Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-01-16
uralkodik, bizonyos, hogy olyan törvényt alkotnak, mely a modern követelményeknek nem fog megfelelni. Knnek az tesz a következi énye, hogy a városok kulturális fejlődése megakasztatik és hazánk a nyugot-európai országoktól még továbbra is el fog maradni. A farsang és a házasságok. (F. E.) Immár Karínnál herceg is megtartotta fényesnek egyáltalában nem mondható bevonulását és a oéeók, a dáridók kezdetüket vehetik, egész húshagyó keddig, hogy azután mint böjti mulatságok találják folytatásukat, ha ugyan lesz valakinek kedve azt tovább is folytatni. A farsang jelentőségét magyaráznunk, azt hisszük telesleges. Mindenki tudja, hogy azt nem tisztán mulatságból, kedvtelésből csinálták azok, akik kifundálták, hanem mögötte valamely erkölcsös cél is lebegett. Ezen időközökben történnek, azaz történtek a múltban a legtöbb házasságkötések, ebben az időszakban ismerkedtek meg a leányok a legényekkel s kötöttek jobbára életíogytiglan tartó szövetséget, melyet azután mindkét tél hűségesen be is tartott. Ma már a farsangnak ebeli jelentősége legfeljebb a köznépnél, a földmives osztálynál található, a középosztály s az uri osztály már rég tul tette magát ezen a poétikus, lelket, szivet nemesítő ünnepi időszakon s bizony-bizony csakis egynehány naiv kedély hiszi el, hogy a farsang a házasságkötés szép idejét hozza magával s hogy a farsangon a leányok olyan legénvekkel is megismerkedhetnek, akik azután az oltár előtt is megerősítik azokat a szent esküket, melyeket a tánctól s italtól felhevültén olyan sokszor s olyan szépen elrebegtek. Nem, ma már farsangkor sem házasodnak. Ugy tetszik nekünk, mintha ez a szép szokás már kiment volna a divatból s csak hébe-hóba hallhatunk valamelyes házasságkötésről ismerőseink között, annyira fázik a fiatalság ettől az aktustól. A statisztika, ez a rideg, könyörtelen tudomány igazolja e kijelentésünket. Ez megmutatja, hogy hazánkban évről-évre csökken a házasságkötések száma s e csökkenés mértéke már mar ijesztő mérveket ölt magára, mert épen ellenkező alanyban áll a népesség szaporodásával. Hogy a leányok ma már nem mennek olvan fiatalon férjhez, mint a régi jó időkben, ebben még találunk némi rációt. Ha ugyanis a művelt nemzeteket megfigyeljük, az angolt, franciát, németet, de különösen ez utóbbinál mindjárt szemünkbe ötlik, hogy a leányok 23-20 éves koruk előtt ritkán kötnek házasságot s azt is láthatjuk, hogy az ilyen érett ésszel kötött házasságok azután sokkal tartósabbak is, mit a válópörök számának kisebbsége is igazol. Az orvostudomány meg egyenesen ellenzi a leányok korai térjhezmenését., hiszen a fiziológia nagyou jól magyarázza, hogy 17-18 éves lány még nem érett meg a házasságra s egy ilyen korban kötött házasság a legveszélyesebb következményekkel járhat az illető leány további egészségére. Azt tehát, hogy a leányok ma már nálunk sem mennek olyan fiatalon férjhez, min*, a régi jó világban, örvendetes jelenség, de az már, hogy a férfiak mind jóval tul vannak a 30-on s igy a gyermekek felneveléséhez már üregek, ez már eredendő hiba, melynek következményeit az utódok érzik meg erősen. Az bizonyos, hogy a létért való küzdelem soha olyan nehéz nem volt a múltban, mint épen | a jelenben hazánkban, Kern azért, mintha a kenyérkereset nehezedett volna meg, noha oz irányban is történtek vizsgálódások, melyek ezt is igazolják, hanem az igényeknek túlzott emelkedése, a kereseten felül kívánó életmód s noblesse obiige — a kötelező előkelőség, ezek az okai a házasságok csökkenésének s annak a szinte beteges félelemnek, melyet a nőtlen férfiak a házasságkötés iránt éreznek. Sajnos ezeken az állapotokon egyhamar változtatni nem lehet. Sok párnába zokogott könynyet, még több szívfájdalmat kell mindezek miatt azoknak a lányoknak el viselni, akiket a sors mostobasága esetleg nem ruházott fel azokkal a tuI Újdonságokkal, melyek egy megfelelő házasságI kötés létrehozásához szükségesek. S hiába jő a farsang! Hiába erőlködnek a lányos családok. Ameddig vagy az igényeket le nem szállítják, vagy a keresetek nem emelkednek, addig a nőtlen férfiak mindig gondolkozni fognak, még hozzá sokat is, vájjon belemenjenek abba, hogy • maguk bizonytalan sorsához még egy második, esetleg harmadik életsorsa! hozzáfűzzék. Ue azért csak mulassunk, vigadjunk mindaddig, míg a hamvat bűnbánóan homlokunkra nem szórjak s még azután is. hiszen az éiet. különben olyan sivár, olyan üres, olyan szarsz, hogy szinte életszükségletet képez a vidámság, a jókedv, a derűs mosoly az ajkakon, hogy ezzel is könnyitsen azokou a súlyos terheken, melyeket a könyörtelen élet szigora az emberekre reárakott. Városi közgyűlés. — 1910 január 13. — Mult csütörtökön d. u. Pápa város képviselőtestülete Mészáros Károly polgármester elnöklete melhtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyre miutegy 50 városatya jelent meg. Pont 3 órakor nyitotta meg a polgármester a közgyűlést, amelyről felveendő jkv. hitelesítésére felkérte dr. Kapoesy Lucián, Lippert Sándor, Laugraf Zsigmond, Böhm Samu és Ács Ferenc képviselőket. Miután a főjegyző felolvasta a mult ülés jkv-ót, a napirend előtt voltak még bejelentések és interpellációk. A polgármester bejelentette, hogy a vármegye jóváhagyta a városnak Szijjártó Gyula, Hanély Oszkár, Matkovich Patai és Koller Jánossal kötött szerződést, továbbá a villanytelep kibővítésére, a Pápa-sümegi vasútra megszavazott 100.000 K-ra hozott határozatát ós jóváhagyta a város 1910. evi költségvetését a 20.374 K felekezeti segély ellen beadott felebbezés elvetésével. Dr. Hoffuer Sándor kéri a polgármestert, hogy a vasutigazgatósagtól játja ki a Budapestről este o órakor induló u. n. soproni vonatnak Győrből Pápa felé leendő közvetlen csatlakozását Szombathely, Sárvár él Celldömölk támogatását is kérve, Fischer Gyula a jegtermeles biztosítása miatt a közvágóhidi tervek megsürgetósót. kerté, Kovács Sándor, Talos Sándor, Kovács j József és Nagy Sándor pedig a legutóbbi tüzeset alkalmával a tüz-otói felszerelések hiányát | tévén szóvá, a hiányok pótlását kérik. A polgárj mester, illetve a tűzoltói ügyben a rendörkapitáuy megnyugtató válasza után sorra került a napirend. I. Schloss/er István pápai lakosnak a vái rosházaban bérbe bírt boltot 337 K évi bérért i ánejtés mellőzésével ujabbi 0 évre névszerinti j szavazassál egyhangúlag bérbe adta a közgyűlés. \ II Lampeit József, Keresztes Gyula, dr. I Hoffnet Sándor, dr. Löwy László, Jilek Ferenc, | Fischer Gyula, Varga Rezső, Somogyi József és a polgármester felszólalása után névszerinti szavazassa! saavaaattöbbe éggel kisaoadottá a közgyűlés, hogy az 1910. évben a gyám és közpéitzútkapesolva hol maradt? Kvszá/.adokou át volt rendes szabású öltözete a nép asszonyainak és leánvainak, ho/.T.á „bokorugrós" rövid szoknya, hímzett fehér kötény, selyem nyakrateritő kendő, mely a derékon átkötve leért a ruha aljáig és gyönyörű rojtja díszítette az öltözetet, hozzá szépen fésült haj s/élcs fonással, leeresztve, szalaggal a végén, vagy teltüzve szép kerek kontyba. Ezek mind eltűrnek, csak az emlékezetben élnek, azok előtt, akik látták. Ha láncba ment a menyecske, ezép ,magyar csipke- főkötője volt, amelynek az ára 24 korona is volt, de egy életre szólt, sőt a leánya is használhatta Most a fiatal asszony kuszált hajjal, főkötő nélkül táncol, mert az uri nők is ugy jelennek meg társaságban, azokat ke'1 utánozni mindenben A férfiak sokat mondanak, irnak a bolond divat ellen, csúfoljak szellemesen és kevésbé szellemesen, sok jót és igazat mondanak róla és hiába minden Mint aki a viharral akar versenyt kiáltani, unul aki az árral akar szembe uszui, nem használ semmit. Es pedig azért nem basznál, mert az életben másként van minden és nz. az irányadó. Már Kant Immanuel, a német filozófus azt mondta: .Ha valaki a divatot követi, bolond az, ha kívül áll a divaton, akkor is bolond, ha már mindkét esetben az, legyen inkább a divaton belül bolond az ember." Ennek több mint száz éve, ha most élne, azt mondaná : „Meg is jobb a divaton kivül állani, mert es már nem bolondság, hanem őrültség, ami most van a divattal." Körülbelül az ö idejében irta a mi Gvadányi Józsefünk a Peleskei Nótárius című munkáját, melyben ostorozza a francia divatot utáuző grófuét. (T. i. akkor még csak a magas arisztokratia öltözött a francia divat szeiint!) A nótárius megszólítja az utcán a grófnőt és a következőleg folytatja : „Dicső elejinek miiven volt ruhája, Nagysád kastélyának miuden palotája Képeken mutatja, mint vala formája, Kérem minden képre tekintsen reája. Sok szép szásadok már régen elhaladtak, Melyekben egyforma öltözetben jártak, Gyönggyel és bíborral azok boriitattak, Es soha a majmos módikon nem kaptuk. Vont arany vagy ezüst vala a ruhájuk, Sokféle drágnkő rakatott rcájnk, Igaz, hogy sokba tölt ily drága munkájuk, De nagy grófnék voltak, illett az hozzájuk. Nem volt az tékozlás, sőt vala gazdagság, Ebből egymásután részesült leányság, Megmaradó-1 náluk mind kines mind méltóság, Nem volt az viztajték, hanem állandóság. Ha igy elsatnyulnak a szép magyar anyák, És magukra veszik a külföldnek rongyát, Ugyan mivé léizen majd ezen nemzetség, Oda lészen minden aeazonyi nagy szépség. Ká sem ismerhetünk a magyar a dáiuára, Aki öltözködik külföldnek módjára, Nagysád termetének minden porcikája, Természetnek remek • legnemeab tnuukája, Libanonnak nincsen ilyen cédrusfája, A tavasznak sem nyilt soha szebb rózsája Esedezem azért, hogy ilyen csúnyában, Ne járjon 'ly ooufos francia gúnyában* Nem tudjuk, mennyit használt ez az intése gróf Gvadányi Józsefnek, de azt tudjuk, hogy a későbbi korban még gyakran elővették a „nagy grófnék" is a magyar díszruhát. A legutóbb a mult század hatvauas éveiben is azt viselték. Ki a hibás, hogy most óriási áldozatokat hoznak a nők a divat szeszélyeinek ? Nem lehet azt állítani, hogy csupán a nők köuuyehuü költekezése, a férfiakra is bajos volna ráfogni, hogy ők az okai. De ha jól meggondoljuk, igen nagy szerepük van beune, mert nekik akar a uö elsősorban tetszeni a az a baj, hogy ők is a inig vizet prédikálnak, addig bort isznak. Lássuk az életei! Már az én ifjú koromban kinyomattak a báli meghívókra : „A nők pedig kéretnek, minél egyszerűbb öltözetben megjelenni.* MII germanizmus, dc igy volt.) És mit tettek a rendező urak ? Körülrajongták a legelső gavallérok a legdíszesebb és legdrágább öltözetű nőt, bármilyen csinos volt és bármilyen jól táncolt a szerényebb toilettébeu levő ifjú leáuy. Hol itt a következetesség ? „A legszebb vagy igy, — édes feleségein, — ebben at egyszerű házi ruhában. Hidd el igy szeretlek a legjobban.* Azt mondja a férj. S az utcán, amerre lát egy-egy díszes ruhás nőt, utána néz, hogy a nyaka is belefárad és nézi mindenütt, ahol csak látja. a Csak ugy, esak ugy megszokásból csupán. 1 ' A nő éles szeme, a ative talán, meglátja
