Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-01-30

XXXVII. évfolyam. Pápa, 1910. január 30. 5. szám. PAEr^APÖK Pápa város hatóságának és több pápai 8 pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Szorkeszlü: • MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdouoa: GOLDBERO GYULA. Klöfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldeudSk. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3k Nyílt-tér soronként 40 fillér. — Kgyes szám ára 30 Ml fess, űri dáma még ne fázzék, hogy lépést tarthasson a korral, amelytől szerető atyjának, az államhatalomnak szükkeblüsége miatt bizony egy kissé elmaradt. Így született meg aztán a magyar városok nyomorúsága, mely naprólnapra nagyobb és nagyobb arányokat öltött olyannyira, hogy hosszú évtizedek kellenek ahoz, hogy a magyar városok ebből a fejlődést megbénító nyomoruságból esak némileg is ki tudjanak vergődni. Semmi sem bizonyítja jobban és szomorúbban ezt a nyomorúságos tengődést, mint az a statisztikai anyaghalmaz, mely a magyar városok pótadó százalékát tünteti föl. Igaz. hogy a statisztika még az 1808 évről szól, amióta bizony minden városnak emelkedhetett a pótadója.mint ahogy emelkedett is. de Élért a belügyi kor mány. az országgyűlés által a városok segítésére megszavazott két millió korona felosztásánál ••/> .i kimutatást vetto alapul, összehasonlításainkat mi is e sze rint a kimutatás szerint tesszük meg Hosszadalmas volna és terjedelmei tanulmányszámba menne, ha Magyaror szág valamennyi városát itt felsorolnod és összehasonlításunkat minden égvevárosról külön-külön tennők meg. ép ez ért csoportosítjuk őket adóarány szerint Magyarországnak, Budapestet és Fiumét kivéve, összesen 186 városa van, de ezek közül csupán lő dicsekedhetik azzal az istenáldásával, hogy a pótadót nem ismerik. Breznóbánya, Dobsina, l iyergyószentiniklós. (iölnicbánya, Igló, .lolsva, Körmöcbánya. Leibic, Magyarkanizsa. Nagyrőce, < Mubló. Szászváros, Szrpesbéla. Szepesolaszi és Vízakna városnak ugyanis egy fillérnyi pótadója sincs, amivel egyetlen törvényhatósági joggal felruházott város sem dicsekedhetik. A huszonöt törvényhatósági város közül hatnak csak 1— öt) százalékig terjed a pótadója, míg lí>-nek a pótadója ŐO és 100 százalék között váltakozik. A száz százalékot egy sem haladja meg, sőt még el sem éri. anyagi viszonyaik tékát sokkal kedvezőbbek, minta rend. tan. városoké. Az ország 111 rendezett tanáoSU városa között, mint fentebb említettük, van lö város, ahol ninesen pótadó, de Lsas 83 város. ;:kol a póta ló 1—,~»0 százalék : ö.'! város, ahol ÖO—91) százalék; 1 város, ahol pH) százalék : 7 város, a hol KKI százalékon felül; 1 város, ahol 150 százalékon felül: 1 város, ahol 200 százalékon felül és egy város, ahol 400 százalékon felül vau a pótadó. Pótadómagasság tekintetében az egész országban Csíkszereda áll az első Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősé* és kiadóhivatal: Goldherg Gyula papirkereskedesc. Kfi-tér 2;i-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Nyomorgó városok. Igen sok hasonló címmel együtt a „Cifra nyomorúság" ciinet is adhattuk volna jelen cikkünknek, de eltekintünk ezektől, mert aki végig olvassa, az bizonyára megtalálja benne mindazokat a címeket, melyeket mi elhllgattunk. A magyar városok mai helyzetét óhajtjuk e helyen megvilágítani, különös tekintettel a mi sárosunkra. Magyarországon a legtöbb vidéki város olyan, mint egy kényes, fess uri dáma, aki csak úrinak látszik, mert a haladás őt is abba az örvénybe sodorta, amelyik tenyérnyi takarót ngyan ad a szerencsétlen áldozatnak, de mégis azt követeli, hogy tovább nyújtózkodjék, mint ameddig ez a könyörületből adott takaró ér. Manapság épen ilyenek a vidéki városok is. IIa végigmegyünk bármelyiknek az utcáján, többé-kevésbé valamennyin meglátszik, hogy a kor szellemével tartva haladni akar, mert haladnia kell. T.s , haladás "illeg is látszik kivétel nélkül mindegyiken, de meglátszik aztán az is. hogy sokkal tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ért. Ezi a hiányzó takarót nevezzük mi pótadónak, amit a város polgárai önszántukból adnak azért, hogy várostik, ez a TÁRCA, Enyém leszel! Enyém leszel! Nincsen oly gát utániban, Mit lelkem át ne törne, bogyhs kell; Enyém leszel, az almaim susogják Ks nézz, oh nézz • csillagokra tel: Enyém leszel, ott látod laugUetiikbe, Kz az én sorsom, a te végleted. Az alkotó is ngy akarja, érzem, Hogy bírjalak, szeresselek. Király, országok, kincsek birhatója Nem versenyezhet szivedért velem, Uh nincs halandó, aki diadallal (iyizhetne szenvedő, vad lelkemen. Enyém leszel! Habár te mást szeretsz is, Megtámadhatják érted az eget, Enyém leszel, az én szép lüszke párom, Senki másé e told illeti ! Enyém leszel ; csókod csak engem éltet, Enyém leszel : mig vágyban ég szived. A te csókodból és ölelésedből Nem jut ki többe másnak senkinek. Enyém leszel, ha máskép nem. halottan. Patyolat tiszt án, márvány hidegei i, Vagy itt lobogsz el bohlog lángolással Szerelmes, vérző szivemen! PetcrJi Andor. Elz"Clllés— A .Pápai I. a p o k" eredeti tárcája. — Irta: Vértesy Gyula. Meleg van a kis szerkesztőségi szobákban. Még f-ak május elseje van s majd megtolnék. Mi lesz a kánikulában'.' Az, ami tavaly volt, meg harmadéve ! Minden este azt hisszük, hogy menüt a guta és mégse üt! Mig a/, ember gyomra bírja a sört, addig tiiri a meleget. — Meg aztán hadd legyen csak meleg, a sirbnti majd hideg loaz — A „posta" ktnönhen csak adja, hogy neki melege van! Henceg vele! Ötven éves korában már nincs az embernek melege. A „fiuk" ü kopasz fejti, fogatlan szájú, ráneos arcú vén legények fel-felütik a fejüket a munkából és trécselnek. A .poéta" az állandó tréfatárgy. Most is vesztére kelt ki a meleg ellen : — BáÜSt megint szerelmes, azért van melege ! — Boldog gyermeU ! Haja már nincs, de viszonya még van. — l'gyan miféle idült néni lehet? — Kérdi ujongva egy tejfeles szájú kitnasz. a kifutó riporter. A segédszerkesztő rászól a gyerekre : — Maga tacskó, hallgasson! Micsoda konfidencia ez Bálint, maholnap e/.ek a kölkök is a fejünkre ülnek. — (Vakugyan, csakugyan — motyogti Bálint ur, hanem ar.ért nem szó! semmit a gyereknek. Inkább a Ispkiaihí ellen merészkedik egy megjegyzést kockáztatni: — Az egész palota a/, övé és minket idezsufol ebbe a két lyukba, ebbe a két ólba! — L*gv-e jobb szeretnél istállót,a lenni a Pegazussá' együtt? Bálint nem reagál a csípős megjegyzésre, de folytatja : — l'gy tart itt bennünket a kiadó ur, mint va'ami állatszeliditö az állatjait. Neki palotája van és nekünk ilyen helyiségbe kell dolgozni. A segédszerkesztő beleszól : — Akinek nem tetszik, elmehet. Három hónapi felmondás, egy havi teljes fizetés. Mehetsz! Legalább nem kinzol többet a verseiddel. — Mondtam már, hogy nem írok többet. Mondd becsületszavadra! — Nektek nincs érzéaetek a vers iránt, de a közönségnek van. t'gy-e tegnap is irta valaki, hogy szeret olvasni tőlem. Mutattad, láttam. — Igen, mert SS írásoddal akartam öss/chasonlitan! a levelet. Krős a gyanúm, hogy te magad írtad. — Kérlek, csak nem gyanúsítasz ilyennel! — Eh, a poétáktól — mondta sértő liangnilylyal a segédszerkesztő ur — minden kitelik. Különben fecsegés helyett jobb lesz. ha dolgozol. Bálint 11 r lehajtotta a fejét az íróasztala fölé és próbált tovább írni. De nagyon nehezen ment a munka! Ma is és inaskor is. Vénül a legény! A tolla szinte gépieseu perceg a papiroson, de a lelke