Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-12-12

akik az ország érdekei után közvetlen a városok érdekeit tartanák szem előtt. Mindezekhez azonban szükséges, hogy a városok egyesült erővel lépjenek sorompóba és most már követelőleg lép­jeu tol. mert a tapasztalatok már eléggé megmutatták, hogy céljaikat elérni más­hogyan már lehetetlen. R. N. Városunk a második helyen. Egy kissé farosán hangzik ez a eim, de örvendjenek a dicsőség és a haladás aranysugaraibai! sütkérezni szeretők, mert az utolsó betűig igaz, hogy Pápa városa az ország vidéki városai sorában a második helyet foglalja el. Es ha a hatóság hamarosan nem intézkedik, rövid idő alatt még Bttda­pestet, az ország fővárosát is túlszár­nyalja. Az országos magyargazdasági egye­sület ugyanis legutóbb statisztikailag! kimutatatta, hogy Pápa városa drágaság tekintetében a vidéki városok között aj második helyre került. Különösen az élelmiszerek emelték városunkat, erre aj dicsőséges magaslatra, mert Sopront ki­véve, valamennyi magyar varos piaca, olcsóbb 20-20 százalékkal, mint a mi piacunk. Csoda-e ily körülmények között, ha városunk polgárai szegények, ha a meg­élhetéssel kell folyton kttzdeuiök, ha a kultúrintézmények létesítése elől ridegen elzárkóznak, ha nem törődnek inassal, mint sarai, hogy meglegyen a minden­napra szükséges betevő falatjuk? Az egész országban, varosunkban és annak környékén padig különösen jó ter esek voitak minden terén. Mi okozza tehát ezt az indokolatlan és ért­hetetlen drágaságot PMiért kell farosunk­ba 11 az élelmiszerek árának változatlanul! egyforma nagynak lenni akár volt bő termés, akár nem '? tudta, hogv akkor a/, ö bányát iigvaiiesak s. nki »ein veszi é./.ri'. azért hát rábeszélték, hogv kltM »«•Ii valami fogk.lko/.áM, it 111 • t>.. 1 aztán megélhet, a míg férjin/ in-in megy. — Úgysem »oki tart édesem - biztatgatta a mostohája — hiszen az ilyen szép leáiivokat. mint maga. Iiamar elkapkodják Dl un legyen V Szép volt, hat természete*, bogy szinés/nó lett. A most nhnja nem győzte eléggé dicsérui a választását, hogy ilyen kitűnő naivat vá­lasztolt, ni' lylien élővel meg igen - .kia viheti, oda­haza az ismerősök között azonban egyre azt liircsz­Melte, hogv uein sokat tart a Uőzsika tehetségéről, őt azt is me^Hiigta titokban, hogy alighanem n -sz útra tévedt a szép leány, mert mint hallottla, ud­\arlúkat tart és uen. igeu válogatja őket, legfeljebb csak a/, et-zétiviik súlya szerint. Hát ami az udvarlók számát illeti, aliliau nem túlzott a mostoha, mert annyian lestéa a s/ép lló­zs'ka minden mozdulatát, hogy akármelyik divatos primadonna büszke lehetne rá, ha annyi lovagja volna, mint neki vok. Ks bár e'ragadó kedvesség­gel társalgott mindenkivel, un-g sem birt ráfogni tetmuit még a kartársnői losszakurata sem. Szívesen beeeélgetett, ke teegsatSHtották, de soha nem adott alkalmat a bizalmasabb közeledésre. Nem érdekelte senki különósehlren. Egyszerre azonban mégis megdobbant a ezive. Egy fiatal szigorló orvossal aMMfkeáeM meg, aki­iek igéin telén pgyszi'i i-égét megszerette. De nem Ennek az oka mindenléleképpen 'lelmiszerkereskedőink kapzsiságában ceresendő és található meg, akik a nyers myag beszerzési árának alacsony vagy nagas voltát figyelmen kivül hagyva a :ereskedöi árakat soha le nem szállít ák, de fölemelni, a legkisebb indok alap­án, sőt legtöbbször még anélkül is. íilemelik. Húsáraink képezik az ok egyik leg­ag_v,obb részét, hogy városunk drága­ág tekintetében a második helyre ju­tót Egészen érthetetlen, hogy a szom­zédos, de hasonlíthatatlanul nagyobb lyőr városban ugyanakkorák legyenek húsárak, mint városunkban. Nem csodálkoznánk, ha mondjuk, legenforgalmunk volna, mely a piacot, z élelmiszereket természetszerűleg nieg­rágitja, de amikor nincsen egyebünk, íint a nyomorúságunk, teljesen érthe­jtlen előttünk husiparosaiuk indokolat­111 és igazságtalan eljárása. Jó volna, ha hatóságunk ismét elő­ennó a hatósági husszék eszméjét, mely ígalább a hus árát a normálisra redu­álná. A hatóságnak ez nemcsak joga, de ötelessége is volna. Uj népvándorlás. Kz.t a korszakot méitán lehel nevezni : az uj •pvándorlas kor-zakanak I.JV-K országokon belül, u. világrészeken at olvan eltolódások törtéinek a •pesaeglien, aminőkre soka eddig nem volt példa ria-i varosok szívtak e« sz Ívják tol magukba a Ivell népet, a s/.'tszóii népesség elszakao az anvu­ildt*l, fn yton összébb húzód k. csoportosul, közép­mtokba menekül. Orszaggi dagad cgv-egT \ áros .pess.-c dolgába*, Londonnak annyi lakosa volt a/, ev előtt, mint ma Budapestnek a ma majdnem ínyi van, mint száz ev előtt egész Magyarország­ik A varos falja a falu fiait. Néptelenül a sza­id mező; ZKtiloiödik. terjeszkedik a vir,»« A nád* deli s kunyhóból berkaszarnyába települ át a uép iidapenten ma kétszerte több eiulter él, mint 1 eimji hódító ósmiigyart Vambéry sz.111.it és L011­'tdta el bányában a legcsekélyebb jellel sem ezt szeretetet. Csak olvan tartozkoilőau, kimérten irsnigott vele is, mint a többi udvarlójával, mert 'rt'tte volna az önérzetét, hogy ö kérje meg, <", kinek annyian esdenék a kegyéért. Már vagy tel esztendeig tartott ez az isme­Me4a>, mikor I fiatal szigor!'! megszerezte a diplo­iát és elhatározta, hogv nőni vfs/a a szép leányt l)e először meg akarta tudni azt is, hogv mi­éle családból szaunázik. Kerülő uton sikerült meg tidniii a varos nevét, hol a leány sz.tilei laktak éi nasnap útra kelt, anélkül, hogy erről esak egy szó s szólt volna imádót íjának. A szülői háznál a mostoha fogadta Mikoi negtudta, hogy a fiatalember mi járatban van, s-m fit jóakarattal tudtára adta, hogy nem tanáesolji rándéka keresztülvitelét. Kimondta aztán, bog] a 11 y udvarlója, meg mije volt inár annak a leanv ak, aztán meg hát nem áll jót érte, hogyha asz toiiy lesz is, nem tart-e majd. — Henne van már a vérében az ilyennek i isszaság, tudja leiketu nem asszonynak való az )chogy is aunak. A fiatalember elgondolkozott, aztán inegk,, zönte'a szivességet, hogy felvilágositotta. — De ha ii.ii ennyire eljött, hát lie jött lé yen hiába — kezdte újra az. asszony. — Jtt vat z éu Mariskám, az épen magához, való. l'éiizo n an, jő gazdaasszony is, aztán meg elég csinos, In tue* is ugy kikenve, mint az a másik. ilonban több az ember, mint a Mátyás-korabeli Ma­gvarországoii, vagy Hg/eiHiee időben egész Augliá­han. A város a magma, amelynek nem tud eilen­Állni a mezőu széthintett vasforgács. A város vonzóereje az ipar, az. iparadta több munkaalkalom es nagyobb bér. Menüéi iparosabb a város, annál nagyobb tömegeket nyel el s mennél több a gyárkéméuy, annál népesebb lenz az. aljuk • iiinyivul jobban ritkul a nép a templomtorony ár­ivekában. Budapest tilan New-York a legnagyobb nagvar város. A tatárjárás, török-pusztítás együtt ele auuvl embert se kergetett ki ebből az ország­tól, aiupuiiyi öt év alatt kiküldöz ma a sorsa Atue­•tkába. Európa ipartalan ke'etéről folytonosan a nép iz. iparosabb Nvugat felé • Európa nyugatáról Auie­•ika keleti felére, közepe tájára, ahol összetollödik 1 sokféle tivelvü fenér emberek árja a szembe jövő lárgák áradatával, keveredik Észak-Amerikt'. déli elének feketéivé' és Regit kiirtani, beolvasztani a ezbőrüek fajtájának maradékát. A told egyik télén dnépteleneduek a/ országok. Írországban pl szinte ilig-alig lakik ember a a másik fo'eu ugyauaz a nép égit pusztaságon eg v-k.it évtized alatt óriáoi váro­okat epiteni. A keresztes hadjáratok, a török há-' loruk nem dobtak akkora tömegeket egyik ország­iul a másikba, mint most. egy-egy börzei krach. A öldtol elszakított tömegeknek gigászi csapatai men­tek benépesíteni mag vi a.;ok sivatagát és hagyjak iiaguk ni'igöl! piisztitín. 1 régi viiágot. Micsoda lavargas. milyen liullainzás tolyik most körülöttünk ^ dicsoőa keteredéee fajoknak, gondolatoknak! Mi­ven ótiasi leni', a Bf el vek összeolvadása! Kis ajok idvadeak lietee nagyobbakba, elterjedt nvel­.ek szívják fel k.k iw Ivt-rtiletek népét. .Nemze­ek leeBaek* — kialakul eekféta nép roncsából a anki fajtája és ..n 11 AWM k vemnek* — neptelenedő eis orszago ( 11 fpi tfioik el, foiyik be az emlier­íeéanb i. amelybe, '•»i k-v-rékké .|»ad '>ssze a sok­éle arcszín, egyeoWeöde-)i • faji jeiiemvoiiasok, Cilii uieuyeeské', BJUiodIllant am fia születik éa tudattá eUágoeodie leánya ar-án a szerecsen apa vkete bőre A föld taré tncgysr, a kínai feliemen.u­nosőnő, a svéd gyári annkál gondolatai azonosul­lak es a japáni munkáé, a Tolt kun sztrájkolui tá­rni, a lé)vidéki tó' i;e 1,;,; lan-voltara gőgösen tér . i-sz. i. Uj in'i'ie'x : \:.t .s-i, id"gen oiszágba kerül­•tk, uj mii i" et á'c.ak, uj gondolfcosélt tauuluak 1 régtől elesakitott mllidk. V lenekenifl óriási p>a­>ata a gacd eági <i ik Initn-at lanu'ja meg a maga :>örfcn I« • I „ " ' ' '.-tár I az Isten osa­páaátél < a!.- f elem, áMáaAéii vekf könyörgés le­üerttl a napireudjéröl annak az emliernek, akinek .'Xisztenciájál üzleti eshetőségek szabál)ózzak I nem A fiatalemb'r raá.lt és nemsokára megtartot­tak az eskü vöt. (sík lakodalom után látta előbbi ideálját. Még hidegebb, szótlanabb volt. mint valaha s mégis mennyi szemrehányást mondott az a néma ajak ! Dtt feküdi a botieolóas/.tal hideg márványtábláján, ugy, ahogy lakásáról ideszállitották. Mellette volt nz. a zöldfolyadéktői üres üvegcse is, mely ide jut­tatta. A/.tán egy levelet is hoztak nemsokára. Egv illatos vastag ajánlott levelet a doktor ur címére. Izgatottan bontolta tel az oivos a levelet, mr-lvben egy rózsaszínű selyem zsebkendő és egy kis cédula volt. Megírta benne a szép leány, hogy mennyit kellett szeuvediiie azért, mert szépnek született, ai­tán arra kérte, Itogy a fejfájára ezt a két szót Íras­sák : — Szép volt. Ez volt a selyemkcudö sarkúba is himezve A közönség lelkesen megéljenezte az elbeszé­lésért a fiatal járásorvost, akit láthatólag kifárasz­tott a hosszú eibeszélés. Szórakozottan nvult zse­bébe, hogy izzadt homlokát megtörölje, de hirtelen kikapta a kezét. Egy biinzett k ; s selyemkendö akadt ujjai közé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom