Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-04-10

XXXVII. évfolyam. Pápa, 1910. április 10. 15. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárai p. Szerkesztőség és kiadóhivatal Qolríhcrír (ÍM.la papirkoreskedése, 1-r,-t.'-i- 18-ik »zám. Hirdetéseket egVSSStg szemit felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A merk éltéiért felelős lat.tulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klőlizetések *s hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendőit. k lap ára: .fKS« évre \2 kor., fele.ro 6 k.. negyedévre lik <v,lt-tér soronként 4') fillér. — Kg.vcs szám Ara .10 fill Ifj. Esterházy Pál gróf és a kisgazdák. Szociális Iddkel élünk. A nép milliói, akik a magyar földhöz vannak kötve, abból táplálkoznak,] évtizedek óta forrón banale, hoo-y x/Á a (oldet, amelyre azt mondják, bogy a magyar népé, ne csak szónoklatokban, költeményekben, papiroson, de tényleg is a magukénak mondhassák. A föld erősebb minden hatalomnál s igen tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az emberi ósak bilincsekkel lehet leláncolni, meri a földnek százszorta nagyobb, erősebb, hatalmasabb leláncoló ereje van. mint a legerősebb acélból készült bilincsnek. Kn a kivándorlás okát sem az emberekben keresem és látom, hanem magában az anya főidben. Papirosra irt törvények és rendeletekkel hiába iparkodnak a mindenkori kormányok a kivándorlást inejjjráhilni: hiába I Irtanak fenn temérdek pénzbe kerülő nagy apparátust, hogy az titlevél nélküli kivándorlókat feltartóztassák, mert ennek az eredménye <»ly elenyészően csekély, bogy épen nem áll arányban az ellenőrző felügyelet óriási kiadásaival. Senki sem állithatja, hogy véreink csupa kalandvágyból hagyják el a hazát, hanem a szoeiáliznins egyedül elfogadható alanya. — a kenyér készteti 'íket erre, Mert hiszen a leghűségesebb eb is oda hagyja gazdája) s hazátlanná, kószává lesz, ha megvonják tőle a kenyeret, hát akkor a DaniCfsak érezni, hanem öntudatosan gondolk >dni tudó embernek mennyivel több jojja van szülőhazáját elhagyni akkor, amikor az «ryerniekei megélhetéséről nem gond

oskodik

? Nem szükséges hosszassabban fejtegetni ennek legfőbb okát, mert aki a kivándorlással és eszel kapcsolatban az alsóbli néposztály nyomorával behatóbban foglalkozik, annak tudnia kell és tudja is. hogy a kivándorlás egyedüli oka a keresetforrás kíapadásában található. Flogy miképen lehel és kell a kivándorlást csökkenteni, sőt rövid idő alatt végképen is rpegszüntetnt, vagyis az alsóbb néposztályt állandó keresetforráshoz juttatni, azt a mi nemesen gondolkodó ixrófnnk. Esterházy Pál legjobban megmutatta és pedig azzal a dicséretre és követésre méltó elhatározásával, hogy a pápai határban levő 1500 holdnyi birtokát, parcelláztatja és a kisgazdáknak rendelkezésére bocsátja. Nem hiszem, hogy bárki is elvitatni akarná azon állításomnak az igazságát, bogy Esterházy Pál gróf eszel az elhatározásával a kivándorlás CSÖkcentése érdekében egy nap alatt, többet ett. mint a kivándorlási rendeleteket gyártó kormányok évek hosszú sorozata dalt. I<raz, hogy egyesek abban a téves lit'.n'ii vannak, bogy a parcellázással Sstorhásy Pál gróf nem a kisgazdákon civánt segíteni, hanem nagyobb haszon>éri akart magának biztosítani. Ez nem &U. Mert a kisgazdák e<íy Pillérrel se: i lö^nak" többet fizetni, mint iniennyit az eddigi nagybérlő űzetett. En azonban meg tudom érteni ezt i lelkekbe belopódzó téves hitet, amelynek magyarázatát abban találom, hogy ;i magyar mágnásosztály hasonló humánus cselekedeteihez, sajnos, még nem vagyunk hozzászokva. Es épen ÓZ emelteti le velünk B kalapot Esterházy Pál gróf eme elhatározása előtl és épen ez indit bennünket arra hogy nemesen gondolkodó grófunk dicsérendő cselekedetél követendő példaként álütsnk magyar mágnásaink elé. Ha minden magyar mágnás, minden nagybirtokos a péld;ín felbuzdulva hasonlóképen cselekednék, az óceánjáró hájóóriások nemcsak kevesebb magyart szállítanának a tengerentúlra, hanem még azokat is visszahoznák, akiket évekkel, évtizedekkel ezelőtt a kenyér utáni vágy, a boldogulás sokszor csalóka reménysége a magyar főidről idegenbe hajlott. M. K. 'TÁRCA, BOLDOG ÉJJEL. Magányos inni:, csendes, boldog éjjel Álmodom rólad, lelkem, kedvesem, karomba zárlak lázas szenvedéllyel s osókollak hévvel, forrón, édes.MI. Ügy. mint a nieli az illatos virágot. Dalos, virágos ta\nsz hajnalán, Iszom az ajkad perzselő tüzelőd S az üdvösség, a menny liorul le rám. Egész valómat átformálja lelked: Dae.w mivoltom ló-kés lesz s sz.did Ks két karod ha rajtam átfonódik, Kéjjel tűröm szivem bilincseit. Ajkad ha éget. • Ikáiliozliniom j Lehet sötét éj inindeii nappalom. De hlkeiu többé nem poklok tü/.én ég, Almom ö rökké ténye* menny niara I. Mert inig a leikéin pdad >/.'•'. 1 almai Ily boldog nem lesz más, mint. én s magad. Vertes Károly. A csalogány és a rózsa. — A .l'á |i a i I. a |> ii k" .• r >• .1 e l i I á r •• n j a. — lila Wilde Oszkár. „Azt mondta, hogy taiieoiiia veiem, ha piros rózsákat hoznék neki" kiáltott az ilju diák. -He eges/, kertelni,en nile's pllo« rózsa" K/t meghallotta a csalogänv, fészkében a ölgyfán, kikukucskált a lomb közül és osodalkoott. „Egész kert. ndien nines piros rozsa !

u kia'l..tt é« s/..

;

p szemei megteltek kön vekkel. «Uli. ini•soda semmiségtől függ néha a s/.erenese ! Mindent >lva-taiii. mit esak böles emberek Írtak, a phiusnplciiiiaK minden titkát ismerem és im, éltein ing lön mérgezve egy piros rózsa miatt." „Kl hu szeret 5 legalább," mondta a csalogány. .K|ról-ejre mese,tein nie-,-JÓI a csillagoknak és most ut Kilóin. Haja olv Kötél, mint a jácint világa és ika olv piros, mint vágyai rózsája, de a szeuvetlély iiigyvdtii és -apadta tette areát, minő nz eleiátitsoiit és a bánat rányomta bél vegét homlokára. ...V liereeg hált ad holnap este," -utlo^ta az tju diák, „és szerelmesein ott |e-z a balon. Ha •gy piros ró/-át viszek neki, táncolni fog velem lajnalhaasdtrfig. Ha egy piros nízsat viszek, karaim közt fogom tartani, fejét lehajtja vállamra és teás ss enyémben fog piiientu. Dc kertemben niasf liros lózsa és ezért elhagyatott leszek ét elmegv uajd melleit' Nem fog észrevenni es nekem no guisad a szivem." „K/. Igafán szeret." szólt a csalogány. „Szenrsd azért, mit .én megénekelek, ami nekem öröm, i/. neki bánat. Igen. vau valami csodás a szerelem•en. Pompásabb, mint a smaragd es értékesebb, 11 iiit a legszebb apai. (ivoiigyön és gránáton meg lem vehető és nem ajánlgatják a vásárukon Béniinek sem szabad üzérkedni vele es nem mérheti VI arannyal a mérlegen.'' ,. .\ zenészei; m.i •! olt innen crKeiy likon es játszani lógnak húros hangszerükön és szerelmesein tátieolni fog a hegedű és hárfa hangjaira. Oly könnyen fog táncolni, kon hibái alig érintik a földei es a tarka ruhájú udvaroncuk köréje sereglenek. l>c velem nem fog táncolni, mert a fú be. kezeibe temette areát és sírt. „Miért sir?- kérdezte egy zöld gyik. miközben felemelt farkkal mellette elsuhant. „Igen, miért'.'- kérdezte egv pillangó, ki egv napsugár után repült. „Kgv piros rrí/sáért sir," szóit a esaloganv. „Kgv piros rozsáért f* kialtak egyhangúlag. ..Oh mily nevetséges!" K- a kis gyik, ki néha kissé- cinikus volt, liango-aii felkacagott. De a esaloganv tudott a diak titkáról, ismerte fájdalmát es hallgatagOS ült a tölgyfában és elmélkedett H szerelem titka féléit. Hirtelen kiterjesztette barna szárnvait és a levegőbe s/.a'llt. Mint egy árnyék suhant a erdőn át és mint egy árnyék repüli a kert feleli. A pánit közepén állott egy gyönyörű rózsafa a niidöti azt meglátta, hozzárepült, és leült egv ágra .Adj egy piros rozsul !" kiállóit „és legszebb dalomat éneklem majd neked." I le a bokor rázta fejet. ..Kőzsiim fehérek," válaszolta, ..oly leletek, mint u tenger habja és fehérebbek, mint a hegveken a hó. De menj fivéremhez, ki az. öreg napórakor simul, az megadhatja tán, amit kérsz.-