Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-11-14

hogy undorral forduljunk el a kegyetlenségtől, szivtelenségtől éa oltalmunkba fogadjuk a gyengébbek, a tehetetlenebb lényeket Az állat, ia ép ugy része a nagy természetnek, rr.itit jj magunk, 6 is ep ugy érzi a íájdalmat, szenvedést, hantáimat, mint, a teremtés legtökéletesebb lénye az ember. Mi szellemi felsöbbségünkkel messze kiemelKötelességüuk tehát — s ebben az állatvédő egyesületek támogathatnak, ezeket a gyönyörűségeket ameunyibeu érdekeinkkel niegegyeztethetök — biztosítani magunk es utódaink számára, irántuk fogékonyságát ébreszteni és ezt az érzéket szélesebb körben fejleszteui. Az élet felmorasoló küzdelmei, torzsalkodásai közepette reászorulnak a természet nyújtotta s/.epségek megnyugkedtünk az élők világából, de amikor igy több Itató élvezetére, hogy elfáradt idegeinket felfris jogot szereztünk magunknak az alacsonyabb szer-: sitve, haladhassunk újult erővel és mind előbbre! vezetékkel szemben, egyúttal több kötelességet i Az aesztétikai mozzanat tehát a tiszta huis vállaltunk irányukban. Ne a féktelen zsarnok- | maiiizmus parancsszava mellett szintén hatalmas ság, lelketlen garázdálkodás, hanem a kíméletes

1 feladatokat szab az állatvédő egyesületek tevéigazságosság, elnézés és jóakai at vezessen a gyá- kenysége elé. ínoltahmokkal való bánásmódunkban. Azt moiidhatuá már most valaki: jó, jó, hi Az embert az emberben minél élesebben ki- MMtD nagyon szép mindez, de hat egyéb gyakoríéjleszteni: ez az állatvédő egyesületek feladatainak erkölcsi, ethikai alapja. Ámde nemcsak az irgalmasság hangja nógatja bensőnket, az állatokkal való magunktartálati, kézzelfogható hasznunk nincs abból, hogy az állatokat védelmezzükf Erre a kérdésre nem fejtöros a felelet, mert minden habozás nélkül kimondhatjuk, hogy uiosunkban, hanem a szép és kellemes iránt valóidon gazdálkodás okszerű állatvédelem hijjaval érzékünk is. Az egész természet egyetemes meg- egyenesen «.képzelhetetlen és váltig bizonyos, nyilatkozásában a fenségesnek, az örök SSOpnek' hogy minél odaad/ibban kezeljük azt, aunál jökiapadhatatlan ősi áorrasa; de kfilOOÓsen az ál-! vedeimezöbb ieszen gazdasagunk es biztosabb hitvilág az, mely óletnyilvánalásamak ezerféleJjólétünk. Agyonsauyargat.ot, rossz bánásmódban változatával, sürgő-forgó mozgalmasságával, szí- j részesült, elcsigázott állatállomány uem teljesíthet' nézetének és alakjainak tarkaságával, életmódja- j olyan munkát, minőt az egészséges, gondozott s uak hangulatos, megkapó s oly gvakran igazi bensőséggel teljes mozzanatokban bővelkedő vonásaival megragadja figyelmünket, már csak az okból is. mert Mókások, tulajdonságok dolgában hozzánk legközelebb áll. Senki sem tagadhatja, hogy jóleső érzést kelt bensejébeii az állatok színes örökké eleven életének kibontakozása szemmel kisérést-. Vagy tán nem fakad bennünk öröm, amikor a té| egyhangúsága komor csendessége után a tavasz első lágy fuvalataival az állat világ is megmozdul s a inad.uak elragadó patszerzu dalától hangos a vidék? Nem érintenek-e—ked.esen a hűség, önfeláldozás, hála. szeretet remek példái, amiket az u'latok körében meg felszínes érdeklődéssel is tapasztalunk? Nem találjuk-e szépnek a magasban szárnya szab idjá'-.ui keringő last? A nádas zöid rengeteg,, mellett vakító tebérságfl kócsagot? A drágakőre einlékextetö jégmadarat ? A délceg szarvasi? A s'állinkózó liimes pillangót? A poui[iás izomzatú paripát? Hizot,y cseppet sem kicsiuylendő tnindea es kétségtelen, hogy az állatvilág revén szeiuüuktiek, fülünknek annyi baj, szépség jutott ki, annyi élvezet, miknek híjjat nehezen nélközhetuéiik. D« nagyon lielehalrányodotl an-arő! végkép lettet a piros-poesgss szín. SŐVHI i- sz elveszet' MtSu. Átvirrasstott -^szakák hervasztották. M u ni <apadtabh lett a luiiidtnaba hajszolta a hűtelent... Egv uyári délután, lchorgatztott fővel, busau tut tolt hazafelé. Egyszerre kacagás Ute meg füleit. Ismerős kai-agán. Igen ő volt. Ott állt előtte. De az már nem volt az 6 feuérkéje. Elegáns, divatos ruha feszült kares.i testere. Ujjain drága g\i;rűk fénylettek . . . és aroa'ol elliint a szenvedő, meláró kifeiez.es, piros Volt az, csakuem kieaattaul. amim pajKosan és \ nlutuaii nézett a világba. — Jő napot Bandi! Megismersz ? Miért vagy olyas sápadt? Bandi egyideig 'an, azötlaiiul bámult rá. Aztán végigsimított komi — Igeo, te vagy az . de nem a régi. A verőfény, a napsugár p>r- «ro .esteit, de tőlem loptad el. AT. én egészség . St szívtad egéss éven át, Margit, mivé lettél? — Oh M kis bohő! ilai ..en, jól megy a dolgom. Ami az-iikivül va i, az ostobaság. Akadt pánJogúni, dc bizony néha ugy sirt a szivem utánad. Gyerünk valahová, ahol magunkba cseveghetnek. Mit beszéllek, mi' nem — nein tudom, de nőst már ért'iii enuek a 'inak a buesiiaorait: „Mert nem leheltön' gysr.cn e pirosuk — a maiba megyünk!" Hólxirtoe, azenvedélyes fi" volt Bandi. Sze-'••nv az élet komédiáját kom. rsMO. értéke is jóval kevesebb, mint amazé. Az állatvédelem eszméjének köztudatosságaival tohát állatállományunk jelentékenyen fog lelvirulni, ainitiek nyomában jár az általános vagyono.sodás is. Az állatvédő-egyesületekre háramlik tehát, hogy felvilágosító szóval, ha kell a törvény erejével hassanak oda, hogy a jobb belátás a nép minden rétegébe beszivárogjon ós az előítélet, babona ki\esszén az álla: tájok jelentősegének helyes megismerése uyoman. (Kelytntáa k.l TÓ 3^LC2^LC3.áSOlCHogy mieri vau olyan jó véleményünk embertársunkról, ennek az oka csak az, hogy féltjük magunkat. Az opitimjzmus alapja a teleiéin. A/t hisszük, hogy nagy é/lküek vagyunk, a mikor ember társainknak olyan erényeket adunk kölcsön, a melyeket szeretm-uk a magunk javara Írni. Valahányszor JésQS a szegényekről beszól mindig a lelki szegényeket érti. Valahányszor a gazdagokról szól, mindazokat érti, a kik egyéniségüket nem tej letetettek ki. Ha az asszony túlságosan kifesti magát, va."- hanyagul öltözködik, ez mindig a kétségbeesésnek jele. A jól informált ember: ez korunk ideálja. K ilyen jól informált embernek a szelleme li rettenetes. Hasonlít egy ószeres boltjához, a melybea csak izléstelelenseg, rongy és por vau és a hol minden tárgyat erteken tul becsülnek. V ki nagyot akar, annak a korát a saját fegyvereivel kell megvernie. A mi korunk csak egv dolgot, tisztel: a gazdagságot. Csak egy dolog hozza meg a sikert: a g.zdagság. Egy siker k -geinek felfedezésére megint csak egy dolog .an : a gazdagság. Megbocsáthatjuk valakinek, hogy valami hasznosat alkotott, mindaddig, mig ö maga nincs ettől as -dkotástól elragadtatva. Az egyetlen mentsége valakinek azért, hogy valami haszontalant ősin ált, hogy nagyon el vau ragadtatva. A társadalom néha megbocsát a bünösuek, de sohasem az álraodóuak. Mind»r>» érinteni és semmibe se belemOlyeiai, ez a társalgás művészete. Aki elég vén ahoz, hogy ostobaságokat kövessen el, annak elég vénnek kell lenni ahoz is, hogy okosan cselekedjék. Jó ebéd után az ember hajlandó mindenkinek megbocsátani, még a saját rokonainak is. Ismerd meg tenmagadat! Ehez azonban előbb nagyon jól kell ismerni a többieket. Az őszinteség kis adagokban veszedelmes dolog: nagyobb adag belőle egyszerűen halálos. Aki mindig s múltjába néz vissza, nem érdemel jövőt, amelybe belenézhessem A világot az ostobák azért rendezték be, hogy a bölcsek élvezzék. VEGYES NIEL Csak egy rosszabb annál, ha az embert az, ha nem szólják meg. megszó

1 Aki .i a maga inodj* szerint gondolkolik, az egyoitaláu nem gondolkodik. A kérdés alapjában sohasem indisskrét, de éha azzá teszi a felelőt — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete, mint értesülünk, e hó 22-én közgyűlést tart, amelynek tárgysorozatát most állítja össze a polgármesteri hivatal. — Ünnepi istentiszteletek. Jövő pénteken, Erzsébet napján, a kath. felekezeti iskolák növendékei a 0 órai istentiszteletre templomba mennek s Erzsébet királyné emlékezetére aznap szünet lesz az iskolában. — Szombaton a pápai kath. plébániatemplomban seeatségimádás napja van, ebből az alkalomból fj órakor lesz szentségkitétel, mise. 9 órakor ünnepi nagymise, délután 3 órakor vecsernye, este 6 órakor pedig szents.'glietétel. Vasárnap reggel tj órakor ismét miso szentséggel. Szombaton délelőtt az említett miseken kivül a bencések növendékeinek 8 urakor, a diákságnak teletni fiu és leányoknak' '/«N-kor, lesz továbbá 10 ós 11 órakor is egy-egy csendes mise. — Katona Iván versei A nemrég korán elhunyt Katona Iván barátai összegyűjtötték a tinomlelkü poéta dalait s emlékét megőrzendő, sajtó alá rendezik A versesköuy vre vonatkozólag, mely karácsonykor jelenik meg, az alábbi előfizetési felhívást kaptuk: Itjau elhunyt poéta barátunk Katona (Koritschoner' Ivau emlékét óhajtjuk megörökíteni. Összegyűjtöttük e célból alapokban elszórtan megjelent verseit s a család gondos őrizetéből kikértük azokat is, melyek abban a verskötetben láttak volna elössör napvilágot, aminek kiadását szegény Ivánunk e télre tervezte, amiről ábrándozott, amiért reménykedett, de aminek megvalósulását megérni többé már uem adatott meg neki. Emléket kívánunk emelni az édesszavu poétának, a mélyen érző léleknek nemcsak az által, hogy verseit kiadjuk, hanem az által is, hogy a kötet tiszta jövedelmét az ö érzületének s egyéniségének megfelelő nemes közcélra fordítjuk. Felkérjük tehát első sorban azokat, kik gyönyörűségüket találták barátunk poózisébeu, de felkérjük azokat is, kik örömüket lelik egy tiszta, szelíd, melodikus leiekkel való megismerkedésben, támogassanak berniünket célunk elérésében s fizessenek elö s karácsonykor megjelenő kötetre. A könyv terjedelme mintegy 6 iv, ára pedig I K lesz. A t. gyűjtőket felkérjük, szíveskedjenek a gyűjtő-iveket s a gyűjtött összegeket i. évi dec. l-ig dr. Kóródi Simon úrhoz (Pápa, Jókai Mór-utcai eljuttatni. Pápa. ÍOO'J november 0. Kiváló tisztelettel Katona Iván barátai. A mindenesetre lelki gyönyörűséget keltő verseskötet lapunk szerkesztősége utján is megrendelhető. — Gőzhenger. A v. tanács Újvidék városának 13 tonnás gözhengeréórt öOOO K vételarat ajánlt fel. Feltételeit most közölte Újvidék i ta .