Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-06-05 - 1910-06-12

XXXVII. évfolyam. Pápa. 1910, június 12. 24. szám. PAPAI LAPOK Papa varos hatóságának es több papai s papa-. ieki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik m i • d e n r ni r n A\>. Goldnere titj a| irk*re.k«».i*«... y: u-r S-'-ik szain Hirtottaaket eg-vezaéf szerint (etveaa a kiadóhivatal. Sterke. MOLNÁR KALMAN A ftZr^rK^SXtésért iVl' .'•» iaVj.tula.jvi* :.o* GOLDBERG i_. YULA "' Hllaak é« hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A «o ara : egw.r érre lí kor . félézre 6 k . nefTedérr* 3 k Svilt-tér soronként 40 61!ér. — Kttet aiám ára 30 611 Tartozás. Vannak idők. amikor az események nemcsak az idegeket izgatják föl. hanem iölkorbácsolják l kedélyeket és hullám­zás ha hozzák az emberi szenvedélyeket is. amelyek emberi voltnkb >\ igen sok­szor nagyon sokat elveszítenek. Mondanunk sem kell. hogv az egész országban ma a képviselőválasztások al­kalmával — amelyek - a kedélyek és szenvedélyek oly nagy mértékben föl­korbáesohattak. hogy ezek a I eteges társadalmi tünetek, amelyek a nyugodt fejlődésnek kerékkötői szoktak lenni, sajnos, még igen sok helyen hosszú ideig észlelhetők lesznek. Ettől a betegségtől, a társadalmi rendnek és békének ettől az erőszakos fölborulásától, sajnos, nem meut a mi városunk sem. A kedélyek, az idegek, a szenvedé­lyek itt is fbikorbácsoltattak. A társadalmi béke nálunk is föl­bomlott. A polgárok békés, nyugodt együtt­működésének egyensúlya városunkban is megbillent. A legyőzött ellenfelek a győzte­sek ellenségeivé lettek. Van tehát egv erkölcsi tartozás, amelyet városunk minden polgárának le kell rónia. Ez a tartozás pedig nem egyéb, mint az ellentétek kiegyenlítése, elsimí­tása. Ez egyenként é- sszesen mindnyá­junk kötelessége. A társadalmi béke. a polgári rend megbomlásának, a szenvedélyek föl izga­tásának okai már megszűntek, kell te­hát, hogy ;iz okozatok is megszűnjenek, elsimuljanak. Igaz. hogy az Idők amiként meg­szülték a felebarátok harcát és egymásra törését, épp ugy meg fogják teremteni a testvéries békét is. esakhogy az em­berek azért neveztetnek a teremtés re­mekeinek, hogy ne az idők. hanem sa­ját maguk formálják át önmagukat s a mit elrontott az ember, azt az ember meg is javítsa. Az ember erős és hatalmas. Legerősebb és leghatalmasabb pe­dig akkor, amikor nem az ellenségét, hanem önmagát tudja legyőzni. Erős akarattal és műveltséggel meg­áldott emberek uem is törekednek arra. hogy ellenfeleiket legyőzzék, hanem elsősorban legyőzik önmagukat, ellenfe­leiké;, pedig oeek mtggx őz ni iparkod­nak. Nem hisftztik. hogv városunknak akadna egyetlen polgára, aki magái erős akaratú, művelt embernek ne tartaná, és éj.pen ez teszi érthetetlenné azt a gyű­lölséges magatartást, amellyel lépten­nyomon városunkban manapság mégis találkozunk. Ami erre a magatartásra okot szol­gáltatott, az öt évenkint mindig megis­métlődik s mi volna akkor velünk, ha i?z az engesztelhetetlennek látszó gyű­lölség el nem múlna? Tönkre kelleue jutnunk egyenként, lönkre kellene jutnia városunknak, a melyeknek a rendeltetése pedig nem a tönkrejutás, hanem a haladás, fejlődés és felvirágozás volua. Nyújtsanak tehát embertársaink bé­kejobbot egymásnak es higyje el min­den ember, hogy az. aki velük ellenkező állásponton volt. az ö ellenkező állásfog­lalásával is a város érdekeit kívánta szolgálni épp ugy, mint bárki más. Es hogyha ebben az egyben egyet­értünk egymással, személyes gyűlölkö­désekre, egyéni torzsalkodásokra nincsen szükségünk. Felejtsük el. hogy egymást megbán­tottuk, midőn ellenfeleink nézeteit nem akceptáltuk, mert hiszen a cél mindkét télen egy. a város erdeke volt. Ez az a tartozás, amellyel önmagunk­nak és városunk jé hírének és fejlődé­sének is egyaránt tartozunk. Ennek a tartozásnak a lerovásával egy nagy erkölcsi tökéhez jutunk, me­lyet városunk fejlődésére mindenkor ál­dásosan kamatoztathatunk. — rn — Városunk vizvezetékjének vizének megromlása. Hétfön június Ci-tól fogva, zavaros, tisztá­talan vizet ad a vízvezeték, a varos különféle ré«zein. Ha pohárba eresztik, akkor egész szürke lavéa sziuü: de egy tel perc umlva meglehető­sen megtisztul és sziute'eu lesz. de látni benne egy igeu finom, nagyon saru zavarodást; néhány _TÁR <C iL a Az aranyóra. — A .Pápai I. apok" eredeti tArcájs — Irta. Zoltán Vilr-os. — Okuljanak e példán uraim — szóit Deia­rus ezredes a pátisi tiszti kaszinóban a K-iuiotte ülő katonatisztekhez, mikor Bill.it kapitány ugat* t­tan hirül hozta a tiatal Serval hadnagy öngyilkos­ságát, aki kipattant szerelmi boti.in va miatt főbe­lőtte magát. —• De különösen BtMfl óvakodjanak -- fblv­tatta komolyan ni ezredes - hogv bajtársunk, vagy feljebbvalójuk nejével kezdjenek vtesoeyt, mert SS ilyen szerelem roinbadóntheti. elvághatja a legszebb­nek igérkez-'- karriert. Tudok erről egv aagyos lao­morii t-utenetet, ha sz véseti hallgatjuk, ilm.eidotfl Mindenütt ii-lve- —- hang/ott fel szavaira és az ezredes belei.e/dett eibes/.éle.el,.-: A boldogtalan emlékű |87l*baa volt A 7-ik hadte»t«-t Coiireelles körül köspnetneitották I I t -r/s M. tábornokkal SS élen a faluban volt elszállásolva. A 2-ik huszárezred!-n saohjaltam, akkor mint fia­tal hadnagy s ugyanez ezred kapitánya volt Pierre Delones akit a háború kezdetén M. tábornok melle rendeltek ki hadsegédnek. Gyönyörű szál eabst •olt és fényes kat-mai tehetség. Ma már bironvo­an tábornok volna, ha nem viue volua kísértésbe , szerelem ördöge. M tábornokot a hadisr.it egész addigi tar­ama alatt mindenüvé elkísérte tiatal esodaszép fe­!•!•:". A ri nyelvek ugyan art beszéltek, hogy i tábornokai eibatárorására, mely öreged-" ét ka­onásan kemény feri->t mód nélkül meghatotta, döntő •elolvassál voltak a hadeegád aseavedélyea lánggal igő szemei, de a férj mm látott benne aiá-t. mint l kttVesi Szerelem és gyöngédség önfeláldozását. nelv míg a halsiru ez»r borzalmával is szembeszáll iráéit. A tábornok mindjárt a hadtest megérkezése itan a onnraellsai kastelv egyik sr.arnvaban rendez­tetett be tűrhet" Uká«t nejének, inig a föhsdisrál­ást a kastelv másik »z iiuyában helyezte el. A hatalmas, ódon épület t- részében termésre­lesen mozgalmas élet pezsgett. Majdnem minden pillanatban ordonane vágta­tott ki vagy be .1 kapun és a tábornok elöSaohtfja maga is táborliel\bea liasomitott, hol a főbb tisz­tek iiapiii'in tobbsf u tauáe-k -za»r» gvüllek össze, mert hire jait. hogy az ellenséges lieder 8 kóreljár és a poroszok támadása minden órában In követkéz­ketik. A kastély misik száruxának egy első emeleti termében izgatottan járt fel és le a taboruokué é' türelmetlenül szemlélte az udvaron nyüzsgő életet. Több izben megállt az ablaknál és nyilvánvaló volt, hogv valakit vár Szemei végre felviUantak, a nyi tott kapun át tajtékzó paripán bevágtatott Delan­nes. a föhsdisiálláe előtt leugrott lováról és eltűnt az épületben Negvedóra múlva, miutáu fontos jelentését i megtette a tábornoknak, Pier IS Delannes belépett a srép asszony ssnbájábe Rs iagatnttaa kipirulva elébe sietett és karjaiba omlott. — Nos, barátom, szólt az assronv. miután kibontakozott a szenvedélyes ölelésekből, mi hírt h-z * Ne/re. nekem valami nvugtalanitó előérzetem , van. Remegek az 6a életéért és sokért nem aduám­ha távol volnánk a hu falun e helyétől. — Ingyen nyugodt drágám — fe'.elt a kapi­tány. — A katona élete ilyenkor m.ndig hajszálon lóg. de akinek szerencséje van. az mindig elkerüli a bajt. Nekem pedig szerencsém van, hiszen a vi­lág legasafab asszonya imádkozik értem s igy nem eshetik bajom. De hogy a dolog lenypgére térjek, ma vagy holnap csakugyan kikerülhetetlea ai üt­Z&set, A poroszok alig pár órányi távolságra vau­nak Most tettem jelentést a tábornoknak, aki üsz­laastrivta a haditanácsot és én is odakészülök. Csak megnyugtatni akartsm Később visszajövök, hogy az ütközet előtt még láthassam. A kapitánv távozni kégzült, inig a szép asz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom