Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-02-07

1909. tébruár 7. ráuai Lapok A földmérők. Evek hosszai sora óta országszerte általános volt ii panasz, hogy számtalan arra nem hivatott és nem képesített egyén foglalkozik, hogy ugy mondjuk, üzérkedik a földmérésnél, a tagositás mérnöki teendőit arra n in hivatott elemek végzik s egy némelyik mérnök pedig annyi tagosítást, vállal, bogJT képtelen azok t jól elvégezni. Most, mikor a tagositási uj törvény immár az összes nngyfoutosságii rendelkezésekkel együtt a nyilvánosság előtt vau, mindenki meggyőződhetik, mennyire alapos munkát végzett a két minisztérium, amikor minden panaszt figyelembe véve, adta ki rendeleteit a törvény végrehajtása tárgyában Ba a rendelet, melyet szintén az Igazságügyi Közlöny ez évi 1. száma kőzöl, az 1908: XXXIX. t.-e. hatályosságának területén a birtokrendezési, különösben az in béli elkülönítési, nránvositási és tagositási ügyekben alkalmazandó földmérőkről szól. A visszaéléseknek vége van. A földmérők nem lógunk tovább üzérkedni a kisgazdák rovására. Olyan műszaki azcmélyzct kezébe kerül | tagositási eljárás legfontosabb és legkényesebb része, akikben garanciát kap a tagosítás alatt állói község birtokoaaága arra nézve, hogy megrövidülést senki sem fog szenvedni. Ks aa uj rendelettel egy uj életpálya is nyílik meg a műszaki közegek számára. A földmérői élethivatás. Külön ezért is nagyfontosságú e rendelet. Most e>ak azok alkalmazhatók a birtokrendezési munkálatoknál, akiket jogosított földmérőknek kell tekintenünk. Jogosított földmérők azok, akik az ijzazságügviiiiiiisztcriől földmérői jogosítványt nyertek vagy akik n külön e célra szervezett, Budapesten működő vizsgálóbizottságtól földmérői jogosítványt szereztek. Az igazságügy-miniszter "• hozzája ez év végéig benyújtandó folyamodványokra ásóknak adja meg » földmérői jogosítványt, akik kimutatják, hogy a 99.578—1890. évi vallás- es közoktatásügyi miniszteri rendeletben körülír) műszaki naiaőaitéanek megtelelnek és azt is igazoljak, bogy aa illetékes törvényszékek elnökei ált;;! a birtokrendezési ügyekben eljárt bírák incghallgainsavai kiaiiitott bizonyítvány szerint a jelen rendelet hatályba lépését megelőző tiz evén belül birtok rendezési ügyekben mint működői mérnökök gyakorlat ut folytatlak. Vizsgálatra tehát azon feddhetetlen jellemű magyar állampolgárok bocsáthatók, akik a teut megjelelt vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet alapján okleveles mérnököknek tekintendők, akik SS l^fiO. év előtt fennállott mérnöki intézettől mérnöki oklevelet, akik a mai rendszer szerinti mérnöki abszolutóriumot vagy oklevelet nyeltek, akiknek a József műegyetem részéről 1800-ig hesárólag kiállított földmérői oklevelük van, akik végre az országos kataszteri télmérésnél szolgáltuk és mint kataszteri mérnökök váltak meg állasuktól. A vzsgálatra bocsátás telelt hármas bizottság határoz., amelynek tagjait a rendes vizsgálóbizottság tagjai közül az elnök jelöli ki. K szűkebb bizottság vizsgálatra bocsáthat a jelzetteken kivül oly feddhetetlen jellemű magyar állampolgárokat is, akik a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola megfelelő' szakosztályának szabálvszerü bevégzése után bánya- vagy erilömérnöki oklevelet nyeltek és kimutatják azt, bogy volt alkalmuk a birtokrendezési ügyekkel gyakorlatilag foglalkozni. A vizsgálatra jelentkezőnek kellően felszerelt kérvényt' annak a törvényszéknek elnökénél kell benyújtania amelynek területén rendes lakóhelye van. Állami alkalmazásban levő vagy volt jelentkező pedig illetékes miniszterénél. K kérvények aztán természetcsen a földmérő bizottság elnökéhez kerüluek elintézésre. A vizsgálat szóbeli, nyilvános, legalább két óráig tart és csak magyar nyelven tehet.; le. Tárgyai i a birtokrendezésekre, telekkönyvi jogra, az országos kataszteri felmérésre s egyáltalán a föhladókataszterre vonatkozó jogszabályok. A vizsgalat eredménye felett a bizottság szótöbbséggel határoz. Képesítés esetén a jelölt esküt vagy fogadalmat tesz. A képesítettnek nem talált jelölt hat hónap lefolyása előtt, előtt ujabb vizsgalatra nem bocsátható. A vizsgalati díj I 10 korona, melyet az elnöknél kell lefizetni. Az elnök évente kimutatást terjeszt tel az. igazságügyminiszterhen a vizsgálatok eredményér. I. Az ítélőtáblák elnökei S területükön működ.'; földmérőkről szintén kimutatást vezetnek. A földmérők kötelességeit a birtokrendezésre vonatkozó törvények es rendeletek szabályozzák, de ezeken kivül kötelezi őket ez eljáró bírónak a rendezés folramáB kibocsátott intézkedései is. A földmérő díjazását a bíróságilag jóváhagyott szerződés állapítja meg Ezen a dijszáson felül a birtok rendezésre vonatkozó semmi más dijazást sem pénzben, sem más előnyben el nem fogadhat Minden oly szerződés, amely a földmérés műveletére nézve a bíróságilag jóváhagyott szerződésen kivül jön létre, érvénytelen és a földmérővel szemben fegyelmiieg büntetendő akkor is, ha a büntetőtörvény súlya alá nem esik. A földmérő feletti bírságok, fegyelmi büntetések igen súlyosak, ugy hogy az illetékes törvényszék 9000 korona bénzbiiutetésael is sújthatja a földmérőt, sőt jogosítványa bírói ítélet folytán meg is szűnhet. A földmérő* s

egédek fegyelmi helyzetét is külön szjbályozza a rendelet. A földmérőkön kivul a földmivetéeőgyi miniszter a földmérői teendőn ellátására saját műszaki személyzetéből is kirendelhet megbízottat. Kz a jog is nagy garancia arra, hogy a bonyolultabb tagositási munkalatok közvetlen a központi tagositási •terv ellenőrzése alatt folyhatnak le. A rendelet egy állandó műszaki tanács szervezését is érinti, amennyiben arra az eljárások megindultával szükség volna. Ime, milyen körültekintéssel intézkedik a szóban forgó rendelet' a tagosítás ellen felhozott panaszok legfontossabikáuak mcgszüuteíésúu. Ilyen az egész niuukálat, amelyért — most. hogy a sokat óhajtott, szervesen intézkedő s a modern gazdálkodás szükségleteit figyelembe vevő, uj tagositási törvény kés en all — méltóan illeti meg az elismerés na igazságügyi és foldmivelésügyi minisztériumot. TOLLHEGYGYEL Apróságok. Az „OtíteUÓ" Győrben. A Nemzeti Színház egyik főpróbáján színeszek és kritikusok beszélgettek egymással , . . — Tudják-e az urak — mondja az egyik szite-z — hogy (jyőr városában sokáig tiltva volt az 'Othellót játszani a színpad ni'.' — Miért? — kérdezték. -- Erkölcstelennek tartottak. Es mladsi la ü b Antal barátomnak hÖSSÖnbetÖ. ö majd el fogja mondani az esetet. da'si helyet is felkutatta. A szerény, kisvárosi egy szobás lakásba most költözött be a legnagyobb boldogság, egv gyönyörűséges kis fiúgyermek szemelvében. Vele jött azonban a nyomorúság fekete réme is: Kolinovszkyt felmentették az állasától, Loborstky gróf vad buszúja itt is elérte őket s már nem volt a ki segítségükre siessen, inert a szerető édes anyát, akit a greif kegyetlensége a halaiba kergetett, már el földeitélt. De a művész nem csüggedett. Hitt, remeit agy bnjnalhaaadáabnn, mely minden nyomort, min« den sötétséget messze űz tőlük. Az a bajnál basadas azonban még mindig késett, a nyomor pedig folyton növekedett. Bútoraikat, ékszereiket mar mind elkótyavety élték, mert a beteg asszonvnak rendesebb táplálkozás kellett. A művésznek nem maradt egyebe mint a hegedűje, a legszükségesebb liutoia és — a hite. De azért nem kell hinni, bogy otthon, abban a -zegényes lakásban a bánat, az elkeseredés lakosotf Volna. Nem A fiatal, s/ép asszony boldog volt. Az arcán inas nem látszott, esak a mosolv, de a szivét rágta, sorvasztotta az apai átok. l'ar hónap múlva azonban elérte!, az utolsó tálathoz. Nem volt már semmijük és hogy a család nyomorán enyhítsen, a művész kezébe vette a hegedűjét, eljátszott rajta egy l'aganini darabot, mesésen, istiui muveszettel, aztán elindult, hogy a hegedűjét elzálogosítsa. Már éppen beakari fordulni egy műkereakedéabe, mikor szembetalálkozik egy régi mesterével, akinek iljil éveiben kedvenc tanítványa volt. A találkozás iniiidketlőjükic nézve örveudetes volt. A mester nyomban felajánlott Koliiiovszkynak egy külföldi hangversenyt, amely ha sikerül, dissóségSl és szerencsét jelent. Nyomban meg is állapodtak, hogy a mester Kolinovszkyt Berlinben fogja lelléptetni. Egy hét múlva, az elutazás előtt való nap boldogan fért nyugalomra a mflvész-osahtd, Künn a városban tán éppen akkor ütötte a toronyéra a kísértetek ideiét, mikor Koliuovsskyué valami neszt hullott a a/obában. — Andor, le vagy".'! — KII vagyok, édes lelkem. — Mit csinálsz i!y sötétben'.' Hol vagy? — Rossz álmain volt, leikein: |e| kellett kelnem. Képzeld e«nk, azt álmodtam, hogy boldogult édes jó anyád képe megpattant a falon, s ugy képzeltem, bogy éiles jó anyád ide jött az. ajyainbos, fölém hajolt és a fülembe suttogta! ..Andor, édes fiam. leányom mindene, menj egak ... a dies ,seg, a szerencse, a jó ét Istene int feledi de vigyázz, nagyon vigyázz, mert elakar pattanni a begedOhnr. Andor! hallod «des fiam? vigyázz a iieeedűhiirra . . ." Ks most azt nézem, niiiesc-e valami baja a hegedűmnek. De nincs semmi baj. Nehéz álom volt esiip.ui. Egy hét múlva ott állott Kolinovszky a berlini előkelőség előtt. De mielőtt a pódiumra lépett, gondosan megvizsgálta a hegedűjét, inert még mindég a fülébe csengtek a szavak : „vigyázz a hegeddhurra !•' A hangverseny várakozásán felül sikertilt. A lapok egyértelmiileg a legnagvobh dicséret hangján nyilatkoztak róla es az elsőrendű muve-zék sorába emeltek. Ite térjünk vissza a hangversenyterembe. A művész programmja öt pontból állott s az ünneplés, a siker minden aseUl után oly nagy volt, amilyenről Kolinovszky álmodni sem inert. Az utolsó pontnál azonban beteljesedett az álom. Mikor az ntofani akkord után Kolinovszky '•tette a hegedűjét, az é hur ketté szakadt. S a művész még mcgköiiycbhülten lélegzett fel s hálát adott az Istennek, hogy nem előbb körtént. Es boldogan, örömteli szívvel utazott haza, inert a szerencséje, a dics,,sége meg volt alapozva. A boldogsága, az öröme azonban csak hazáig tartott, mert otthon, baj! otthon nem várta inas, mint gyász, sötét, tekét" gyász. Keleségének. aki a n\.linóiban, a nélkülözésben egyformán és boldogan n-zt"zott vele, csak kihűlt tetemét találta. Megölte az tun. térje dicsó-égének; szerencséjének aa els6 öröinhiradása, tan .pnen abban az órában abban perében, mikor ott messze idegenben elpattant a hegedűin.r . . . — K/ek voltak, édes lem a te «züleid — szólt az öreg Kolinovszky remeg., hangon — ez ' volt a te apad, akit nemsokára egy szanatóriumból kísértünk ki a temetőbe, épp ugy, mint az édes anyádat. Most hát tudsz mindent, esak meg egyet nem. Tudod-e. édes fiam, kinek a gyermeke az a leány, akit te magadnak feleségül szántál? — Nagvapáni ! azt esak tudom, hogy . . . — Nem tudod fiain. Jolán a te édes anyád n..vérének a gyermeke, aki az apjának üldözni Segítette az. édes anyádat. Ebben a pillanatban a szobában egy nagy pattanás hallatszott. — Hallottad, édes fiam? — Hallottam. Kiszakadt egy hegediihur. Kzután mindketten néma hallgatásba merültek, csak pár perc múlva szólalt meg ismét az öreg Kolinovszkv. — Xo. édes fiam, el akarod venni azt a leányt ? Az ifjú mélyen I« hajtotta a fejét és csak annyit rebegett: — Soha! a