Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-03-07

XXXVI. évfolyam. Pápa, 1909. március 7. 10. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és töbh pápai 8 pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik Bt i p d • n vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : QeUberg Qjruk peplrfcsreekedeee, Kö-tér M-ifc szám. Hirdetéseket egyei séf szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért feleidé latitnlajdonos: GOLDBERG GYULA Klőlizetésrk és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : Vgész. évre 13 kor., félévre B k.. negvedévre lik Nvilt-tér soronként 40 lillér. — Kgves szám ára tili Uj jövedelmi források. Értékesítsük a szemetet. Ujabb idő óta Magyarország valamennyi vámsát élénken foglalkoztatja az a kérdés, hogy hogyan lehetőé a városuk fejlődósét minél gyorsabban ós az adózó polgároknak minél kisebb megterhelésével előmozdítani? Sok helyen gyár* ós ipari vállalatokat létesítenek, hogy ujabb jövedelmi forráshoz jussanak, egy-két város pedig még az utcáikon összegyülemlett szemetet is értékesiti, oly módon, hogy azt erő előállilásra használja lel. Csoknyay Károly, városunk föjegy zöje szintón a szemét értékesítése tárgyában terjesztett javaslatot tegnap a tanács elé, melyben a szünet értékesítéséről a következőket mondja: „Az ipari ós gazdasági munkás viszonyok a közelmúltban annyira változtak, hogy ennek drágasága következtében a termelt árak ériéke is meg hatvány ozodott [Széknek egymásra való hatása pedig az ipari ós kereskedelmi pangást eredményezte. Láttuk a mull évben az épitő ipart stagnálni, alig li-íl ház épült, noha a lakás-viszonyok ma is miserábilisak. Senkinek sem jut eszébe az építkezés, mert ugy az anyag, mint • munkabér oly ma-TUS. bogy éppen nem áll arányban az elérhető jövedelemmel. Már pedig maga az épitő ipar ba- egyfelől talajunk fertőzéséi óvnánk meg, oyatlásának megakadályozása oly fontos, másfelől pedig vele hajtóerőt érnénk el. bogy érte áldozatok melleit is köteles- Hogy mennyire volna rentábilis ségttnk mindent megtenni. Mert az tervem, azt itt még nem részletesem, épitő ipar virágzása az összes ipar-ne- de annyit már előre bocsátok, hogy ha mekre és a kereskedelemre is rendkívül Miskolc városa a szeméi égetéssel nyeri üdvös hatással van. la vágóhídja összes gépeihez a hajtő erőt, De ennek felvirágoztatására mit le- különösen a jéggyárát ezzel tartja műhetünk? Módunkban áll talán a munka- ködésbe, ugy a Bzénmegtakaritás máibéreket leszállítani, vagy az anyag árát?!tetemes" jövedelmet biztosit. Tudjuk azt, Avagy olcsó tők< t nyújthatunk ezen [hogy a szénbányák kartellbau vannak iparághoz? Az el-ő ós utolsó kelléket!s a szén árát máris annyira felemelték, módunkban nem áll nyújtani, azonban bogj gondolkodóba jönnek a gyárvála középsőt igen. lalatok. hogy gőz-üzemre berendezett Már pedig ha az építési anyag egyik gyáraikat ne cseréljék-e ki? Disel-mofonlos részét, a téglát ós zsindelyt juta- torokra, vagyis nyers olajhasználatra nyosan adhatjuk, akkor egy lépést lettünk az épitő ipar fellendítése felé. Most már az a kérdés, hogyan lehetne olcsóbbá tenni ? ne térjenek-e át? Mielőtt Pápa városa a vágóhíd kérdésé) végleges megoldás elé vinné, azonnal intézkedést kérnék arra. hogy szePápa városának vau igen szép agyag-Jinétégetéssel nem lehetne-e a gépeket bányája a H.iroc hegyen, melyből minta-. hajtatni ? Kiküldendőnek tartom a városi téglák és cserepek is lettek már égetve, mérnököt Miskolcra a polgármester urIla i város ezen i telepen egy tégla- ral együtt, hogy győződjenek meg engy árat állitatna fd, be. a városig az;uek mikénti keresztülviteléről. A menyországutou egy keskeny v.igányu benzin-; nyiben a helyi viszonyainknál fogva ez motoros vonat létesítésével, Ugy a tégla'nem volna alkalmazható, ugy a mérnök ii. .1 és cserép-zsindely árát már mérsékel- felhívandó volna, hogy a téglagyárnál tebben tudnánk adni Ifelhasználható volna-e a városi szemét De ami mérsékeltebbé tehetné, az. és mekkora lóerőt tudnánk vele elérni, hogy a telepen felállítandó gőzgépekelj Nem közömbös dolog az. hogyha a város területéről összeszedeti szemét* megtudunk Jö-.'M) vaggon szenet takaritel (Üthetnénk. Ezen szemét égetéssel tani a gépek (izeménél. TÁRCA. A törvény előtt. — A ,1' á |> n i Lapok" eredeti tárcája. — Irta : Molnár Kálmán. Öreg. TU éves embert kisérnek a fegyveres fogliazórök a vizsgálóbíró elé. Mikor a terembe lép a vén „bünos," lesimítja hófehér hajfürtjeit, tekintetet végighnidozra a teremheo, bízvást uzt kémleli, vájjon mennyien vannak? Nem mintha félne a t:agy uyilvánoss-igtól, sót tekintete, mely olyan nyugodtnak látszik, mintha a legkisebb Iiiiii sem nyomná a lelkiismeretét, azt árulja el, hogy szeretné, ha vallomását az egész világ meghallana. A vi/sgá'óbiló ott Ül mar az asztalánál, s irásuiból telsetn tekintve kérdezi a vén, tagbaszakadt delikvenstől: — Hogy Itivják, mi a neve? — 11.-/' ii ti. • i- vagy tízszer elmomitHin a tekintetes hun urnák, hogy Fekete Ágostonnak hívnak, most SS mondhatok töhhet. — Mondja meg nekem. Fekete Ágoston, hogyan ütötte agyon Seregély Miklóst '.' — linux.in ' Hát fölemeltem jó mágusra a eajat fejszéjét, aztán a fejére sajtoltam vele. — II •.•xan van az mégis — folytatta a vizsgalóhiró, — hogy az orvos-szakértők a sziv tájékan késszurast is állapítottak meg? Nem halt meg mindjárt Seregély Miklós, hogy szíven kellelt szúrnia ? — Hogy meghalt-e. azt a tekintetes uraknak jnlihan kell tudtunk . . . Azutátlll se láttam Seregélv Miklóst. De azt liisz.'iii, hogy agyonütöttem . . . Ital ugy vóna! — A kérdésre feleljen : mikor sz.urta meg . . .? — Semmikor sem. Beleesett a saját pciiiiieilus.il'ti. melyet akKor rántott eló, mikor a fejszét a kezéhöl ktesavartam. — l'gy látszik, On tagadása közben elfelejti vagy egyáltalán nem tudja, hogy az ember, ha előírói lejhe ütik, sohasem hukik uroeal a lohlre, hanem hanyatt esik. — Bocsánat, hiró nr, a Seregély Miklós is hanyatt esett, esak miután még egyszer lábra állott, hukott arccal a földre és esett a bicskájába. — Hát nem szúrta meg? — Nem. De ha a fejsze csapás nem lett volna halálos meg is szúrtam volna. — E* ezt ilyen cinikus nyíltsággal be meri vallani? Hiszen akkor maga megrögzött gonosztevő, maga soha sem lehetett ilyesformán becsületes ember ? — Bíró nr! — Hallgasson, mert tüstéut vasra veretem. A hivatalos nyomozat kiderítette, hogy maga közel 40 év óta csavarog és állandó lakása soha sem volt . . . — Az igaz, tekintetes hiró ur, hogy negyven év óta csavargó vagyok, de az már hazugság, hogy állandó lakásom soha sem lett volna. Igeuis volt akásom, volt meleg tűzhelyem, vagyonkáin, acélos huzat termő jó darab szántóföldem, voll jó fi-lesegéli i . . . S ennél a szóinál nagy könnycseppek lopóztak, elfáradt szemhéja ála és keservesen zokogni kezdett A vizsgálóbíró hagyta, hadd sirja ki magát. Mert aki még -un. tud. abhan a liiinoslien van még némi hiiiihánas, annak a lelkében vau még parányi jó. Mikor a vén bűnös kisírta magát, a vizsgiilóhii'ó i-mét hozzája fordult: — Mondja csak, Fekete Ágoston, tud-e valamit felhozni mentségére, valami olyat, amit a bíróság enyhítő körülménynek vehetne? — Semmit. Gyilkoltam, szántlékosan embert ölteni, negyven évig jártam faliiltól-falura, varosrólvárosra, kilincseltem hsízről-házra, hogy meggyilkoljak valakit és gyilkoltam . . . Kössenek fel tekintetes jó uram, megérdemlem a kötelet. — Vezessék a cellájába, — szólt a fegyőröknek a vizsgálóbíró s Fekete Ágostont a fogházörök szótlanul kisérték sötét zárkájába. A vizsgáló bírónak heteken at tartó munkát adott, míg Fekete Ágoston bűnügyét a lötárgyalásia előkészítette. Ks uagvoti sokszor csodálkozott azon a lelki nyugodtságot), amit ennél a vén bűnösnél tapasztalt. Amit vallott, az mindig az igazság erejével hatott reá, de eleinte még nem tudott neki hinni. Azt gondolta, hogy egy ratlinált gonosztevővel, egy nagy sziiutilánssal van dolga, aki látszó-