Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-03-28

XXXVI. évfolyam. Pápa. 1909. március 28. 13. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. nap. Megjelenik minden Szerkesztőség é$ kiad, { Goldberg Gyula [HulllWHsknHKl, Kiírtéi ^Tifc s/.aii,. Hirdetéseket egyewég szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős Inptulajdonos: GOLDBERG GYULA KMfizetésck és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évro 12 kor., félévre 0 k.. negyedévre Jk Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Kg.ves szám ára 30 fill Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjintézete. Irta : Czipott Géza. ugyan egyei emberbaráti intézmények a szeretet melegségével hintenek lényt a szegénynek hideg életéhe: enyhítik a 72.24H. Evenkint ÖtHMJ kor. állami támo­gatásban részesül, ('sekély heti 20, 24, •'5(1 fill. illeték befizetése után munka­fájdalmat, tőrlik a kön vet. táplálják az {képtelenség esetén 10 évi tagság titán A fáradalmak színtere, a létért való j éhezőt, ruházzák a mezetcleiit. Azonban 8.40, 9.80, 11.90 kor. nyugdíjban része­az ilyen kegyelemlálat . a gazdagok;sül a nyugdíjazott. 40 évi tagsági idő küzdelemnek hona az élet, akár egész egyetemében, akár egy kis körre szo­rítva tekintsük, a mely küzdelemből ki kell vennie a maga részét ugy a gaz­dagnak, mint a szegénynek, ha létét biztosítani akarja. E küzdelemben az enyészet örök törvénye szerint megtörik a küzdelem­teljes emberi életnek rendszerint testi­lelki ereje. Igen gyakorta előbb, mintsem azt gondolnók. Megtöri a fáradalom, meg. az évek. az esztendők súlya, a kér­lelhetetlen ellenség a betegség. Az ifju­ságot ez rabolja, az élei nyarai ez titi tova. ez hozza el életünk őszének bo­as/.taláról hullott mofSsalók, azt hiszem legjobban bánthatja Innak önérzetét, a ki kénytelen vele élni. he meg. kegye­lem falatokkal a szegény Ügyet rendezni, végleg megoldani lehetetlen. Mert ne feledjük el a nagv Széchényi intései: „A gyógyszer maga által nem segíthet, hanem esak a testben levő élet . . . Fe­lebarátainkon gyökeresen mi nem se­gíthetünk máskép, mini azon ingerek s módok által, melyek őke! arra ösztönzik s lehetőségei is nyújtanak, hogy becsü­letes s bátorságos tetőknek ők maguk legyenek szerzői: Ezt pedig soha hátra rongő napjait s letarolván mindent ami Iható, hanem kirekeistőleg csak előre szép, amire az ember büszke volt, hi- ható jótétemények álla] eszközölhetni. 11 Egy ilyen időre ható jótéteménynek tar­tom én a .Magyarországi Munkások deg téllel vesz körül bennünket. Mig azonban a gazdag erre az időre is biztosítva érzi magát, részint saját]Rokkant ás Nyugdyirvhjw&tét*, fnelytrek gondoskodása, józansága, részint dicső fiók intézete városunk falai között a mai őseitől örökölt nagy vagyona követkéz- napon van alakulóban. E humánus in­tében. addig a szegény ; i siralomnak íme napjaiban legtöbbször a legnagyobb nélkülözésnek tiéz elébe, kénytelen meg­elégedni a gazdagnak asztaláról hullott morzsalékokkal. Keservetes keresmé­nyét felemésztette a ma. A holnappal, a tehetetlenségnek napjaival (inert nem Volt alkalma a fillérek összerakása által biztosítania magát a nélkülözés napjairal nem törődött, nem törődhetett. Ilyenkor téztnény, mely 1893-ban alakult, tagjai közé felvesz minden magyar honos mun­kást, legyen bárminő élethivatása: ipa­ros, kereskedő, tisztviselő, tanonc, házi teendőkkel foglalkozó férjes nő. vagy betöltése után pétiig hetenkint 12. 14, illetőleg 17 kor. nyugdíj jár a tagoknak. Már most alig hihetni, hogv volna ember a nép legszegényebb, legelha­gyatottabb soraiban is. ki heti keserves keresményéből csekély 20 fillért nem tudna áldozni saját jövőjének biztosítá­sára, hogv majdan, a midőn ereje el­hagyja s a kérlelhetetlen ellenség a be­tegség meglepi s kihull kezéből a ke­nyérkereső szerszám: ne legyen kény­telen az állani és a társadalom kegye­lenikenyerén tengődni, ne a nyomor és a koldusbot legyen az ö osztályrésze. S hogy mindéit ember ennyit ál­dozzon is saját maga jól felfogott érde­kében Q célból kezükbe kell venniük az ügyet azoknak, kik mint a nép ve­Ü — ,m.\viu.k boldogságától ftigg saját boldogságuk is — az alsóbb nép­osztály jólétét, annak jövendő sorsát mindenkor szivükön viselik, annyival is inkább, mert napjainkban a csudás emel­kedés és hlladál korszakában párhuza­mosan terjedő nyomor és szegénység csak is ily nemes intézmények által bármely rendes foglalkozással bin'» férfi toldható meg. A kinek ulja a téli hóná­éi nő. 14 éves életkor betöltése után'pókban a városháza felé vezetett, fáj­korkülömbség nélkül tagja lehet min­denki. Az intézet jelenleg 4.012,ídtJl kor. vagyonnal rendelkezik. Tagjainak száma dalommal kelletett tapasztalnia, hogy a szegények százával és százával kopog­tattak nap-nap után alamizsnáért. Mi lesz TÄ -ÉA- modor. Irta és a I.cánycg* esulet ÜKiD már.-. :M-iki estélyen fel­olvasta ' Jakahhaiv Istvánné. Beszélnek modorról a festészetben is. én azon­ban az emberek modoráról akarok általánosságban valamit elmondani. Az emberekkel való érintkezés alkalmával ta­nusitott magatartásunkat nevezik modornak, egyéni ségiink, gondolataink, érzelmeink látható kifejezése ez, rokon az illemtanban foglaltakkal és még sem az; a jellemet kellene kifejeznie és de nem mindig tejezi ki azt, mivelhogy sok jellemtelen embernél, igen jó modora van, bizonyság rá a szélhámosok gyakori csalifsa, melyet épen kitűnő modoruknak lehet tulajdonítani s leghamarabb a beesületes em­bert esapják be, mivel Petőfiként: „a becsületes lelkű •gaz, azt hiszi, hogy minden ember az." Talán épen az. ilven esetek indították arra azt az írónőt, a ki a minap irta a lapban, hogy jö mo­dort külön tanszékben kellene tanítani a leányisko­lákban és nevelőintézetekben. 111/..niv igen jo is lenne, de nemcsak a leányok­nak, hanem az összes ifjúságnak, beleértve a leg­felsőbb intézeteket is. Meglehetne tanítani a felnőtt ifjúságnak is, hogy jó modorú ember ki tudja kerülni az össze­kapást és a párbajt és nem veri arcul az ország­gyűlésen képviselőtársait. A derék, jó tanuló itju epén ugy mint az érett ember is megértheti, hogy nem köteles mindenki tudnia, hogy neki kitűnő esze és bizonyítványai vannak. !i<>gy talpig beesületes ember, ha azt modorával sehogy se tudja kifejezni; külső megjelenése, modora sokszor az ellenkezőt mu­tatja, azért jő lenne ezt külön tanulmány tárgyává tenni és reá nagyobb gondot fordítani. A szeihamos, aki belsejét elrejteni igyekszik, jó modort sajátít el, minden igyekezetét külső meg jelenésére fordítja, mert céljai esak igy érheti el. Kn ismertem egy országhiru szélhámost, néhány óráig volt alkalmam megfigyelni modorát s mivel velem keveset beszélt, annál inkább tehettem ; hár­man voltunk, a házi asszonyommal társalgott - én hallgatója voltam. Azt a simaságot, azt a keresett választékos kézmozdulatot, figyelmet az iránt, a kivel beszélt, soha nem láttam. Egyszerre félelem, irtózat fogott el, azon gon­dolkoztam, miért ilyen ez az ember, mit akar eiérui vele ? Ekkor még esak ügyvéd volt Kolozsvárott, kesobb gyorsan emelkedett, képviselő, s a házban alelnök lett, miniszterek barátkoztak vele és bíztak reá nagy összeg pénzeket, melyeket ö hűségesen mind elsikkasztott, de csak évek múlva jöttek rá; s mikor a lapok szellőztették tetteit, én azonnal megértettem a félelmet, melyet éreztem a modorá­tól; let) ezreket sikkasztott el es már bortout em­legettek, a mikor is tudta, hogy nem menekülhet, látszólag véletlenül leesett a H-ik emeletről a liftbe és uieghalt. Szegény özvegyek ulotnó fillérei is el­úsztak a kezeu. Csak ekkor tudtam meg miért volt olyan ir­tózatos sima, pedig nagy karrierje alatt el akartam hitetni magammal, hogy talán olyanok a diploma­ták, FII nem ismerem a diplomata modorát; ej gon­doltain akármi, de ez nem beesületes ember; • a hogy a lapok emlegetni kezdték tetteit, a leleplezés első stádiumában azt mondtam magamban, a m 1 rosszat erről az emberről írnak, az mind igaz lesz, egy darabig próbált védekezni, de nem lehetett. Ebből iat hal ni. hogy ht az ember megfigyel jól valakit, a modorából sokszor megítélheti a lel­kületet. A nagy áilasii emberek, kik közül némelynek 80 e/.er forintját úsztatta el, nem ismertek fel, én a tapasztalatinak látszó fiatal leány felismertem, fé­lelmetes simaságáról, mert azt gondoltain, becsületes embernek nem szükséges ez a rémséges simaság, ez valamit takarni igyekszik. Azóta is sokszor megis­mertem az emberek lelkületét modorukról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom