Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-04-24

denesetre szép dolog. Amdo ezen ténye nem egyébb, mint az előlegezett bizalomnak elenyészően csekély ellenértéke. Azt hiszem, volt képviselőnk sem fogja fül e szereplését másképpen. Es ha már egy tőlünk távol élő, ránk nézve mégis csak idegen képviselő tett, mert tehetett városunknak és egyeseknek oly sok szívességet, menynyivel inkáhb áldozhatja íől energiája egy részét Pápa és lakosai javára az, aki közihénk való, úgyszólván testvérünk, akinek szive-lelke a mienk, aki, ha városunkba jön, illhon van és hozzá bárki szabadon bemehet és nem kell senkinek sem a párt vezet őség egy-két kiválasztott tagjánál kunyorálnia, hogy irjon fel képviselőnkhöz az ö ügyében is. Polgárságunk önérzete belátja ennek is az igazságát és azt hiszem ön is. tisztelt Béri iir! Ami pedig azt illeti, hogy oly sok mondjuk száz magán ember ügyében eljárt egy képviselő, még nem erőszakolhatja a többi ezerszáz VÁLASZTÓJA a •rá való .szavazás kényszerét. Már e tekintetben hátrább az agarakkal! Ugyancsak a csalafinta észjárás zöld uborka termése az a kifakadás is. mely szerint a négy év előtti helyi jelöltet párhuzamba állítja a mostani helyi jelölttel. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az érintett jelölt személyét tisztelettel illetjük, de azt senki sem tagadhatja, hogy az olyan jelölt, aki két-három évig tartózkodott városunkban, a szerzetesi ház (alán kivül csak néhány családdal volt ismerős, a városi közéletet hírből ismerhette és akinek a szerzet törvénye szerint ma itt. holnap amott a helye, akinek politikai meggyőzödésót a szerzetesi vak engedelmesség korlátozza. — az az egyén alkalmas helyi jelöltül el nem fogadható. A mostani szóban forgó jelölt azonban 20 éve szolgálja közügyeinket nagy tehetségével teljes erejével és odaadásává! feltétlen elismerésére még ellenségeink is. A városi ügyek terén máris országos nevet vivott ki magának és működéséből nemcsak egyeseknek, de a város egészének haszna volt és haszna lesz. Itt van állandó lakása, hazája, háza, lüggetlen minden téren és nem mozdíthatja el tőlünk más, csak a halál. Uram. cikkíró uram, szálljon magába és legalább egyszer legyen őszinte és vallja be, hogy méiris csak nagy különbség vau a két egyén között. Nem a reverenda buktatta meg 4 év előtt kiválasztottjukat. — mert sok nagy értékű jeles hazafit láttunk már reverendában. hniem a fentit kifejtett megszívlelendő okok, amelyekhez hozzájárul! még az is, hogy jelölésének elfogadásához még a szerzet feje sem adta meg a beleegyezését, amire önök azzal feleltek, hogy esak azért is megválasztjuk! Önök tehát, cikkíró uram. csak elősegítették akkori jelöltjük katasztrófáját. 0 is elmondhatta az esetére azt. amit ha jól tudom a pápai bencésháznak egykori nagynevű tanára, később a rend főapátja és jelenleg az ország prímása egy alkalommal sóhajtásként ekkép fejezett ki: „Istenem! Csak jó barátaimtól szabadíts meg. ellenségeimmel majd csak elbánok valahogy." Es most ön, cikkíró ur es akiket a „mi" alatt ért, menjenek a maguk utján előre, amint azt cikke végén önérzettel hirdeti. Mi nagyon jól tudjuk, hogy utjok hová vezet es éppen azért is világítottunk rá a cikkében kicirkalmozott és a szavak közé bujtatott kanyarodásokra. Cikkíró ur még megéri, hogy önmaga fog szégyenkezni mostani hevü! lékenységében írott vádjai és igaztalan| ságai fölött H bttnbánólag fog — ha nem ifl nyíltan, de a saját lelkiismerete előtt i — igazat adni azoknak, akiket ma megtépázni igyekezett. Az idők mindent meghoznak majd. Meghozzák az elégtételt is. amit szintén nem lehet .megvenni" igen tisztelt cikkirt') ur. mert az erkölcsi elégtétel nem uz anyagi előnyök és hasznokból ered, hanem a tiszta, szeplőtelen lelkiismeretből származik. Várjunk, minden elkövetkezik! Molnár Kálmán. Iparunk és kereskedelmünk. Hazánk ipara és kereskedelme az utóbbi időkben oly nagyarányú fejlődésnek indult, hogy osztrák szomszédaink rettegett versenytársa lett. Kpeu ezért minden megengedett és meg nem engedett eszközzel arra törekednek, hogy iparunk termékeit, melyek hovatovább már a v.lágpiacot hódítják meg, visszaszorítsak. Ebeli igyekezetük különösen Magyarország természetes piacánál, a Balkánnál nyilvánul meg. Azonban külső ellenségeink nem lettük volna olyan veszélyesek, ha az ország határain beliil nem volnának érdekcsoportok, amelyek a saját érdekeiket ugy vélik megóvhatni, ha ipaTÁRCA

. -éti*- taxfycL. — A .Pápai i j i>. I, a |i o k" erciicli lé Irta. Pallos Árpád. Kerekes István megyei aljegyző egyike volt a legképzettebb és egyúttal a legtehetségesebb fiatal embereknek s megyében. Meg egeszén fiatal, alig huszonhat eves volt amiKor mar e szép állast érdemelte ki s fellebbvalót, ismenise', miud szép kariert jósoltak a törekvő fiatal embernek. M !»•!• II mvgvolt beuu ami a/, embereket a társasagbau megkedvelteti. Volt állása uiely előbbutóbb szép jóvot biztosit neki, azonkívül osiuos megjelenéssel és tetszetős külsővel éldolta meg a sors. IIa volt is benue a fiatalság hevebői szilajsagából, eros jelleme. Iialározott egyeuisége, miudeukor visszatartotta őt a zajosabb mulatságoktól. Volt is kelletje kerekes Istvánnak a lányos házaknál. Minden uyara akar tizet is kapott volna feleeégül, ha ugyan szándékában lett volna az ii\ e-ml. A/t azonban tuég a legnagyobb elkéaséaji taej Inghatta rá, mintha bizony ő akármelyik utáii nagvoti is törné magát. A latus ugyan tudui vélte, hogv az aljegyző ur a kelleténél melyebben tekiutett l'u/i líosk" egi/.inkék szeműibe, de ugyan ki hedenteue az ilyen vidéki pletykákra? Kerekes Jslván a legkevésbé. Pedig hat az agyasét csakugyan nem hiába r.orgott a haraszt, mert az az egy bizonyos volt, hogy l'iui lióske alaposan heiehuinlolt az aljegyző kaekiaesaa kipodrötl baj-zaba. Hal hiszen ami azt illeti, még a/, sem lett volna olyan nagyon esnda.atos, ha Kerekes Istvánnak is megakad a két szeme Pisi llöskéu, mert iiemesak hogy a megye leggondozottabb és lienagyobb pl ima fuudusa mosolygott reá, <$• bizouv, mi tagadás, a legszebb leány is volt az togésg környéken. A ii. i kedvesség é* baj szép leányban lak OShátik, az mind bőven volt található Bóskében. Nu aztán meg a/ apja l'u.-i tiáepár, alispán is volt, ami megyei hivatalnok előtt ueiu éppen a legiuegvetendőbb apii-i tulajdonság. Volt is I . Böskének akkora udvara, a,, u ősszel a holdnak s a megyei bálokon boltra táncoltatlak karesu derekát. l'eibg hát htáha volt minden igyekvés. Böske udvaréban Kerekes István játszotta ar uralkodó' szerepét s csak Csupán azt kellett volna eldönteni hogy melyik tulajdouképeni álhíesillag s melvik a bolygó? Talán mindakettő, tahiti egvtk sem! Aunvit aaoabaa • liatalsag is kénytelen volt elismerni, hogy Kerekes István alaposan beuuül a nyeregben s ember legyen a talpán ki oiinun kiugrás -za. Nohát ilyen embernek hitte magát Lörinezi Kerkó, ki szintén erőssen csapta a szelet Böske körül. Az egész megyei fiatalság leszült kivánesisággal leste, hogy ki marad a két daliás itju kózül győztesként a porondon. Mindkettőnek nagv esélyei voltak. Mert inig Lőrme/i Perkd mint a megye legelőkelőbb s egyik legvagyonosabb uentri családjának sarja erőssen bírta az öregek kegyét, addig az ismeretlen származású, a fővárosból odaköltözött megyei aljegyi i viszont s/i vessen látott udvarlója volt a szép Böskének Azt mindenki tudta, hogy két olyan kemény feiu és vas akaratú férfi, mint aminő I.öriiie/i •• Kerekes nem egykönnyen enged majd cg\ ma»ii ik szépen azért már agéai legendakör szövődött a 1 fiatal embeikuzdeliue koré. A vidék többi szép leauvai pedig sóvár ir gységgel nézték e makacs kfladetaset, mert bat bizony kuziiliik akármelyik is s/.ivessen igent — mondott Volna a ket versenyző bármelyikének. l>e ilven a sors. Míg egynek a fölöslegig sokat adott a jóból, a másiktól még a szükségest is megtagadja. Hasztalan volt a lánvos mamák minden iutrikája esak meg fokoztak a lovagi mérkőzés vehemenciáját. Nagv estélyt adott a főispán amelyre hivatalos volt az egész megye szellemi és vagyoni előkelősége. Nem hiányzott természetesen a Füzesi csillád, valamint ott volt a két vetélytárs, Kerekes és Lönnezi is. L'írinczi akkor tért meg a fővárosból, hol állitolag fontos ügyeket 'titezet el s mint valami győzelmes triiimpalor oly örömben sugárzott az area, inidöii belépett a főispáni termekbe. K'

rei.es ugylátszik kedves dolgokat suttoghatott Fűzi Böske ró/sas füleeskeibe, mert annak iz/ó bibof vörös arca a boldogság extázisában ran rogol t. LAViaeti gjrflctdelnies arckifejezése kissé megdöbhe tle Kerekest. — Váljon minek örülhet ez magában olyan nagv .a tépelődött az aljegyző, míg agy gondolatnál h.deg boi/.ogás n geit végig egész valóján. Hátha megtudta azt amit egész életén keresztül rejligeleit, a mi miatt már egyszer menekülnie kelleti a fővárosból a a mi örök ai ikkeut mind' a Iervének, minden törekvésetek gátló akadni o lépeti fel. Keséiket csókolom, - t tasvekkel lépett I. t /i s Kerekest, mint ha ott sem lett volna latsa «ein méltatta i ket félve, mint kl rosszat sejt baratsá-