Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-01-31

XXXVI. évfolya 11). Pápa, 1909. január 31. B. szám. PÁPAI LAPOK Papa város hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a s á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldberg Gjtds papirkereakedése, M-n*j:s-ik szám. Hirdetéseket tgyessAg szerial telvén • kiadóliivatal. p őirumkntárs: MOLNÁR KÁLMÁN A iserkeeitéaétl i loloi laptulajdonos: GOLDBERG GYULA Klűtizetések é* hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ara: egész évre 1- kor., félévre •> k.. negyedévre I k Nyilt-tér soronként 40 lillér. — r'g.ves s/ám ára .".<) Ilii Az Andrássy-Esterházy esküvőről. !.apunk mull számában megirluka amennyire tehetett a tolluuk képea volt reá, tolmácsoltuk azt a lelkesedő örömet, amelyei Esterházy Pál gróf Andrássy Ilona grófnővel kötőt! házassága fakítsztot! vá­rosunk közönsége szivében. Az Ünneplés, amelyben a közönség részesítette az ilju grói'i párt, nagysága­ban éa őszinteségében is egyformán pá­ratlan Volt. Ma már osendes a város. Elcsitult a bangos örömrivalgás, elnémult az Un­nepi zaj. de a szivekben még sokáig fog égni az az örömtűz, az a Bzeretet, amely • grófi pár megérkezésekor oly impo­zánsan megnyilvánult. Mnli hétfőn már a déli órákban ren­geteg nép lepte el a várkastély előtti Fő­terei, este pedig, amikor a tulajdonkép­peni ünnepség volt, ember einlief hátán tolongott nemcsak n Főtéren, hanem az egész, ni vonalon, amelyen a gfófl pár bevonult . . . Mint előző számunkban jeleztük, va­lóságos diadalul volt a grófi pár bevo­nulása. De az esküvő, az ünneplés nem csak nálunk volt impozáns, hanem Bu­dapesten is. almi mágnásaink és mág­násasszonyaiiik ezúttal ritkán látott pom-j pát és ragyogást lejtettek ki toalettekben és ékszerekben, a közönség pedig, amely­nek rengeteg tömege fagyott látni a fia­tal házaspárt valóságos országos ünneppé | tette az esküvőt. Mert nincs Budapesten ember, aki ne ismerné, aki ne látta volna valaha a szép Andrássy Ilona grófnői és a népszerű Esterházy Pál grófot A budapesti ünnepség fényesebb, ragyogóbb és káprázatosabb lehetett, mint a mienk, de igazabb, őszintébb nem. Az esküvőről, valamint az itteni fo­gadtatásról az alábi tudósításunkban szá­molunk he: Budapesten. Délelőtt tizenegy órakor tartotta esküvőjét Andrássy liona grófnő Esterházy Pál gróffal zHasal István templon ban. Az oskiivő a legnagyobb lénnyel és pompával ment végbe. Tized fel érakor mar gyü­lekezni kezdett a meghívott kötöttség tt tizenegy érára auuviia megtelt a templom, hogy enibei-em­her mögött szorongott. A templomot az esküvő alkalmára Kovács Kálmán dr. plébános ga/.dágon foidiszittette délszaki növénnyel es ssőnyrggel •< a rend fontsrtására min­den intézkedési m$vteM -'ouv nr. üanepiee násanm­netet semmi se /avarja. A fől>.járómil vörös bársony sátort állítottuk lol t, a lépcsőtől kezdve egészen a főoitartg nein/ -/őnyeg Ini'ödolt \égig. 'fiz és fél ötakor kigyuladtak a villamos lampak s a templom marvanvfalai egyesi ribea ragyogd lényben csillogtak. A középhajoban ket o'dalt székek Volt.k fölállítva a násznép s/aniara, a maikaparnak pedig két iiuad­kozó-zsaniolyt tettek az ,'ltnr elé. Kevéssel tizenegy őra elolt érkezett a nii-znép » templom elé. Elsőnek Andrássj Sáador gröl sáss­BSgy jelent ine^ a templomban. Meggyssia VÖrÖS díszmagyar ruha veit rajta I aáSSMgyi botján nagy piros rózsabokréta ékeskedett piros pántlikával át­kötve. Mögötte hos-zn sorban lépkedtek a nyoszo­Ivőlcanvok es a vőfelvek. A iivoszolvóleánvok vala­meanyiea fehér erepe de obinéből varrott nssályo* 'ruhát viseltek, áttét-/,; tüll ujjal. Lágyan és simii­1 lékoiiyan omlott le karcsú termetükről a priaeeeSS­s/abiisii s/övet. A rnha (1 erekét türki.zszinü himsét ékesítette gazdagon Tollas, szeles taft-kalap egé­szítette ki a toalettel Kezükben hatalmas fOSSSSSinö bokrétát vittek tül kis/.s/inü lelógó pántlikával. A nvi s/olvőleánvok mögött ment a inátkapár. 'A menyasszony harnahajn, aiacsonv termetű bajos teremtés. I'nliii. fehérselyera kelméből ké.-z.ült mha volt rajta hossan uszállyal, körülölte fodor drága e-ipkei.oi és mirtusz, meg aaraueevirág. A ruha prineess/.-szab:í-u volt, hosszu s/.ük ujjal éS brüss/eli csipkével, ineo :11,r<> narancs- és mii tu-z-bokrét.ival gazdagon díszítve. Magasra tűzött hatna kajában, fülében és a nvakan gyönyörű tiszta tü/ii gystlláZI szólta sziporka/«» fényét. Fején mirtusz koszorú volt, a mely alul pokhalúszerücn liliom saipkefátyol <un­'ott egész alakjára. Hosszú uszályát ket apród vitte Utána. A melleii- lépkedő vőlegényen huszártiszti disasgysuliiba volt, A maikapait a menyasszony édes anyja, özvegy Andrássy Ti vadamé grorná kiivette Esterházy Pál - glótl'al. A giófnön hosszú uszálvi galambszürke | erepe de eh ne ruha Volt gázupplikaeioval díszítve. • A fején szürke tal't-kalapot viselt fehér rózsákkal. I Az oroinanva magütt ment a vőlegény édesanyja, özvegy Esterházy Móricáé* grtffaé, Andrássy (ívnia j gróf belügyit.iui-zterrel Sötét, lilaszinn fényes puha >eivem loahtett viselt, a léjén SSélsS, tollas kalap pompázott. A miniszter diszmug\árban volt. Az őiomaiiyák mögött következtek hosszú sorban a kei esalád rokonai SS barátai. A sássaép ebben a sor­rendben vonult tói: Andrássy Báadoc gmtf aásinagy Bsterháay Pál gróf — Andrássy Ilona grófnő, ltatthváay (iyula gróf - Esterházy Fanny grófnő, Elterbásy Móric gróf — Andrássy Borii grófnő, Andrássy TÁRCA. Egy vén ember naplója. — A l'ápui Lapok" eredeti tárcája. — Irta Teleki Pál. Ismét egy év telt cl. Vajúdott a kor és szilit bősöket, félistenekel. Da én asm törődtem i nagy világgal. Az én kis világomban is nagy esemény volt készülőben. Vártam első gyermekem születését. Íren napról-napra türelmetlenebb, idegesebb lett. Teljesen elhidegedett fölein, mondhatnám gyű­lölt. fai mind ezt csak allapotjával járó kedély vál­tozásnak tudtam be. Végre elkövetkezett a kritikns perc. Isszoiiyti kínokat szenvedett, mit türelmctlen­aágS i'sak még inkább tokozott. Mas asszony ily pillanatban imádkozni szokott. O pedig, inig én a s/otuszed szobában leidre hulva kértein a Mindenhatót tnielebhi jobbulásaért. szidta az Istent, ki asszoiivt teiemtett s magzatot rendéi; szülnie. Lt'iíin lett az uj szülött. Az anya is át esett a veszélyen s nyugodtan la'tszott szenderegni. Magára hagytaki hadd pihenje ki magát. I>e alig pár perc múlva egy zuhaná- - iAmM sikoly hallatszott a beteg szobájából. — Het'ohantunk. Irén Ott WtÜdl holtan irőiasztala előtt elterülve.* A zárban rajt a kulcs, mit mindég mfe| Inal Mobott tartani Az ijedtségtől, a rémülettől megkövülve bá­multunk egymásra az. anyósommal, ki az utóbbi he­teket nálunk töltötte. A ISSPenenátlsa nőt agy.ua helyeztük s aztán mint az örült vágtattam >egig az utcákon házi or­vosunk lakasara, ki csak imént távozott tőlünk. Az orvos >s csak a halált konstatálhatta. íren meghalt s én özvegy valek. Nem aliatoui le a kint. a fajdalmát, mit a téma tálig i mág sson t ni is átsaunvedtem. Kis lányomat anyósom magával vitte a én egyedül maradtam bánatommal. Sokat gondolkodtam, mint s hogy történhetett • tragédia7 Mért hagyta el nőin fekhelyét, mit akarhatott író asztalánál V Elhatároztam végre, hogy át fogom kutatni a végzetes hűtőit. Ugy ereztem, mintha szentségtörést akarnék elkövetni. Hisz én soha fel nem bontottam el nem olvastam egyetlen levelet, mely nem nekem volt címezve, még a felesegeméi sem. Felnvifoin a fiókot. Eh'íl egy csomó számla, pár g kezdett kézimunka minta. Kutattam tovább s találtam IgJ e-oino r,,/-a­szin szalaggal átkötött levelet. Kivettem a SSOSM­got. Egy pillanatig gondolkoitsm, hogy na vessem a tűzbe a* egész csomagot'.' Majd felszakítani a kö­tőt s egy ankam szóló levél volt benne legfelül. A boi'tékon azonnal fel isim rem mim .'oiiásaiti ,.1'ei­jemuek halálom esetére" volt rá írva. Felte-ttm a borítékot s olvasam: Te jő ember. Anyának érzem uiagaiuat. 8 én gyűlölöm SBt a magzatot, mit keblem alatt hordok, mert gyülőlek téged, azt az embert, kit a sors férjemül rendelt. Igen, inert soha nem szerettelek. Gyűlölöm, megve­tem az anyámat, ki hozzád kényszrt ilet t. Tudod, az az egész jelenet ott a ven cserfa alatt rég kicsi­nalt komédia volt csupán Hisz ha kitudódik, hogy en nem nagybátyád leánya vagyok, azoiiual le kell mondani SÍ •• begyZ­tekárőil. Az anyámnak nem volt semtieje már. Azt lég elpazarolta az apáin. En leltem a szegénységtől. Nem volt ina- vá­lasztasoni, mint te, vagy a koldusbot. Kn téged vá­lasztottalak. Tan még jó lett volna tulnden. de fa beleszerettem az ispánunk fiába. Tudom, hogy 5egy léha, üres fejű fráter, de . . . szép tiu. Te jo ember vagy s én még sem tudlak szeretni. Nem, ueni, -

Next

/
Oldalképek
Tartalom