Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-10-17

meg, elismerésünknek kell kifejezést adni. Az egyes felvonások végén sem igen pihenhetett, mert az extázisban levő hallgatóság, kiváltkép a hamar lelkesülő deáksereg fálatrengetö tapsvibar­ral szólította a lámpák elé 8*tSOr, 4-szer is. A többi szerej), padig jó egy csomó van, többé-ke­vésbé eltörpül a címszerep körül, ugy. hogy iga­zán vagy valamennyit, vagy egyet se szabad ki­emelnünk. Jutott minden társulati tagnak nem­csak egy, hanem 2*8 szerep is, melyekből a ki­válóbbak Déri, Kovács, Bátori, Ivan fi, Tömbömé, Fekete Irén és Ladányi kezében voltak. Csinosan festett Tonibor Olga egy apród szerepében. Zsú­folt liáz ipótszékekkel; nézte a kitiinö előadást. Vasárnap. Vasárnap d u. népelöadásul újra „Az er­dészleány" c. operettet adták. A kedves, minden pikantériától ment, szépzenójü operett ugylátszik nagyon népszerű színdarab, mert e szezonban ez volt a negyedik szinrehozatala és mégis telt pad­sorokból nézték, szokás szerint sürü tapsokat és éljenzéseket eresztve meg. Este a „Sasfiók" ment másodszor. Ismét, telt ház pótszékekkel. Verő Janka tegnapi nagy i sikere ma megismétlődött, Az előadás is, ma, mintha kissé élénkebb tempóban folyt volna le. j A tegnapihoz képest különben egy negyedórával elébb is ért véget. Hétfő. Leszállitott helyárakkal a mult héten nagy sikert aratott diáktörténet „Az iglói diákok 1- ke- j rült szilire A jóízű, édes emlékeket felidéző szín­darab pompás előadása révén ismét nagy sikert aratott a szép számban megjelentek körében. Kedd. Bátori Béla jutalomjátéka volt. „Hivatalnok urak" oly zsánerű színdarab, mely akkor is vonz közönséget, ha nincs jutalomjáték. Igen szeren­csésen választott tehát Bátori. ki a színdarabban Hóth bácsi szerepét adta a tőle telketö legkitű­nőbb alakításban. Jó maszk, pompás játék, a kellő hang, mimika, gesztus mind összevágott s ha még megemlítjük, hogy a társulat többi tagja is igyekezett kitűnően megfelelni, — nyilvánvaló, hogy óriási siker koronázta a telt ház előtt be­mutatott, illetve most már másodszor elöado't életképet. Szerda. D. u. „Mukányi" vígjáték ment ifjúsági elő­adásnak. Ugy a színdarab, mint az előadás, mely a könnyen hevülő itjusag előtt kacagtató jelene­teivel nagy sikert ért el, csaknem kifogástalan volt. Este Bontsad világhírű drámája ment: Sas­fiók, l'jra táblás ház nézte végig és élvezte a ho»szu, de mindvégig gyöm irt) művet Wrö re­mélhetőleg még sok szép sikert fog e szerepben aratni. Csütörtök. Csütörtökön Fulda Lajosnak, „A tökfilkó" c. ő felvonásos vígjátéka került színre majdnem telt ház előtt. Ez a vígját, kujdonság, melyet Doktor János fordított magyarra, nem a sikam­lós francia vígjátékok közé '.irtózik, hanem azok közé a darabok közé, amelyeket, a vígjáték cím joggal megillet. Bár nincs fogyatkozás nélkül ez a darab sem, d j szívesen eltekintünk ettől, ha egy olyan kifogástalanul megrajzolt jellemet lá­tunk a darabban végigvonulni, mint Haeherlin Jusztusi jellemes alakja, akit testvéljei Kurt Ma­ro«}' , Vilibald Bátort; és Gerhard , Kovács) tök­filkónak tartanak, annak din ára, hogy milliós örökségét nekik ajándékozza Ezek mind jól meg­rajzolt jellemek, Wilegand Dotis iVerö Janka amerikai leánnyal együtt, mely utóbbi Jusztusi egyeneslelküségótés önzetlen becsületességét meg­ismerve kezét nyújtja a töktilkónak csúfolt és szanatóriumba zárt szerencsétlen fiatalembernek és nejévé lesz: mig a ravasz és cselszövő test­vérei* hoppon maradnak, cselszövésük csütörtököt mond, mert Jusztusi Doris kisasszonyban nem­csak szerető feleséget, hanem csekély néhány millióeskát is kap. Az előadást, a jobbak közé so­rozhatjuk s különösen kiemeljük Verő Jankát. Dérit, Bátorít, Kovácsot és Marosyt, továbbá Tömbömét és Fekete Irént, akik összjátékukkal nagyban rászolgáltak az őket megillető elisme­résre. A többi szereplök szintén iparkodtak elfo­gadhatót nyújtani, bár szerepök elenyészően kicsi volt. Péntek. „Tatárjárás" operett e szezonban már má­sodszor ment. Szept. l!)-éii d, u. félhelyárak. ma pedig leszállított helyárak mellett. Természetesen nem volt telt ház, noha az előadás megérdemelte volna, mert jó volt. Az igazság azzal nem lesz igazabb, ha egy­nél több ember is elhiszi. A vizsgákon ostobák adnak fel olyan kér­déseket, amelyekre bölcsek nem tudnak telelni. Kerüld az érveket. Az érvek mindig közön­ségesek, sót néha meggyőzök is. Ma mindennek tudjuk ae árát és semminek sem tudjuk az értékét. az általános jövedelem az utolsó évek alatt meg­négyszereaődött. A napos hegyoldalakat nagyobhára narancs és olajerdőkkel ültették be, emellett körülbelül f>00 hold szőlő termése kizárólag a Londoni piacon kelt el. A szüret aztán hetekig elszokott tanain, alta­lános vígság, dal között és a hagyományos kecske­duda ritmikus hangjai mellett táucol olyankor ap­raja, nagyja. A vörös bojtos, csengős öszvérek egész karavánokban szállítják tömlőkben az édes mustot, tnig a szedők kuryatidckhez hasonlóan emelik fe­jükre a teie kosarat; sstán mielőtt uj sorha kez­denek, eljárnak egy egy nemzeti tarantellát és a verőfényes dombok vigan viszhangzauak rikkantá­xaiktól . . . Evve! . . . Evve! . . . A nap hamar telik ennyi munka közéitt, ehhez majduem feudális jobban mondva patrialkális vi­ISOa} köti az urat népéhez. A pár száz napszá­mosnak sí uradalom ád lakást, élelmet, s mikor naplementekor csoportosan térnek vissza a kaszár­nyaszerű épületek udvarára, egyforma fekete kar­booariszerü köpenyegben ugy néznek ki, miut va­lami festői hadsereg a 3U éves háború korában. Este aztán hszstérnek távoli rándulásokról vagy vadászatról, mintha egy más országba érkeznénk, — amint simára beretvált inasok a tágas hely aj­tait kinyitják. Az asztalok,MI az újonnan érkezett angol és francit Újságok hevernek, a falakon ismerős képek, itt egy szobor, amott egy csomó kedves emlék, apró csecse becse azzal a leleményes változatosság­gal összehányva, ami egy házat oly lakalyossá tud tenni és hozzá 0 olyan jól tudja velünk felejtetni, hogy hazulról távol vagyuuk. A legtöbb tárgyhoz tóiténelrai emlék is fű­ződik, a levéltárban páratlan régi olasz, görög és latin kéziratokat őriznek. Ott van Nelson végren­delete is, minden egyes lap végéu világosan mu­tatva a balkézzel irt aláírást. Szépek a római és görög leletek is. jobbára az uradalom területén ásták, végre velencei üvegek, keleti bronzok és XIV. századbeli fegyverek egé­szítik ki az eklektikus berendezést. Es amint a sárga ernyőkéin átszűrődő gyertyafény megtörik az ebédlő regi kordovai bőr aranyozásain, mi teritett asztal mellett elbeszélgetünk Ballóur utolsó politi­kát sikereiről, Sargeut bizarr gilhanájáról és hogy kinek van chanec-a a derbyre vagy a Ueszké test­vérek vissza jémnek-e a jövő eoveut-gardeni sze­zont a, néha néha majd azt hinném, hogy a Park­iam.' vagy l'iecadiily valamelyik pompás palotájá­ban vagyok, ha nyitott ablakomnál nem látnám az éireg Etna hó takart kráter, t, amint hamarosan fújja a holdas éjbe kékes kénes füstjét és csak jobban meggyőződöm, hogy „távolság" hova-tovább „elavul, * fogalom . . . Mindenki számára bekövetkezik a válasz­tásnak és elhatározásnak az a pillanata, hogy saját életünket éljük-e. egyéni életet B maga teljességében, vagy azt a hamis, üres, lealacso­nyító tengődest, a melyet a világ hipokrizi.se megkövetel. Az élettől ne várjunk se teljesítést, se ta­pasztalatokat, Az élet, a véletlennek összetétele, megnyilatkozása, összefüggés nélkül valók, hij­jával vannak annak a gyöngéd összefüggésnek, a mely forma és szellem között van. Az artisz­tikus és kritikus lelket kizárólag csak ez az ösz­szefüggés elégíti ki. Semmit sem csinálni: ez a legnehezebb mesterség, a legnehezebb és egyúttal az a mes­terség is, a melyhez a legtöbb szellem kell. Plató, a ki szenvedélyesen fáradozott azon, hogy bölcsen magyarázza meg a dolgokat, a semtni­tevésben látta a legtökéletesebb életmódot. Aris­toteles, a ki szenvedélyesen (áradozott a dolgok bölcs megértésén, ugyanezen a véleményen volt. Ugyanerre az eredményre jutottak a középkor szentjei és misztikusai. Csak azokat a cselekedeteket érdemes el­mondani, amiket elfeledünk. Csak azokat a cse­lekedeteket érdemes elkövetni, amelyeken a vi­lág a fejét csóválja. Ha valakinek olyan szegény a fantáziája, hogy a hazugságait bizouyitékokkal kell támo­gatnia, akkor mondjou inkább mindjárt igazat. A szépnek annyiféle értelme vau, a hány hangulata vau az embernek. A szépség a szim­bólumok szimbóluma. A szépségben bennfoglal­tat ik minden, mert a szépség nem fejez ki sem mit. Megvénülni lehet, de megjavulni soha. A rossz asszonyok kellemetlenek, a jók pe­dig unalmasak. Ez az egyetlen különbség kö­zöttük. Baklövéseinket nevezzük tapasztalásnak. VEGYES HÍREK. — Az állandó választmány. Pápa vá­ros képviselőtestületének állandó választmánya okt. lö-én tartott ülésében előkészítette a lb-tki közgyűlés tárgysorozatát. — Pénzügyi bizottság. A képviselőtes­tület pénzügyi bizottsága e bó lö-éu délután ülésezett, előkészítvén a lS-iki közgyűlés tárgy­sorozatát. — Közgyűlés. Pápa r. t. város képviselő­testülete lllOtí évi okt. hó 18-áu d. u. t órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart, mely­nek tárgysorozata a következő: I. A v. tanács javasolja, hogy áll. óvoda céljára Horváth István pápai lakosnak a Csatorna-utcában fekvő házát 6400 K-ért, vagy Pomher Mihálynak a Vásár­utcabau fekvő házát 9600 K-ért örökárban vegye meg. II. A legtöbb állami adót fizető városi kép­viselők 11)10. évi névjegyzékének kiigazítására ki­küldött bizottság beterjeszti jelentését. III. Váro si tanács beterjeszti az ipar- és kereske­delmi iskola tervrajzát és költségvetését. IV. A városház átalakítására vonatkozó javaslat. V. Ozv. Matkovich Pálnó kérelme, a Matkovi, h téle épületek egy részének bérbevétele iránt. VI. Koller Jáuoa kérelme a Matkovicb-félc házban két szobából álló lakásnak bérbevétele tárgyában. VII. Fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémé­résekről SBÓIÓ szabályrendelet tervezet. VIII. V. tanács javaslata a Sör-utcai bérház egyik laká­sának Haneli Oszkár részére leendő bérbeadása iránt. IX. Illetőségi ügyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom