Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-05-08

1910. május K. nemzet erejének ét érdeklődésének, lianem a szociális, kulturális es közgazdasági alkotások tarán kell minden erőnket, östiepontotüani éa felhasználni. K/.en a béren pedig a varotokraj hárul a dicsőséges, da súlyos téladat. A közgazdaságilag, kultmailag fejlett ma­gyar állam biztosítja nemcsak gazdasági, de po­litikai függetlenségünket is Mai pedig ezen cél elérésére a városoknak, mint kulturális gócpon­toknak a felvirágzása elengedhetetlen, inert a magyar állam jövő nagysága a városok életerői tejlödósétöl függ, Sajnos az egész állami kormány Bat folyton egy megszokott mesgyén halad s i:<-m látta megj eddig a városok érdekeit, miért is a városoknak' maguknak kell a jövő fejlődésük biztosítékait keresni s maguknak kell provokálni, hogy a jövőben ilyen sérelmek ne érhessék okét. Oda kell tehát törekedni, hogy a városi polgárban kifejlődjék az érsek a nagy, fontosi városi érdekek iránt, hogy akkor amikor a par­lamentbe képvieelőt akarnak küldeni, akkor na mindig a képviselő közjogi pártállását vizsgálják. \ hanem a képviselőjelöltnek a valósokat érdeklő] fükérdéaekben elfoglalt, áll ispontját, Kz nem ellenkeaik aa egyetemei nemzeti célokkal és érdekekkel, inert amikor lelkes férfiak a városek fejlesztéseié törekszenek, akkor az ország javáért, tehát osztály érdekeken felül emel­kedő célokért kttadenek. Ili ezt a hitei beleoltjnk a városi polgár* saglia. ha azt öntudatra ébresztjük, ha annak ér­zeke lesz az egyetemei városi érdekek iránt és olvan képviselőket küld a parlamentbe, akik aj városok érdekeinek hü szószólói, akkor biztosit vaj lesz HZ az eredményes parlamenti munkálkodás, amelyre az országnak, de különösen a városok­nak nagy szükségük van. A r. t. városok azon kívánalmait, amelyek a polgármesterek különböző értekezletem kifeje-1 Zesie jutottak, a következőkben jelöljük meg: t, Kívánjuk a városi törvény mielőbbiI megalkotását, amelyben ai önkormányzati jogj kiterjesztése biztosítandó s a r. t. varosok java-, része a megyek gyámkodása alól kivetetnek s közvetlenül a kir. kormány felügyelete és ellen-: őrzése alá helyezendő volna. 3, Kívánjuk, h >gy a városok az adó. rend­őrség, katona, közegészségügy, gyámügy és községbirói teendők ellátásáért igazságosan kár­pot oltassanak legalább is oly naftákban, amint M4 az Andrássy Uvula gl l v 11 1 • •*tú<;ymitiister Utal terveiét! törvényjavaslat contemplálja, og] Ilonban, hogy a javaslat hiányai is eorrigáltas­«aaaki 8. Kívánjuk, hogy a fejlettebb városok önálló orsz. képviselői választókerületekké nyil­vánítanának, a kisebbek pedig ugy kerekítendő! ki a körülöttük fekvő községekkel, hogy siutóbbi­akkal szemben U OruággyÜlési képviselő válasz­tásnál a városi elemnek a döntő raarep biztosít­tassák. 4. Kívánjuk a városok hitel/iszonyainak a rendezését oly tonnán, hogy s városok hitelviszo­nyai egysége sít fessenek a városok adósságainak • konvertálása s a varosoknak szükséges kölcsö­nöknek az állam által való közvetitése által. ö. Kívánjuk, hogy a városi tisztviselők az állami és a megyei tisztviselőkkel egyenlő java­dalmazásban és ez Utóbbiakat i- megillető ked­vezményben rés/e,r i .'Ss.: ', alamint kívánjak a nyugdíjügy országot reudesését 1 • nyugdíj viszonosságának a r. t. varosok a.kahnazottaira is leendő kiterjesztését. 6. Kívánjuk a tisztviselői szolgálati prag­matika mielőbbi megalkotását. 7. Kívánjuk, hogy a községi pótadó alól való mentesség töröltessék. 8. Kívánjuk • váfOsi kötelező tüzkárbizto­sitásnak törvénjjavaslat Htján való behozatalát. 11. Kívánjuk • szegény ügy országos rende­lését, valamint kívánjak, hogy az elhagyatott gyermekek költségeit ]' t éves korukig az orszá­gos betegápolásí alap fedezze 10. Kívánjuk végiil a belügviii'.nistei iitui városi ügyosztályának re .iganisatióját olyanfor­mán, hogy abba a városi közigazgatás terén ki­váló egyéneknek a bejuthatása biztosittassék. Mtdöu ezekben a varosok fejlődésébe! leg. szükségesebb kívánalmak i' megjelöljük, azzal a kéréssel fordulunk a t. Polgármester Crhos, hogy a küszöbön levő országgyűlést képviselő választásnál miiid-n befolyásával oda hatni szí­veskedjék, hogy orsz. képvisel.üiek csakis olyan jelölt vilesitmék meg. aki kötelezi magát, hogy • városok fent megjelölt kívánalmait szívvel-lé­lekkel megvalósítani törekszik. A r. t. városok polgármesterei orsz. egyesületé­nek tanácsé nevében : Várhidy Lajos Dr. SzentpdU István titkár. elnök. Színház. Szalkay Lajos színigazgató és szín­társulata május 2-ikaóta Z a Iaegerszegen van. Szalkay társulataval uiáreius l!)-töL május l-ig voll Pápán s ez i«lo alatt, 42 nap alatt 55 előadást tartott a szín­házban. Pápa város intelligens közön­sége melegen pártolts a. társulatid és csekély kivétellel telt házak nézték vé­gig ;l színdarabokat, melyekből í>4 kü­lönböző mű került színre, vagyis átla­gos számítással körülbelül minden öt előadásra 3 különböző színdarab esik, illetve I l-re 7. Kz igen változatos reper­toár különösen tikkor, ha tekintetbe vesz­sziik. hogv mellett Luxemburg grófja 10-szer lett előadva. Felemelt helyárak mellett e szezonban nem volt előadás. Höndes helyárak voltak .'54. leszállított s és léi 13 esetben. Újdonság voll 19; átlagos arány: minden 9 előadásra esik 5 újdonság, ez is igen szép dolog. Az. újdonságokból volt fi operett, 6 vígjáték, 4 színmű. 1 életkép és 1 dráma. Juta­lomjáték volt 6 (Sátori, Bihary, Ivánfi. (lyárfás, Fekete és Dóri); egy előadás, az utolsó előtti az Országos Színész Egyesület javára lett tartva, Legtöbbször ment Luxemburg grófja ilti) és Trenk báró (8). Kétszer adtak 10 darabot, az újdonságokból 8-at csak egyszer. E kis stilisztika után és annak ki­jelentést' mellett, hogv Szalkay társula­tának ez idényben való szereplésével általában igen meg voltunk elégedve. Közönségünk részéről panaszt nem hal­lottunk, saját tapasztalataink pedig szin­tén meggyőznek bennünket arról, hogy Szalkayt, bár legközelebb nj társulattal jön, örömmé! várhatjuk vissza - Ő8Z­szel. Az elmúlt hétről méo- 2 napi refe­lién — te tavas/.oni. Kábított az illat : BS ibolya. Mikor az arouokba futta a lágy, tavasai s/.ellő: mosolyogtunk. Ugy fontad karomba karod ; lépeget­tünk tovább, eél néUiil. Olykor rám hajoltál, le­hunytam SZetaen, íme, nteomon ott égett n esők helye. Szép, mosolygó, fide tavaszom. Ugy mentünk be a varosba A köveset közül apró Iii kandikált ki az elhagyatott Dteákbea kar­öltve sétáltak a/, ifin szerelmesek. Olykor körül­néztek és nagceókolták egymást. A feayösönbea galambok ácsorogtak, a sarkon rongyos ruhájú leányka árulta ar. iholvát. Ahogy riigvhc borultak a bokrok, ugy hajlott feléd szivem, Lili. Mert te voltál a tavaszom. Sok, estit', rövid nap után aa ín szerelmem napja is kisütött. Ks hittem, örökig tart a napsütéses élet, mert mellettem vagy, Lilin, mert hallom a csengő kacagást, hallom a te pajkos hangod. Igv valahogy gondoltam : verőfényes leazea boldogságom szüntelen. f i.tudottam, hittem s tolt nem érte eiénvónket. AlntodoStatB, da M az alom csak szép volt, csak jó s semmikén sem hittem, hogy illúzióban tartom szivem, nem sejtettem arról mit M, hogy a csöndes megnyugvás a jelenben, a jövő álomképe. Kw ime, mikor (egy reggel a nap titán kerestem, mikor a viirad.it bíborában (iirdött szi­vem, lelkem egyaránt, akkor Héli.tszt hiába keres­tem. Kialudt talán? Nem tudom; de felhő': borí­tották ar eget es hideg szél futott a rügves águk között. Téged kerestelek, szép tavaszom. Lili, ki napom valál, de énen :i borús reggelen — mondták — te nem a régi voltál. Mert hullottam karajod, nem hangod s nem láttam ar. eget a te szemedben, sem a napsugarat s téged, a pajkos tündét. Kz.cn a reggeh na. Kihűlt a szived tán, avagy még forróbb leit* . . . Kérdés. l>e alkony borult lel ­kenne, te nem az enyém, sem kacajod, sem csók­jaid; azt sem mondod többé: édes! . . . Íme ar. almaim zord valóvá valtak ; -/él zör­geti ai agakat, hiigóan. Ugy találom, hattyúdalom zengi, kajánul a fülembe dörgi: te hohó ! Igaza van. bohó volt a lelkem, bohó a aaiven. Hittem a aap­sugárban, a fényben, | mosolygó boldogságban, ben­ned, kaeer tavaszom es en magasa estem a esaló­ilásba. Megtagadtátok bennem az igazhivőt és rom­badölt a hit legerősebb vara. A szivem meg me­leg, de hideg zománc vonta be fagyos falával s ha itimpregnálta az a hűvös, fagyasztó szél, tán mi se, ki se lesz, ki njra melegét erezhetné. Igy fu­totta be boldogságom eget aa a piszkos felhő áruy­tiyal, sötétséggel, honnan nem dereng foltnyi re­ménység s az élet erőszakos elfojtása, amint han­gokat hallat, az örök enyészet sajtolta zokogás. Zo­kogna lelkem, szivem is sírna, de az a lágyan szal­liugó hópiiie csendes takaróval borítja be a hünos fohlet és tán elfedi a háborgást, mela megnyugvást ! ültetvén n sr.ivbe. Feljajdultam az. első kin nyomasztó súlya alatt. Az ébredés elűzte a színes álmokat, a realizmus zá­loga, im boldogságom lett. Lili, te tavaszom, én ébredésem! Hol moso­lyog szemedből a sugár; biztató lénye kinek csil­laga? Kgykor az enyém volt. Kgykor régen, mikor még uz í-g kék volt, ude a levegő s rügybe boruló ágiik között madár enyelgett és hímes, tarka pil­langó a verőfényben Kehiemre borultál, mondván : szeretlek! Régen volt s vájjon igaz-e? üesiivit az ablakon a szél, kavarja a pilléket, táncoltatván az utcán és megadva a válaszom. A.óm volt az. nem egyéb. Csöndesen ül meg a hó a nigyie; kajánul, mint itl a szivembe a bol­dogság álomkép.-; a gyötrődés még fájón bánt, a liesiivöltö szel még kiabál a fülembe s ugy érzem, ez a környezet való nékem. Napsugár aem melegíti sátrasa, vájjon föl­éled-e? . . . lm*-, az éu tavaszom. Ilyen maradt mimiörü­kón. mig az életpálya végét éri s tán azontúl is. Vájjon ki tudja? . . . KELET. Tekintetével, mely repülve szárnyal. Sóvárgó vággyal, égő szomjúsággal A muzulmán kelet télé tekint. — Uh ismeri lelkem is e kint. Utt pálmák lombja közt a szél susog. Ott nyílnak a halvány lótuszok, Ott kél a nap, a hold, a csillagok; Ah. ott a Iányszem is széliben ragyog! — S ott van Mekka, gyöngye szép keletnek, Hol bűnt bocsátanak és bűnt felednek : Ki egyszer ott volt. annak visszavágyik bűnben vergődő lelke mindhalálig! A muzulmán is hosszú útra kel, Ha bűne terhét már nem bírja el — Ks Mekka szent porában vezekel. Szép szőke lány ott messze keleten. Itt tőled távol egész életem Sanyargatás, lemondás és — erény! A súlyos terhet mint viseljem én? Csoda-e, ha tisztulni vágyó lelkem Időnként űz zarándokúira kelnem, S ami szivemben összegyűlt erény, Ott karjaidban levezeklem én! Lomb Derrs

Next

/
Oldalképek
Tartalom