Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-06-13

Gondviselés leié és kérjük azt, hogy ilyen erőben fs • 'éazaégben, In IM. megelégedésben és boldogság­ban, haiáuk és egyházunk javára és mindnyájunk­nak, híveidnek, barátaidnak, szereUeiduek, a Te viruld sxép családodnak örömére éa boldogságára az Unitén tokáig éltessen. (Hosszantartó lelkes éljenzée.j Autal Gábor püspök meghatott szavakban moodott köszönetet. Teljes életemben — mondotta — gyermeki alázatostággal viteltettem az én Miu­deuható lttenem iránt. Ezután vitszatekintett pá­lyájára és emelkedett szavakban hivta fel a gyü­lekezet tagjait, hogy mindenkor a komoly munka, a keresztény alázatosság erényeiben éljenek. A beszéd után. amelyet lelkesen megtapsoltak, küldöttségek üdvözölték sorra a püspököt. Az üdvözlő küldöttségek között volt Pápa város kül­döttsége is, amelyben Mészaroa Károly polgármester vezetése mellett Csoknyay Károly v. főjegyző, dr Körös Eudre, llajnóetky Bela, dr. Kluge Endre és dr. Csoknyay János tiszti főügyész vettek részt Mészáros polgármester meleghangú beszédben üd­vözölte a jubiláló püspököt, aki szintén szép sza­vakkal mondott köszóuetet Pápa város jókiváua­Uiért. Délután L' órakoi bankett volt, amelyen számos telköszuntöbeu üdvözölték a jubilánst. A király a jubiláló püspököt a Ferencz Jó­zsef-reud nagykeresztjével tüntette ki - erre vo­natkozólag a hivatalos lap a következő királyi kéziratot hozta: Személyem körüli magyar miniszterem elő­terjesztésére Antal (iabornak, a dunántúli református egyházkerület püspökének t az országgyűlés fő ieii.lih.tza tagjának, egyhaza és a közügyek teréu hosszú, buzgó és eredményekben gazdag működé­sével azerzett érdemei elismeréséül, Ferencz József­rendem nagykeresztjét adományozom. A Dunántúli közművelődési egyesület ugyan­ezen a napon tartott közgyűléséből táviratilag üd­vözölte Antal Gábort. A Dunántúli Közművelődési Egyesület közgyűlése. A Dunántúli Közművelődési Egyesület ked­den délelőtt tartolta tizenkilencedik évi rendet közgyűlését aa ujvárotháza dísztermében, a kor­Kohonoay. Postán küldte-e hozzám a levelét vagy valami küldönc által? — Hát Tumaaeó, a kit olaaz által küldettem akit hasonló atolgálatokra már tóbbezór ia felhasz­náltam. — Éa ő bottz meg z válaszomat is ? — Pertze, hogy ő. — Ah, ugy láttzik, nyomra jutottam — szó­lott a leány, miközlten itilárd meggyözödéa tükrö­ződött az arcán. — Tomataó, miut utólsg értesül­tunk, a gróf tzolgálatabau állott, ki kémül használta tel sz olysn eaemélyek ellenőrzésért éa megfigyelé­sére, akiknek oeelekedeteiröl tudomást akart aze­rezni. Bizonyos vagyok felöle. hogy ő aikaaatotta el a maga levelét s küldte meg magának ett a vá­lasziratot. Rokonozy ugy figyelt a lányka beszédjére, mintha álomba merült volna. Majd éleaeu felkiál­tott: — Ée kegyed azt állítja, hogy nincaen elje­gyezve vele? — Eljegyezve? hitatn gyűlölöm .' Hitzta nem­csak gonoaa ét roaaz, de alávaló ember ia. Sut mi több, sohasem ia volt gróf, azöknis kellett, nehogy eimbitorlaa miatt a törvény elé kerüljön. A valódi gróf egy olaazorazági nyaralóban betegen feküdt. 8 éppen ez a tok hercehuroa volt oka annak, hogy édes apát a hazatéréara rávegyem. Ób latváo, hogy In! et. tt olyan esunya dolgokat én felőlem. Tíz perccel később, mikor S liftből kiszaba­dulván, szabadsagukat vitataayerték, boldogan, ksrt­karba öltve mentek be Kmgeleyék Iskotatályabs, a hol a miaa kipirult arccal igy aaólt: — Apa, apa, néad, megkerült a inegazikött vőlegény! m.iny és az előkelő társadalom képviselőinek jelen­létébou. A megjelentek illusztris túrában voltak Pallavicini Ede őrgróf titkos <»ni(lrtfH ís !'<'•••• Jeuő társelnökön kivin a miniszterelnök képvisele­tében Klebelaberg Kunő gróf miniszteri tanáotos, a vallás- ét közoktatásügyi miniszter részéről Mol­nár Viktor államtitkár, a ktietkedelemiigyi mi­niszter nevében Szterényi József államtitkár, a foldmivelésügyi miniszter megbizátából Sa.irost.y­Kapeller Fereno min. tauáous, i.ivábbá Herteleudy Ferenc temeti főispán, igazgatósági tag, Haan Eudre dr. toproni főitpán ét még tzámos nolabilitás. Sajnálkozva vették tudomásul a jeWuvoltak az egyeaniei örökös diszeluökenek, Széli Kálmánnak távolmaradását, akit elfoglaltsága akadályozott a megjelenésben. Nem jeleuhetett meg Darányi Ignác tem. Mindketten táviratilag üdvözölték a közgyű­lést. Képviseltette magát a Tudományos Akadémia és a Muzeumok Tanáota, valamim több rokon­egyesület. Pallavicini Ede őrgróf megnyitváa az üléat, üdvözölte a megjelenteket. Napirend előtt az elnök megemlékezett Antal Gábor komáromi ref. püspök negyven évi tanári és lelkészi jubileumáról. A köz­gyűlés a jubilánst meleghangú táviratban üdvözölte. Az évi jelentét ét zárszámadás tudomásulvétele után egyhangú lelkeaedóaael újból Pallavicini Ede örgrófot valatztottak meg elnöknek ét Rákosi Jenőt társelnöknek. Hátkay László iuditváuyára pedig a választmányt több taggal kiegészítették. A tárgy­reud soráu figyelmet keltett Szabó Károly oitzág­gyülési képviselő felszólalása, melyben, hivatkozás­sal a toluumegyei állapotokra, a miudjobbai elha­rap...lz., kivándorlásra, az egykereudszer pusztítá­saira ét a párgermau tajtó tizeiméire, felhívta az egyesülelet, hogy különös figyelmét lerjestze ki Tolnavármegyére, amely a maga erejéből is meg­teszi, amit tehet, de nagyon üdvöt eredményeket vár az egyesület segítségei , lUkoti Jenő e felszólalásra hoaszabbau vála­szolt, melyuek torán ezeket mondta : A kiváudorláa et a pangermáu izgatás oly terméazatü bajok, ame­lyek ellen kuzdüuk, de amelyekkel szemben egy ilyen egreaület ereje úgyszólván tehetetlen. Ezek a bajok inát vidékeken, az ország mát részem ia mutatkoznak, putztitanak ét az ortzág legkitűnőbb, legelőkelőbb elméi évek hosszú tora óta foglalkoz­nak azzal, hogy az orvosságot megtaláljak Azt bitzem abból az egy forrátból fakadnak a bajok, hogy itt évtizedek óla egy labilia kormányhalalom vau kellő erő nélkül; de nem adom fel a reményt, hogy az Itten megaegit bennünket éa megtaláljuk a kellő erőt, hogy a bájokkal szembe szállhaeeuuk. I gyanily értelemben nyilatkozott Pallavicini Ede őrgróf it. Ezzel a közgyűlés véget ért. Erdekéé, bogy ezen a köagyüléaen, mint ér­tetüllünk, vármegyénk képviteletében tenki sem jeleni meg, pedig mi beszelhettünk volna ám a pángermán üzelmekről, talán többet, mint Szabó Károly órai. képviaelő Tolnamegyéről mondott. Ordító drágaságban fényes kiállítások. Budapesten, a Tateraall-telepen megnyílt aa ortzágoa állatkiállitáa. Fgyaocaak most tartanak Bu­dapesten nemzetközi tejgaadaaági kougreaazuat éa ezzel kapcsolatban tejgazdasági kiállítási rendeznek aa Iparcearu >kban. Éa e két kiállítás kiegéeaitéae­kepén gépkiállítást ia ctináltak, mely gazdaaági ipa­runk termékeit fogja a látogatóknak azépen bemu­tatni. Tagadhatatlan ezeknek a ki állításoknak sike­rük lesz Egyazerüen azért, mert ezeken z tereken mi megálljuk z aarat, v agyit produkálátra képeaek vagyuuk. Országunk éa a kolloid gaadái találkozni fog­nak e kiailitason éa el lesznek ragadtatva mindaaon aaéptöl éa jótól, a mit látni fognak. Mert ha csak arról van azó, hogy ben. .latsuk azt, a mire képe­aek vagyunk, akkor tudunk mi kitenni magunkért. Lettnek eaen a kiállitátou az ortzág minden rétté világ bámulni fog, hogy milyen sok fajmzrhank van és azok milyen pouipátak. Ea micsoda nagyszerű tejtermékeket kétzitünk! Valóban, ezért tem kell izégyenkeznűuk! Csak egyvalaki fog tól.ajtozui, keseregni, pa­naszkodni ezen a kiállításon : a fogyasztó közönség. Mert ilyen virágzó álattenyétztéa és ilyeu nagy­szerű tejtermékek mellett csak ugy ordit náluuk a drágatág. Azok a gazdák, a kik a bámulattól odáig vannak a kiállitáton, ugyaucaak nagyot néznek, ha bemennek egy fővároti vendéglőbe vacaorázni. Rend­szerint jó étvágyuk it van • gazdáknak, az öröm, a lelkeatiltség nagy adag ételek elfogyasztására fogja őket serkenteni ét fizetésre kerülvén a sor, amikor tárcája öt-hat forinttal megkönnyebbül, értelmetle­nül lógnak maguk elé nézni. Mi ez? Ilyen virágzó állattenyésztés éa gazdaság mellett hogyau dúlhat hazánkban ilyen drágaság? Ét kérdéseikre tenki tem tud választ adni. És ugyanezt fogja kérdezni a fogyzaztó kö­zönség is. Nem ritka etet, hogy a piaoou vásár.ó asszonyok sírva téritek haza mostanában. Minden kéttzor annyiba kerül, mint azelőtt, bár a keresmény esak a régi, rotsz keresmény maradt. A Bzegéuyebh néposztály megélheiése egyszerűen lehetetlen. Ea igy van ez a vidéken is. Ott is rémdrága minden, ott ia hamiaitják a tejet, a vajat ét egyéb élelmi­szereket, mig a kiállitáton kiderül, hogy niuot ország a világon, a mely élelmiszerek, tejtermékek, fajmar­hak, aertéaek, juhok dolgában gazdagabb volna, mint Magyarorazág. Az élelmiszerek uzsorásainak egétz htda lepi el az onzágot ét ezek hatznaljak ki az oraaág ter­meiéli képestégét aira, hogy koldutaá tegyék a né­pet. Éa a hatótágok nem tudják e rabló garázdál­kodátt megfékezni. Mindenkor azabad préda volt a fogyaaztó közönség. Egétz bátran lehet állítani, a fogyasztó k ­töntég megvédett az élelmi uzsorátokkal szemben hathatóaabb volna éa többet érne, mint egy egétz caomó fényea éa nagysikerű kiállítás! CSARNOK Az elátkozott tiszt. — Indiai történet — Irts: G. A. Wels. A genuai nyári ttagione ölea íálragaazokon hirdette, hogy a „Géeak"-at a legeredetibb elöadáa­ban mutatja be. Mimóza hamiaitatlan japáu leánvka, a francia leány francia leaz, at angol tiaztek a britt te reg be u szolgáltak, tehát ilyen Géaa előadás még nem volt. Mindegy volt a nagy nemzetközi kszöneégnek, hogy eredetiek voltak-e a szereplők, a zeue, az olaaz tavasz legyőzte volna a legroaazahb tlősdáat it. Hi­tzen s háttérben, a azinház mögött cail lógott a hold­fényben a kék nagy tenger, virágtól volt illatot a levegő éa a tavasztól ittaaan tódultak be a kit szín­házba, (tengett, hullámzott az édes melódia, a vi­rágok illata mámoroaaá tette ai édes olaaz levegőt a csókolni, csókolni vágyott férfi ét nő . . . Bunny kapitánnyal hagytuk el a azinházzt. A kapitány pzranoanoka volt a Keleten a könnyű hu­szárság 5-ik aaázadáaak, mostanában a világot caa­varogta, holmi nagy, keaerü emlék miatt. Erről nem beszélt eddig soíia, de a azürke tiajcaomók fekete hajában azt mutatták, hogy nehéz órákzt élt a messze Keleten éa a ráne férfiaa areáa kereeztül azt mutatta, hogy e nehéz órák szenvedése emberfe­letti volt. Egy aöld, virágot lugas alatt, bolmi apró ven­déglő aattaláboa telepedtünk ét a kapitány mohón felhajtott egy nagy pohár aavaaykáa atioiliait. — Egy ilyen olaaa tavasai eatt volt a vesz­tem — mormogta —s teremtésit. Otthon ülhetnék családom körében, volna már aaép, fiatal feleaégem. vagy etredtm tisztjeivel lehatnék együtt a csava­rognom kell a világban egy átkötött ember miatt. — Ki aa, kapitány" — Magam tem tudom. Valami ördöngöa em­ber, a ki meg* kozott. — Hobó, kapitány, csak nem mond ilyetmit bői felhajtott lovak, marbák, aertéaek, juhok. A|egy angol lovaatittt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom