Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-11-21

HK)0. noTember 31. következményű ismét a rendes szállít- '• zatával marad továbbra is állam az álmányoktól eltérő és esetleges romikiviili i Iámban. szállítást vagy szállítási gondosságot igénylő termékek egyáltalán nem, vagy csak korlátolt termelése, vagy ha az Ugyanitt rejlik a kötelezettségmentesség oka is, nemkülönben az árlejtések körül esetleges visszaélések, amenynem is. napirenden vannak az összetü-; nyiben azok igazak volnának. zések a M. Á. Y. személyzet és a felek között, aminek megint az utóbbi issza meg a levét, a méltóságos M. A. V. ur üzletszabályzala szerint. Vagy itt vau azon körülmény, hogy A szerencsétlenst'gek, összeütközések, kisiklások stb. vigyázatlanságok szüleménye, amelynek csak természetes oka a M. A. V.-nál létező munkauzsora, mely által a személyzet akárhányszor a vasút az általa elvállalt kötelezettségek jelcsigázott, fáradt állapotban, bár borzai esetleges és sajnos gyakori teljesítésé- inas, de irányukban megbocsátható szemillióinak. ép ugy volna, ha kell (és pedig kell) még néhány millió a vasút bajának ellenszereire is, ha mindjárt a gyufamonopoliumot a kenyérnionopoliiim követné is. Müller Lajos. Az állatvédő-egyesületek feladatairól. \lrla és a pápai állatvédő egyesület alakuló közgyűlésén felolvasta-- Chernél István. II. Reájuk tartozik az is, hogy a gazdasagunk bői kifolyólag isméi a méltóságos üzlet- J rencsétlenségeket okoz. Nem is szólva j szempontjából közvetve hasznos állatok munkáját szabályzat alapján nemhogy kártérítésrőlIarról, hogy mily kevés a személyzet ajbiztositaui és fokosai segitseuek. Valósággal álszükséglethez képest. A legtöbb helyen egy ember pénztárt kezel, jegykiadó, lattenyésztéssel is foglalkozniuk kell. nem a házi hanem ama radon éló tajok szaporításával, meha, ,'lvek emberi szempontból tu'u\oiuóan, vagv arukiado, aruielado, hivatalnok, vonatot 1* M .. K.. . , -.. , w

?r , ' ' ' . tározottan karos allatokat pusztítanak, r.leg lefogad, Váltót ellenőriz, távirótiszt is egy gveu utaInom » rovarirtómadarak szerepére. Nem személyben, vezet vagy tiz különféle j tu

|

Zttg) hanem megingadhatatlau tény, hogy Maszámadást és méjr tiz különféle statiszhallani sem akar. de sőt illetékeit ép oly szabatos pontossággal fogja be in« cassálni, mintha mi sem történi volna és itt megint esak a helyszűke tart vissza néhány jellemző

1 példa felsorolásától. A vasúti szerencsétlenségek, kisiklások, összeütközések, egyéb mizériák, M. Á. V. anyagbeszerzése (talpfa) körüli zavarok, a személy változások alkalmával lépten-nyomon szembetűnő kívánalmak mind olyanok, miknek részlete-1embernél fordul elő, könnyen óriási sze-jenjeinek .letföltéW zése e helyen teljesen lehetetlen, de fe- j rencsétlenség okozójává válhat. gvai'orszúg gazdasága közel :ÍUU millió korona kárt s/enved évenként csupán a rovarok garázlikát. Nem csoda tehát, ha ily idegölős munka mellett valamelyik elcsigázott,IdálkodesátóL Mar most hogyan képzeljük, hogy e- n 11 .., . it i az a kár csökkenjen, amikor kultúránkkal mindfaradtan, kedvetleniil es hanyagabbul . ' , ;* ' : ... .„ , , . . „ , . í jobban meghamisítjuk a termeszét osi allapotjat telicsiti kole esse«ret. ami ha lóriira un . • . „.„„„a- t — ' — a ezzel megsemmisítjük a rovarok tornieszetes lang nem iesleges is, mert azok hátrányaival és borzalmaival ma minden laikus is tisz-|

a/ok or

yoeságát magukban hordjak tában van. Nem is folytatjuk tehát »| és bér tudjuk, hogy hiába, de nem mu bajok felsorolását, csak főbb vonásaiban azoknak okait és esetleges orvosságát vázoljuk még. Kmberi erö és furir a rovarutapáasal egymagában megn i i i i. i i . 'birkózni; a józan ész tehát azt javasolja, célturennekben elsorolt okok nagyrészt , . . . , . , , .. lt , Idatos tenj'eszfesevel a hasznos madaraknak uregbit.suk szamukat érdekeinknek megfelelően. Pótoljuk és javítsuk mesterséges utón, módon, de lasztjnk el e helyen is kérni az illetékes i mindig a természetet Urea utánozva, amit tőle vezetőségeket, érezzék át e hibákban |elvettünk, amit rajtaTontottuuk. A medárvéderejlő felelősségüket annak teljes értőkéA Waggonhiánynak okai az Olasz-jben és hassanak óda, hogy e bajok miországnak kölcsönzött Wtggonok leszá- előbb csökkentessenek, minél gyorsabmitásával, többek között ajavitó műhelyek kevés volta, ig}' a kocsijavitások lassúsága és különösen a rakományok utkösbeni felesleges vesztegiése, amiről egymagáról nevetséges cikkekel lehetne irni és mint már irtuk, az évi beruházásokra szánt összeg csekélysége. Al nrhatnáinság okait az ósdi üzletszabályzatban kell keresnünk és inig hasonló önkényes szabályzattal, de még sokkal szűkebb értelmű önállósággal alakúiéi egyesülések alapszabályai visszautasittatnak. a M. A. V. az ő szabályban, inert minden késedelem óriási vérlem t i teszem, feladatunk abban csúcsosodik ki, hogy télvizidején célszerű etetőkön, megfelelő eleséggel köunyitsüuk a szükséget szenvedő hasznos madaruk sorsán, egyébként pedig biztosítsuk I éa szaporítsuk fészkelő helyeiket s egyúttal eréVeSZtesége a közgazdaságnak és igy a'. lyeaen védjük okot természetes ellenségeik ellen. nemzet fejlődésének elsőrendű akadálya. [Minthogy az odvas fák — leghasznosabb madarAzétt irjuk, bogy hiába, mert ma gtink sem bizunk abban, hogy ínindád-1" dig valami történjék, amig a vasul feje nem lesz egy. a politikai ingadozásoktól független külön vasúti miniszter, a kinek elég működési köre és ideje lenne a gvógyitás módját alaposan megismerni és azt fokozatosan megszüntetnék. Meg vagyok róla győződve, hogy amint meg kell lenni a hadi költségvetés évi százfajaitik kedvelt tanyái — szintúgy a bozótos, esepőtés, tüskés bokorcsoportozatok hovatovább unyira megritkulnak, eltünedeznek, hogy a niadárságnak az emberek, ra^adazóállatok, időjárás viszontagsága és egyéb csapások által is megtizedelt állománya nem talál már elég alkalmatosságot, hol otthonát megvetve érdekeinknek kívánatos menuyiségbeu köthesseu. Mesterséges fészekodukkal. mesterséges madár védelmi ültetvényekkel, szóval rendszeres mádárt elépítéssel kell bát a bajt orvosolnunk, luteuziv gazdálkodásunk nem lehet el a madarak munkája nélkül, sőt tokohogv nagy dolgot vesztett, mialatt folyton a pénzét csörgette. Nosza hamar egy kigondoló albizottságot küldött ki a parisaiént közoktatásügyi bizottsága, amelv segítsen, de könnyebb száz Dreadnoiight építeni, in int egy uncia fantáziát becsempészni a számokkal megtöltött koponyákba. Mindegy. Azért a mi tanügyi bácsink mégia azt mondja, hogy nem lainelvik könyv nein ilyen, ast külöu emeli ki a kritikus, logy .jó magyarsággal van irva

u . . . Es épen es az! Hát moudják azt Angliában, vagy Franciaországhau, hogy hibátiau angolsággal vagy franciassiiggal ir a szerző. A tudományos nyelv mellett a tanügyi nyelv lepi he a nyelvérzéket mint penész, beleveszi ma szabad a fantáziát nevelni a gyerekekben. Ki kell | gát a színtelen, száraz, érthetetlen aktatiyelv mint dobni a mesét az olvasókönyvekből. . . . Hej, pedig rendkívül fontos szerepet száunék én, ha tőlem függne, a mesének, különösen a népmesének, külötiöaen Magyarországon, Kedves joiijoii a népmese mindenütt, a nép lelke, fantáziája érzés e- gondolatvilága él abban, nálunk ezenkiviil a nemzeti nyelvnek is a népmese a főforrása. Mondhatnám szinte az egyetlen forrása. Mert hát un tagadás, még iniudig csehül állunk a magyar nyelvvel. A képviselőházban, ahol leginkább kellene ragyogtatni szónokainknak a nyelv ékességeit, havalaki egy idegen nyelvű idézetben hibát ejt, mint műveletlent kinevetik, ha ellenben a magyar szövegben nem ejt hibát, megcsodálják : „Nini, hiszen ez még magyarul is j<íl beszél." Egy hajjal se kulönb Egy hajszállal helyett használtatik a Házban; a tudományon könyvek nvelve auuak a felemiiiésével, hogy uem mindég tudótok írják, hanem inkább lopók, (tolvajok, plagizátorok helyett használtatik u I . tu * ha varozada, az újságok németből fordított pougyolauyel vezete fölveri, beborítja mint a burján, hát még i lipótvárosi jouruyelv ét egyéb filoxérak? Szegény; magyar nyelv! Csak a nemet szőlővenyigének vannak annyi ellenségei és betegségei, mint neked. De ezt legalább szénkéiiegczni lehet. Az úgynevezett kabátot ember nyelvére ezer ragálv ülepszik épea a inűveltr-ég megszerzésével. Magyarul jóformán esak a uép tud. S innen vau, hogy mikor a nyelv pallérozása felülről indul, olyanforma képet uynjt, mintha a ciliuderkalapot a szőrével szemben kefélik. Minélfogva seuini sem nyilvánvalóbb, mint hogy lent kell keresni az arkanuraot. Lent, lent a legelején. A népmesén kell kell kezdeni és a gyerekeu. Lz a csalhatatlan mód. A kis gyereknek már a bölcsőben meg kell kóstolnia a csalimeséket. Aztán a uépmesékio kel őt fogni a hogy mindjárt frissiben azokból szívja be a magyar nyelv titkos szépségeit, csodálatos uicleg sziueit, fönséges pompaját, ulolerhelleu izeit es zamatját, elandalító muzsikáját, szóval, hogy tölazivja nemzete lelkét és észjárását. Tisztelet tehát a meséknek, különösen a népmeséknek, tanügyi urak. Nem hogy kidobnak az olvasókönyvekből, inkább megkell velők rakni meg j jobban, persze megtisztítván őket a póriasságtól ét a frivolitásoktől, mert csak ez a luethodus eredményezheti, hogy a jövő generáeiók már gyönyörű magyarsággal fognak beszélni. De ehez épen a fogékony gyermekkort kell felhasználni. Hiába argiuuentálua egy-egy Pestalozzi, hogy hiazen a megérett ifju majd később ugy is megtalálja a népmeséket éa főleg megtalálja, melyeket a gyennekkorbau nem lett volna képes elvezni, az irodalom művészi alkotásait a föhlszagu ét akadéiuiaazagii írókét egyaránt; a rózsákat, melyekre raszállnak a méhek, ha bár caak VMM nőttek éa a rózsákat, melyeket a műgond, az izlét, tauultsiig ét izzadás alkotott ét szinte még szebbeknek látszanak -- csakhogy nem szállnak rajok a méhek. Hát igen, ezeket kétségkívül megtalálja az ifju, de már későn. A nyelv struktúrája már akkor kialakult benne. A nyelv tündére még talán leveti előtte titkos fátyolát, kitárja édes tormáit: ..nézd, milyen tudok lenni", de már nem lehet többé at övé, lényének alkatrészévé a a bezáródó könyvvel elillan, mint egy álom.