Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-12-05

l'iij'.ii lapok 1900. december tizái'ió.s kölcsönnel is fedezheti, amely* nek törlesztéseié csupán élvezett lakáspénzét kell fordítania, süt még azt sem egészen. IIa meggondoljuk, hogy a jelen viszonyok között a lakbér a bőrben birl lakásra esti építési stb. költség 10-11 százalékát teszi ki. a fenti számításból nyilvánvaló, hogy a fentebb leirt tisztviselői házak létesítése esetén B tisztviselő, amellett, hogy a sajátjában lakik, még | Jelenlegi lakbéröaszegéből meg is takaríthat. Köztulajdon esetében maga B város venné a telket és építtetné fel a házakat az erre (elvett törlesztéses kölcsönből, melynek kamatait a karbantartás stb. figyelembevételével a hivatalnokoknak erre a célra lekötött lakpénzéből fedezné. A bérletviszony ez esetben több évtizedre vonatkoznék. Az építési összeg letörlesztése után a felszabadult lakbérek igen tekintélyes közjövödelmet hoznának. Ha a város törlesztés nélküli építési kölcsönt vesz fel. akkor annak kamatait, a karbantartás stb. hozzáiitésével egy igen mérsékelt lakbér alakjában vethetné k

; a családi házak lakóira. Természetes, hogj a finanszirozás utóbbi módja vidékenkint a viszonyok és kockázat szerint igen változó és korántsem olyan biztosak, mint az építésre vonlkozó adatok. Hogy eddig ilynemű tiszlviselő kertvárosok nem igen épültek, arra nézve azt mondja Medgyaszay míiépitő. hogy az annak tulajdonítható, hogy hiányzott a kényszerítő körülményeken kívül a kérdés alaposabb tenulmánvozása ugy műszaki, mint pénzbeli oldalról. Annyi bizonyos, hogy a pénzbeli megoldás akkor a legkedvezőbb, ha a müveiéi nem üzérkedő ügynökökre van bízva, hanem a társadalom nemes gondolkodású tairjaira. akik át tudnák érezni hogy mily nemes dolgot cselekedtek, ha tisztviselő embertársaiknak egészséges, iz

loses» és kedves otthont teremtenek. Sajnos azonban, hogy a társadalomnak még erre érni kell. * * * A Pápa-Devecser-Sümegi vasút. Lapunk mult heti számában megjelent közgyűlési tudósításunkban már megírtuk, hogy a képviselőtestület a törvényhatósághoz (elterjesztést lóg intézni, hogy a vármegye törvényhatósága a Pápa-Devecser-Siiniegi vasutat jóindulatú támogatásba részesítse ós kilométerenként ezen vasútra (KXK) koronát szavazzon meg. A felterjesztés, melyet városunk polgármestere a vármegye alispánjához még a mult hó 2b*-áti felküldött a következő : Tekintetes Vármegyei Törvényhatósági Közgyűlés.' Pápa város képviselőtestülete nevébeu és megbízásából alulírott mint a város polgármestere, az évtizedek óta tervben levő Pápa-Somlóvidék-Deveoser-C'sabreiidek-Süineg eset leg Tűrje irányú b. é. vasat, létesítése és Veszprém vármegye részéről, segélyezése tárgyában következő kérelemmel járuiok a Tekintetes Vármegyei Törvényhatósági Közgyűléshez : Veszprém varmegye közgyűlési jegyzökönyveiben megvannak azok a törvényhatósági határozatik, melyekben a gyór—Veszprém—dombóvári va.su». létesítések'>r és ezen vasútra kért vármegyei nagy segélyek adásakor a vármegye i többi járásai él vidékei megnyugtatására megállapította a vármegyei közgyűlés, hogy mely I helyiérdekű vasutakat tog a vármegye támogatni, mint a varmegye közérdekében alh'kat. Kzek között kimon látott, aogy a Pápa— Somlóvidék—llevecser—Sümeg irányút segéllyel fogj i támogatni. Sőt legutóbb, vagyis a mult 1908. évben, mikor a m. kir. kereskedelemügyi kormány az egész ország törvényhatóságait, valamint koree[kedelini- és iparkamráit is felhívta, hogy állapítsak meg. mely irányú helyiérdekű vasutak volnának kiépítendők, ezen alkalommal is javasolva lett többek köz.'tt a Papa—Somlóvidék — L*eve,ser Sümeg irányú. A tervezett vasutak kö/.ül nagy küzdelmek után a pápa - OSOrnS] és báiihidai es a ve»zprém — balatonpart.i vasutak kiépültek. A pápa -devsCSer sümegi vasút azért is fontos, mer; a velünk szomszédos varmegyék is körös-körül mindegyre jobban és jobban fejlesztik és építik ki vasúthálózataikat, saját vármegyei lakosságuk javára és boldogulására, a kikkel, ha versen] m tartunk s essntépitések terén, a mi varmegyénk minden vasút nélküli, vagy kevés vasúttal biró városai elmaradnak vasuttorgalmí terén a szomszédos vármegyék vidékei el városaival szentben. Különösen Pápa és Somló—Deveoser vidéke érzik nagy hiányát a Papát Somló és DeVOOWf vidékkel összekötő h. é. vasútnak, mert folytonos nagy kerülővel, idegen vármegyén Vasmegyeit keresztül van csak összekötő vastitjuk, tehát hasonló helyzetben vaunak, mint volt Enyhig vidéke Veszprémmel régebben, Székesfehérváron át. i Tudjuk mi azt nagyon jól, érezzük ás viseljük is a terheit, hogy vármegyénk területén már eddig kiépült helyiérdekű vasutak nagyon igénybe vették vármegyénk útadó alapjait, de hát tudjuk azt is, hogy teljesen hasonló helyzetük vau azon szomszédos vármegyéknek is, melyek pedig mindenáron teljes erkölcsi és anyagi segéllyel támogatják minden megvalósulás alá jutó iijabbi vasutjaikat is. Köztudomású lehet a Tekintetes Törvényhatóság előtt, — hogy Zalavármegve törvényhatósága már a mult IDUS. évben megszavazott a Sümeg 1),. veeser—Somlóvidék—Pápa iránti yu helyiérdekű vasútra kilométerenként szokásosau tilKHI K törzsrészvényjegyzési segélyt és pedig a megyei pótadok terhére is. az útadó alapok kimerültté folytán. Tudjuk azt is. hogy ezen vasút megvalósulása most már nagy részben attól függ, hogy Veszprém vármegye is szavazza meg erre a szokásos 6000 K segélyt kilométerenként. Ks tudomásnak van arról is, hogy ezen vasút egyik engedélyese Fábián Lajos budapesti mérndk korábban eredmény nélkül folyamodott Veszprém varmegyéhez a törzsrész vény jegyzési segélyért, most azonban a vasút másik engedélyese Beobníta Béla pápai lakos megújította a segély iránti kérvényét a vármegyénél és kéri a fennebb jelzett segély megszavazását. Pápa város közönsége is eseib-zéssel járul tehát a Tekintetes Törvényhatósági közgyűléshez, hogy legyen kegyes a Pápa - Somlóvidék - Dcvecser—Csabrendek—Sümeg esetleg Tűrje irányú helyiérdekű vasút törzsrészvényei jegyzéséhez a vármegye területére eső részre kilométerenként 0000 K-t ínegsziu ázni Megemlíteni szükségesnek tartjuk, hogy városunk a maga részéről saját pótadója terhére szinte szavazott meg ezen vasútra törzsrészvényjegyzési segélyt 100.(1110 K összeget S SZ egész vonahneutén egyesek és községek szinte jelentékeny segélyt jegyeztek. De a vármegye segélye nélkül miután teljes lehetetetlen a vasul kiépítése, ezért esedezünk ennek is kegyes megszavazásáért. Bármi utón is találjon a vármegye módot a várakozást, hogy mikor lesz ravatal, vagv az ö vagy a férje, vagy a gyermeke ágyából, de én nem 1 iirom Ha senkink se lenne a világon, ha nem szeretne senki s ha uem szeretnénk senkit, talán nem lenne olyan irtózatos a halálra gondolni? Vagy ki tudja ? Magunkért is rettegnénk. Nekem magamnak is irtózatos elgondolni hogy ina süt rám a nap; járok, kelek, élvezek, érzek, élek s holnap mereven mozdulatlan fekszem, mint egy döglött állat. > a lélek működése megszűnik a test működésével együtt, a lélek is eltűnik az örök semmiségbe KI kell tűnnie, mert a lélek tovább éléséről nincs bizonyíték ! Ha a lélek tovább élue, mint a test, lehetetlen, hogy a szerető anya, férj vagy gyermek lelke el ne jönne az itt maradottakhoz! Nem, a léleknek is vége a testtel cgvütt. A lelek csak az agy működése s ha az agy nem működik nem működik tovább, lélek sínes. Irtózatos gondolat ez az örök, végleges megsemmisülés ! Meglássa, beleörülök ebbe a gondolatba. S nem örült bejei Kimenekült a kísértetek elöl. S mivel máshová nem menekülhetett, elmenekült a sírba. Olt legalább nem félhet tőle, hogy megörül . . . A szegény asszony temetéséről együtt jöttünk ha/a egy páran, regi cimborák. Sajátságos kompánia volt ez. Ilar.it kozásii'ik gyökerei visszanyúltak a boldog ifjúság bohém világába. Volt ebben a kompániában mindenféle zsánerű ember; nő. színész, festő, még milliomos is akinek bohém társaságunk megbocsátott a azt a SStgf önnel, hogy pénze Volt cserébe azért, hogy esze is volt. — Bemegyiink tneg egy kicsit a varosba — mondta cinikusan az iró. Még egy-két nipig vagy líráig mulatunk, mig a guta meg nem lapít a a föld röl el nem küld a föld alá. — Megvünk vis«za játszani szellemeskedett a színész. — S eszünk tovább étvágy uélkül — jegyezte meg a milliomos. — Hja ez az igazság! Akinek pénze van. annak ne legyen étvágy : lám nekem szegény piktornak van élvágyam. K/.enticl indítványozom is, hogy voiioljuuk valami kávéházba, mert ádáz. vágy fogott el egy sonkás zsemlye után! Levonultunk >•* kellöszámu sonkás z.semlvék és sörök elköltése után miről is beszélhettünk volna Mástól nagy bölcsen, mint az öngyilkosságról, ahelyett, hogv efelé téiuak helyett más okosabb dolgokról elmélkedtünk volna. (.•nodalati.sl.épcn mind megegyeztünk abban az egynen, hogy az asa/tnyKiínak igaza volt. mikor öngyilkos lett. — Irigylem, hogy olyan bátor tudott lenni! Ha éu nem lennék gyáva, én is rég itt hagytalak volna benneteket. I)i: gváva vagyok H bevárom inig megörülök, ahelyett, hogy elpusztulnék innen, ahoi nincs semmi keresni valóm. Vagy mondjátok meg őszintén, miért él. k • n ' — Fakadt ki az iró. Azért, bogy nap-nap után aprópénzre vá'lógassam a tehetsegemet s firkáljak l'ungyes tárcákat, szellemes csevegéseket, kritiaákat s úgynevezett I „Nagy újdonságokat*, igy megkeressem velők a Ibetevő falatomat? Hogy végezetül azután elpusztuljak innen anélkül, hogy esak egy valamirevaló dolgot is irtain volna? S én nem fogok imi Mert máris kiirtani magam. Oh a kenyér drága s minden falatért irni Kell! Szétosztogattam már agyam uiöidcn termelését. Az agybérlök már kiszipolyoztak teljesen! $ milyen iszonyú az, mikor az ember érzi. hogy a lelke már teljesen üres. Kiírtain belőle mindent, a kenyérért, a ruháért, a lakáséit, a szeretőkért ! Ma mar semmi tartalma nincs a lelkemuek. •logász voltam, ügyvédnek készültem s eldobtam magamtól a praktikus, okos életpályát, hogy magasabb, eszményibb céloknak élhessek a kisült, itt is csak a kenyérért kell kínlódni; még hozzá itt több munkával szerez, az ember kevesebb kenyeret. S emellett érezni napról-napra, hogy tehetetlenkedik az ember! Ks nincs segítség ! Pihenés, nyugalom kellene, csakhogy egy falat kenyeret nem ad iugyeu senki. S ha még egyedül lennék.! líe a család, a szegénység lehúz a földre, ha lenne is még erőm repülni. Ostoba fővel megházasodtam. Klővettegy hülye szerelmi hangulat és elvesztem. Kgyedul talán mégis mentein volna valamire, nyomorogtam, éheztem volna, de talán mégis tudtam volna imi az én nagy regényeimet, melyek az agyamban, a lelkemben éltek, csak fizikai időin és erőm nem volt a !••• dolgozásukhoz. Kii magam még esak ehestem volna, de őket csak nem engedhetem nyomorogni. Pedig nem a szeneiéin, se nem a szeretet kötött, csal; a kötelesség. Szerelem'.' Hová lett az már akkor ! M i lett abból a csodás, rajongó érzésből, mely összefűzött