Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910
1910-05-15
Az április 29-én tartott építési bizottsági ülésen, melyen Jákói Géza urod ig. ur és a polgármester is jelen volt, hosszasan tárgyalta ezen teriilet beépítését és a városi mérnök tervezetét egyhangúlag elfogadta. Az urodalmi jószágigazgató ur oda nyilatkozott, hogy l gról ur ezen házhelyeket nem apródonként, hanem egyszerre akarja eladni. A helybeli közgazdasági bank hajlandó az egészet megvenni ós kifizetni, mert őméltósága ezen pénzért a sávolyi pusztát és annak földjeit akarja megvenni. Kétségkívüli, hogy a városnak elsősorban áll érdekében ezen házhelyeket mind megszerezni és eladni Minden más városban, amely terjeszkedik, ugy járnak el, hogy a város a közeli jövőben beépítésre kerülő területet megveszi; azokon az utcákat kihasítja; legalább nyers járdát és koesiutat készíttet, ezáltal sokkal, g3 T orsabban és nagyobb árban tudja eladni a házhelyeket, mintha ez nem igy történik. Nekünk Pápán már igen sok viszontagságunk és kellemetlenségünk volt. hogy nem igy jártunk el, mert itt az építtetők és nem a város csinálták az utcákat. A bizottságban többen fel is szólaltak, hogy a város vegye meg e területet, csakhogy az igen nagy akadályokba ütközik. Első sorban igen nehéz az ebez szükséges 1S000Ü korona megszerzése. Tekintettel arra, hogy ezen beépítés talán tíz vagy tizenkét évi tartamot fog igénybe venni, felmerül a még nagyobb nehézség, hogy ennyi ideig hiába kellene fizetni a városnak az időközi kamatot, mi roppant sokba keiül és nagyon megdrágítja a házhelyek árát. Az urodalom 12 koronát kér eg.y í_-ölért attól, aki az összes házhelyekéi megvásárolja, legyen az a város vagy egy pénzintézet, vagy bárki magánember. A pénzintézetnek legalább 6 % kamatot kell számítania, ha a pénzét valamíkép értókesiteni akarja. A magánember 4 Vra kamatoztathatja vagyonát a pénzintézetnél, de ha valamely vállalkozásba fekteti pénzét, legalább (1 Vot kell kamatoznia, mert különben nem vállal rizikót. A város jelenleg ugyan valamivel j kevesebb, mint 6 percentért kap pénzt, de mivel a pénz áfát még négy héttel előbb sem lehet megmondani, számolnia kell a pénzpiac megdrágulásával is és ezért szinte 6-os kamatot kell számításában felvenni. A kérdéses terület beépítése valószínűleg 8-12 évig fog tartani; vegyünk lel átlag 10 évet; igy a kamatozás is tiz évig fog tartani; de minden évben kevesebb lesz, aszerint, hány házhelyet tudnak eladni. Ha bármely vevő megveszi az összes házhelyeket; D-ölót 12 koronával, akkor jár ezért 180.000 K; la 10 évi fogyó kamat kitesz 00000 koi rónát, összesen 240.000 koronát. E szerint egy Li-öl belekerül 10 koronába. Ha n-ölét tökoronával veszik meg, !ezért jár ÍÖO.IXM) korona, tiz évi forgó ! kamat 50.000 korona, összesen 200.000 korona: egj- •-öl belekerül 18 korona 88 fillérbe. Ha nyolc koronáért adnák [j-ölét. akkor az összes házhelyekért jár 120.000 korona, tiz évi forgó kamat 40.1 UK) korona, összesen 160.000 korona és egy -ölnek az ára lesz 10 korona 66 fillér. Ha a város venné meg ezen területet, akkor kiadásai meg szaporodnak az utca és járdaesinálás költségeivel. mely ••ölenként 9 korona. Ha ezt felosztjuk a 150.000 "J-ÖI be építendő területre, akkor ennek mindejrvik H-ölére 2 korona 88 fillér esik Ha pedig egy 1200 i••öles teret csinálunk, mi okvetlen szükséges, akkot az utcsinálási költség még szaporodni fog, amit csak ugy tudnánk elkerülni ha ezen teret befásitjuk. Látjuk ebből, hogy a város csak azon esetben vehetné, ha jóval olcsóbbért kapná meg ezen házhelyeket. Ne feledjük el azt, hogy mindaz, ami a városnak hasznára válik, elsősorban és legjobban hasznára válik az urodalomuak is. A kérdéses tárgy hathatósan bi zonyitja ennek igazságát. Ezen terület, mely eddig őméltóságának semmi hasznot nem hozott, most drága pénzért eladható, mert a város az Erzsébetvárosi részben már megcsinálta, csakis ezáltal kaptak értéket ezen közeli jövőben beépítés alá kerülő telkek. Ezért hisszük hogy az urodalom illő árban fogja eladni a városnak ezen telkeket. Még egy körülmény tenné célszerűvé ezen területnek a város által valé megvételét. Az építészeti bizottság tekintettel arra, hogy városunk oly szegén.vtelekben, ide egy kicsiny, esak 1200 • öl teret tervezett és javasol elfogadásra Ha a város veszi meg ezen telkeket, akkor nagyon könnyű lesz ezt létesíteni mert csak tiz házhellyel lesz kevesebb de ezáltal a telkek értéke ezen téren és a tér közelében jóval nagyobb lesz. Van ugyan még egy nehézség, i városi közgyűlés lassúsága, mert bősé ges tapasztalunk van arról, hogy egj ingatlan vételre körülbelül négy hónai szükséges, mig a közgyűlés azt megszavazza és körű llxdül ugyanannyi idő Soha életemben nem léptem át egy műkereskedő küszöbét. — Ne ellenkezzék. Tegnap a Cafe de» Ariiéban voltain és egyebet PM hallottam, mint az ön nevének ét legújabb kepének dicsőítését. — Met;!* krllemetli'ii volna nekem oila elmennem — a kollegák — talán más kritikus jelenléte in, amely helyzet vitát provokálna festményeim fölött . . . — Vitát'.' Hisz ez a legszerencsésebb helyzet Minél nagyobb az ellentmondás, a kritikai zaj, anaál értékesebb a festmény. (>n még nagyon naiv. Iga/i gyermek! Primitív! Valóságos lángész! — Lángész, éhes gyomorral! Minő iróniája a sorinak ! — Ezt hamarosan itt is megoldhatjuk. Nekem teljhatalmam van Eu teljhatalmú kritikusa vagyok a Buraiul-! ruci cégnek. Ha van kedve, leköthetem ónt azonnal szerződésileg. Ha biztosit róla, hogv i/eiitul minden alkotandó müve a Burand-Cruel <•( eé lesz, ugy én máris átadhatok önnek ötezer frank előleget, ameliyel ezt a festményt mindjárt le is foglalom. — Kénytelen vagyok, - azaz pardon, örülök az ajánlatnak. Ön kitüntet vele. (A kritikus az asztalhoz megy, ahol tintát, papirt lát. Pár sort firkant a/, egyik papírra, aztán a festőnek adja át a tollat.) — Tessék aláírni. — Oh kérem. (Aláirja.) — Kendben vau. Tessék. Egy-kettö-háromiiégy-ötezer frank. — Jgen, ötezer frank. (A festő kissé megtántorodik, i — Ön nagyon el van gyöngülve. Ezt jóvá kell tennie. Egy kib piheue», üdüléri uein fog ártani. — Bizony, az régi vágyam. Ha lehelne, még ia elutaznék Svájcba. Az idegeim úgyis teljesen ónkre vaunak teve. — Különös dolog. On előbb esak a gyomráól panaszkodott, most, hogy pénze van, már az Jegeit is kezd. észrevenni. Ilyen a világ. Nu, de «teil önnel. Mielőtt elutazik, olvassa el a Journal kéket' * Másnap kori délelőtt. A festő ajtaja előtt óbb festő ismerőse áll. Némelyek kopognak.i — Mareel ! Harcé ! Nyiss ajtót! De büszke ettél agyasam! Ne bolondozz ! Nem pumpolni jötüuk, e.«ak gratulálni. Legfeljebb öl-tiz-husz francot fogsz kölcsönözni. Ej, hát hallgatsz! Pedig ittIOII v:n! Ueggc! tiz órakor még aludni szokott! '<ak nincs valami bajod! A kritikus és a Buraiid-Crucl cég igazgatója lözeleduek. Nos, uraim, k-pogtak már? — Negyedlírája egyebet ge teázunk, miut dö•ömliölünk. — Tabui mar eltávozott. — Nem távozhatott el. Itt van a reggeli teespnlack és az újságja a küszöbön, érintetlenül. — Talán haza sem jött az éjjel? — Csak nem lesz bolond kmenet érő remekníívet a műteremben éjjel őrizetlenül hagyni. Ai íjtól kél perc alatt baiki benyomhatja. — Hát akkor f"ff itttk fel. Csak nincs vaam' baja? A kritikus és az igazgató nekifeszítik vállán tat a rozoga ajtónak, amely pár pillanat alatt felárul. — Itl a műremek ' De hol van Marcid uiea,cr ? Ahá! Egy levéiku van rátűzve a kép keretére, A kritikus veszi a levelet és olvassa: — Uram! A szerz.dést állom. A kép is itt van, mint a Buraud-Cruel cég jogos tulajdona. A kritikus urnák köszönöm a gyönyörű, értelmes kritikát, melyet már a hajnali órákban olvastam a Journalbaii. Ez életem legszebb napja volt. Örökké érzem, hogy hálára vagyok lekötelezve, de a párisi ünnepeltetéseket idegeim nem bírnák ki ... Ezért még a reggeli gyorsvonattal valami svájci Ma atkába utazom, ahonnan, ha pénzem fogytán lesz, értesíteni fogom a Burand-Cruel céget, hogv a még hiányzó ötezer frankot, a vételár másik felet megküldhesse. Minthogy a kritikus ur előszeretettel ü/i az igazi, még lel nem fedezett tehetségek felfedezését, figyelmébe ajánlanám, hogy egy érdemes kollegámnak, akinek ebbeu a házban, egy emelettel lejebb van a műterme, Pierre Koiijon urnák szintén van egy érdekes tájképe, amely azonban igen gondos kivitelű. Koujon ur tájképei előttem is a Café iles Artistes issz.es festövnndtfgoi in-e.'asztalták. Az én festményemet — őszintén megvallva — sohasem hallottam a művészek kávéházában magasztalni. No de ez valószínűleg igy van rendjéu, mert a festőnépség nem szokott szemben hízelegni. Engem lebát bizonyara távollétemben magasztaltak a kritikus ur előtt. Ha azonban tévedés, egy emeletnyi különbözet volna a dologban, (a festők csoportjában elfojtott nevetés hallható) ugy mindenesetre ajánhiin Koujoii kollega kepének megvásárlását és a véle való szerződést Isteu önuel, kedves kritikus ur, éljen a kritika! „Henry Maroel." A kritikus kiejti kezéből a levelet. A festők altaláuos kacagásban törnek ki.
