Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-12-11

relében fog életbeléptetni. Az ily módon való fizetésrendezés azonban csak névleges, mert a tisztviselők az uj táblázat szerinti fizetést teljes egészében csak akkor élvezik, ha az illető város egy vagy két esztendő múlva akkora állami hozzájárulást kap, amelyből a már most beállított fizetések utalhatók lesznek. Első pillanatra ugy látszik, mintha az ilyen fizetésrendezésnek semmi értelme sem volna. Pedig van. És pedig az, hogy az illető tisztviselőket és azok családját már most biztosítják a magasabb fizetésre és ha időközben bármelyik nyugdíjba megy, vagy elhal, a nyugdíj neki, vagy özvegyének a mostani uj táblázat szerint fog számíttatni. Ez az úgynevezett fizetés nélkül való fizetésrendezés, amelynek éppen semmi sem állja útját, hogy képviselőtestületünk is meg ne tehetné, annál kevésbé, mert ehez egy fillér áldozatot sem kell hoznia. A gyermekbetegségek és a nép. Nyáron az erdő magányában járva, szinte visszafojtott lélekzettel hallgatjuk a madarak vidám énekét, mely örömmel, a természet iránt való szeretettel tölti be az emberi szivet. Önkénytelenül is a hang felé irányul tekintetünk és keressük a lombok közt elrejtőzött dalnokot. Egyszerre csak elnémul a dal, fájdalmas, síró hangokat hallunk. Dalosunkat elnémította, elragadta a madarak réme: a vércse. A mit sem sejtő kis madár, mely előbb még ugy örült az életnek, zsákmányul esett. A családi életnek is vannak goudnélküli felviditói, kik csacskaságukkal, élénkségükkel elevenné teszik a család életét; örömre, szeretetre gyullasztják a szülők szivét. De megvan ám itt is a gyermekszoba körül settenkedő gonosz ellenség, mely ott leselkedik a családi tűzhely mellett, várván a pillanatot, midőn ejlön a zsákmányszeizés ideje. Ott vannak a gyermekekre annyira veszedelmes gyermekbetegségek, melyek váratlanul toppannak be gyakrau a legvidámabb gyermekszobába. Az orvosi tudomány folyton kutat, hogy a bírálat, inkább tudatlanságból mint roszakaratból származó beszéd ahos a példátlan gyanúsításhoz képest, mit egynéhány tehetetlen kapaszkodó törtető csak ugy szóval próbált a közhangulat megzavarására, Erkel kisebbítésére közreadni. Leírni azonban nein merték, inert nyilván féltek a nagy közöuség érdekuélküli igazságos ítéletétől. Nem kisebb dologról van BZÓ, mint azon híresztelésről, hogy a Hunyady László, meg Bánkban zenéje Erkeluek nem saját terméke, hanem egy operai tagé, Kayser, később Császár Györgyé, kitől valami uton módon eltulajdonította, igy téve lehetet lenné a versenyt s egyúttal anuak tovább haladását. Császárnak egyébbként „Kunok" cimü upnréja közismert. Lehetett azonban más hangokat is olvasni Erkel költészetéről. A „Houderü"-ben P, Horváth Lázár igy kezdi nagyszabású tanulmányát, melyet nagyban és egészben ma is aláírhatunk: „III vau a magyar zenének jövendője, ha zeneművészetben valaha magyar iskoláról szó lehet a polgárosodott népek között, ugy annak megállapítását uagyrészben Hunyady László szerzőjének fogja köszönni uemxetüuk. Erkel Ferenc geuialitása megmutatta, mikép leheteud európaivá einelui a csárdák gönyörü melódiáit, ismeretleneket mindazok előtt, kik nem magyarok, sőt ismeretleneket még a magyarok előtt is, kik a népélettel soha semmi viszonyban nem állanak. Ugy van. Er kai Ferenc tette az első talp kövei ama szilárd talaptatba, uielybe épüleud egyjárványos gyermekbetegségek ellen minél gyorsabban léphessen fel, az orvosi kar «I is követ mindent ezen betegségek ellen, tehát nem is a baj, hanem a szülők részéről a betegségek ellen való védekezést illetőleg tengersok a kívánni való. A köznép ezen betegségek ragályos voltában éppen nem akar hinni, orvost csak a végső esetben hivat, az elöljáróságnál a köteles bejelentést is a legtöbb esetben nem a szülő teszi meg, hanem a gyermek hiányozván az iskolából, a tanítók kérdezik ki a gyermek távolmaradásának okát és sejtve a járványos betegséget, ezek tesznek jelentést, mire az orvos tényleg ragályos gyermekbetegséggel áll szemben. A ragályos betegséget jelző és feltűnő helyen kiragasztani rendelt vörös cédulának sem tulajdonítanak különös fontosságot, mert ezen cédulákat vagy egyszerűen nem ragasztják ki, vagy ha ezt meg is teszik, a házból bármelyik családtag szabadon jár még nyilvános helyekre is és viszi tovább, terjeszti a bajt akadálytalanul. A ragályos bet iget a házbeliek feltartóztatása nélkül látogathatja bárki, még gyermekek is, akik természetesen a bajt csak terjesztik. Az ilyen betegségek alkalmával aunyira szükséges elkülönítésről pedig a köznépnél szó sincs, igy történhetik meg aztán az a szomorú valóság, hogy a betegség a család összes gyermekeit megtámadja, sőt sírba is viszi. Ha a köznép mindazon óvóintézkedéseket megtenné, melyek a baj elhárítására, vagy legalább sima lefolyására elengedhetetlenül szükségesek, nem fordulna elő egyik-másik nagyobb községben egy járvány alatt tizenöt-húsz, sőt néha több haláleset is. Nagyon jellemzik köznépünk léha, sőt bűnös gondolkozásmódját azok a kijelentések, melyeket egyik-másik szülő gyermekének halála alkalmával tesz. Igen gyakoriak az ilyen sóhajok: Jól járt szegény, legalább gondja nincs. Ugy sem adhattam volna neki annyi jussot, hogy gond nélkül éljen, igy legalább testvérének jut az ö része is. Szinte hihetetlennek tetszik az ilyen kijelentés azok előtt, kik nincsenek a nép között; velük bizalmasan nem érintkeznek, de ki köztük élt vagy él, az tudja tapasztalja, hogy a köznép az anyagiakat tekinti első sorban még akkor is. ha a gyermekéről van szó. De a köznép ezen felfogasának meg kell változni. Ezt pedig kétféleképpen érhetjük el: tanitás által és a község egészségügyi törvényeinek szigorú végrehajtása által. Tanitás által ugy, ha az iskolákban már alsó fokon tartanak előadásokat a ragályos bekor a magyar zeuedicsőség valhallája !

u Kikel a „görcsrángatódző zeneárva lelkek" ellen, akik Hunyady Lászlót operahősnek restelik. Magyar dalmű kell, mert „avagy egynehány ismeretes nótának egy-egy ephemer beesü magyar bohózatban szövése népszerűsítse" meg Bécsben vagy Parisban nemzeti zenénket. (A magyar zenének is kell vívni helyet a széles és nagy világban. Ferde az a nézet, hogy csak olyan dalmű lehet nemzeti, a melyre egy verbunkosat avagy frisset amngy melegében elheveuyézhetni. Csak a szellem legyen elég nemzeti arra a compositióban, hogy a magyarban nemzeti szimpátiákat, az idegenben pedig azon önkénytelen vallomást gerjessze: e mü bár az egyetemes zenetan szabályok szerint vau alkotva, mégis bizonyos saját typsusal hir, miáltal a zeuetanok többieitől merőben különbözik. A továbbiban idézi II uv.it a béosi zenelapbau megjelent igen alapos tanulmányt „Km Deut scher" aláírással, a mely Erkelről igy kiált fel: „Ö egy zeneárva chaosból egy zeuészeti világot teremtett!-' Jőkay mondta róla: A fenségestől kezdve a népiesig, a paloták komoly ínéitóságától a tragikum gyászától elkezdve a puszta méla ábrándozásig mindeut feltalálunk eszményítve, megtiemesit<'e Erkel dalművében, a mi a miénk." Örömünket, bánatunkat mint egy gyújtópontban érezzük Erkel zenéjében. Erkel F. egyem tulajdonságairól érdekes és tegségek ellen való védekezésről; ha ismeretterjesztő füzeteket osztanak ki a köznép kőzött, melyekben kitanítják a népet a járványok ellen való védekezésre, mint ezt a tttdövész elleni védekezésnél tették; továbbá, ha a nép hivatott vezetői szinten megragadnak minden alkalmat, hogy a köznép ferde felfogását helyes irányba vezessék. Ezzel tartozunk annak a népnek, mely között élünk. Aki csak a szorosan vett hivatali kötelességét teszi meg, lehet jó hivatalnok, de minden irányban kötelességét még uem teljesttette. Városi közgyűlés. — 1910. december 5. — Mint mikor a parlamentben nagyfontosságú dolgokat tárgyalnak és a honatyák csaknem teljes számban jelennek meg a tanácsteremben, kiosinyben olyan képet nyújtott mult hétfőn délután Pápa város közgyűlési terme, melyet a városatyák teljesen megtöltöttek. Még a szomszédos polgármesteri szobába is szorultak a késöu jövök s biztosak vagyunk a felől, hogyha karzata volna a tanácsteremnek, akár csak az országházban, itt is kíváncsi hölgykoszorú hallgatta volna végig azt a szellemi tornát, mely a ref. hitközség ismeretes kérvényének tárgyalása körül lejátszódott. Mintegy 120 v. képviselő jelent meg, hogy részt vegyen az érdekes vitában és mérkőzésben. Mészáros Károly polgármester pont 3 óra kor megnyitotta az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte dr. Bechnitz Ede, Piatsek Gyula, Wüest Ferenc, dr. Körös Endre és Botka Jenő képviselőket. A mult ülés jegyzökönyvének felolvasása után a polgármester bejelentette, hogy a vármegye főispánja az alispán, főispáni titkár és egy számvevő kíséretében megvizsgálta az összes városi hivatalokat s miutáu azokat teljes rendben találta, megbízta öt, hogy a városi tisztviselőknek elismei ót nyilvánítsa. Ezt a bejelentést a közgyűlés örömmel vette tudomásul. Ezután áttértek a napirendre. A v. mérnök referádája alapján elfogadták a tanács javaslatát, mely szerint a vasúti és kövezeti vámszedésnek ujabb 12 évre leendő engedélyezését kérik a kormánytól, ellenben dr. Löwi Lászlónak a Halász-féle telekvételre vonatkozó indítványát elvetették. A főjegyző előadása nyomán elvetették a Steinberger-féle házvótelre vonatkozó javaslatot is, ellenben névszerinti szavazással, 105 igennel megvették a Gáncs-féle telket 250 K-ért a gyimóti vámház céljaira. Altenstein gyáros ajánlatát jellemző dolgok olvashatók dr. Fabó Bertalan által Erkel 100-1 k születési évére szerkesztett emlékkönyvben. A 30-as években történt Kolozsvárt, hogy Bratsai Sámuel, a híres polihisztor az utcán menve egy ház ablakából zongora hangokat hallott, érdekelte a dolog, megállott s a mint befejeződött a Beethoven vagy Mendelsohn féle darab bekiáltott, bravó öcsém, akár ki vagy mesterül kezeled hangszeredet. A Hymnuss keletkezéséről ezeket mondja: Bartay András 20 aranyos pálya dijára a pályázat határidejének utolsó napján be állit Erkel Ferenchez és kérdi, uo Franci pályáztál-e ? Erkel nemmel válaszolt, mire Bartay azt mondta, pedig pályáznod kell. Erkel erre kijelentete, hogy ők Egressy Bénivel abban állapodlak meg, hogy a Hymnusz pályázaton nem vesznek részt. Erre Bartay azt felelte, hogy Kgressy három művel is pályázott, de Erkel hajlít hatatlan maradt csak annyit mondott: Egressy csak tegye, ö neki az iiyenben kedve telik. Mikor Bartay láttu beszédének eredménytelenségét, elővett egy árkus kótapapirost, a rongorára helyezte aztán sarkon fordult, kiment, de az ajtót Erkelre tá zárta s csak ennyit kiáltott visza : alászolgája! Erkel elgondolkozott, olvasgatta a szöveget lassanként mintegy bűvös alomkép vonult végig lelki szemei előtt az egész nemzet ezeréves küzdelme. Bűnbánó s egészségért sóvárgó tömegek felvonulása, harangszó, orgona hang . . . Erkel a zongora mellé ült s mintegy improvizábra a Hymnuszuak fenséges dallamát.