Pápai Lapok. 36. évfolyam, 1909

1909-05-30

XXXVJ. évfolyam Pápa, 1909. május 30. 22. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyosületuek megválasztott közlönye. Megjelenik m i n d a a i'iiárni p. Szerkesztőség és kiadóhivatal Ooldl.erg Ovula papírkereskedés... lőtér 'J'.-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szorkes/'ö • MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felel'* laptnlajdonos: GOLDBERG GYULA RtMMStSSk ál hirdetési ilijak a lap kiadóhivatalához kiildendOk. A lap ára: egész évre l-_> kor., félévre t! k.. negyedévre. H k Nyílt-tér soronként 40 lillér. — Kg.vc* szám ára 30 fill A pünkösdi lélek. Irta Ozip-.tt Géza. A lélek újjáteremtő fuvalma érinti! a testveit testvére eilen tüzeli | melyl De nem ceudálni, amikor a szerea lelkeket; enyhe májusi szellővel, iiie-Ja társadalmi végelbukás veszedelmes t tétlenség és lel eke teli szűkkeblűség lengető napsugárral pünkösdnek ünnepe]magvai hinti el mindenfelé, maga után erejét vette az gazságnak: „A sokaság közönt bennünket. romboló vihart támaszt B letarolja a jólét pedig, mely hitt vala. szivük lelkük egy Pünkösd ünnepe! Az egyenetlenke- illatos virágait! vala.- Amikor a szeretet apostolai nem dés és tétovázás közepette az élei viha-j Meri az emberiség egyetemes jó- egy alkalommal szelet vetnek, hogy rálian a jó és rossz közötti ádáz tusa- létének, boldogulhatásának megalapitá-jvihart arathassanak. bau B bátor elhatározásnak, az egyet- sában, nem az általános jólét, hanem Az egyes nemzetek egymás elleni értésnek lelke eine intő szózattal: „és együtt rabinak egy akarattal." S eme szavak hallatára önkénvteaz egyéni jólétnek biztosítása, alacsony gyűlölködése, kölcsönös bizalmatlansága önérdek sarkalja igen sokszor a veze- és az abból folyó folytonos fegyverketőket a harcba, kik' ">1 elszállolt nemzés, mely haszon nélkül nyeli a szorlenül megeleveníti előttünk a múltnak egyszer a lelek, nuly igaz meg- galinas munka gyümölcsét, felemészti a fenséges képe, amikor a tizenkét egyenlő győződéseibeo meg nem tantorul és népek erejét, megbénítja az ipar, keresközül az első a bátor elhatározás ereje- tetteiben esak a kötelesség és a lelki- kedelem, tudomány, művészet haladását, vei. az egyetértés lelkével, az ige két ismeret sza\át követi feltétlenül, hogy nem-e ennek az átkos szellemnek az élő fegyverével uj irányt ád az embe- mintegy önfeledve, hideg számítás, egyenetlenkedésnek szülöttje, riség történetének, bátran, télelmet többé haszonlesés és érdéit nélkül tegye a 8 végül nem az egyenetlenkedés nem ismerve, felemeli az igazságnakjjót, az igazat, magáért a jóért, az igazért!)szellemének tulajdonítható-e, hogy naplobogóját Vakító fény. pompa, rang. kiiünte-Mainkban véglobot vetni látszik minden Az elhatározás erejével, az egyet- tés, hírnév titán való eszeveszett törek-Jnemes eszme iránti lángoló lelkesedés, értés lelkével! Ama drága kincseknek vés manapság a legtöbb cél előttünk,,atnelj eszméket pedig már a boldog a birtokában, melyeket manapság any-jnem pedig, hogy családi, társadalmi, gyermekkorban, az álmok világában nyira nélkülöz a mai társadalom. Mert honfiúi tiszteletünknek becsülettel ele-jtanultunk mindnyájan megismerni és az az átkos szellem: az egyenetlenke- get tegyünk s igy majdan tiszta lelki-' becsülni, melyeknek 'oltárán őseink egydés. amely nem egyszer ásta meg az ismerettel élvezzük küzdelmeinknek kor szent buzgalommal áldoztak, de emberiség boldogulásának ijesztő, mély méltó jutalmát. amelyeket ma az ármány és az erőszak sírját, kisért bennünket ma is. Hz lész- Majd pedig a nap-nap után mindinkább . mindjobban fojtogat, kelte be magát napjainkban nem egy j növekedő elégedetlenség a népnek min-1 Oh bizonnyal pünkösdi lélekre, a helyütt a családi élet szentélyébe, a pa-jden rendü-rangn osztálya részéről, arator elhatározás, az egyetértés lelkéloták és kunyhók lakói közé, a városok• folyton divó pártviszály és szenvedélyének kitöltésére van szüksége a mai térés falvak minden részeibe. Kz ragadja korlátolt eszű büszkeség, mely mint üres' sadalomnak. Tizenkét bátor férfiúra, kik kezébe az országok és birodalmak kor-kalász és gyümölcstelen ág lenézi mel- U bátor elhatározás lelkével egy akaratmányzását is. Az egyenetlenkedésnek, I lette levő társait: egy hazának, egy tár-1 tal újból felemeljék az igazságnak loboa pártoskodásnak átkos szelleme, mely örök sírjába temette a hajdan erős Rómát, s elhamvasztá Sionnak büszke leányát Jeruzsálemet, amely a fiút apja, sadalomnak tagjait egymás iránt rideggé, [góját, melyet oly dicsőségesen meggy anakodóva* teszi, semmiféle fenséges hordozott ama tizenkettő. S akkor: eszme kivitelében egy akarattal nincsen soha együtt. I.esz virág a tan. gyümölcs az ágon, S nép, erénybeu boldog és szabad !" TÁRCA A drétomai ban. IrU Molnár Kálmán. — A JP A l> a I I. a p o k" eredeti lárriji. Ah ii. k a Isdcseseeg-fogát harapófogóval hinták, nem jajveszékel olyan keservesen, mint at a kis Tanny gyerek, akinek a giiiiiiiiilapdnjat a Ko vácsék kutyája összeharapta. Öt liatalmiis seb tátongott a szép pirosra maradt guinuiilapda testén, amitől mar ar. első harapáskor kiadta összesűrített lelkét. E imati sir olyan keservesen a kis Tanay Pisla. Jaj, ha ezt ni'isl elárulja az apjának ! Miesoda csetepatét rögtönöz majd a szomszéd urasuggal, at istentelen Kovaos Árpáddal, a ^drétomai bau" nal ! Hat ha még sz asszonyok, ugy véletlenül összetalálkoznak! Het varmegyére fut széjjel a veszekedés híre. A kis Tanay Pisla goudoskodott is, hogy miliiimatalili legyeu megint egy graudos veszekedés. Hogv i» ue. Hiszen neki volt az. egész faluban a legszebb s legnagyobb gummilípdája, aminek most már vége: összchaiama az a lelketlen Fioki. — Ne sirj fiacskám! — vigasztalta Hát Tanay Bela — le fogom lőni azt a dögöt, hogy neked ilyen szomorúságot többet ne esiualhassou. Le is akasztotta a szegről vadászpuskáját s kutyája kis.-r. lei.en megindult a hegyhát felé, mintha a kutyán le ómban végre akarná 'hajtani a kimondott Ítéletet. Künn a hegyháton pedig sokkal hasznosabbnak és élvezetesebbnek találta, ha kutya helyett nyúlra vadászik. Mert Tanay Béla szcnvedélves vadászember vala. De azért ha valami el került a szeme elé, jól megnézte, mert a drétomai bau kutyáját mégis csak le akarta lőui. Pedig ez a két ,H:IL;I ni ' — mint ahogy a treneaéni tótok szoktak vala őket nevetni, — nem mindig élt egymással ilyen ellenséget viszonyban, unni éppen ma. Testi-lelki jóharátok voltak és majdnem egyformán gazdagok. Drétoma községnek mintegy ti lei i katasztrális hold földje háromnegyedrésfben az övéké volt éa esnk l/| réste volt kisebb, loMmiveléssel foglalkozó tótok kezén. Gazdaságuk a sző szoros értelmében míutagazdasag volt. Versenyettek egymással, hogy melyik tud azebb marhát nevelni, töhl> gabonát termelni, több gyapjút nyíratni, — itóval iniudenbeu versenyeztek egymással . . . Kovács árpád nagy, atléta termetű ember volt. Ceelédjeit majdnem rabszolgáknak tekintette. Szigorú, néha kegyetlen ia volt velük -remi., n • a nép, amely fölött ugyszólváu uralkodott mindig, elnevezte őt „drétomai bau ••mik. E»:y szép verőfényes nyári délután Kistarajoa felől oégyesfogat vágtatott a farkasréti kastély felé, ahol Tanay Béla. a másik „nagy ur" lakott Ko\áoa Árpád, a drétomai bán jött látogatóba négy gyönyörű almás szürkén. Ilikor kocsija a kastély udvarán megállott, sc égést cselédség összeszaladt esodálni a uégv gyöuvörü állatot, de :t kastély lakói közül senki sem fogadta öt. Fölszaladt a lépcsőkön s egyenesen Tanay Béla dolgozószobája felé tartott. Mikor odaért, kopogás nélkül nyitott a szobába; mint rendtaen szokta. Tanay Béla ai Íróasztalánál ült s annyira bel*