Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-05-01

püspök imája után Tisza gróf nyitotta meg. Beszédében, melyben az 1848. évi XX. t. e. végrehajtásáról szólt, kiemelte, hogy a korinár.y egyházsegélye kevés, most újra többet kell kérni. Németh István főjegyző javaslatára Tisza gróf beszédét í melyet a napi lapok csaknem teljes szövegben hoztak, a miért mi feleslegesnek tartottuk közölni. Szerk.i jegyzőkönyvbe vették. Ezután Beöthy Zsolt beiktatása következett. Az uj gondnokot a püspök üdvözölte. Eskütétel titán Beöthy meghatottan válaszolt. ígéretet tett, hogy az igazgatásban bizonyos irányelvek szerint fog eljárni, (Jtáiina Czike Lajos egyházi gondnok üdvözülte öt. Antal püspök ezután Gyurátz Ferencet, a dunántúli ev. egyházkerület püspökét üdvözölte mint vendéget. Majd rátértek a napirendre, a püspök jelentésére, a határozati javaslatokra, a választásokra. A főiskola igazgatója Thury Etele, az internátusé Körös Endre dr. lett. Délben a Griff szállóban ebéd volt, melyen Tisza B-üthyre, Beöthy Tiszára, Gyn ráta Antalra, Antal viszont Gyurátzra mondott felköszöntőt. Tisza az esti gyorsvonattal elutazott. Este és másnap folytatták a közgyűlést, melyen a theolognsok genfi ösztöndíja, a vegyes házasok szabály rendelete és több hasonló ügy nyert elintézést. Színház. Az elmúlt hét a jutalomjátékok hete volt. Gyárfás, Fekete és Déry jutalomjátékán kívül érdekességet kölcsönzött a hétnek Szalkay Lajos igazgatónak fellépése. Végre hát nekiadta magát es előbújt. Jókor volt még. Kapu/arás előtt. Mert hisz* tudjak, hogy mire e sorok megjelennek. i: a lesz az utolsó előadás, holtlap már Zalaegerszegen játszik a társulat. L héten is kétszer ment Luxemburg grófja. Ezen operettnek nyolcadik és kilencedik előadása fényesen bizonyította azt. hogy a társulat, amelyet egyuéhány tag kivételével nem fogunk újra látni, kitűnő operett társulat volt. Ha nem éppen kifogástalan, de elismerésre méltó játéka volt a zenekarnak, énekkarnak épp ugy, mint a művészeknek, kiknek Tombor Aladár karnagy a kiváló mesterük. Szinte félünk, mi lesz velünk a jövőre! Hogyan leszünk az uj jövevény tikkel.? No, de ez nem akar még búcsúztató lenni. Majd a jövő számban, mikor összevont kritikát gyakorolunk az egész szezonról, visszatérüuk erre is. E heti kritikánk a következő: Szombat. Gyárfás Ödön. a széphangu baritonista, a társulatnak nemcsak egyik legkitűnőbb hanem egyszersinint legnépszerűbb tagja is. Ma esti jutalonijátéka alkalmával azonban csodálatosképpen oly botrányosan kevesen voltak a színházban, hogy a kik ott voltunk, eliesteltük magunkat. Bedig újdonság, egy népies dráma került bemutatásra. Pesti gyerek a cime Dalnoki drámájának. A darab a társulat valamennyi tagját kívánta a színpadra, mégse hatott. A faluból a fővárosba került cselédlány törvénytelen leátiygyeieket hoz haza, kiteszi az útszéli kereszthez és világgá megy. A gyermeket felnevelik, a falu leggazdagabb legénye jár titánná. Ebből származik a dráma Gyárfáson kívül Bihary és Marosy érdemelnek különösebb említést. Vasárnap. Luxemburg grófja nyolcadik előadása d. u. ismét telt házat hozott. F.z a kasszadarab hát bevált. Kste Az igmándi kis pap, Bercik híres népszínmüve került színre. A tanító fia. egri kispap, kilép a szemináriumból, hogy nőül Vegye apja gváinlányát. Atyjának errd sejtelme sincs, de titkoljak előtte, mert fogadalomból szánta tiá» papnak és a csahol veszedelemtől tart a fogadalom megszegésével. Természetes, hogy azért egvmásé lesznek. A jobb szerepek a társulat jobbjainak jutottak és igy sikeresen játszották meg a darabot. A sikerben osztoznak Déry >'•* Bihary elsősorban, továbbá a többi jeles: Kovács, hanti. Marosy, Alapi, Vértes, meg Tombornó, Verő, Kis Cecil, stb. Közönség volt elég. Hétfő. Egy francia újdonságot választott Fekete Irén jutalomjátékául. A színtársulat szendéje határozottan kiváló erő, a közönség szintén ismeri is tehetségét és mégis mintha hideg lett volna a hétfői ház. Hiszen tapsolni, tapsoltak eleget, igy mindjárt a fellépés alkalmával, de hát jutalomjáteknál melegebb elismerést szoktunk meg. Egyébként a ^Találkozás színmű, noha kitüuö munka, nem nagyon elégítette ki a nézőket, kikből ugyan elegen voltak. Fekete Irén egy ügyvéd neje. Az ügyvéd a neje egy barátnéjának, egy elvált asszony ügyét védi. Ez az alap. Déry, Verő, továbbá Batory, Marosy és Alapi vívták ki a sikert. Kedd. A diplomás kisasszonyok, Kövessy fővárosi életképe szintén újdonság. A közönség csak ugy tódult a színházba, habár nem az újdonság utáni kíváncsiság ingerétől. Hanem megtörtént, a nagy csoda. Előkerült Szalkay Lajos, a direktor. Ott játszott, mókázott, uiimikázott előttünk a> színpadon. Ez volt a nagy esemény. A direktor egy gazdag kereskedőt személyesített, leánya (Kis Cecil) doktor juris, fia I Déry | gyógyszerész, utóbbinak szive választottja (Bihary l doktor medicináé, van aztán ott. még egy diplomás hölgy (Verő . az meg egyetemi tanár a pénzügyről. A nyugalomba vonult kereskedő nem akar fiának tervbe vett házasságáról tudni és csak akkor egyezik bele, mikor egy csalafintaságára rá jönnek és nejének Tombornénak | akarják elárulni. Kitűnő volt még Iváufi mint oroszlái.szeliditö, a mindig csinos Ladányi és trapézművésznő szerepében és a tObbi szereplő is. Szerda. Ifjúsági előadásul délután Tökfilkó ment. Ez az öt felvonásos vígjáték már tavai is felkeltette a figyelmet ügyes bonyodalmaival és I kacagtaf.'i jeleneteivel, ez idén is jól mulattatta [a jelenlevőket. Az ifjúság természetesen sokat 'tapsolt a színészeknek, kik közül kiváltak Kovács, ! Bátorv, Marosy. »o\ ábbá Fekete. Verő, Tömbömé. tottak. Ott a najléktalaiiok 80 filléreit va.-.rit kapnak és ágyat egy éjszakára. A kapu előtt sokáig kellett varakozuiok. Nem volt meg in-t óra. fclöbh pedig nem nyitják. A sziléziai és | tasbé ott is előre tolongtak s egy óreg ember mellé kerültek. Az öreg is felöntött a garatra, nagvon -okai beszedi s a sziléziainak — mintán első pillanatra megnyerte rokonszenvét. - elmondotta meg a származását is. Az öreg eldicsekedett azzal hogv van pénze s nem szorul a koldulásra. — Mit csináljon az SSober eges/ nap. mondotta — megölne az unalom, im nein veimen sorra egy par Staats. Elvégre egész nap nem ülhetek I pulikban. — Igaza van, — hagyta helyben a sziléziai — villiiiiit kell csinálni. — No ugv-e, — mormogta az 5reg Azután elővette a zsebé bó' a péasesza cakóját egy öreg harisnyát s ragyogd aasBSsJiksl odass&r* I gelle a sziléziaihoz : — Látod, van pénzem, nem vagv.k <0 olyan | jött-ment koldus Nekem mindig van pénzem, nem szorulok senkire. Aztán ismét inge belsejébe gyömöszölte a pénzt. A sziléziai fejében gonosz gondolat érlelődött meg é« végtelen vágy fogta el az öreg pénze mán Ugv nézte az .'»reg ing", uydá-át. mintha csak a szemével akarna a pénzt onnan kicsempészni s iz gatla, nyugtalanította az a gondolat, hogy a pénz valahogy hozzá kerüljön. Egyszerre ér -zi>• i péM mámorát és boszorkányos hatalmat. W öreggel ezután még szívélyesebb lelt s e-aUcimar azt is. hogy rokonságban vannak egymással. A szabóról már majdnem megfeledkezeli a izibíaiai, ugy belemelegedett az öreggel a barntkozasha Hél őra lelt A kaput megnyitottak I nagy tolongások közepette a sziléziai az öieg mellé került. Egymás melle kaptak az ágyszámot. A isabd pedig messze elmaradt tői lik s egész Qias l ijia szóll az ó száma. Odabent -zepen megették a rántott levest s lefeküdtek, A asilésiai, ai.it a pénz ma megbabonázott, nem aludt el. A takaró akii leste sunvi «zemekkei. vájjon alszik-e mindenki s a szive ugy kalimpált a takaró alatt, hogy attól telt, az lesz az árulója. Az álom ránehezedett a szempillái™, de ö nem engedte, hogv az álom elnyomja, minduntalan kidörzsöli.' szeméből s neszelt a sötétben. Éjfél után érezte, hogv mindenki alszik s karját lelögasziotta az ágyról, kissé próbálta kinyújtani az öreg felé, de nein érte el, jobban az ágy szélére feküdt s ismét niegkisérlelte a kezét k i ii v Iii tan i s ekkor njjshegyévsl épen az ütejg vánkosai horzsolta, A kezét megint v i*sza h uzta I oldalt fontait az öreg felé, szemügyre vette az. öreg léje alját s észrevette a kabát ia (wSeskéjét, ahová az öreg lefekvés előtt pén/et elrejtette. Most ismét kinyújtotta a karját s lassan, lélegzetfojtVS megfogta a csücsköt s oly lassúsággal hu/.ln mindig maga felé, de oly lassúsággal végezte ezt, hogy Bég ebei állapotban sem venné észre senki. Egy feióra alatt annyira előhiizra a kabátot, hogv már bele is nyúlhatott a zsebébe. Most las •SS kivette a pénzt, beledugta nadrtígzsehébe s az izgalomtól kimerülve ugy fekmit, oly luozdliiatlauul. mint egv halott Szemeit nem hunyta le igééi éjjel. Virrasztott s varia, hogy fölkelhessen all íoek s elillanjon a zsákmánnyal. Mar hajnalodott I rettenetes sz nga-okkal lesle az ébreszti harangozást. Az agyi.

an öltözködött s ugv tervezte, hogv első koiidniasii.il, amikor még mindenki alszik, ő kiugrik az ágyból, meg MBj mosakszik, csak menekül. A szürke hajnali sugarak beözönlőitek a rácsos ablakokon s az egész nagy hálóterem megvi' lago«. időt t. Harangoztak. A sziléziai fölugrott s kiosont a kapuhoz, de az még zárva volt. A szive most a félelemtől öszszeszorult s mar érezte, amint elfogják, ütlegelik. ! pofozzák egész a rendőrségig s egészen belesápadt ia nyugtalanságba. Végre lassan előcsoszogott a porj tás a kapukule. sal s a sziléziai ugy érezte, hogv ja uienyorsza'g kapuja nyílik meg most előtte sínig jő remegve áll ott a sarokban, megnyilt a kapu a a kapus odaszólt hozzá; — Ugy meglapulsz >tt, mint egy tolvaj. A lélegzete elállt, nem tudott fele'ui rá. esak nevetett sunyin és erőltetve. Mikor kiért az utcára, a félelem és a diadal, a pénz mámora ugy hajtotta, mint a farkast a fölcsapó tüz. Apró zeg-zugoé utcákon, kanyarulatokon át menekült ki az országútra. Ha n.egpillanntt egy rendőrt, szemére hiizta kalapját s magára kénvszeritette a közömbösséget s mikor elhagyta, elfogták a rettenetes halltieiuííciók. Érezte a rendőr karmait, amint, fojtogatja « minduntalan mefordalt, mintha hallotta volna, hogy : — Megállj tolvaj ' Nemsokára kiért a városbeli s aaSMé megpillantotta az országutat. Megkönnyebbült. Az országút | láttára minden felelnie, szoiongó érzése elpárolgott. Szabadnak érezte magát. Egy darabot még ment az. országúton, aztán letért az .írok izéiére, egv füves helyen leült, elővette a pénzt, megolvasta s a mint beleszámolta egyik Burkából i Btásikbs, nagv részvéttel mormogta: — Szegény öreg, szegénv öreg'