Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-03-14

Vagyunk Dil is. Miként hajdan őseink Ugy a jövőben proklamálni mi Ingjuk magyar nemzet kívánságai! a helyzetbe: mérten g egyesül! erővel, egy öntelt nemzeti akarattal lőgjuk a proklamáeióbi foglalt nemzeti kiváoságokal kereszti] vinni. IgeU ügy lesz. A nemzeti akara érvényesülni lőlí minden lelett. Várjuk a jövendő forradalmat, vi runk még egy március 15-ikót, amikot kibontakozik a helyzetéből a nemzet i szabad lesz. őnnállő és független mindéi tekiutétben az ezredév óta küzdő magyar Foltozó munka, vagy gyökeres megoldás? Nap-nap után foglalkozik városunk Ii 1 tálégi egy kérdéssel, melyet, több, mint 61 évvel ezelőtt bosott szőnyeg re. amelybe már számtalan ter­vezgetés, gyttlésezés és még szamtalanaLL siker­telenség vnt a táradság jól megérett gyümölcse. Talán nem is kel.ene világosan, érthetően kimondanunk, még is tudják mindazok, akiket illet, hogy nem másról, mint a varosház k erde­iéről \ an szó. mert sok szó esett mar erről. »i>k ,tgy lesz legjobb" hangzott már el a köz­gyűlési tioemlieii is. azon kiviil is. de ez a kér­lés mégis mind a mai napig nem lett megoldva. Most nem rég szintén foglalkozott ezzel, 1 kérdéssel a váró, tanácsa s ha a varosház kér­lésének gyökeres megoldására hozott is egy la'.i: izatot, de a mint halljuk, mai másnap liegdölt ez a határozatba foglalt helyes terv is is ismét csak ott állottak meg az ügy mozgatói ís irányitói, ahol ezelőtt voltak: a bizonytalan­ig határkövénél. A város aéposségs napról — napra növe­kedik s vele a kösigaagatás is mindig nagyobb uéi \ eke' ok s mar ez maga is elég arra, hogy t városház kérdése most mar mielőbb megoldást lyerjen. De hogyan r kérdik mindazok, akik ez ügy­ien meg szokták vetni a iálmkat. És mi éppen MOkiiak szolgálunk erre a kérdésre némi felvi­ag tással és kezdjük a dolgot a legelején. A városház kérdése csak egy uj városház — Szép vagy és tetszel nekem, — mond a 'Ilögiiltau Katii, unitul a lányhoz ért. A leány mosolygott, Kar na -ne. az eleven­nros ajkak közül vakító keskeny sávban kivillant eliér fogsora. Szép vagy! — mondja újra Katii. — szép. Egy leány hasonlított esak hozzád e földön. I.iaiiuk luviak, •- -sze, a melegvizű Nílus lia/.á­aban. a forró, pálmaligetes Egyiptomban élt. Olyau, uint az Elet : olyan mint a Szerelem, mely fiatal, Tos, vágyakat forral és virradatot, eziistfenyhen laaadó hajnalt fakaszt az üdv után sóvárgó beteg izivekhen . . . Felhevülve, lázasan bókolt a lánynak Kátli. Emlékek rajzot lak gondolatai között s a leány at.i-.iu felelevenedett lelkében egy féltve őrzött iloiukép. A lány nem értette Kalliot, de a szavak licleg érzésekéi keltettek beuue és Hzerelmeseu .ekintett a piktorra. — Szeretnélek lefesteni, — mondta kevés ;ondolkodá* után Km.. -- Megfizetlek érte. \ranyakkal, melyeken megválthatod rougyaidat. ÍJ.'I ékszereket veszek neked; csodás tüzii gyön­gyöket, melyek százsziuü sugarakban, dacolva fogják .'•«zaverui a világosság sugarait . . . A leány szeme mohón felcsillant. Ismeretlen, auwitó almok lobbantak meg képzeletében. - Mikor? . . . kérdezte szinte sóhajtva. — Már holnap . . . — Jöjjön a szuháha; beszéljünk róla, — hívta nyájasan bt Kátliot a láuy. Keincutek. Már homály volt tienn, s a oigány­Kunyho rozoga bútorai esak álomtalan körvonalaik­épitésével oldható Illeg gyökelesen. KhheZ seil hozzátenni, sem belőle eltagadni nem lehet, h oppen ezen megoldási módtól idegenkednek elej számosan és köztük olyanok is, akik bármennyin szivükön viselik is a város adózó polgárai árat két. mégis csak Lekellene látniuk, hogy I ma állapot mar tűrhetetlen, lyukakba, odúkba, egész ségteleu, szűk. sötét helyiségekben nem lelc olvan fontos munkalatokat végezni, mint amilyen ott ma végeznek. Éppen ezért a városi tanár-., hozott háta FOSatában ismét csak az uj városház építés, meliett foglalt állast, az DJ városház helyén kijelölvén a Vqjts-féls telket. Mint értesültünk, ezzel a tervvel szembei egyesek nn-ieVeii megmaradnak amellett, hogy i városház kérdését a jelenlegi városháa helyen u meg lehet valamiképpen oldani. Es a Vehlen — sietünk kinyilatkoztatni — nagyon gyereket és szinte nevetséges, inéit a mostani varosba; telke annyira be van mái épitve, hogy ahlm; hozzá tenni nein, csak elvenni lehet. Az ujabb nem hivatalos terv ugyanis az. hogy a pénztár helyiségbe költöztessék Is s jegyzői hivatal ét ennek helyét a pénztár foglalja el. vagy pedtf a pénztárhelyiséghez vetessek hozzá a városhál Utcai részén levő két bolt hely .s-g és ezzel » kérdés megvan oldva. Ez pedig szörnyen téves fölfogás. Tévéi [ledig azért, mert ha a pénztár a jegyzői hivata helyére kerül töl az emeletre, a jegyzöség pedifj a pénztár helyére, ez az eljárás mindenbe! hasonlítana a göcseji ember okoskodásáhos, aki a ballábán 5simsssks(ti osismát áthúzta s jobb lábára, gond ilváu. hogy most uj csizmája vagyon, A fent érintett csere-terv is ilyen : a csiznm maradna a régi,, esak a láb lenne Lenne inas. A másik terv szintén nem célra vezető. A helyiség ISflk voltán Ugyan segítve lenne, <le abban az utcai részen nyerendő helyiségben az egész pénztári sz-melyzet szint.'-n uem térve el s igy továbbra is kénytelenek lennének a mostani számtalanszor kilógasd: helyiségben továbbra ll dolgozni, másrészt pedig a varos mélláuy talau­ságot követne el azokkal az iparosokkal szemben, akik az utcai részen levő. helyiségeket bérlik, mert a hosszú évtizedeken át bérlett helyiségek­ből ha kiköltöztetnének, őket a város anyagi romlásnak tenné ki. mert nem szabad leleduüuk. hogy minden üzlet menetének egyik fontos kel­hau látszottuk. Valami oeska süppedeses díványra ültek le és összehúzódtak. Nem beszéltek. Kátliot mámoros érzések lep­ték meg. Lelke vad, örömteli gyöngyökben tobzódott és szilaj, tomboló vágyak ölelték, szorongatták való­ját. Szinte részeguea képzelte magát a lány i II Nem tudta, hogyan került ide es mit keres itt. A mnlt, a hasonlóság lebilincselte érzékeit. TsMl extázis volt ez; a szenvedélyek lobogása, mey t véletlen találkozás alatt magával ragadta lelkét f a visszaemlékezésé*, a mull kéjes, öntudatlati stádiumába ringatták • . . És Katii körül a falak megbomlottak. Csodálatos mezű, virágillatos illúziók: idegen, messzi országból jött dallamok rebbentek meg körülötte, melyek szerelmet, vágyakat hoztak magukkal ... Es Kath lázban, önfeledten, eszelő­sen végig simogatta a lány kezét: — Szeretlek, Liám! Szeretlek a lelkemmel a szivemmel, a véremmel . . . Visszajöttem hozzál és szeretni foglak ugy, ahogy hazádban még senki . , Vérrel, tűzzel, melynek izzó lángolásában meg tud olvadni bolond dohogó szivünk. Szeretlek Lia . . A lány félve, tágianyilt szemeivel rámeredt Káthra. A férfi lázongása, égető, szomjas lehellel* megrezzentette öt éa gondolkodóba ejtette . . , Valamit szólni akart, de félt a táját hangjától mely a hirtelen beállott csöndben az álomból vul, durva felébredést hozta volna magával . . . Ajtó nyílott. Kut, öreg, meggörnyed cigány­asszony ososzogott be. — Masa te! Masa! . . . rikácsolta. Kath felrezzent. Végigsimította izzadt homlo­kát és rábámult a* asszonyra. A vén cigányasszony osak most vette öt észre léke az, hogy minél tovább egy es ugyanazon helyhez kötött üzlet legyen. De ez a megoldás még más szempontból >etn vezetne elhoz. A mostani városház épületébe* Ugyanis utu.s hivatalos helyisége a mérnöknek, a két városi orvosnak, aa állatorvosnak, de nincs helvisége a fejlődő viszoiiyoiiyok ált al megköve­telt es okvetlen felállítandó közhasznú Lejelentő liivatalnak sem. .Mar pedig a varosnak ezekről is gondos­kodnia kell. be az uj városnál építése mellett szól es Midig á Yojta-téle telken, a Jókai utcát az Anna­érrel összekötő uj uteaiiyitás. is mely a varos­laz kérdésének ilyetén megoldásával szintén ieresztül vihető' volna. A \'ojta-fé!e telek, mely s város tulajdonát cépesi, a Fiiéboit-feie fateleppel együtt. 2307-52 légyszögmeter. utca felőli része pedig 49-82 iietei hossza, melyből a tervezett titoany n asra eszámitva 10 métert, a városház számara még nindig maradna :>'.i.,i2 méter hosszú telek a Jókai ut.-a felől, befelé pedig mintegy lbüü légvszög méter terület, amelyen egy modern rárosbása minden nebéxség nélkül fölépíthető ,-oliia. Fz esetben a mostani városháza, kevés íöltséggel lakásokká átalakítva, szinten hozna iniiyí jövedelmet — ha nem még egysser annyit — mint amennyit most hoz a Vojta lelek. Igaz, hogy a városháza a varos központ­átol kissé távolabb esne, de ez nem képezhet ikadályi. mert a város északi irányban mar iinugy sem terjeszke Ihetik a vasút, miatt, a rároshásánsb a Vojta telekre való építésével pedig a 'lelt irányban való kifejlődés is elősegítve olna. Mi tehát a városi tanácsnak iíy értelemben lozolt határozatát a legnagyobb megelégedéssel ogadjuk és egyedül helyes tervnek ismerjük el, nert a folytonos toltuzgatassal a bajt nem lát­uk kellően es gyökeresen orvosolhatónak. Nem egy példa mutatja, hogy amit, ina levés költséggel keresztül vihettünk volna, az a tOSSSU ideig tar'" huza-vona miatt éppen még­igyszer annyi pénzünkbe került. Ebből pedig a tanulság az. hogy ha mar ;azdagok nem is vagyunk, legalább helyesen és ikosan gondolkodni tudó emberek legyünk. Egyébként erre az ügyre annak idején még íiajd visszatérünk. * Sunyi aazatos hajtongással köszöntötte Káthot, és lérdö lappangó haszonleséssel vizsgálta a lány íreát. — Anyám . . . mondta mintegy Locsauat­téröleg, Kát hoz simulva a lány. Hanem szegény Káth, ki ideális ember volt is rajongott az illúziókén, már nem ügyelt 'ajuk. Már uem látott egyebet, esak szeunvet, trkölestelenséget, mely a leánybau, a véu eigany­isszoiiyLan a a rozoga, agyonhasznált biitoroklmn [öriiltogtaöt, kikacagta álmodozó fantazmagóriáit ... iirtelen felállt; vette a kalapját és a •ánynak alauii zavart, szórakozott szavakkal köszönve, — tibotorkált az utcára. Alkonyodott. A színek már megfakulva, mint izonioiu gyásztakarók, mozdulatlan foltokban takar­ak mindent. A házsorok előtt lomha, álomtalan írnyak terpeszkedtek I az utcák végvonalai egvbe­ölyva, elzárni látszottak a kijáratot. A eigáuy­legyed izük, lármás sikátorai most csöndesek voltak. K nappali lárma, a dévaj hangulat most éjszakára ássz iszorult az alacsony fal .k közé. A muzsikusok uár a váiost járták - bent a szobákban esak az isszouy- és gyermek népség zajongott. Lármájuk, iont a bentpislogó olajláiupák lilavöröe sugarai, onipán és homályosan szűrődött ki az uteára. Káth sietve, nagy léptekkel igyekezett ki a likátoiból, és mikor kiért a belváros felé vezető itra, — ki tudja miért? magában, szinte ujjongva iöszöntötle a legelső ragyagó v illany lámpát . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom