Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-10-24

Pannonhalmi kirárdulás. Alig hangzott el előttünk az öröraliir, ..me­gyünk kirándulásra" — máris számlálgattuk a napokat, amelyek attól elválasztottak bennünket. Végre elérkezett a nagy nap, amelyen is­kolánk 4.'j növendéke tél tizkor az áll. polgári leányiskola épületéből kiindult az állomásra, hon­nan tél 11 órakor robogott ki a báuhidai vonat velünk. Pannonhalma tele. Több állomás után Varsányban körülbelül fél óráig késtünk. Az ut vidám beszélgetés és éneklés mellett telt el, mig végre örvendezve pillantottuk meg az, előtűnő kolostort és örömünk­nek hangos felkiáltásokkal adtunk kifejezést. Végre megérkeztiiuk Szentinárton községbe és gvalog ind oltunk a Koiostoi- tele vezető, las­san emelkedő liegyi utón a zárdához. A kolostor homlokzatán már messziről lekötötte figyelmün­ket egy moaaik-kép, kettős e.soportozattal, mely azt örökiti meg, mikor Szent-István megalakítja a pannonhalmi Benedekrend zárdáját és amikor Ferenc király II. Józsefnek a aard&t megszűntétől rendelete után, ismét visszaállítja azt. A kolostor előtt annak alperjele, töt. Mó­rocz Emílián ur fogadott bennünket. Az első. a mi szemünkbe tűnt a templom előtti téren, Aszt­rik apátnak a milleniumi esztendőben felállított gyönyörű bronz szobra, a koronát tartva egy vánkoaon. Ezután a templomot néztük meg, hol részletes magyarázatát hallottuk az őskeresztény felé a vendéglőhöz, hol megérkezve, vidáman, zeneszó mellett költöttük el megrendelt ozson­náukat. Alig végeztünk, már itt volt az idö a visz­szaiudulásra. Este volt, mire az állomásra értünk, honnan visszatekintettünk a kivilágított kolos­torra, melynek ablakai, mint megannyi csillagok világítottak az éjszakába. Buctat intettünk a ked­ves községnek és a kolostornak, melyben egy kellemes délutánt töltöttünk el. (Ii. I.) SZÍNHÁZ. Színi évadunk végű felé közeledünk. Az őszi idény tudvalevően szept 18-án vette kezdetét [ét október végén lejár. Még egy hét és megcsinálhatjuk az évad teljes képét, melynek vázlata, egyes alakjai kezdenek már kibontakozni. Az egyik a színpártolás örvendetes jelen­sége, a másik az újdonságok tisztes száma, a harmadik az előadások sikere stb. A lefolyt hétnek (okt. 16-től 22-ig számítva) volt azonban egy sajnálatos eseménye: két uj egyfelvonásos operett szinrehozatala, oly ocsmány dolgok be­mutatása, melyért az igazgatót minden templomok építési módjának, melyeknek egyik j illet, csak elismerés nem. Ellenben ki­emléke épen ez a templom, hétszeri leégés után j magasló esemény volt Kovács Lajos jufalomjátéka, mely A bíboros színmű hatalmas arányainak keretében folyt le. A színház látogatottsága e héten sem hagyott maga után semmi kívánni valót. Részletes beszámolónk ez: Szombat. átépítve, góth és román stílben. Ezután az országszerte híres könyvtárt néz­tük, melynek körülbelül löS.000 könyv van, kezdve a legrégibb íróktól a legujabbakig Ez a könyvtár fölülmúlta képzeletünket oszlop díszítésével. Az aisó helyiségből lépcső vezetett tél n képtatba, itt a zárdának több tervrajzát, és sok szép képet láttunk, közöttük Tenniertől és Ticiáutél egyet­egyet. Majd r. tvgiségtárt tekintettük meg. hol sok az ókori emlék. Ezután az ezredeves emlékhez mentünk, melynek tetőzetét nemzeti tárgyú fal­festmények fedik. Ebbe a helyiségbe terveztek először Asztrik apái szobrát i». Kzittán a kriptát is megtekintettük, melyben az elhunytak helyet fekete táblák jelzik fölirat­tal. A halottak nyugvó helyét elhagyva, felsiet­tünk ismét a szabadba és a zárda kertjének be­járatanai széttekintve az elénk tárul" szép vidé­ken, elénekeltük a himnuszt. Ezzel vettünk bucsut a szép helytől és szi­ves vezetőinktől, akik velünk több mint 1 órát' kívánatosabb igyekezettel használtak ki az egy. eltöltöttek. Ezután gyors menetben indultunk le- j mást nyomon követő, nem is két-, hanem ha­tározottan egyértelmű mondásokat, mozdulatokat meg arefintoritásokat. Sajnálni lehet csak, hogy az a sok vidéki, ki csak olykor-olykoí jut, szín­házba, épp akkor volt jelen, mikor ilyen minö­sithetlau ocsmánysággal álltunk szemben. De ez ínég nem minden. Mintha összeházositották volna őket, méltó párja volt a „Cigány-ország". Közös vonásuk nemcsak abban rejlik, hogy Mérei for­dította mindkettőt, hanem abban is, hogy egy cséppel sem tisztességesebb az egyik a másik­nál. A szereplőkről egyebekben mit mondjunk? Leírjuk Ladányit Eva kosztümben? Vagy Dan­iit grizett imitációjában? Ej, hagyjuk . . . Vasárnap. A délutáni „Szerelmi keringő" operett egy­két fülbemászó zeneszámával, közepes hatással, a szokott délutáni felületes játék mellett csak lepergett. Este aztán a tegnapi siker méltó betetőzé­sére újra felvonult Cigányország, meg a Vera Violetta. Azt. mondta az egyik — gondolom — vidéki ref. pap, színházból jövet társának ; „No már engem többet színházba be nem visz hat ökör se." Hétfő. Fellélegzünk. A sasfiók, a maga gyönyörű jeleneteivel, az egy csapásra népszerűvé vált Verő Jankával elfeledteti velünk az előző napok ratságát. Mint borult, zivataros időjárás után a derült napfény, fényesen világított a színmű csillogó szépsége. Már negyedik előadása volt ez a Sastióknak. még tán legjobb valamennyi között. Telt ház, pótszék, nagy siker, viharos taps. kihívás . . . Kedd. Fall Leo egyike a jelen legjobb operett­zeneszerzötnek. Az elvált asszony cimü 3 felv. operettje, melyet kedden újították fel színpa­dunkon és melyben téllépett a mi ritkán látott Szalkay igazgatónk is. Az elvált asszony sem ment a pikantériától. Sőt, felveheti a versenyt Meg ott van fönn, az udvari páholyban a le­vegő Napóleonja, de az árbocon már ismét lobog a piros zászló. Majd par pere múlva Blériot lejön a páholyból és ismét a gépre Iii. Egy gépész, aki j tet, világrészt fedezett fel. Blériot padig az 6 láng­kö».vetlen a/, aeroplán mellett all, kezével egyszer | elméje révén egy olyan csodagépet teremtett és Mindenre van műkltejeaéa. tiyorstollu író adott pillanatban egy-kettÖrc megtalálja a helyes} frivolitás dolgában akármelyik ujabbkori táráé val. mégis szívesen kouoedáljuk, hogy van benne élvezhető rész is. A zenéje különösen kedves. JÓ előadás volt, telt haz előtt, potszékekkel. Igen szépen énekelt az este Ladányi .titkárne, oimsserepj és Marosi (ügyvéd). Jó alakítást mu­tatott be Szalkay igazgató após' meg Bátori kalauz. De meg voltunk elégedve minden sze­lepjével; Pa.\y. Kis Cecil, meg természetesen a kedves megjelenésű Bihari, továbbá a férfi­gárda oszlopai: Déri. Kovács, Vértes, Böször­ményi mind megálita a helyét. Szerda. Ifjúsági előadás volt délután. A sasfiók, immár ötödször, ismét telt padsorok előtt került amelv inogott a Kolombus Kristófok felfedezései I színre. Verő Janka ez alkalommal is felülmúlta eltörpülnek s korszakuk bezáródik. Mert hiszen | önmagát. A haias itjusag nem győzte elég.; Kolombus egy már évezredek óta meglevő terüle-, tapsolni. Este jutalomjáték volt. Kovács Lajos, a zezest Nos. hát megvalljuk, nekünk soká kellett gondolkodni azon. minő szót használjunk a Vera Violetta-nek elnevezett operettre, melyet az „újdonság" meg az _,itt először" hangzatos cégére alatt az itt időző dunántúli ev. ref. lel­készek legnagyobb megbotránkozására bemutat­tak. Végre rájöttünk a helyes kifejezésre : ocs­mányság. Elpirulni >•/. esten csak az nem tudott, ki már nem tud - elpirulni. Aztán meg. a mi kedves színészeink, nemre való tekintet nélkül, készségesen kaptak az alkalmon és jobb ügy re megbillenti a kétlapátu csavart, aztán elugrik előle A motor zakatolni, Diéfgeeea kattogni kezd s a gép, mint egy nagy fehér liba nekifut a töves mesének, eleinte gyors tipegéssel, kenőbb simán s a másik pillanatban a gép létraszerü hátsórésze ismét fel­hajlik a magasba, mint előzőleg, aztán az aeroplán, •int egy kifeszített szárnyú sas, méltóságteljesen lelsiklik a levegőbe. A több százezernyi Közönség extázisba jön, inegmamorosodik, éljenez, tapsoi, tombol, ordít az elragadtatástői, Blériot pedig röpül, nyugodt elő­kelőséggel, biztosan, félelinetlenül. Majdnem lehetetlenség leírni azt a sokféle já­tékváltozatot, amit Blériot, a röpülő emberek ki adott a világnak, amely az. embert madarak mód­jára a levegőben járni segíti. S valahányszor elmeUedek ennek a világcso­dának a goudolatábn, 'mindannyiszor föléled emlé­kemben az a kép. amikor ez a nagy feltaláló nem meri elfogadni a feléje nyújtott felséges kezet, mi­vel az övé kormos és mászatna, pedig nagyobbnak, a/, ünneplésre méltóbbnak tartom mindenkor a pisz­kos, kérges tenyerű Bleriotoikat, mint a puha, bár­sonyos kezű felaégeket. De föléled ar. emlékemben az a másik kép is — amit szintén jó lesz megjegyezni magunknak. — hogy mielőtt fölszállott volna az ö büszke ma­sinájára, megcsókolta a kis feszületet, amelyet fele­rálya a levegőben végez. A legszebb; a legesodásabb ] sége nyújtott át neki éa azzal kezdte meg légi ut mégia akkor volt. amidőn a 40 méternyi magasság­ból meredek lejtűbeo szökik le a föld felé, alig fél­méternyire van a talajtól a a távoiból ugy rémlik, mintha lecsapott volna a tömeg közé, a következő pillanatban pedig a gép megint felszökik kétszer olyan magasra. Az örömmámorban uazó nép pedg ujongva, magánkívül dobálja ég felé a kalapját, üdvözölve a huszadik század legnagyobb e> ódáját' ját : isten, »egits ! Es segitette, miáltal a világtörtéuelum fordu­lóponthoz jutott a örökre emlékezetessé tette előt­tünk azt a napot, amikor Magyarország szelideu kék levegőjét először szelte az emberi lángelme egyik legnagzobb remeke, — a rópülögép. népszerű jellemszmész a „Bíboros" cimü szm­inűeet választotta jutalomjatekául. Nagy tehet­sége, tudása szépen érvényesül ebben a színmű­ben, annak a címszerepében. Az anyjával való jelenet, a 3 felvonás végén Strozzival való je­lenet és az egész 4 felvonás a bíborostól kitüuö alakítást kivannak és Kovács a csaknem telt haz nem kis élvezetére ennek alaposan megtelelt,. De voltak méltó partnerei is. Így Déri i^Strozzn meg Tömbömé lauyja továbbá Verő (Filibertaj ts Alapi a bíboros öccse. Jók voltak meg Bá­tori kalmár; Marosi harangozó) s különösen Kis '„szenátort. Még Fekete Irén (társalkodónő; meg Vértes tapát» érdemelnek említést, de meg kell még említeni azt is, hogy a negyedik fel­vonás elején az udvari hölgyek előírás ellenére nevetve jöttek a színpadra — a legszomorúbb pillanatban; hisz ok is gyászruhában voltak. Ezek között kitűnt Kis Tusi. Csütörtök. „A nők kedvence" oly bohózat és oly új­donság, melynek meséjét az olvasóközönség iráuti tiszteletből nem ismertetjük. Elég. ha célzuuk arra, hogy az ujabb irány szülöttje, a modern

Next

/
Oldalképek
Tartalom