Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-11-13

fapal Lapok :i. szükséges 10 ezer korona forgó tökét, ugy 85 ezer korona költséggel olyan gyárat építhetünk, melynél ezrenként usak 4 korona hasznot számítva, tisztán 8 ezer korona évi jövödelmet nyújt, amellett, hogy a mostani 12 korona helyett a városba szállítva 27-2S koronáért jntna az építtető a tégla birtokába. VIII. Biztositás-közvetités. Mindeddig csak olyan müvekről beszéltem, melyek bár hasznot hajtanak, vagy hajtanának városunknak, de mégis mind kisebb-nagyobb anyagi befektetést igényelnek. Most azonban eg}' olyan jövödehni forrásra akarok rámutatni, mely a ráfordított munkától eltekintve, semmiféle befektetéssel nem jár és ez a polgárság ingatlanainak tűzkár biztosításával olyan módon való foglalkozás, mint azt tudtommal a dunántúli ref. egyházkerület és Győr városa is teszi, nevezetesen, hogy megállapodva a város egy biztosítóintézettel, amelyhez iparkodna concentrálni a városban létező és tűzkár ellen biztosított ingatlanok ujbóÜ biztosítását, mely ténykedése után bizonyos százalékot kapna, amely összeg ekkora városban bizonyára nem csekély lenne. Nem kétlem, hogy a polgárság tudva azt, hogy biztosításáért a városnál sem fizet többet, mint másutt s hogy ezáltal jövödelmet szerez városának s igy közvetve saját magának is, minden bizonnyal a város utján biztosíttatná ingatlanát Mikszáth Almanach I9ll-re ) A könyvpiac elmaradhatatlan vendége már évek óta Mikszáth Kálmán Almanachja, amelynek eddig egytizerüen „Almanach" volt a cimp, dc amely ez esztendőtől kezdve — hogy egyik köve legyen annak az emlékműnek, amely őrizni fogja Mikszáth nevét, — aranymetszésü betűivel a „Mikszáth-Almanach" címet togja büszkén ragyogtatni. A magyar közönség régóta megszokta már. hogy Mikszátb-Almansielinak nevezze ezt a könyvet és ezentúl — mint tényleges Mikszáth-Almanach — címében is viselni lógja első szerkesz*) Mikszáth-Almanach *z 1911. évre. .Szerkesti Her-1 czeg Ferenc. Egyet mos Regénytár. XXVII. évfolyam 4—5. kötete. Siuger és Wolfner kiadása. Ara diszkötésI» ii 2 korona. tőjének nevét, mint a Maróchal-Niel-rózsa egy hires katonáét viseli — irja előszavában Herczeg Ferenc, a Mikszáth-Almanach uj szerkesztője. Az ő szerkesztőségében is ugyanaz marad a MikszáthAlmanach, mint a régi Almanach volt, ez a piros fedelű érdekes és változatos könyv, amely szinte már elválaszthatatlan velejárója a téli világnak ós hozzátartozik, minta karácsonyfa aranydiója és szines gyertyája. Ö nélküle csonka maradna egy irodalmi esztendő ós hiányát sok-sok könyvbarát érezné meg, aki duruzsoló kályha mellett a könyveihez, legjobb barátaihoz szeret fordulni. A Mikszáth-Almanach szinte az egész ujabb magyar irodalom irányát felöleli magába és forrongó, de erőteljes literaturánknak legteljesebb áttekintését nyújtja. Magas irodalmi színvonalú az Almanachnak ez az ujabb kötete is, mintahogy mindenkor az irodalmi produktumok legjelesebbjeinek gyűjteménye volt. Novellái a különböző belletrisztikai irányok és áramlatok dokumentumai. Uj irányok feié való törekvések jellemzik mai irodalmunkat, amelybe uj hangok, uj nézőpontokból meglátott problémák, uj társadalmi alakulások rajza vonult be, de azért a múltból is megtartotta mindazt, ami a szívhez és lélekhez szól. Szórakoztató elbeszélések, vidám ötletek, mély problémák, emberi drámák sorokba süritve : ez a Mikszáth-Almanach, amelynek megjelenése minden esztendőben valóságos irodalmi esemény ós a könyvbarátok nagy táborában örömteljesen üdvözölt vendég. És ez mindenképen érthető is, mert különb vendég a többínéi nem visz, de hoz. Garmadával hoz magával szellemi kincset, amelylyel a magyar házakat gyarapítja Es magával hozza, mint szívesen látott, vendéget, a magyar írógárda legjobbjait, köztük régieket is, akik a háziak szeretetében már helyet találtak maguknak és az ujakat, akik szintén mindenképen érdemesnek mutatkoznak erre a szeretetre. Az Almanach régi híveinek, éppenugy mint az ujaknak is, nagy lelki gyüuyörüsége lesz ennek az uj kötetnek elolvasásában és nyomában az uj hivők tábora bizonyára gyarapodni fog, amit fog. amit a könyv szokatlan olcsósága is nagyban elősegít, mert hiszen az igen szép vaskos kötet ára csak 2 korona. Az idei M'kszáth-Alnianachban olvassuk legfrissebb Írásait a következő magyar íróknak: Ambrus Zoltán. Bródy Sándor, Móricz Zzigmond, Farkas Pál, Scossa Dezső, Színi Gyula, Hevesi József, Pékár Gyula, Gárdonyi Géza, Lörinczy György, Sas Ede, Lövik Károly, Vértesy Gyula, Szomaházy István, Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálmán. A Mikszáth-Almanach Singer és Woflner (Budapest, Andrássy-ut 10.) kiadásában jelenik meg. Ára 2 korona. Tárca rovatunkban Herceg Fereno pompás előszava: közöljük. jezésekböl a mitől az emberben lobbot vet a vér s képes volt, hogy e tekintetben idegenek előtt is jól megértesse veiéin mivel akar.gyötörni. Állandóan vérzett rajtam valami nyilt seb, mint az öszvéren, a melyet u sunyi arab mindig tigyanazou helyt szurkál. Váljunk el! — egyébb menekvés ninos ! . . . Igen, de bár bizonyossaii tudtam, hogy a jó lélek nem egyszer megcsalt, nem volt a kezem közt semmi bizonyíték a válópör megindítására. Hogy pedig közös megegyezéssel, békességben menekülhessek tőle, arról szó sem lehetett. Sőt ellenkezőleg: Ragaszkodott a feleség összes szent jogaihoz s gyötörni akart, a míg szuszogok. Igy voltunk. A mult júniusban nyaralásra készülődtünk. Becsomagolván könyveimet, fegyvereimet szedtem össze. Az asszony evvel is csak gúnyolni akart, — maga figyelmeztetett minden kis rozsdafoltra. Egyik re vor vereinet elvittem kitisztulni. A piiskamüves \ elé rakta a hat golyót én pedig, zsebre dugva a pisztolyt, bHllagtam haza. Ma jól emlékszem megmondtam, hogy G órára otthon leszek. Miéit, miért feni, elég az hozzá, hat óra helyett öt órára érkeztein haza. A többi, talán csuk a gondatlan szobalány hanyagsága nlott ... Az előszoba ajtaja nyitva volt. A mint belépek a szalonba, ott látom egy ifjuruak az ölibe. Csókolództak. Hidjék el: gyönyörködtem bennük . . . Most már rendben leszünk ! Most aztán bele egyezik, hogy elváljunk! Altaiii az ajtóban s képes lettem volna kezet í szorítani azzal a derék emberiéi! Nein vettek azonnal észre, tovább kóstolgatták egymást. Az asszony pillantott nieg. Fölugrott s halkan sikoltott, aztán olyan pokoli gyűlölettel nézett a szemem közé, hogy én borzongtam össze ... Az ember — pedig milyen hercules volt-, elsápadt, hápogott valamit, reszketett. Fölösleges mondanom, hogy magam sem voltara valami diskuráló kedvben. Jó két peréig szótlanul mustráltuk egymást. — Uram, — szólt végre a derék ember, — rendelkezésére állok. Nem tudom mi ar. oka, de ez a kijelentés roppant mulatságosau hangzott. — Hát ha ledurrantauám az urat? — kérdeztem én. Az asszouy — erre elmosolyodott . . . Oh, az a kicsinylő mosoly, a mit én olyan régeu, olyan jól ismertem már. Es a szeme ! Mintha beszélt volna a szeme: Te ! ? . . . Hogy te ledurrantanál valakit! ? . . . Szegény kis barátocskám, mit hepciáskodol! ? .. . Minden gyötrelmem, amit tix év alatt szenvedtem mellette, mindaz egysserre eszembe jutott. Mintha torkon ragadott volna valaki, — előrántottam R revorvert négyszer egymásután, rálőttem ez asszonyra, kétszer pedig arra a gavallérra. Az assrony meghalt. Még volt annyi ereje, hogy vagy kétszer kinyögte : — Gyáva . . . Gyáva . . . Igy öltem meg. Eszem ágában sem volt, hogy megöljem, nem is céloztam. Lelkemre mondom nem is céloztam. BUDAPESTI LEVELEK Rovatvezető: Áldor Vilmos. Pesti alakok. Midőn ezen cikksorozatom megírását elhatároztam, nem akarok itt lapunk közönségének mélj*, filozófiai megfigyelésektől átjárt értekezést | nyújtani, melyek csak ugy csöpögnek az üdvös tanulságoktól, hanem fővárosi társadalmunk néhány uj típusával akarok foglalkozni. Ugy ahogy vannak, minden különös disz nélkül fogom őket rajzolni. Eljárásom pedig olyan lesz, mint a gyorsj fényképészé, nem torzit, nem hatol jelentéktelen detail részletekben, csak a markáns vonásokat rögzíti meg a filmen. I. Az .Egyre öt

a-ös. Óh a lizsé (értsd műnyelven: Városliget) sok mindenféle existenciának adja meg a mindennapi kenyerét, még pedig szebben és jobban, mint a füstölgő kéményü gyárak és iparos műhelyek. Nem kell más, csak egy kis leleményesség, a ló (pénz) folyik aztán magától. Két fiatal gyerek, alig lehetnek idősebbek 10 évesnél, találkoznak a ligetben a „fák alatt" (az Aréna-, Stefánia- és István-utak által bezárt nagy háromszöget nevezik igy). — Szervusz Csűri. — Szervusz. — Hova plózel? (mész"' — Be szeretnék lógni (jegy nélkül bemenni) a Milire fa Millenáris pálya). — Hát neked nincs léd? —- Simon (nincs). — Nekem van három szürkém (hatos). — Nekem egy krónom (korona). — Hát akkor mért mondtad be a simon lét? — FólUn). hogy megvágsz. (Kölcsönkérsz tőlem pénzt). — Tudod mit. csináljunk egy kis egyreötöst, mindjárt lesz elég lénk a jegyre. Es máris kikerült az egyik zsebéből újságpapírba göngyölt szines papiros, amely hat rubrikára volt felosztva és mindenik rubrikán a számsor első hat tagjának egy-egy száma foglalt helyet. A másik zsebből pedig előkerült a kocka, amelynek hat oldalán szintén egy-egy szám van. Es most már meg is indulhat a játék: kiterítik a papirost a földre és hangosan kínálják az ott álló közönségnek a számok megtételét. Ok pedig pörgetik a kockát s akinek száma kijön a kockán, az ötszörüs pénzt kap; „egyre ötöt, ötre huszonötöt, egy hatosra egy koronát. Egy számra többen is rakhatnak, mindenki tehet, mindenki nyerhet" kínálja a közönségnek a játékot a kis bankár. És az emberek gyülekeznek körülöttük, ez is, az is szerencsét próbál, de természetesen a többség vészit, mert hiszen csak egy szám jöhet ki a kockán, öt pedig nem jön. Alig néhány perc múlva aztán meg is szedik magukat a kis bankárok. Es ha megtörtént volna, hogy mégis veszítenek? Hát mire való a lábuk? Fogják a téteket és a kockát és elszaladnak fizetés nélkül. Rizikó tehát nincs. A liget másik végén aztán njra előkerülhet a papiros és kocka. Vannak aztán eg'sz jól szervezett ilyen egyre ötös bandák. Ezek a bandák öt-hat emberből állanak : az egyik a bankár, ennél van körülbelül 100-120 koronára rugó „alaptöke", a második a krupiex, ez intézi a játékot, a többi