Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-03-14

Vagyunk Dil is. Miként hajdan őseink Ugy a jövőben proklamálni mi Ingjuk magyar nemzet kívánságai! a helyzetbe: mérten g egyesül! erővel, egy öntelt nemzeti akarattal lőgjuk a proklamáeióbi foglalt nemzeti kiváoságokal kereszti] vinni. IgeU ügy lesz. A nemzeti akara érvényesülni lőlí minden lelett. Várjuk a jövendő forradalmat, vi runk még egy március 15-ikót, amikot kibontakozik a helyzetéből a nemzet i szabad lesz. őnnállő és független mindéi tekiutétben az ezredév óta küzdő magyar Foltozó munka, vagy gyökeres megoldás? Nap-nap után foglalkozik városunk Ii 1 tálégi egy kérdéssel, melyet, több, mint 61 évvel ezelőtt bosott szőnyeg re. amelybe már számtalan tervezgetés, gyttlésezés és még szamtalanaLL sikertelenség vnt a táradság jól megérett gyümölcse. Talán nem is kel.ene világosan, érthetően kimondanunk, még is tudják mindazok, akiket illet, hogy nem másról, mint a varosház k erdeiéről \

an szó. mert sok szó esett mar erről. »i>k ,tgy lesz legjobb" hangzott már el a közgyűlési tioemlieii is. azon kiviil is. de ez a kérlés mégis mind a mai napig nem lett megoldva. Most nem rég szintén foglalkozott ezzel, 1 kérdéssel a váró, tanácsa s ha a varosház kérlésének gyökeres megoldására hozott is egy la'.i: izatot, de a mint halljuk, mai másnap liegdölt ez a határozatba foglalt helyes terv is is ismét csak ott állottak meg az ügy mozgatói ís irányitói, ahol ezelőtt voltak: a bizonytalanig határkövénél. A város aéposségs napról — napra növekedik s vele a kösigaagatás is mindig nagyobb uéi \ eke' ok s mar ez maga is elég arra, hogy t városház kérdése most mar mielőbb megoldást lyerjen. De hogyan r kérdik mindazok, akik ez ügyien meg szokták vetni a iálmkat. És mi éppen MOkiiak szolgálunk erre a kérdésre némi felviag tással és kezdjük a dolgot a legelején. A városház kérdése csak egy uj városház — Szép vagy és tetszel nekem, — mond a 'Ilögiiltau Katii, unitul a lányhoz ért. A leány mosolygott, Kar na -ne. az elevennros ajkak közül vakító keskeny sávban kivillant eliér fogsora. Szép vagy! — mondja újra Katii. — szép. Egy leány hasonlított esak hozzád e földön. I.iaiiuk luviak, •- -sze, a melegvizű Nílus lia/.áaban. a forró, pálmaligetes Egyiptomban élt. Olyau, uint az Elet : olyan mint a Szerelem, mely fiatal, Tos, vágyakat forral és virradatot, eziistfenyhen laaadó hajnalt fakaszt az üdv után sóvárgó beteg izivekhen . . . Felhevülve, lázasan bókolt a lánynak Kátli. Emlékek rajzot lak gondolatai között s a leány at.i-.iu felelevenedett lelkében egy féltve őrzött iloiukép. A lány nem értette Kalliot, de a szavak licleg érzésekéi keltettek beuue és Hzerelmeseu .ekintett a piktorra. — Szeretnélek lefesteni, — mondta kevés ;ondolkodá* után Km.. -- Megfizetlek érte. \ranyakkal, melyeken megválthatod rougyaidat. ÍJ.'I ékszereket veszek neked; csodás tüzii gyöngyöket, melyek százsziuü sugarakban, dacolva fogják .'•«zaverui a világosság sugarait . . . A leány szeme mohón felcsillant. Ismeretlen, auwitó almok lobbantak meg képzeletében. - Mikor? . . . kérdezte szinte sóhajtva. — Már holnap . . . — Jöjjön a szuháha; beszéljünk róla, — hívta nyájasan bt Kátliot a láuy. Keincutek. Már homály volt tienn, s a oigányKunyho rozoga bútorai esak álomtalan körvonalaiképitésével oldható Illeg gyökelesen. KhheZ seil hozzátenni, sem belőle eltagadni nem lehet, h oppen ezen megoldási módtól idegenkednek elej számosan és köztük olyanok is, akik bármennyin szivükön viselik is a város adózó polgárai árat két. mégis csak Lekellene látniuk, hogy I ma állapot mar tűrhetetlen, lyukakba, odúkba, egész ségteleu, szűk. sötét helyiségekben nem lelc olvan fontos munkalatokat végezni, mint amilyen ott ma végeznek. Éppen ezért a városi tanár-., hozott háta FOSatában ismét csak az uj városház építés, meliett foglalt állast, az DJ városház helyén kijelölvén a Vqjts-féls telket. Mint értesültünk, ezzel a tervvel szembei egyesek nn-ieVeii megmaradnak amellett, hogy i városház kérdését a jelenlegi városháa helyen u meg lehet valamiképpen oldani. Es a Vehlen — sietünk kinyilatkoztatni — nagyon gyereket és szinte nevetséges, inéit a mostani varosba; telke annyira be van mái épitve, hogy ahlm; hozzá tenni nein, csak elvenni lehet. Az ujabb nem hivatalos terv ugyanis az. hogy a pénztár helyiségbe költöztessék Is s jegyzői hivatal ét ennek helyét a pénztár foglalja el. vagy pedtf a pénztárhelyiséghez vetessek hozzá a városhál Utcai részén levő két bolt hely .s-g és ezzel » kérdés megvan oldva. Ez pedig szörnyen téves fölfogás. Tévéi [ledig azért, mert ha a pénztár a jegyzői hivata helyére kerül töl az emeletre, a jegyzöség pedifj a pénztár helyére, ez az eljárás mindenbe! hasonlítana a göcseji ember okoskodásáhos, aki a ballábán 5simsssks(ti osismát áthúzta s jobb lábára, gond ilváu. hogy most uj csizmája vagyon, A fent érintett csere-terv is ilyen : a csiznm maradna a régi,, esak a láb lenne Lenne inas. A másik terv szintén nem célra vezető. A helyiség ISflk voltán Ugyan segítve lenne, <le abban az utcai részen nyerendő helyiségben az egész pénztári sz-melyzet szint.'-n uem térve el s igy továbbra is kénytelenek lennének a mostani számtalanszor kilógasd: helyiségben továbbra ll dolgozni, másrészt pedig a varos mélláuy talauságot követne el azokkal az iparosokkal szemben, akik az utcai részen levő. helyiségeket bérlik, mert a hosszú évtizedeken át bérlett helyiségekből ha kiköltöztetnének, őket a város anyagi romlásnak tenné ki. mert nem szabad leleduüuk. hogy minden üzlet menetének egyik fontos kelhau látszottuk. Valami oeska süppedeses díványra ültek le és összehúzódtak. Nem beszéltek. Kátliot mámoros érzések lepték meg. Lelke vad, örömteli gyöngyökben tobzódott és szilaj, tomboló vágyak ölelték, szorongatták valóját. Szinte részeguea képzelte magát a lány i II Nem tudta, hogyan került ide es mit keres itt. A mnlt, a hasonlóság lebilincselte érzékeit. TsMl extázis volt ez; a szenvedélyek lobogása, mey t véletlen találkozás alatt magával ragadta lelkét f a visszaemlékezésé*, a mull kéjes, öntudatlati stádiumába ringatták • . . És Katii körül a falak megbomlottak. Csodálatos mezű, virágillatos illúziók: idegen, messzi országból jött dallamok rebbentek meg körülötte, melyek szerelmet, vágyakat hoztak magukkal ... Es Kath lázban, önfeledten, eszelősen végig simogatta a lány kezét: — Szeretlek, Liám! Szeretlek a lelkemmel a szivemmel, a véremmel . . . Visszajöttem hozzál és szeretni foglak ugy, ahogy hazádban még senki . , Vérrel, tűzzel, melynek izzó lángolásában meg tud olvadni bolond dohogó szivünk. Szeretlek Lia . . A lány félve, tágianyilt szemeivel rámeredt Káthra. A férfi lázongása, égető, szomjas lehellel* megrezzentette öt éa gondolkodóba ejtette . . , Valamit szólni akart, de félt a táját hangjától mely a hirtelen beállott csöndben az álomból vul, durva felébredést hozta volna magával . . . Ajtó nyílott. Kut, öreg, meggörnyed cigányasszony ososzogott be. — Masa te! Masa! . . . rikácsolta. Kath felrezzent. Végigsimította izzadt homlokát és rábámult a* asszonyra. A vén cigányasszony osak most vette öt észre léke az, hogy minél tovább egy es ugyanazon helyhez kötött üzlet legyen. De ez a megoldás még más szempontból >etn vezetne elhoz. A mostani városház épületébe* Ugyanis utu.s hivatalos helyisége a mérnöknek, a két városi orvosnak, aa állatorvosnak, de nincs helvisége a fejlődő viszoiiyoiiyok ált al megkövetelt es okvetlen felállítandó közhasznú Lejelentő liivatalnak sem. .Mar pedig a varosnak ezekről is gondoskodnia kell. be az uj városnál építése mellett szól es Midig á Yojta-téle telken, a Jókai utcát az Annaérrel összekötő uj uteaiiyitás. is mely a varoslaz kérdésének ilyetén megoldásával szintén ieresztül vihető' volna. A \'ojta-fé!e telek, mely s város tulajdonát cépesi, a Fiiéboit-feie fateleppel együtt. 2307-52 légyszögmeter. utca felőli része pedig 49-82 iietei hossza, melyből a tervezett titoany n asra eszámitva 10 métert, a városház számara még nindig maradna :>'.i.,i2 méter hosszú telek a Jókai ut.-a felől, befelé pedig mintegy lbüü légvszög méter terület, amelyen egy modern rárosbása minden nebéxség nélkül fölépíthető ,-oliia. Fz esetben a mostani városháza, kevés íöltséggel lakásokká átalakítva, szinten hozna iniiyí jövedelmet — ha nem még egysser annyit — mint amennyit most hoz a Vojta lelek. Igaz, hogy a városháza a varos központátol kissé távolabb esne, de ez nem képezhet ikadályi. mert a város északi irányban mar iinugy sem terjeszke Ihetik a vasút, miatt, a rároshásánsb a Vojta telekre való építésével pedig a 'lelt irányban való kifejlődés is elősegítve olna. Mi tehát a városi tanácsnak iíy értelemben lozolt határozatát a legnagyobb megelégedéssel ogadjuk és egyedül helyes tervnek ismerjük el, nert a folytonos toltuzgatassal a bajt nem látuk kellően es gyökeresen orvosolhatónak. Nem egy példa mutatja, hogy amit, ina levés költséggel keresztül vihettünk volna, az a tOSSSU ideig tar'" huza-vona miatt éppen mégigyszer annyi pénzünkbe került. Ebből pedig a tanulság az. hogy ha mar ;azdagok nem is vagyunk, legalább helyesen és ikosan gondolkodni tudó emberek legyünk. Egyébként erre az ügyre annak idején még íiajd visszatérünk. * Sunyi aazatos hajtongással köszöntötte Káthot, és lérdö lappangó haszonleséssel vizsgálta a lány íreát. — Anyám . . . mondta mintegy Locsauattéröleg, Kát hoz simulva a lány. Hanem szegény Káth, ki ideális ember volt is rajongott az illúziókén, már nem ügyelt 'ajuk. Már uem látott egyebet, esak szeunvet, trkölestelenséget, mely a leánybau, a véu eiganyisszoiiyLan a a rozoga, agyonhasznált biitoroklmn [öriiltogtaöt, kikacagta álmodozó fantazmagóriáit ... iirtelen felállt; vette a kalapját és a •ánynak alauii zavart, szórakozott szavakkal köszönve, — tibotorkált az utcára. Alkonyodott. A színek már megfakulva, mint izonioiu gyásztakarók, mozdulatlan foltokban takarak mindent. A házsorok előtt lomha, álomtalan írnyak terpeszkedtek I az utcák végvonalai egvbeölyva, elzárni látszottak a kijáratot. A eigáuylegyed izük, lármás sikátorai most csöndesek voltak. K nappali lárma, a dévaj hangulat most éjszakára ássz iszorult az alacsony fal .k közé. A muzsikusok uár a váiost járták - bent a szobákban esak az isszouy- és gyermek népség zajongott. Lármájuk, iont a bentpislogó olajláiupák lilavöröe sugarai, onipán és homályosan szűrődött ki az uteára. Káth sietve, nagy léptekkel igyekezett ki a likátoiból, és mikor kiért a belváros felé vezető itra, — ki tudja miért? magában, szinte ujjongva iöszöntötle a legelső ragyagó v illany lámpát . . .