Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-01-24

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v I s á r n K p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: <jol(ll)('i({ tiyi.la |ia|.iil(t'i'CHlti'ilí'sc, tü tér 23-Ul szám. Kőimiuk-itára: Klöfizi'ti'-Hek éa liirili'Wtii dijak a lap kiadóhivatalához MOLNÁR KÁLMÁN küldendők. A szerkesztésért fel líís laptulajdmios: ! A lau ára: KffAal i-vr- 19 kar., félftvro t> KM 1I*JI«III Hirdetéseket »tywweg szerint felvesz a kiadóhivatal. GOLDBERG GYULA Nyilt-tér soron ként 4n tillér. — RfOW szám ara :i(» fii Csupa fény, csupa ürüm. csupa kívánság, a jókíván­ságok üzüne a városon és a szivekben. Kppen ellentéte a természetnek: künn borús, szomorú idő, bennt az emberi szivekben, városunk polgárai szivében derű és ürüm lakozik. Az 1881-iki év .'57-ik hetének boldog és ürömtcli mása ez a nap. azaz a holnapi nap. Akkor, 28 évvel ezelőtt épp ily lelkesen ünnepelt városunk lakossága valakit, akinek méltó gyermeke, javai utóda. Pápa és Ugod ura nem más. mint Ester­házy Pál gróf, a mi kedves és ma­gyar fölírunk, aki holnap este robog be hozzánk ifjú arája Andrássy Ilo­na grófnő* oldalán. A menyei éden megáldott rózsa­kocsija robog vé­gig a városon, hoz­va a mámorban és boldogságban uszó nőt, a szere­tő magyar asz­szonyt. hogy azt mondhassuk róla: mienk lett, a mi­enk marad. Jöjjön! Szeretettől dobogó szivekre talál e város falai küzütt s nem akad ember e falakon belül, aki mást érezne, mást kivárnia, mint azt, hogy ifjú grófnőnk mindig Úgy érezze magát ez ősi várban, mint érezte magát azon az órán, ame­lyen megindult haza felé, hogy ennek a várnak boldog úrnője, ennek a városnak pedig szeretett nagyasszonya legyen. Van jogunk jót kívánni, mert ez emberi jog. mert a szivünk parancsolja, mely szeretettel telve. De van jogunk kérni is. Ks amit kérünk, csak egy atomja annak a sok jónak, amelyért számára mi fohászkodunk. Szerény a kérés, de kincs, vagyon nekünk: engedje, hogy gyermekei legyünk. (íyermekei, akik körül vesszük őtet igaz rajongással, égő szeretettel: gyermekei, akik aggódnak érette, ürömét fokozzák, búját kevesbítik; gyermekei, akik jó nagyasszo­nyuknak megelégszenek egy nyájas mosolyával, egy te­kintetével, akik, ha kívánja, leborulnak térdre, vagy ha ugy akarja, tűzbe mennek érte; gyermekei, akik lesik gon­dolatját. járnak lábhegyen, hogy álmát ne zavarják. (íyer­mekei, kiknek szive azt dobogja s Istenéhez ajka némán fohászkodja: Legyen a hajlékod boldogsággal telve, virágtól illatos, madárdaltól hangos, amíg Te lakozol benne . . . Az a fényes, lelkes ünneplés, mellyel Pápa város közönsége Esterházy Pál grófot és nejét Andrássy Ilona grófnői készül fogadni, az nem parancsolt, nem megren­' delt. hanem szívből jött. lelkes rokonssenv, mondhatni ra­I gaszkodás megnyilatkozása, mellyel városunk lakossága, i egész közönsége, minden legcsekélyebb kivétel nélkül, * minden vallási vagy társadalmi osztálykülönbségek nélkül, ' a .pápai 11 gról és annak ifjú szép neje iránt viseltelik: ­fény es bizonyítéka 'fläiL• annak az irigylen­doen példás szép viszonynak, mely a grófihál és Pápa városa között min­denha fennállott. Ks helyesen van ez igy! Városunk élet­ütere századok óta egybe va.i kurva az Esterházyak ősi ssép nevével. S mert az Es­terházyakat foly­ton folyvást áldo­zatkészség, hon­szeretet, érdem­megbecsülés, pu­ritán jellem, jó és nemes szív jelle­mezték, nem csoda, ha e város, — melynek falai testvér­falak az ősi vár ős falával, — ürömmel, lelkesedéssel vesz részt a grófi pár öröme ünnepén és a grófi családnak beuső ünnepét városi közünneppé teszi. Az az egyetértő viszony, amely városunkban impo­záns módon nyilatkozik meg grófunk mennyekzője napján, legyen városunkra áldást hozó viszony, mely, — nem ké­telkedünk, hogy abban a nőben, akivel Isten rendelése és szive szándéka szerint szent frigyre lép, ép ugy meg lesz, mint megvan grófunk szivében, aki Andrássy Ilona gróf­nőben védangyalát találta fel minden nemes, minden szép és minden jó ügyben. Ks ma. mikor még mindketten távol vanuak tőlüuk, őszinte szivünkből kívánjuk, hogy életüket az oltár áldása, mint l szerencse és boldogság fényes esillaga mindig be­ragyogja. Kegyen az életük vigan. boldogan csörgedező patak, mely szünet nélkül az örömet és megelégedést csevegje, de az élet romboló viharait soha se ismerje. Ks végül ez a nap. amelyen ifjú grófunk mint boldog férj ós szeretetni méltó grófnénk mint boldog assszony lép­nek városunk falai közé, ismételjük, ez a nap ne csak ne­kik, hanem nekünk is legyen kedves, felejhetetlen napunk. Isten hozza Okét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom