Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-10-30

HZ önkóntesi év A t, a darab pedig szerencsétlen emlékű Rudolf tróuöró,<össel foglalkozik, a maier­litigi tragédiával kapcsoltban. Ennek hántorga­tását pedig bizonyosan nem fogják katonáóknál Jó szemmel nézni. SZÍNHÁZ. Színházunkban Folyó hó 22-én szombaton ismét egy magyar operett került bemutatóra. A „Mary-Ann" nem a tárgyánál fogva, hanem szer­zőinél fogva magvar, ami a darabon kétségkívül meglátszott és pedig, tartalmát illetőleg, előnyö­sen. Hajó Sándor, a librettó szerzője, bár nem ered-ti, nem a saját gondolataiból, hanem egy angol vígjáték ötletéből épitette föl a darabját, még sem tért el a magyar szerzőknek attól a dicséretre méltó tulajdonságától, hogy a darabba ne csak össze-vissza, üres fecsegéseket, hanem némi komoly tartalmat is vigyenek be. Mary-Aun •(Lónyay Piroska), egy szállodai cseléd, szerelmes egy nyomorgó zeneszerzőbe, aki a szerelem he­lyett sokkal szivesebben venne egy kis keresetet, hogy a szállóbeli „kovártélyt" (mint Mary-Ann mondja i lakásadöjáuak; Mrs. Leadbetternak kifi­zethetné. N3­oinorusága má r olyan fokra ér, hogy « lakásból kilakoltatják, de Mar3'-Ann, a szuty­kos, piszkos, de őrülten szerelmes cselédleány, fölajánl neki egy kis összeget kölcsönképpen, a mit Lancelot i'Erczkövy), a nyomorgó művész el is fogad s annyira meghatja az egyszerű leány­nak ez a nemesszivüsége, hogy melegséget, sze­relmet érez a leánj' iránt, s együtt akarnak ki­menni a nagyvilágba. Mary-Ann azzal vigasztalja Lancelotot. hogy ők egykor még gazdagok lesz­nek, inert neki. Mary-Annak egy bátyja van Ame­rikában, aki azzal ment ki az uj világba, hogy sok-sok pénzt keres és akkor húgának sem kell cselédnek lenni. Már éppen menni akarnak, mi­kor Mary-Ann táviratot kap, hogy bátyja meg­halt. • egy milliónál jóvá] nagyobb vagyonát Mary-Annra hagyta. A lány boldog, hogy Lan­celotuak nem kell többé nyomorognia, de az ön­érzetes művész nem akar igy gazdag lenni, gond­talan életet élűi a ott hag3Ja Mary-Annt az ö milliójával. A második felvonás színhelye egy fő­úri szalon, ahol jótékonysági estély van. Ennek az estélynek a fénypontja Mary-Ann, a pazarul öltöző, csodaszép milliomos nö és egy világhírű zeneszerző, aki legújabb Mary-Ann című operá­jával meghódította az egész zenei világot. A fér­fiak Mary-Ann titt már más nevet hasznáéi ke­gyeibe szeretnének jutni, a nők Lancelotéba. Mary-Ann meg akarja hódítani Lancelotot, mert felismerte, de a nagy művész hü marad első sze­relméhez, a szutykos ruhájú, de tiszta, szerető szívű cselédleányhoz: Mary-Annhoz, akit a csil­logó pompával öltöző gazdag nőben sehogy sem képes felismerni. Mary-Ann minél jobban hozzá akar férkőzni Lancelet szivéhez, a művészben annál jobban felébreszti a régi szerelmet s szive sugallatát, követve, ott, hagyja az egész féi^-es világot s e.indul a régi kedves leány fölkeresé­sére. A harmadik felvonás ismét a régi szálloda, amelyben a művész lakott egykor. Itt akar tu­dakozódni Mary-Ann után. A gazdag, milliomos Mary-Ann azonban előbb megérkezik s miután ig3% ragyogó pompában nem sikerült magát tel­ismertetni, ötletszerűen átöltözik abba a piszkos cselédleány-ruhába, amelyet akkor hordott, mikor megszerették egymást. A hatás nem is marad el, egymásra ismernek s boldogan egymás nya­kába borulnak. A darabot Gábor Andor bravú­ros verseire Kacsóh Pongrác dr., a legnagyobb magyar operett zeneszerző látta el zenével. Ka­csóh zeneszerzői nagyságából semmit sem veszünk el, ha erről a darabjáról őszintén megírjuk, hogy nem olyan sikerült alkotás, mint amilyent a Já­nos vitéz után a közönség Kacsoktól várt. A ze­nei rész egyes tételei határozottan szépek, egész­ben azonban Kacsóh eddigi alkotásainak jóval mögötte marad. A zsúfolt közönség által végig­nézett előadásról csak jót mondhatunk, kivéve a kart, mely egy izben fülsértően hamis volt. A darab cimszerepét Lónyay Piroska (Mary-Ann) játszta kedvesen, temperamentumosán. Partnere Érczkövy {Lanoelot) volt s ebban a darabban neki való szerephez jutott, melyet értékes művé­szettel töltött be. Érezkövy ez estén nemcsak énekművészetérői, hanem játszóképességeiröl is tanúságot tett, melyet, a közönség több izben vi­haros tapssal honorált. Ivánfi (Péter) és Boriss Bianka is szép sikerhez jutott, különösen utóbbi, aki szép táncával ragadta el a közönséget. Ko­vács Hanna szintén sok megérdemelt tapshoz jutott, Bátori pedig ügyes kiszólásaival kacag­tatta meg a hálás publikumot. Vasárnap délután az Obsitos cimü magyar operett került szinre immár negyedszer a régi alakításban és szereposztással, lantolt ház előtt, este pedig a Mary-Ann operettet adták másodszor szintén zsúfolt házzal. A címszerepet ezúttal is Lónyay Piroska játszta, ki meglehetős nehéz szerepét, temperamentumos kedvességgel könnyen megjátszotta Kedves zenéjü dalai mély hatást gyakoroltak a közönségre, hát ha még nem lett volna berekedve. Partnere Érckövy (Lancelotj valósággal remekelt. Ez a szerep egyike a neki alkalmas szerepeknek. Az alkotás vágytól ós ihlettől áthatott művészt, ki amellett szerelmes is, a lehető legjobban személyesítette. Ivánti szép táncával aratott sikert. Bájos volt Kovács Hanna kisebb, de hálás szerepében Ivántival előadott énekük sok tapsot aratott, Boriss Bianka ismét brillírozott, táncaival. Báthory bohókás játéka és ügyes kiszólásai bálás publikumra talált. Hétfőre hirdetett, „Muzsikus leány" közbe­jött akadályaik miatt elmaradt, elő vették hát az „Obsitos" c. darabot, mit mar mindenki látott. Ez oka az üres színháznak is ós ez befolyással volt a szereplök játékára. Azonban Erckövi, Báthory, Ivánfi, Hidvéghyné, Boriss Bianka a régi jók voltak. Kazalitzky Antal társadalmi színmüvét „A kard b;*csületé u-t mutatta be kedden társulatunk. A darab alapgondolata az, hogy nincs több, csak egy téle becsület, mig a katonáknál, ahol, külö­nösen a becsületbeli dolgok köt ül, sok olyan túltengő felfogás van, amely alól feltétlenül fel kell szabadulni az egyenruha viselőinek, mert azok is emberek, azok is éreznek és semmivel sem különbek a legegyszerűbb becsületes polgár­embernél, csupán a ruhája és az életpályája más E helyett azonban a katonát arra nevelik, hogy külön becsülete van a kardnak is, a zsiuórzatnak is, amelyellyel ruhájokat díszítik és küiöu az embernek is. Ha pl. a katona feldúl egy családi boldogságot; ha becstelennek nyilvánít olyan egyéneket, akiket nem ismer; ha legyilkol egy embert, aki ferdén nézett tisztes ábrázatára, azért becsiiletes marad, de az, akivel ezeket megteszi nem az többé. Ezek közül a ferde felfogások közül ragadott ki egyet Kazaltzky : a polgári és katonai becsület szembeállítását. Egy rosszaka­ratú információ alapján a tiszti értekezlet nem fart erkölcsileg oiyannak egy leányt, akit soha sem ismert, hogy az egy katonatiszt neje lehes­sen, ez ezredes feleségét azonban kitüntetné a becsületrenddel, holott az egész élete a házaság szentségtörésének egész láncolata. Ezt a gondo­latot ügyesen állította be darabja keretébe a szerző s a bonyodalom és a megoldás is sike­rültnek mondható, de az első felvonás kissé hosszú és unalmas. A darab vége igen hatásos, bár olyasmi látszik rajta, miutha a szerző sokat küzdött volna magával, mig a helyes kibontako­zást sikerült magtalálnia. A darab a szerző el­gondolásában került előadásra, melynek egyik nagy szerepét Kovács Lajos játszotta meg. A tölszarvazott ezredes alakját Kovács igazi mű­vészettel rajzolta meg. amivel ugyan uem mon­dunk ujat, mert Kovács Lajos a neki megfelelő szerepekben, mint ebben ig, rendszerint kifogás­talan szokott lenni. Vilma személyesitöje: Sán­dor Julia finoman kidolgozott alakításával ara­tott jelentékeny sikert. Hidvéghyné az ezredes nejét természetes alakításban mutatta be, leg­hatásosabbak azonban az utolsó felvonásbeli jele­netei voltak. Erckövi Károlyt (Rocgonyij ma uj szerepkörben láttuk, amely elé érthető kíváncsi­sággal tekintettünk, mert hiszen Erckövi bariton éneke.:, de mostani alakításával azt is megmutatta, hvgy nem egyoldalú színész. Földváry Sándor (Herteleudy főhadnagy) különösen a két első felvonásbeli jeleneteit játszotta megrázó erővel, mig kisebb szerepeikben Vértes, Báthory és Nyikos szolgáltak rá a méltó elismerésre. A szerep­löket a közönség sokszor kitapsolta. A dicséret különben a su^ót. is megilleti, aki ezúttal oly szép hangosan súgott, mintha a szereplök a kakas­ülőn, nem pedig a színpadon lett«k volna. F. hó 26-áu a Kard becsülete sznimüvet adáák nagyon csekély számú közönség jelenlé­tében ; a mi az előadás eléggé kurta kezdetén is észrevehető volt. Csuk a második felvonásban vett bizonyos lendületet az előadás, amidőn a jobb erők ügyes elkotása feledteti a gyenge kezdetet. Kuhn ezredes szerepét Kovács Lajos játszotta, ki a szigorú, elienmondást nem ismerő katonát híven adta vissza. Hidvéghyné, mint Pálma. Sándor Julia, mint Vilma arattak sikert bizonyos keltemmel párosult, megjelenésükkel. Átérezte szerepét Földváry és Erckövi kik Her­teleudy és Rozgouyi szerepében alakítottak elég ügyesen. Mint mindig, kedves és mulatságos volt Báthory, ki útravalóul, szokása sz-rint most is jókedvvel látta el a közönséget. A csütörtöki előadás Bátori Bélának, a tár­sulat kitűnő komikusának a jutalom játéka volt. Mondhatjuk, szerencsés darabot választott erre a célra. A Náni népszínmű a régi darabok közül való és mégis olyan fényes publikumot vonzott a színházba, amilyent a jelen szezonban még uem láttunk. A színházban minden talpalattuyi hely el volt foglalva ; jegyet az előadás napján kapni sem lehetett. Oe olyan fényes sikerű elő­adás sem vjlt még ebben az évadban, mint a mostani. Mondhatjuk, valamennyi szereplő reme­kelt ezen az estén. Olyan előadás volt ez, amely­nél különbet a fővárosi színházakban sem igen látni. Bátori kitűnő sváb paiasztja sokáig felejt­hetetlen lesz a közönség előtt, amely a jeles mű­vészt minden jelenete alkalmával tüntetésszerüon ünnepelte. Sőt az első felvouásban egy dobozban egy kis értéket is nyújtott át, a művésznek, mely jó néhány csengő pénzdarabot tartalmazott. Re­mek alakítást produkált Lónyay Piroska (Náni), aki vidám jeleneténél megkacagtatta, a drámai jeleneteivel pedig könnj-ekig meghatotta a közön­séget. Ez a dicséret illeti meg Erczkövyt is, aki épp ugy, mint Ivánfi, elsőrendű játékával a leg­nagyobb elismerést vivta ki magának. Kiforrott művészetről adott bizottságot, amelyet a közön­ség állandóan viharos tapssal honorált. Földváry Sándor jogászánál jobbat szintén keveset látott még közönségünk. Már a színpadon való megje­lenéseit is kész siker követte. Az általános siker­ben jelentékeny része volt még Miklósi Margit­nak ós Kovács Lajosnak, akiknek a közönség tapsaiból szintén bőven kijutott. De kis szerepé­ben nagyon jó volt még Békelfy is. Pénteken, okt. 28-án „A muzsikus leányit adták. A darabról magáról már nyilatkoztunk. Kellemes zenéjével alkalmas arra, hogy telt há­zat varázsoljon és mégis a pénteki előadás gyér közönség előtt folyt le. Pedig a szereplök mind megálltak a helyüket. VEGYES HÍREK. — Polgármesterek értekezlete. A ren­dezett tanácsú városok országos egyesületének állandó tanácsa tegnap Budapesten értekezletet tartott. A bizottság ezúttal a városok segélyével foglalkozott leginkább s azon fáradozik, hogy a belügyminiszter által az állami költségvetésbe a város részére beállított 3 millió korona állam­segély 4 millióra felemeltessék, hogy végre va­lahára a városi tisztviselők fizetése rendezhető legyen. Az értekezleten városunk részéről Mé­száros Károly polgármester volt ielen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom