Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-09-11

JßlO.szepteinber 11. fájtai Lapok 3. bau kialakult közvélemény szerint az uj főgimnáziumi mozgalomnak látható és láthatatlan lelki ingerlői főképpen azzal agitáltak a kath. főgimnázium mellett, hogy minél több bencés tanár legyen ezután segítségére a ref. testvériskola egyes tanárainak a liberális párt támogatásában és a nemzetietlen és a hazátián klerikalizn.us legyőzésében. Aki nem hiszi ezt el, nézzen utánna s majd értesül ínég sok egyébről is, a mi megható. 17. idézet. ,De nem merülök mélyebben a jövő reményeinek megrajzolásába, lesz erre még idő és alkalom elég; de addig is jól esett e néhány gondolatot közre adnom." Válasz. Ezek után én sem merülök mélyebben a jövő reményeinek megrajzolásába; mert ezekből az elmélkedésekből előre le lehet festeni akár a legfeketébb tussal a jövőt. De erre lesz még alkalom elég, de addig is jól esett lelkemnek e néhány gondolatot közre adnom és a csalafinta észjárásról lerántani a leplet. Városi képviselő. Valóság, vagy rágalom? Nem kerülgetjük a dolgot. Mindenféle bevezetés nélkül kijelentjük, bogy a tűzoltó egyletről van szó. Arról az egyesületről, amelynek működését uton-utfélen megkritizálják. Néha jogosan, sokszor jogtalanul. A jogos kritikát mi is gyakoroltuk az egyesület működése fölött, ha arra i okot szolgáltatott, viszont megdicsértük és elismerésünket fejeztük ki iránta, ha arra érdemeket szerzett. A sajtónak ezt a jogát, azt hisszük, mindenki elismeri. Kritikát gyakorolni, -különösen ha közintézményről van szó — a sajtónak nemcsak szabad, de kötelessége is. Ilyen kötelességet teljesített lapunk is, amikor mult heti számának hírrovatában s a tűzoltó testületnek, legutóbb a Virág-utcai tüzeset alkal2. A riasztást nyomban követte-e a szerek készenlétbe helyezése s a lovak befogása és az őrség kivonulása? 3. A kivonult őrség milyen időben érkezett meg a vész színhelyére ? 4 A foganatosított oltási müveletek megfeleltek-e az adott viszonyok mellett és lehetett volna-e ínég korábbi megjelenés által a nagyobb kártételnek elejét venni? és végül 5. Igaz-e, hogy a borsosgytiri tűzoltóság korábban érkezett meg a vész színhelyére s már működött, mikor a pápai tűzoltóság oda megérkezett? Tisztelettel megjegyezni bátorkodunk, hogy a vizsgálat elrendelése esetén a kiküldendö vizsgáló bizottságba bárki személyét is készséggel elfogadjuk, kivéve Szokoly Ignác, rendőrkapitány urat, akit, miután már több izben jelét adta tüzoltótesíülefünk iránti ellenszenvének, sem a vizsgáló bizottság tagjául, sem szakértőnek el nem fogadhatunk s az esetleges megbízatása ellen már eleve is tiltakozunk. Hogy a rendőrkapitány ur testületünk iránt ellenszenvvel viseltetik, azt a többi között egy adott esetből kifolyólag segédtisztünk Írásbeli jelentésével — melyet tisztelettel ido mellékelünk — vagyunk bátrak illusztrálni. Végül még kérjük Nagyságodat, hogy az eredetiben áttett jegyzőkönyv visszaszármaztatása alól bennünket felmenteni kegyeskedjék, mivel arra az abban foglalt rágalmak bírói uton leendő megtorlásánál bizonyítékul feltétlenül szükségünk leend. Pápa, 1910. szeptember 7. Berkes Ágost Wolmuth Lajos parancsnok. segédtiszt. A magunk részéről ennyivel tartoztunk a nyilvánosságnak. Azt azonban, hogy a panaszjegyzőkönyvben foglalt állítás rágalom-e, vagy valóság, a vizsgálat és az ez ügyben indított, per fogja eldönteni. A méhészeti kiállítás tanulságai. Az augusztus 19-ón megnyílt méhészeti kiállítás Magyarország egyik talán kevósbbé méltatott termelési áfának a vázlathoz bemutatásra. Méhészek- és méhész-amatőrök sok érdekes dolgot láthattak a városligeti korcsolyacsaruokban, valószínűleg sokat tanultak is, a német, osztrákés magyar méhész egyesületek köaött pedig barátságos érintkezés keletkezett a kongresszus, vagy még inkább a társas kirándulások folyamánben fürdött, körvonalait fényes kontúr jeleste s az egész bájos, ragyogd öeszhsngu szépség meseszerűvé vált a szenvedő ifju szerelmes álomlátó szemeiben. — Kn szépséges tündérem, szerelmes lelkemnek szentséges bálványa, milyen szép vagy te . . . Oh, meggyógyulok még, meg. Ée elvisslek innen messze, messze . . . Linda, jó lesz-e? Oda, ahova innen a hang se jut ei. Keresek srámodra rejtekhelyet, hol a mező csak számodra virít, hol a pacsirta osak neked énekel s ahol idegen tekintet nem érhet el. Mind hevesebben bessélt s a leány nem en gedle. Kiesi, keskeny kezét oda tapasztotta a szenvedélyesen suttogó ajkakra s gyöngéd babusgatással esendesitette. EH a szenvedő, nagy gyermek amint nézte, nézte az imádott aroot, a kimerülés súlya lenyomta pilláit és lassanként pihentető álomba szenderült, A leány még sokáig ott ült ágya mellett. Kimondhatlan gyöngédséggel figyelte a beteg aroát, lélegzetvételét. Eletét adta volna, hogy megmentse az ifju életét s íme, érezuie kell szörnyű tehetetlenségét. 8 amint nézte, nézte az édes, ismerős vonásokat, szenvedő lelkében feltűnt képe a másiknak. Az erősnek, a hatalmasnak. Az imádott, a bálványozott férfiúnak ... És lassan, lassan eltűnt szivében a fájdalom. A halál gondolatának félelmes hidegét a szerelem tüze űzte el és a sejtelmes, édes álmok megtöltötték a leány rajongó lelkét . . . Halk, süppedő leptek közeledtek az ajtó felé. Hal'ani nem, osak érezni lehetett. Melinda megérezte. Nesztelenül fordult arra. A függönyök árnyékában daliás fiatal ember alakja jelent meg. A leány felemelkedett s a lehelet nesztelenségével közeledett a belépő felé. A férfi mindkét kezét egyszerre fogta meg. — Hogy van a fivérem, Linda? A leány bánatos, lemondó kézmozdulattal intett. A férfi mély megindulással állott helyén. Egys/.'Ti'e, mintha a halál dermesztő kezét érezték volna torkukon, szivükön. Aztán az ifju újra a leány keze után nyúlt. — Hogy fogjuk ezt neked meghálálni, te jó, te szent . . . A leány szemei megteltek könnyekkel. És azok a könnyek a fájdalomnak s a boldogságnak könnyei voltak. — Te érted Zoltán, mindent, mindent . . . A férfi szenvedélyesen tárta ki karjait. A leány könyörögve emelte fel kezét. — Ó, osak most na! Csak itt ne ! Neki fájna. O megérezné. ,. És ujjával a beteg felé mutatott. A férfi most már osak a kezét csókolta meg. — Szeresd őt, Linda . . . — Szeretem. Nagyon szeretem. Hisz a te testvéred . . . Es visszavonta kesét. A lángoló szerelem forró szenvedélye félre állt útjából a testvéri szeretet gyöugéd vonzalmának. Mindketten a beteget nézték és zokogtak kétségbeesetten, tehetetlenül, hangtalanul. Aztán elváltak egymástól némán, szótlanul. A leány vissza váuszorgott a kórágyhoi. Hi« deg borzongás futotta át üde, fiatal testét. Most érezte osak, hogy fáradt s hogy reszket a kimerültségtől. Az ápolással töltött napok, a virrasztással járó fáradalmak megtámadták aoélidegzetét. Csak odaadó szeretete nem vesztett nagyságából, mélységéből. És ez erűt adott a tovább küzdéshez. Multak a peroek . . . A beteg köhögni kezdett. Nehéz, szaggató fulladás marcangolta mellét. Ugy tetszett, mintha egy láthatlan vasmarok mindjárt belé fojtaná a lelket. Egy-kettőt dobott magán a vergődő nehéz test s felfelé fordította üvegesedő szemét. A leány kínos izgalommal hajolt föléje. Lelket rázó tépelődéssel tanakodott, hogy felkeltse-e? Éa az önfeláldozó, nemes lélek kiváltságos erejével emelte karjaiba a vergődő, haldokló testet. — A tili. A tili, ébredj ' Nézz rám. Én vagyok. Nézd, Linda van itt . . . A beteg még küzdött lázas álmaival, de révedező tekintete már kereste a leányt. Csontos ujjai egyre görcsösebben szortották annak vállait s szörnyű kínlódásában egy irtózatos kiáltás szakadt fel melléből. — Megint megcsaltatok . . . Megint. Láttam. Éreztem. S te nem keltettél fel, mert nem voltál mellettem. A leány kétségbeesetten próbált védekezni. — Hallgass. Nem voltál itt. Éreztem, hogy el hagytad ágyam szélét . . . Kegyetlen vagv, Linda. És türelmetlen. Alig vártad, hogy álomra csukódjanak szempilláim. Egy peroig aludtam osak s te addig is elmentél. Pedig tudod, hogy itt a kórágyamával tanúsított derekas, lelkiismeretes és önfeláldozó munkásságáért elismeréssel adózott. Epen ezért bizonyára sokak előtt, furcsának tűnt föl, hogy egy hasábbal hátrább leközöltünk néhány sort, melyben a tűzoltó egyesület ellen a rendörkapitányi hivatalban felvett jegyzőkönyvi panaszok foglaltattak. Pedig ebben semmiféle furcsaság nincsen. Az előbbi közleményben tűzoltó egyesülettel szemben a mi saját véleményünket és meggyőződésünket mondottuk el, mig az utóbbiban csupán az egyesület ellen emelt vádakat közöltük le, ami már csak reprodukció, tehát nem a mi véleményünk. De ha már ezeket a vádakat nyilvánosságra hoztuk, az egyesületnek is, meg a nyilvánosságnak is tartozunk vele, ha az ügy fejleményeiről is tárgyilagosan és elfogulatlanul beszámolunk. Lapunk más helyén már megírtuk, hogy a tűzoltó egyesület választmánya utasította az egyesületi ügyészt, hogy a teljelentök ellen rágalmazás miatt a bűnvádi eljárást tegye folyamatba, mert a választmány meggyőződött róla, hogy a testületet ért vádak nem felelnek meg a valóságnak. Eltol az eljárástól teljesen függetlenül a parancsnokság egy beadványt is intézett a város polgármesteréhez, melyben maga ellen a fegyelmi vizsgálat megindítását kéri elrendelni. A beadvány, melyet a parancsnokság engedelmével közlünk le, igy hangzik: Nagyságos Polgármester Ur! Hivatkozással 8022/910. szám alatt kelt leiratára, tisztelettel jelentjük, hogy az annak kapcsán küldött s a rendörkapitányi hivatalban a Virúg-utcai legutóbbi tűzesetre vonatkozólag a károsultak által felvett, jegyzökönj-vben foglaltakra a parancsnokság vizsgálatot nem indíthat és pedig azért, mivel ezen tűzesetnél az ottani müveleteket Parancsnokuuk személyesen vezette és ig}* önönmaga ellen kellene tulajdonképen a vizsgálatot lefolytatni. Hár parancsnokunk épen azért meg vau győződve arról, hogy a jegyzőkönyvben foglalt adatok egytöl-egyig légből kapott hazugságok, mégis tekintettel arra, hogy testületünk becsülete forog kockán, arra kérjük Nagyságodat; Méltóztassék ez ügyben haladéktalanul a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni és pedig a következőkre nézve: A tüzör a tüz kiütését a kellő időben vette-e ászre, vagy nem és kellő időben riasztotta-e az őrséget?