Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-09-25

XXXVII. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 25. 39. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. M e g j e 1 e íi i k minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadoliivatal : Üoldherg Ciy>.la pauirkereskedése. 1'ő-tér 'Jll-ik szám. Hirdetésekot egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: ÜOLDBERG GYULA. Klőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 19 kor., félévre fi k.. negyedévre .'! k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgy es szám ára ;iu lill Egy kis statisztika a nemtörődömségről. Szinte rosszul esik hozzáfogni ehhez a témához, meri hozzávágjunk szokva a közönségnek ahoz az abszurd fölfo­gásához, amellyel a lapok minden olyan közleményét, melyben valamelyik tár­sadalmi, vagy közéleti fogyatkozásnak a veséjébe nyúl, különösen ha abban egyesek titokban magukra ismernek, — nyomban személyes tendenciákat látnak. Az ilyen szép számmal levő közéleti szereplők el sem tudnak képzelni köz­leményt, ha az valami olyanról szól, mely az ő tetszésükkel nem találkozik, hogy abban személyeskedést ne keres­nének és túlzott fantáziájukkal ne talál­nának. Ezek az egyének, akik ilyen fölfo­gást hordanak és táplálnak agyukban, rendszerint följajdulnak és önérzetükben sértve érzik magukat, s mintegy jelent­keznek azok sorából, akiknek együttes működése okot szolgáltatott arra, hogy kritika tárgyát képező eljárása a nyil­vánosság előtt felfödöztessék. Különösen városatyáink közül bír­nak nagyon sokan ilyen érzékeny lélek­kel. Pedig hát éppen a városatyák köz­Hogy azonban a legkisebb kételke­désnek is ntját vágjuk, dátum szerint soroljuk fel, bogy melyik közgyűlésen hány képviselő szerencséltette közgyűl­éseinket magas megjelenésével. Az első ez évi közgyűlésen, január 13 án megjelent 61 képviselő, nem tar­totta érdemesnek a megjelenést 113; február 7-én jelen volt 74. távol ma­radt 100 képviselő; március 10-én megjelent 89 képvi­selő (horribilis szám a közgyűlések élet­történetében) nem jelent meg 85; április 14-én már csak 59 volt jelen, mig 115 távol maradt; május 7-ón a 174 képviselői man­dátumból csak 39 !volt jelen, 135 pedig otthon maradt; július 2-án, mikor a városi tisztvi­selők fizetésrendezését, illetve az állam­segély felosztását tárgyalták csak 110 képviselő volt távol, mert 64 részt vett a közgyűlésen; július 25-én, mikor a városnak a mult évi zárszámadásai voltak szőnye­gen, tehát a város egy évi gazdálkodá­sáról volt szó, jelen volt képzeletben, vagy tán még ugy sem, 144 képviselő, tényleg azonban csak 30; Augusztus 29-én azonban, amikor TÄRCÄ» Gh3rsifeorlsLtoaa.­— A .Pápai L » p o k" eredeti tárcája. — Irta: Szász József. Mi a hadgyakorlat? Csak az tudja, aki megpróbálta. Fáradtság, nélkül, ./.es és hadakozás az ellenséggel. Hetekig-hó napokig bolyongsz ide-oda. Hol völgyekben, hol he­gyeken. Agyat azonban soha se látsz. Pajtában, szé­nás sziuben, vagy az Isten szabad ege alatt, a széna boglya tetején a szállásod. Fejed alja a borjú, ta­karó a köpönyeg és a csillagok ezüstös fénye. Tép­het vihar, vághat eső: ne félj, semmi bajod sem les/. Tiz-tizeuöt esztendő múlva érzed csak, hogy csuzt, rheumát s más efajta nyavalyát hordozol ma­gadban, amikor már rég elfelejtetted, hogy katona voltál. A nyári hónapokban nyolc hétig barangoltunk, vagy katonanyelven szólván, csatáztunk Horvátor­szágban Ezt muszkaországnak hivja a magyar ka­tona. Keresztüi-kasul jártuk, dúltuk ezt a girbe­gurba országot. Nyomorúságban bőven volt részünk, de pajzánságot azért eleget elkövettünk. Ezzel eny­hítettük fáradtságunkat, nyomorúságunkat. A nyolc hét alatt majdnem ugy éltünk, mint az írás prófétája a pusztában, aki táplálkozott vala sáskákkal és erdei mézzel. Mézhez szerettünk volna mi ia jutni, de esak vadalmát, vadkörtét és tömén­telen kökényszilvát találtunk. Egyéb élelmiszert pénzért sem kaptunk. Elő­ször mert magának a horvát parasztnak sincs, má­sodszor, mert ha van is, akkor se ad a magyar ka­tonának. Nem szereti, gyűlöli a magyart, hauem azért respektálja. Urnák szólítja az utolsó bakát is. Oda menjenek az alföldi szocialisták: meglát­ják, mi a nyomorúság. Az a paraszt csak híréből ismeri a búzakenyeret meg a szalonnát. Kukorica, polánkalisztből süti a kenyerét, mely nem is kenyér talán. Olyan fekete s ugy ragad, mint az alföldi sár. Magyar ember, még ha éhes katona is, csak a héját birja elfogyasztani az ilyen horvát kenyér­nek. Szalonnát pedig csak ünnepnapon eszik. Napi eledele a juhturó, a juhsajt, melynek kellemetlen erős szaga tiz lépésnyire is érzik a lakástól. Házukat nem kőből építik, nem is téglából, vagy vályogból, még sárból se verik. Deszkából tá­kolják össze, nyilasait pedig sárral tapasztják be. Az egyetlen szobában együtt lakik az egész famí­lia. A nagyapa, a nagyanya, a vők, a menyek, a hajadon leányok s az apró gyermekek. A sarokban pedig a házi állatok: osirke, tyúk, kutya és malao húzódnak meg. Ilyenformán huszonöt-harminu szo­rong egymás mellett a kis szobában. Kemencéjük, kályhájuk ninos. A szoba köze­pén e-»y hasáb fa ég, ennek tüze msllett főzik meg ételüket, ennek tüze, füstje mellett melegszenek. Ilyen nagy a szegény nyomorúsága s ezért mégse szocialista, se nem anarahista. Hauem hor­vát, aki gyűlöli a magyart, tekintet nélkül arra, hogy szocialista- e, vagy sem s egy nagy szláv bi­rodalomról ábrándozik, melynek Zágráb volna a köz­pontja. Érdekes jelenség, hogy az idősebb generáció tud magyarul. Alig van olyan nyomorúságos falu, melynek vénei a magyar nyelvet ne értenék. A fia­talja már csak azt tudja, hogy a magyart gyűlölni kell, mert az ellenség. Hogy ez oka minden bajá­nak, miuden nyomorúságának. Valahol Szamabor környékén öreg horvát pa­raszt került elém. Az ő nyelvén vizet kértem tőle. Nagy nehezen megértettem vele, mire az öreg egy bádogban előhozta a vizet s igy szólt hozzám ma­gyarul : — Tessék jó uram. Mondhatom, hogy sokkal jobb víz, mint a magyarországi. Elcsodálkoztam. Honnan tud ez az öreg magyarul. Hiszen tudta, hogy magyarok vagyunk, hallotta beszélgetésem ba­rátaimmal. Kérdésemre igy felelt: — Jártam én valamikor régen Magyarorszá­gon. A osászárt mentünk megvédelmezni, mikor a magyarok fellázadtak ellene. Engem el is fogtak éa bizony nagyon jól bántak velem a magyarok. Én nem is haragszom rájuk, de a horvát urak mindig azt mondják, hogy [nagvon gonoszak a magyarok. Ők az okai minden bajunknak, minden szerencsét­lenségnek. Mindent elvesznek tőlünk adóban és még nyelvünket is el akarják venni. Tanuljanak a ma­gyarok horvátul, ha a mi országunkba jönnek, mert a mi hazánk Horvátország. Az öreg horvát e szavain elmélkedve önkén­telenül arra gondoltam: hej, ha mink is ilven nő­Lakásberendezéseket u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és «onyhabe­rendesósabet megrendelésre rajz után készitek a legmoder­nebb kivitelben. ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan rak­táron! Javításokat iselfogadok. DRACH ADOLF bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt ügyi tevékenységét, jobban mondva nem­törődömségét tesszük szóvá jelen sora­inkban is. Vegyék magukra mindazok, akik­ebben a nemtörődömségben magukra ismernek. Kgy kis körutazást teszünk a városi közgyűlések körül, mely legalkalmasabb arra, hogy a városatyák nagy részének a közügyek terén régóta tapasztalt nem­törődömséget egész meztelenségében szem elé állítsuk. Számadatokkal bizonyítjuk be, hogy a képviselőtestületi tagok számának sza­porítására épen semmi szükség sem volt, sőt véleményünk szerint azok számát a lehető legkisebb minimumra kellene leszállítani, mert igy a távollevők száma sem volna oly szédületesen nagy, mint a jelenlegi állapotban. A város közgyűlési jegyzőkönyvei­ből mindenki meggyőződést szerezhet magának arról, hogy képviselőtestüle­tünk a mai napig 10 közgyűlést tartott s az ezen közgyülé- eken jelen volt kép­viselők számának 1860-at kellene kitenni a szavazati joggal biró tisztviselőkkel együtt. A jelen volt képviselők száma azonban csak 543, tehát 1317 maradt távol erről a 10. közgyűlésről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom