Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-05-02

város egy évtizedek múlva beálló szelt fejlődésének igényeit kielégítse. Ha a (íraf-kávéház telkére épifjül az uj városházái, akkor öWel egy fon tos és mindenesetre drága, de elkerül neuen szükséges utca rendeséi is mej volna oldva. Nagy lieti vásárok alkalma val ezen a sziik helyen megakad a köz [ekedés és torlódás támad. Ha a város házát nem ide építjük, akkor is nie« iell oldani ezen kérdést és segíteni kel •zen a bajon. Kz peilig sok pénzbe fog terülni. Bzért liagy költség kímélés il enne, ha ide építünk egy két emeletei liszes városházat, melyben mindéi negkivontató helyiség elférne ős melj nlndeil igénynek, hosszú időn át meg elélne. Feminizmus és anyaság. Néhány év e ött BgJ mozgalom indult DMg nök közön, melyst bátran n

iiói szervezkedés ek" nevezhetni. Szándékosan kerülőm a jfaaniizmus" szót, mert alatta egészen inast képzelet 8 Ugy velem, ln'ííy * ••ét a 110U szervezkede ének tagjai egyszerűen bitoroljak. £ mozgalomnak hívei beutazzak jóformái z egész viiágot, felkeresik az össze* országokat ogy híveket szerezzenek és híveket toborozzaak eszméjük propagálása végett, nem riadvn issza taraiIságtol, kellemetlenségtől, ttot nehéz, igtól sem, pedig gyakran olyan elvekéri szállak síkra, amelyek nemcsak a szó szoros ertellében véve igazságtalanok, hanem egyszersmind Útidra nőiességtől mentek. Jokogat akarnak az asszonyok szamára kiírni, holott elfelejtik, hogy a teremtő erő éppei ket tüntette ki legcsodasabb hatalmánal, mert >gol és erót adott nekik arra, hogy uj életekel síeiu'.seuek, nemzedékeket, és uenizeteket alaitsanak. Kell-e eunél fényesebb jog, kell-e Kittéi i hivatás? Melyik igazi no mondhatja maáról, hogy a férfiak bármely jogával cserélne i Nem a szavazati jog. nem a meddőség, nem biói süveg és nem a bonctani kés emeli */ 9SZ"iiv értéket hanem az anyaság! M _ bes/.élt, egyre jobban kiéreztem a hang ihol, hogy kezd a lelke melegedni, a régi Ueile <•! i kezd visszatérni s a duhaj, rosszleiku legény arca alol mintha kicsilláinlott volna a régi jó fit s/ta tekintet* is. — Szegény Feri, szóltam lioxzá részvéttel. — Sajnálsz? — Sajnállak I'edig tán nciu is érdemled. — I.eh.-t Kegóta elszakadtunk és nem bitsi iar a lelkembe Különben jobb is, hogy nein I u.r ok tortéut azóta, mióta nem olvasunk az egymái llkéhea. Kés/akarva kerültelek, mert féltem a szem fháiiyrt tekintetedtől. I'edig hldil cl, néha ngv el igott a vágy ntanad, ugy szerettein volna veiéi eszelni, elmondani neked min.lent, hogy legalabl az én legjobb barátom, ne ítélj el kihabgatla ul. De tmlja Isten, mindig visszatartott valam ítoha büszkeség, mely azt súgta : — Neked jogod van ugy cselekedni, i hogi h-kedsz ; nincs s/.ukséged mentségre Igaz, hogy nines is szükségein, de mégis na you jól esik a le ajkadról liabuni, hogy nem itélsi I. de sajnálsz. I'edig még nem is tudod, hogy miért sak a szived, a jó baráti szived suifja neked i tanaimat. Hallgass meg és azután nemcsak a szi cd, de a/, eszed is art fogja mondán, hogy sajnál >d kell engem Kugeln. 11 gazdag, fiit il, egészségei 'L'éuvt. a szerelni! kalandok bősét ! ... A bosiuállas érzete kergetett engem ern / utra. amelyen járok -- folytatta kis goudolkozái tán — a boszu, az elkeseredés a sors vagy a vég i't ellen, vagy mit tudom én, mi nevet adjak au ak a megfoghatatlan, testetlen valaminek, meb Legyen anyja saját gyermekeinek, legyen ínyja a szenvedő emberiségnek; legyen anyja iz elhagyoUaknak, a nyomorékoknak éselzüldteknek. Ha azt érzik a mai 'kui'.'üí,' , v. v.' saladi kötelességeiken kivül, marad nekik annyi ölösleges idejük, hogy a nyilvános pályára léptetnek — ugy ain tegyék meg! Lépjenek a közpályára, de foglalkozzanak legégetőbb szociális kérdéssel, a gyennekuentéssé! ! Keressék és kutassák ki, hol találnak nyolorék, elzüllött, összekinzott, büuhesodort, testiag-lelkileg ineginélelyezett és elkéuys'.eredet t. yermekeket : emeljek ki őket a sárból, a poról, a mételyből és a bünból, adjak őket vissza z életnek, az emberiségnek, a hazának! Et er és ezer számra csoportosulnak é« gyesülnek az úgynevezett sufragettek, akik megstroiuoljak a parlamenteteket és a minisztériumok ivatalah, csupán azért, mert egy önző eszme jegtévesztette és eltérítette őket női voltuk igazi ivatásától és e dőre ábrándok utáu vakon romivá, elveszitik maguk alatt a talajt és összeavarjak • célt az iránnyal, a jogott a boldoguissal, az alanyt az állitmánnyal. Olyan világ•lfogásokat állítanak fel. melyekért küzdeni ká>s és küzdeni kár! Csupán az önérdek és a hatalmi vágy szól 7. ő kívánságuk mellett, az egyszerű kötelcsségrzetet és a keresetlen, de szerény női hivatást lellözik, kicsinylik és keveslik Elfelejtik, vagy nem akarnak törődni azzal, ngy elveikkel a társadalom egyensúlyát gyökeMMMI megbolygatjuk, és nem érzik, nem iatják teendőknek azt az óriási halmazát, inely az Hatni és társadalmi, gazdasági és erkölcsi téren Italuk is megoldásra vár. Pedig, ha a nők szervezete csupán a váltoott életviszonyoktól várja anyagi és szellemi iggetlenségét. ugy várja be legalább, inig az ídividuális államtól a szociális állam felé való tmenet megtörtént ! A mai korban nem a nők egyenjognsultkga legsürgősebb és legégetőbb szociális atalaIIlátok egyike, hanem a gyermekmentéi, mert l erkölcstelenség ezen darázsfészkeiből kinőtt. :aualuiHS gyermek alakoktól széles e hazában etnzseguek az utcák, a terek, és a falvak. I'edig óma dicsőségének es hatalmának tetőpontjáról kkor zuhant alá. midőn gyermekei leikében a legdrágábbat, a legkedvesebbet. Aljas támadó, icly sérthetetlensége érzetében gyilkol és öldököl. in nem tudjuk megfogni, elérni, hogy összetiporássuk. Tehetetlenül, gyáván és nyomorult ul nézünk tana es csak átkozni tudjuk, míg rablott terhével Itünve, föld mélyéből vagy felhők mögül, erdők iirüjéböl vagy a láthatatlan levegöliöl reánk vigyoig és kacagja UIujainkat. Nem az Istenről beszélek, az jó és igazságos, 'sak gyönge, amiért hogy a/l a masikat, a gyűlölödésnek, a romlásnak, a holdngtalanuá levesnek ítét szellemét garázdálkodni engedi. Lehajtotta a tejet, majd reám emelte a szelét, melyben könnyek ragyogtak. S én a könnyéén keresztül beláttam a lelkébe és láttam, hogy tt vigasztalan gyászos sötétség tanyázik annak a >k léha vágynak és aljas szenvedélynek a lieUén, lelvet oda képzeltem — Szegény hatalom! — suttogtam félhalkau - mire ö, mintegy kószönelkepén, megszorította gj ezemet s aztán tovább beszélte bus történetét. — Mindent elvett tftlein az a sötét szellem, lelvet az emberek legjobban szeretnek sorsnak neezni. Sok jóakarattal nevezik igy, inert nem vé•tleuségböl romlxil ez az átkozott, hanem készakarva. Mindent elvett tőlem, ami esak megadhatja s életnek as igazi, nemes értékét. Szétrombolta az Itnroiuat, kikergetett a fészkemből és földönfutóvá litt. Sivár kétségbeesésemben először az tsWlflkils) •i-ta gondoltam, hanem osakhainar felébredt földre njlott agyoniiyomoritott lelkemben a megtorlás ágya. Mtudent elvettél tőlem — kiáltottam fel — ohát én is igy teszek, akivel tehetek, a hogv te fttél velem, Aljas nyomorult rabló voltál, én is at egdurvább és legnagyobb fokú erkölcstelenség ilte diadalát és vigyázzunk, inen a történelem ;yakrau ismétli öumagát! Tagadom, hogy • nőnek egyenjogosultsága i.-.-g- •>«?«- áll B fértt.'. m*ltftt; hiszen ez csupán enntartója annak, amit az asszony teremt ! Tagadóin, hogy a nőnek nincs joga a ni.'latlanság és kizsákmányolás ellen való védekeésre. mert a kulturállamokban a nemre való ekintet nélkül egytormán védik ma már niiiub'ii Ktlgárnak a jogos egyórtéküségét — ég vi-crn agadom és elvetem a női szervezkedés apostolnak azt az állítását, hogy a nő rabszolga! T.ehet, hogy rabszolgája saját magának, a zeiivedélveinek. az idegeinek, a korlátoltságának, z önzésének, a kényelmének és a hiúságának, e nem rabszolgája -.na már ssm az államoknak, em az egvbiiznak, sem a társadalomnak. Kilenbeti elismerem, hogy egymásután dölek le a gát.ok az eg.es osztályok, rendek, fajok s felekezetek között — és ez talán jól vau igy ; zoiiban adja a sors, hogy a nem választótala, rökre maradjon meg, teljes épségében és teljes riiitetliMiségéb-n Csakis ezen természetszerű dualisuius alapán állhatjuk meg helyünket a női érték egész léltoságában. Küzdjön a nő, és küzdjön a férfi, de <gynás mellett és nem egvmás ellen. Utóbbi a lét enut.art isáért mint eddig, a nő pedig, akár egveuint, akár testületileg küzdjön a gyermekért, eb'barátja gyermekéért, hazája gyermekéért. Vívjon ki neki jogot, igazságot, egyenlőséget, iiegélhetest. becsületet, tisztességet és kenyeret. A léiért való küzdelem, ezután sem a nők ogegyeiilosége körül forogjon, hanem a femiizraus maradjon meg. saját keretén belül es fogilkozzék azon reformok megoldásával, amelyeket gyermek törvényes, méltányos, szociális és huaanus jogai követelnek meg. Qrof Vay Qáborné Lóverseny. Ritka érdeklődéi mellett folyt 1« null vasárnap délután a pápai lóvt-reny. amelyen gróf Esterházy IVd és nejt; alatiiint Hunkar Dénes Veszprém várnegye főispánján kivül számos RJur és engeteg előkelő közö

nség jelent meg. eszek. Nem turied meg az én boldogságomat, én e tűröm meg a másokét. Vannak, akiket te hollógóknak akarnál megtartani, azokat meg én te/.ein b tldogtalatiokká. Amennyi joggal te tettét ölik re engem, annyival éu is tinikre telit tek máokat. A leneetegbe ártatlanul kiüldözött ember alas b is/.uvagya elm-dt tél bennem, aki a vele elkö'i-tett igazialaiiság miatt jogot formai aria, hogy :yiko» ellensége legyen mindenkinek, aki onnan való, • honnan őt kiüldözték. S a ktrablottból rabiö lesz. Igy lett belőlem s. Még pedig nagyobb kincsek elrablója, mint al let e| a vagyon Mert én a becsület ellen harcunk és aat rablom el. Az apától a lánya becsületét, i féijiól a felegégét. Ott gyilkolok, aiiol Jia'álos m egkisebb seb is. Onmagalxíl kikelve lázas vad indulattal bezélt. Adsz gviilölet hevétől lángolt minden sr.ava s a lélébredt szenvedély romboló hatása alatt kiáradva, lihegve hagyta abba a beszédei. Csak kéöbb folytatta megint fáradt, nalk hangon: — L4t*l, hogy elragadott a hév ! A téktcleu ;yiilolel ! Igy twgyú mindig, ha csak rágondolok ina, a mi velem történt. L)e hiszen te még nem s tudod, mi történt! Nézd meg előbb ezt ar. are;épet. Bajos, szelíd teremtés arcképét adta a keeinlia. Csupa jóság, csupa szelídség volt az arca. — A feleségem volt. I'gy-c szép? Olyan, a mimnek az angyalok lehettek, vagy a szentek. Csolálatos lélek volt. Maga a jóság, a hííség, a szenteg! Né/d csak jól meg eit az aroot. Mennyi tiszta, eányos vonás van rajta. Mikor ott feküdt a rava-