskodnunk. Bzenfelttl egy uj északról délre a vasúttól a Győri-utig menő uj utcáról kell majd annak idején az akkori városi hatóságnak és közgyűlésnek gondos* kodni. Egy francia közmondás azt mondja gouverner cest prevoyer, ami ann

yit tesz: aki égy országot, varmegyéi, városi kormányos, annak kötelessége előre látni, a jövőről gondoskodni és nem szabad azt elrontani. Egy latin közmondás ehez illően pedig ezt mondja: Vi deant consules, ne quid respublica detrimentuni eapiat. azaz a hatóság kötele—ege a városi mindennemű kártól megóvni. Ezért kötelessége a városi hatóságnak. ezen ut idején levő gyermekjátszó helvét, a város szái. ára megszerezni és eddigi rendeltetésének fenntartani. M. I IMI / *~~*

J TÄRCÄ^ Névtelen Levél. II »tos, piciny levélkét kiiptiim, Aranyszegélyű, rózsás papíron. Sserelnies. gyöngéiI nöi kél irása . . . I'e mert nevet nem irt alája, II"gy kitol jött nem tudhatom. Minden toribaa Ioné vallomás, A holt betű is vágyakra tanit 8 hiába nézem össze-vissza, A kis levél csak azt nem mondja. Amire szivem szomjazik. Hál nem tudom! S m-g kell benne nviiIgoduom. A többi kérni ezt is elteszem . . . U lesz tehát kinek nc\.t MS tudtam. Akiről annyit álmodoztam : Egyetlen hü seerelnseeem, Espagnole. El:r2C2.o:ra.t-A .Papai Lepek' e r e il e t i tarjája. — lita Garvay Andor. A művésznőt, művészi pályája liarinineiidik évfordulóján ünnepelték. Kicsiny, illatos etalonját tele hordták virággal, koszorúkkal, a jóbar.itok ét a tisztviselők. Mind eljöttek vahiiuetinyien. Eis nem volt hely • »iüvésznö apró, fehér kezein, rózsás arcán, söt könnyű csipkés olthoukáján sem, aliová csók, becéző simogatás ne jutott vohia. Az ünneplők aztán lassan eltávoztak, hogy ue zavaijiik emlékeiben. Kívülről beszüröilöt még távozásuk nesze, egy szó egy elmosiidott kaeaj. a melv bele olvadt a halk asszonyi kacagásba. A nagv asszony ott állott a sz.oba közepén virágjai között s arcát íteletemet\re piciny csipkekeiidöjébe, sírt halkan keservesen. A függönyük küzütt beáradt kividről • téli napsugár lialaviíny ténycsóvajii, odaesett a szép asszony karcsú, leányos termetén', körül csókolta ezüstös, hófehér haját, aztán elmúlt lassan, belehalt a szállongó esti homályba. Killt esteledett . . . Még egv ember nllt I szoba küzepén. Nem ment el a többiekkel. Szótlanul nézte azt a nzép öregasszony I. Mert még mindig szép volt ar. az asszony. i Neki legalaiih szép Olyan mint harminc ev előtt, a csillogó, aranyos hajával. A térti csendesen a kalapja után nviilt és menni készült. Lépéseinek neszét elfogták a puha, nehéz szőnyegek s ott állott már az ajtó előtt. Mikor azonban kezét a kilim-sre tette, az asszony egysterre felfigyelt. — Hát maga is elmegy, Meder? — kérdezte halkan s valami fájdalmas szemrehányás volt a hangjában, mikor beszélni kezdett. — Ks csak igy lopva, buesiitlanul ? — Nem akartam önt megzavarni, irma — mondta a férfi. — I'./ a nap az emlékezésé és olyankor szeretünk egyedid lenni. Az asszony sznja szög'etebcn valami keserű redő támadt e szavnkra és ugy felelt erdeseu, idegenül csengő hangon : - Az emlékezésé . . . Igaza van. Maga mondta ki Sándor egyedül becsületesen, hogy mi vár rám ezentúl a többek, meg ezek á virágok itt csak áltatnak, ámítanak. Mi más is várhatna még a kivénült, divatja mult, oreg szuiésruőrw az emlékezésnél? ... A barátjai, a hámiilói lassanként szerte szelednek, ki erre, ki meg amarra, sokan ki a temetőbe. Istenem . . . Harminc év nagy idő ... Ks mikor a szinés/uöt jubilálják, csak kegyeletesen figyelmeztetik rá. Iiogy megvéd uült.