Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-03-22

került s mégis, hogy a melodráma szépsége nagyban fokozódott, az egyedül Nagy Gabriella szavalo-muvószetónek ós Kiss Vilma mesteri üüngorakiséretének az egyedüli érdeme, akik nem csak a jót és szépet-'fokozni, hanem még a rossz • alkotásból is tudnának jót teremteni. Ezután Kovács József, Pálíi.ignác, Scheret" István és Scherer János gimnáziumi tanulók adták elo .Bartók Lajos: Mariselli cigányok cimü köl keményet ut.ána pedig a férfikar énekelte el a Talpra magyart s ezzel a" hazafias ünnep véget ért. • Az izr, polg. fiúiskolában az iskolaszék képviselőinek jelenlétében ének- és szavalatok kíséretében ünnepelték március 15-ikét. Az ünnepi beszedet Sehor Ármin igazgató mondotta. A pápai önképző leány egyesillet, mint minden évben, az idén is ünnepélyt rendezett a sajtószabadság emlékére. Az ünuepély Steiner Roza szavalatával kezdődött, aki Palágyi Lajos: Petőfi cimu költeményét szavalta el ügj^es temperamentummal s helyes hangsúlyozással. Utána Pfeifer Laura játszott zongorán egy Liszt kom2-)Oüioiót, majd Goldriiig Gyula énekelt kuruc nótákat, melyhez Trauner Margit szolgáltatott diszkrét zongora kíséretet. Mindkét szám sikerült vult s az előadókat zajosan megtapsolták. .Bajza József: Apotheosisét Szusz Olga szavalta el a tőle mar régebben megszokott rutinnal és ügyességgel. Ezt követte egy koncert darab Landlertől. Hegedűn előadta Klein Béla, zongorán kísérte Hirsch Jenő. A szépen összetanult játékkal nagy hatást ércek el. Utolsónak (természetesen csak a sorrendben utolsónak) Klein Gizi és ViTenef Irén léptek az emelvényre s Klein Gizi elszavalta Ábrányi Emil: Mi a haza? cimü hatásos költeményét, melyhez Wiener Irón diszkrét zongora játéka simult. Az evang. nőegylet is lelketemelő ünnepség keretében emlékezett meg a márciusi nagy napokról, mely hazafias ünnepélyét a nagy napot megelőző este tartotta a gyülekezet nagy tanácstermében, amikor is a Himnusz eléneklése utáu Baldauf Gusztáv lelkes megnyitója vezette be, az est műsorát, inig Magyar Géza segédlelkész figyelmet lebilincselő felolvasás keretében emlékezett meg a dicső napokról. Kovács Inna és Piri L. alkalmi költemények szavalásával, a tanítóképző intézet énekkarának egy része s a leányegylet énekkara pedig összhangzatos hazafias dalok éneklésével járultak hozzá a nagy nap emlékének méltó megünnepléséhez. Hatásos volt Mi a haza ? c. melodráma Takács Gyula ügyes előadásában, Nagy Pál zongora kisórete mellett. Gj'onyoruséggel telt el a közönség a hegedű duett hallatára, melyet Kiss A. és Takács Gy. nyújtottak. A műsort Gyurátz Lina és Vikár Erzsike szép zongora játéka fejezte be, kik a Hunyadi indulót adták elö. A közönség Kossuth nóta éneklése utáu távozott csak az ünnepség szinhelyóról. Az evang. egyház másnap rendes istentisztelet keretében is megemlékezett a nagy napról, amikor is az ünnepi beszédet Czipott Géza masodlelkész tartotta. A „Perutzgyári alkalmazottak önképzőköre" is rendezett emlékünnepélyt a Jókai Kör helyiségében, mely a Talpra magyar eléneklósóvei kezdődött, tízéptóth János vezetése mellett előadta az egyesületi férfikar. Vér József, Tóth Kálmán: Előre cimü híres költeményét szavalta el, utána pedig Kertész Gizella ez a mi kedvelt Itelyi művésznőnk játszott zongorán egy magyar ibrándol Gaál Ferenctől, mely a műsor kimagasló pontját képezte. Gerecs Anna, Deutsch Lajos ós Läufer Zoltán előadták Pásztor József gy felvonásos alkalmi szinjátékát a „Március b3."-ct, s derekasan megállotta helyét mindenik zerepló. Ezt követte befejezésül a „Balaton" •. felolvasás az Uránia kölesönképeive!. Mondanunk sem kell, hogy minden szereplöt zajosau aegtapsoltak, meg is érdemelték. Este a színházban. Sorrendet tartottunk az nnepélyek lefolyásában, végig jártuk a nagy nap óvtordulójának emlékünnepeit s végül (de em. legvégül) itt vagyunk a városi színház fa-1 lai között, a főiskolai ifj. képzőtársulat által rendezett márciusi emlékünnepen.. A színpadon a főiskolai zenekar, előtte .Gáthy Zoltán, kefében a karmesteri pálcával.„ Egy .kettő . . . s felhangzik a Hunnia gyásza. Sir, ri a hegedű, mintha valakit, vagy egy egész országot temetnének. A nyiretyü mbden vonása, minden fogás a nég3

r húron a mestert dicséri, ák.i ott áll a zenekar ólén s biztos kézzel dirigál. Nemcsak hegedűvel a kezében, de karmesteri pálcával a zenekar előtt is mester, aki a lelkéből játszik s a szivéből dirigál. Ilyen volt az ifjúsági zenekar előadása, amit bizonyít az a szűnni nem akaró tapsorkán, mely a játék befejezésekor kitört a közönségből. A taps megszűntével Siskey Imre, ez a sokat szereplő fiatalember lépett a színpadra s elszavalta a Nemzeti dalt, melybe egész lelkét, minden érzését beleöntötte. Ezután a főiskolai, énekkar énekelte el a Szabadságdalt, melynek befejezése után Kemechey Jenö: Az emigráns cimü három felvonásos korrajzát adták elő, természetesen a főiskolából való műkedvelők. Teremtő ég! Már megint műkedvelői előadás ! Bizisten elég lehetett volna már belőle . . Azaz hogy ez nem, is műkedvelői előadás! Ezek hivatott színésznők és színészek alakításai! — Ilyen hangulatom volt a darab kezdete, előtt és előadás közben. Mindjárt Kakas Hilda vonja magára az ember hlyeimét. .Kakas Hilda? Először láttuk, de megcsodáltuk. A legnehezebb szerep a darabban és ez az Övé. A szó legszorosabb értelmében nz övé. Igy szoktuk mondani, mikor egy vérbeli színésziTotoi^vag^TTiöiidjuk színésztől látunk olyan sikerült, olyan semmikóp sem kifogásolható alakítást, mint a Kakas Hildáé, aki tuajdonképen nem is színpadra született és mégis arra termett. Pompás, az utolsó szaváig teljesen átgondolt, erőteljes és élethű alakítást nyújtott. Dicséretére Jegyen mondva, kifogástalanul játszott és ezzel mindent megmondottunk. Nagyon kedves és élénk játéka volt Borsos Olgának is; Neuhauzer Erzsike meg a tőle már látott kitűnő rutinnal iparkodott jeleset alkotni, mely neki könnyedén sikerük, is. Siskeytöl ismét szép alakítást láttunk, de jók voltak a többiek is kivétel nélkül. Előadás után a Griff nagytermében reggelig tartó táncmulatság volt. Hogy meniyien voltak? nem tudtuk összeolvasni, de arról tudunk, hogy a táncoló diákok száma .180 volt. A négyest száznál több pár táncolta. —/•—/;. TOLLHEGYGYEL. Levelezések az öcsémmel. Hüvelyk Gáspár urnák tb. közig, rtijt. gvak. jel. Botfa (uj épület.) Ecséin! Biztosan dorgatorinmot kaptál attól a vadrác princepálisodtól, mert különben nem dorongolnád le a te szerető bátyádat, amért az utcán, vasárnap délelőtt pofon ütött egy Istentől elrugaszkodott inasgj-erekefc. Erkölcsi prédikációkat tartasz, magyarázod a büntető jogot, aztán tanításokat adsz a lélektanból s mindezt két nyomorult pofon miatt. De ha tudnád hogy az a gazember kölyök kikapta kezemből a sósperecet, amit ép akkor vettem egy apró szemű, nagy fülű perecesgyerektöl, akkor majd nem igy beszélnél, majd elfutott volna téged is a pnlykaméreg és mérgedben ugy járt volna a két szép szemed ki és be, mint az *asztalfiókja. De mivel a pofonok tőlem származtak, hát ez már baj. Azt mondod, hogy egy úriembernek mint én is vagyok, nem lett volna szabad összeereszkeduem egj' inasgyerekkel, mert elvégre is az ember eszes érzéki létező. Hát ebben igazad vau édes öcsém, de jegyezd meg, hogy van itt nálunk egy szemüveveges, nagyfejű ur. aki Beszédes Lászlóval máiszobrot is csináltatott magának és egyik őszi tárlaton ki is állíttatott. Valószínű, Darvin r

elmé'letót iparkodott vele igazolni. No .hát ez az ur |Tj éh mondom neked, csak érzéki létező, mert olyan skandál dolgokat mivelt legutóbb is, hogy &•& egész város megbotránkozott rajta és mégsem, pofozta föl senki, mert az érzéki létezőket, tudod, nem szokás fölpofozni, csak 'az eszes érzéki létezőket. No meg ö sem nem eszes, sem nem létező, mert már nagyon soktól hallottam hogy azt mondták neki: Uram! ön nekem nem létezik. De ez még semmi! Most adott ki egy uj tízparancsolatot, mely áll II parancsból. A csufneve: Pásztorlevél, az igazi: Csodabogaras orditmány. Rövid summája pedig ez: 1. Én vagyok a te principálisod s egyenesen megtiltom, hogy másról ábrándozzál. 2. Semmiféle körnek tagja nem lehetsz, mert engem is kigolyóztak azokból. 3. Tekintélyen aluli, ha tegéd tisztelnek és engem — nem. Ezt nem tűröm! 4. Ne járj tisztán,, hogj- mosatnom ne kelljen. ú. Kerüld a jót, hogy méltó lehess hozzám. G. Ne barát-hozzd); nálam soha sem volt ez szokásban. 7. Kerüld a demagóg és gyönge elméjű urakat, mert Istennek tetsző dolgot cselekszenek. 8. Szellememnek megfelelően munkálkodjál. 9. Könyvet, újságot ne olvassál. Ezt csak a szamarak teszik. 10. Sem mi közöd a Mari szakácsnémhoz. 11. Meditálj a parancsaim felett és vakon teljesítsd azokat. De most már sietve zárom levelemet, mert mennem kell — a moziba. Olel szerető bátyád Hüvelyk Matyi. Azt súgják . . . ! Azt súgják, hogy a Varázskeringö első előadása, mindenkit el fog varázsolni. Azt súgják, hogy Hidy Irén és Kormos Ilonka a pápai szinidény alatt együtt fognak lakni. Azt súgják, hogy az idén Bérezy titkárnak „nem nyomja fejét a bu._ Azt súgják, hogy „Móozi

1-' ,) távolléte alatt, két és fél decával nieghizott. Azt súgják, hogy a tár.Mtlat örök ifjú szerelmese Déiy Béla régi módszerén nem változtatott. Azt súgják, hogy Holéczy Houa és Csendes Alice gazdag tapsztalokkal térnek vissza. Azt súgják, hogy Szalkay igazgató „önálló magyar Bankot" létesít Pápán. Azt súgják, hogy jövő számunkban szenzációkat fog súgni. Detektiv. *) A gyöngébbek kedvéőrt: Móczi, becézult neve Kormos Ilonkának. VEGYES HÍREI. Önvád. Kinek sohasem volt Csöndes, puha fészke, JYÍit se hajt, mit sem ád, Vad viharra, vészre. JYyomor: ébresztője, Szükség: alkotója, Vánkosa: Kemény föld, Szélvész: takarója. j)e k.i bolond észszel jígughalatlan vágygyal Jiz apai házból Jdegenbe szárnyal, S Örvényt vei eléje fenyegető mélység, Karmaikat nyújtják l{ui keselyük s vércséké