Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-03-21

- fáp»l L

apok a magyarok itt laknak, most akarják kiirtani, de az Isten nem engedi ..." Ellenségeinkkel majd valahogy megbirkózunk, csak saját honfitársainktól ments meg Uram minket! Mert a legszomorúbb az, hogy akadnak itthon is, hitvány, alacsony lelkek, kik miként Ézsau hajlandók egy tál lencséért megtagadni Istenüket, hazájukat, akik az emberiség történetében csak keuyérharcot látnak, akiknek a haza üres tógalom, mert ott a hazájuk, ahol földhöz tapadt rongy életüket véletltnül tengetik. Le ezekkel az újkor: dudásokkal. A hazaszeretet e szent üunepéu süssük rájuk, — a hazaárulás legrutabb bélyegét, melyet a régiek hite szerint még az Isten irgalmassága sem tudott letörölni. A magyarból sok minden lehet, — de hazátlan, bitang soha! Lehet szocialista, keresheti boldogulását minden tisztességes módon ós politikai alapon — de ősei hamvait lábhal tapodó, nemzeti voltát megtagadó, nemzetközi álpróféta nem lehet. Vagy ha az, akkor nem magyar az többé; akkor tagadja meg születését és átkozza el azt, még azt a földet is, melyen bölcsője ringott. Mi tartott volna főnt bennünket ezeréveu keresztül idegen, ellenséges népek áradatában, ha nem ez az egy. amiben összetudtunk tartani: t magyar hazafiság? S ezt az egyetlen fegyvert is kiakarnák ütni kezünkből — idegen maszlagtól elbódított szerencsétlen emberek. Nem. Mi eljárunk ezentúl is őseink sirlakához és gyújtunk a régi fénynél uj szövétneket. Mi tudjuk, hogy a haza, midőn jogokat ad. kötelességeket is akaszt a nyakunkba, mi jól tudjuk azt, hogy a hazán kivül a nagy világon nincsen számukra hely még Amerika földjén sem, hogy a haza sorsának intézéséhez kevés csak az okosság, hanem szeretet kell oda. mely önzetlen, önfeláldozó munkára képesít. Egy Széchenyitől, egy Kossuth-tól tanuljunk lelkesedin eszményeinkért Az ö életük mutassa meg nekünk, hogyan kell önzetlenül, munkában NMfntnJ a hazát. Szeretni még akkor is, mikor viselnünk kell érte a gúnyt, az ostorcsapásokat és homlokunk sebei égnek a töviskoronától, mikor a számkivetés keserű kenyerét idegenben kell fogyasztanuk, vagy az élőhalott gyötrelmeit kell átvirrasztanunk. Kicsmv hazát adott B Gondviselés, de ezt I is naggyá tehetik hősi erények, tiszta erkölcsök. Csak tépjünk ki szivünkből minden rosszindulatú önzést, tépjük ki az anyagiságuak, kapaszkodásnak, a piszkos haszonlesésnek minden szennyes indulatát. Es Ti márciusi nagyok — öntsétek szivünkbe lelkesedéstck hevét, hitetek erejét, ünzetleuségtek szeplötelenségét. Tanítsatok meg az eszményekért lelkesedni, a haza jövőjében remélni. Istenben bízni és egymást szeretni, hogyan kell hazáért élni, s hogyan kell meghalni. Hatalmas Isten, ki őseinket kivezérelted Ázsia síkságairól ós hazát adtál nekik a DunaTisza völgyében, legyen áldott a Te szent neved! Adj erőt, okosságot, bölcs mérsékletet ebbe a mi szegény nemzetünkbe, hogy jöjjön el már egyszer az a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán, hogy legyen boldog és hatalmas végre — a magyarok hazája! Dr. Bagyary Simon. A kántortanítók sérelme. Hogy az uj népiskolai törvény nem hozott teljes megnyugvást a tanítók soraiban minden vonalon, azt a közöttük készülődő ujabb mozgalom bizonyítja legjobban. Sértő a kántortanítókra nézve a törvény 11 §-a, mely kimondja, hogy „ha a tanító kántori teendőket is végez, a megállapított legkisebb tizetés erejéig a tanítói ós kántori járandóságok együttesen tanítói fizetésnek veendők." Sértő már magában véve azon körülmény, hogy inig az egyik tanító csak-, a másik két féle munkát végez ugyanannyi fizetésért. De legsértöbb mégis az, hogy míg a kezdő tanítók egyszerűen belecseppeiinek az ezer koronás fizetésbe és a vele járó nyugdíj jogosultságba addig az érdemekben megőszült kántortanítók ugyanazon jogokért terhes adót fizetnek. Amazok Ő-. ezek öO percentet. Méltányos ez a kivetés ott, ahol a tauitó tényleg élvezett fizetésemelésbe lép, de nem a kántortanítóknál, akik csak névleges fizetéskiegészitésben részesülnek. Korpótlékjuk-, valamint a minimális 1000 koronán felül, bármily összeg után ők is készséggel megfizetik a rájuk eső adót. Ily kivetés mellett nem csoda, ha egyik-másik kántortanítóra ö — (»00 K. adó esik. amelyet, alig egy év leforgása alatt kell megiizetniök. Krthetö tehát, hogy a közoktatásügyi miniszter folyó évi január 9-én kiadott rendelete sok könnyet facsar ki a kántortanítók szemeiből. Végre is a kántortanítók, akiknek legnagyobb része vezető szerepet visz nemcsak az iskola falam belül, hanem a társadalomban 1900. márchts 2L ságra, hogy ki-ki követ hordjon a magyar függetlenség templomához, melynek minden darabját férfivérrel és asszony-könnyel ragasztották össze. Mint ahogy az Isten belenyúlt a meddő anyagba és saját lelkéből lehelt életet abba, ugy lehelte bele Széchenyi is a saját lelkét elmaradott nemzetébe: a gazdasági, gyakorlati érzéket, a hitelt és önbizalmat, melyek nélkül soha senki e földön még nagyot nem alkotott. Izzó fajszeretete íratja vele 1820.-ban naplójába : „Szeretem ezt a népet, melyet oktatnék, emelnék, emberré nevelnék . . . Eletemmel és véremmel szeretnék segíteni rajta . . . •• Tisztelt Polgártársak! Nagy idők, nagyemberek emlékezetét ünnepeljük ma máre. ló-én. Egész áradata zúdul ilyenkor reánk az emlékezéseknek. De mig egyik tekintetünk a mult dicsőségén révedez, S másik a jövő bizonytalanságain tépelődik; mert valóban megnehezült az idők viharos járása fölöttünk. Napról napra látjuk, hogy legszebb nemzeti törekvéseink megtörnek a régi százados akadályokon. Hogy mit rejt magában a jövő, csak a jó Isten a megmondhatója. Aztán meg nagy átalakulások ellőtt is állunk. A nemzet éppen most készül az 1848-as eseményekhez kapcsolódó fontos reform megvalósításához s ez az általános választóijog. Erőt akar meríteni abból, hogy a nép nagy tömegeit is bevonja a törvényhozás sáncaiba. De mily kétélű fegyver ez polgártársak. Ez a mi szomorú végzetünk! Miközben önmagunkat akarjuk erősíteni, magunkra szabadítjuk a keblünkön melengetett kígyókat: a német, horvát, szerb, tót és oláh a nemzetiségeket. Es mig mi jogokat adunk nekik, ók ellenünk agyarkodnak s a megtévesztett kültöld barbái elnyomóknak bélyegez bennünket. Pedig mi nem akarunk — senkit sem elnyomni, senkit jogaiban megrövidíteni — csak azt akarjuk, hogy ez az őseinktől ránkhagyomanyozott ezeréves haza — magyar maradjon, hogy itt a honfoglaló és honfeutartó magyar legyen az ur 11 irábbcn is! Ha körülnézünk, nincs egy igazi jó barátunk ezen a földkerekségen magunkra vagyunk utalva ösi erényeinkre, melyek azonban szerencsére leverték már tatárt, törököt, németet. Ilaibl szidjanak, hadd fogjanak ránk minden rosszat az emberek. „Ezercsztendeje annak, hogy A jobboldali. Figyelmeztetni kellene Pistát, hogy ez igy nein megy fovább. A baloldali, lliabi figyelmeztetjük, nem dobja el a szivart. A jobboldali. Mindenesetre megpróbálom. Meg fogom köhögtetui. A baloldali. Csak köhögtesse, kollega ur. A jobboldali tkiadja a parancsokat >. Mély belégzés! — Elzárni a haugrést! — Mimikét tüdőben erőn kilégzési izomműködés! Most hirtelen kinyitni n hangrést! (Mindez megtörtéuik. A hangrés kinydik és a levegő nagv robajjal feltódul a tracheába. A rekeszizom nagyot mozdul. Az aorta jugnlaris egy ütést kap. Az infiindibuluiuiikoii az alveclusok egy pillanatra megürülnek.I Pista A lene egye meg, megint kiihögök. A jobboldali tudőcsö. Na lássa, ugy-e, mondtam ? Mit értünk vele V Semmit! Egy vörös vérsejt (arra jön.) Jó estét, urak. Mit szólnak ehhez, ma irtózatos nagy a nyomás! (Lerakja a tüdőben a magával hozott bomlási anyagokat) Egy tüdőhajszálér visszaad neki valamit . Ez nem ide azól, maga marha! Ezt vigye a vesébe! Még mindig nem tudta megtanulni, mely anyagosul választ ki a tüdő és melyeket n vese? A vörös vérsejt. Pardon. A hajszálér. Egyebekben mi újság? A vérsejt. A szivlsil jövök. Nagy bajok van nak. A tricuspulalis nagyon rendetlenkedik. A hajszálér. Azt uiár mi is éreztük itt S tüdőben. Más újság sincs'.' A kis vérsejt. Nincs, Isten áldja. A fejbe sietek. Már egész vérkougresszus van ott. Nagyfej fájás lesz! A hajszálér (a tüdoesöhözi. Konok ur! Főnök ur! A tüdőeső. Mi kell? A hajszálér. Most ment erre egy vörös vérsejt és azt mondta, hogy mind a fejbe mennek,] mert nagy fejfájás lesz ! A tüdőcsö. Na, még csak ez hiányzott! Pista ccet-éthert fog szagolni és mi köhöghetünk és prüsszöghetuiik holnapig! Az öiilog vigye el, hogy nem hagyják aludni az embert! A homlokcsont (latja, a mint messziről nagytömegben jön fölfelé a vér.' Jönnek már! Jönnek mar! Na hiszen, lesz most fejfájás! Megint vizes kendőt borítanak rám! Ráordít a vérsejtekre!. Mit akartok? Mit kerestek itt? Mind idejöttök? Egy vérsejt iszalutáli. Jelentem alássan, a véredények mozgató idegei megbénultak egy kicsit, és most elernyedt az artéria-izomzat. Kénytelenek voltunk egy kis idenpá'.ikus tódulást rendezui. Szalutál, sarkonfordiil es beáll a sorba.) A homlokcsont. Micsoda bajok ! Micsoda rendellenség ! Mi van ezzel a Pistával? A vérsejt. Joblua át! Indulj! A homlok. Jobbra mennek? Hat féloldali fejfájás lesz? A vérsejt. Igenis Indulj! iJobbra tódulnak. A homlok. Legalább az egyik oldalam nem fog fajúi. Was Einem nicht zukommt . , . Pista. A fene egye meg, már megint fáj a fejem ! He fogok venni egy antipirint ! A vérsejt ilerohan az agyból a szivhc és megáll a pitvarban, onnan álkiált a jobb szavgyoíiiiba . Valvula tricuspidalis ! A hároiuhegyű billentyű. Mit akar? « A vérsejt. Most jövök az ágyból, a hol c pillanatban Pista azt goudolta, hogy antipirint fog bevenni. A billentyű. A nyomorult ! Hát tönkre akar t••uni engem? < Diasztolikus sóhajtást ereszt meg.) Nem tudja, iiogy a sok autipirin árt nekünk. Kérem szépen, én ezt nem bírom tovább! Ez az ember megörült! Tudhatná, hogy elégtelen vagyok és a vér miudeii pillanatban regurgitái. Meddig bírjam ezt ? A vérsejt. Egyebet sem tesz, mint panaszkodik. Az embernek elveszi a kedvét a keringéstől! Véu insufícieiis! lElrohsu.) A bárzsiug (lekiált a gyomorba!. A gyomorszájat kinyitni' Egy adag autipirin jön ! A gyomor. Már megint? | Kiadja a vezényszóit ( liymitieatio ! Hrunner-féle mirigyek, előre! Pepszin-miiigyek. előre! Kajta, analizáljatok! (A gyomorszáj kinyilik, az antipiriu vízzel keverve bezuhan rajta. A ptyulin, a pepsiu sth. körülveszi és azonnal elemezni kezdi.) A ptyulin (szalutál'. Jelentem ulásan, a jövevény összetétele: phenyl-diiuethyl-pyrazolon. Képlete Cl 1 H12 N20. A gyomor. Tehát szénvegyület a kis hamis! I.'.tjt.i fiuk, bánjatok el vele! Hóhér, végezze a kötelesgégét! A gyomor fal. Igenis, főnök ur! (Megragadja és felszívja az oldatot. Az antipirin hatni kezd a szervezetre.) A vérsejtek i fönn a fejben). Itt az antipiriu! Meneküljünk ! | Lerohannak és eloszlanak a testben.) Pista i végigsimítja a homlokát). Kezd múlni a fejfájásom . . . mégis nagyszerű szer ez uz untipirin! lAsit.i Nn, csakhogy végre elálmosodom . .. ah, Iren, Inn ... (A szivére teszi a kezét.) A szívbillentyű. Mit akar tőlem ? Mit nyom? Megállj, majd visszanyomlak ! Örült ambícióval kezd el dolgozni.)