Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-03-22

került s mégis, hogy a melodráma szépsége nagyban fokozódott, az egyedül Nagy Gabriella szavalo-muvószetónek ós Kiss Vilma mesteri üüngorakiséretének az egyedüli érdeme, akik nem csak a jót és szépet-'fokozni, hanem még a rossz • alkotásból is tudnának jót teremteni. Ezután Kovács József, Pálíi.ignác, Scheret" Ist­ván és Scherer János gimnáziumi tanulók adták elo .Bartók Lajos: Mariselli cigányok cimü köl keményet ut.ána pedig a férfikar énekelte el a Talpra magyart s ezzel a" hazafias ünnep véget ért. • Az izr, polg. fiúiskolában az iskolaszék képviselőinek jelenlétében ének- és szavalatok kíséretében ünnepelték március 15-ikét. Az ün­nepi beszedet Sehor Ármin igazgató mondotta. A pápai önképző leány egyesillet, mint min­den évben, az idén is ünnepélyt rendezett a sajtószabadság emlékére. Az ünuepély Steiner Roza szavalatával kezdődött, aki Palágyi Lajos: Petőfi cimu költeményét szavalta el ügj^es tem­peramentummal s helyes hangsúlyozással. Utána Pfeifer Laura játszott zongorán egy Liszt kom­2-)Oüioiót, majd Goldriiig Gyula énekelt kuruc nótákat, melyhez Trauner Margit szolgáltatott diszkrét zongora kíséretet. Mindkét szám sikerült vult s az előadókat zajosan megtapsolták. .Bajza József: Apotheosisét Szusz Olga szavalta el a tőle mar régebben megszokott rutinnal és ügyes­séggel. Ezt követte egy koncert darab Landler­től. Hegedűn előadta Klein Béla, zongorán kí­sérte Hirsch Jenő. A szépen összetanult játékkal nagy hatást ércek el. Utolsónak (természetesen csak a sorrendben utolsónak) Klein Gizi és ViTenef Irén léptek az emelvényre s Klein Gizi elszavalta Ábrányi Emil: Mi a haza? cimü hatásos költe­ményét, melyhez Wiener Irón diszkrét zongora játéka simult. Az evang. nőegylet is lelketemelő ünnepség keretében emlékezett meg a márciusi nagy na­pokról, mely hazafias ünnepélyét a nagy napot megelőző este tartotta a gyülekezet nagy tanács­termében, amikor is a Himnusz eléneklése utáu Baldauf Gusztáv lelkes megnyitója vezette be, az est műsorát, inig Magyar Géza segédlelkész figyelmet lebilincselő felolvasás keretében emlé­kezett meg a dicső napokról. Kovács Inna és Piri L. alkalmi költemények szavalásával, a ta­nítóképző intézet énekkarának egy része s a leányegylet énekkara pedig összhangzatos haza­fias dalok éneklésével járultak hozzá a nagy nap emlékének méltó megünnepléséhez. Hatásos volt Mi a haza ? c. melodráma Takács Gyula ügyes előadásában, Nagy Pál zongora kisórete mellett. Gj'onyoruséggel telt el a közönség a hegedű duett hallatára, melyet Kiss A. és Takács Gy. nyújtottak. A műsort Gyurátz Lina és Vikár Erzsike szép zongora játéka fejezte be, kik a Hunyadi indulót adták elö. A közönség Kossuth nóta éneklése utáu távozott csak az ünnepség szinhelyóról. Az evang. egyház másnap rendes istentisztelet keretében is megemlékezett a nagy napról, amikor is az ünnepi beszédet Czipott Géza masodlelkész tartotta. A „Perutzgyári alkalmazottak önképzőköre" is rendezett emlékünnepélyt a Jókai Kör helyi­ségében, mely a Talpra magyar eléneklósóvei kezdődött, tízéptóth János vezetése mellett elő­adta az egyesületi férfikar. Vér József, Tóth Kálmán: Előre cimü híres költeményét szavalta el, utána pedig Kertész Gizella ez a mi kedvelt Itelyi művésznőnk játszott zongorán egy magyar ibrándol Gaál Ferenctől, mely a műsor kima­gasló pontját képezte. Gerecs Anna, Deutsch Lajos ós Läufer Zoltán előadták Pásztor József gy felvonásos alkalmi szinjátékát a „Március b3."-ct, s derekasan megállotta helyét mindenik zerepló. Ezt követte befejezésül a „Balaton" •. felolvasás az Uránia kölesönképeive!. Monda­nunk sem kell, hogy minden szereplöt zajosau aegtapsoltak, meg is érdemelték. Este a színházban. Sorrendet tartottunk az nnepélyek lefolyásában, végig jártuk a nagy nap óvtordulójának emlékünnepeit s végül (de em. legvégül) itt vagyunk a városi színház fa-1 lai között, a főiskolai ifj. képzőtársulat által rendezett márciusi emlékünnepen.. A színpadon a főiskolai zenekar, előtte .Gáthy Zoltán, kefé­ben a karmesteri pálcával.„ Egy .kettő . . . s felhangzik a Hunnia gyásza. Sir, ri a hegedű, mintha valakit, vagy egy egész országot temet­nének. A nyiretyü mbden vonása, minden fogás a nég3 r húron a mestert dicséri, ák.i ott áll a zenekar ólén s biztos kézzel dirigál. Nemcsak hegedűvel a kezében, de karmesteri pálcával a zenekar előtt is mester, aki a lelkéből játszik s a szivéből dirigál. Ilyen volt az ifjúsági zenekar előadása, amit bizonyít az a szűnni nem akaró tapsorkán, mely a játék befejezésekor kitört a közönségből. A taps megszűntével Siskey Imre, ez a sokat szereplő fiatalember lépett a szín­padra s elszavalta a Nemzeti dalt, melybe egész lelkét, minden érzését beleöntötte. Ezután a fő­iskolai, énekkar énekelte el a Szabadságdalt, melynek befejezése után Kemechey Jenö: Az emigráns cimü három felvonásos korrajzát adták elő, természetesen a főiskolából való műkedve­lők. Teremtő ég! Már megint műkedvelői elő­adás ! Bizisten elég lehetett volna már belőle . . Azaz hogy ez nem, is műkedvelői előadás! Ezek hivatott színésznők és színészek alakításai! — Ilyen hangulatom volt a darab kezdete, előtt és előadás közben. Mindjárt Kakas Hilda vonja magára az ember hlyeimét. .Kakas Hilda? Először láttuk, de megcsodáltuk. A legnehezebb szerep a da­rabban és ez az Övé. A szó legszorosabb értel­mében nz övé. Igy szoktuk mondani, mikor egy vérbeli színésziTotoi^vag^TTiöiidjuk színésztől lá­tunk olyan sikerült, olyan semmikóp sem kifo­gásolható alakítást, mint a Kakas Hildáé, aki tu­ajdonképen nem is színpadra született és mégis arra termett. Pompás, az utolsó szaváig teljesen átgondolt, erőteljes és élethű alakítást nyújtott. Dicséretére Jegyen mondva, kifogástalanul ját­szott és ezzel mindent megmondottunk. Nagyon kedves és élénk játéka volt Borsos Olgának is; Neuhauzer Erzsike meg a tőle már látott kitűnő rutinnal iparkodott jeleset alkotni, mely neki könnyedén sikerük, is. Siskeytöl ismét szép ala­kítást láttunk, de jók voltak a többiek is kivé­tel nélkül. Előadás után a Griff nagytermében reggelig tartó táncmulatság volt. Hogy meniyien voltak? nem tudtuk összeolvasni, de arról tu­dunk, hogy a táncoló diákok száma .180 volt. A négyest száznál több pár táncolta. —/•—/;. TOLLHEGYGYEL. Levelezések az öcsémmel. Hüvelyk Gáspár urnák tb. közig, rtijt. gvak. jel. Botfa (uj épület.) Ecséin! Biztosan dorgatorinmot kaptál attól a vad­rác princepálisodtól, mert különben nem doron­golnád le a te szerető bátyádat, amért az utcán, vasárnap délelőtt pofon ütött egy Istentől elru­gaszkodott inasgj-erekefc. Erkölcsi prédikációkat tartasz, magyarázod a büntető jogot, aztán tanításokat adsz a lélek­tanból s mindezt két nyomorult pofon miatt. De ha tudnád hogy az a gazember kölyök kikapta kezemből a sósperecet, amit ép akkor vettem egy apró szemű, nagy fülű perecesgyerektöl, akkor majd nem igy beszélnél, majd elfutott volna téged is a pnlykaméreg és mérgedben ugy járt volna a két szép szemed ki és be, mint az *asz­talfiókja. De mivel a pofonok tőlem származtak, hát ez már baj. Azt mondod, hogy egy úriembernek mint én is vagyok, nem lett volna szabad összeeresz­keduem egj' inasgyerekkel, mert elvégre is az ember eszes érzéki létező. Hát ebben igazad vau édes öcsém, de je­gyezd meg, hogy van itt nálunk egy szemüve­veges, nagyfejű ur. aki Beszédes Lászlóval mái­szobrot is csináltatott magának és egyik őszi tárlaton ki is állíttatott. Valószínű, Darvin r elmé'­letót iparkodott vele igazolni. No .hát ez az ur |Tj éh mondom neked, csak érzéki létező, mert olyan skandál dolgokat mivelt legutóbb is, hogy &•& egész város megbotránkozott rajta és mégsem, pofozta föl senki, mert az érzéki létezőket, tu­dod, nem szokás fölpofozni, csak 'az eszes ér­zéki létezőket. No meg ö sem nem eszes, sem nem létező, mert már nagyon soktól hallottam hogy azt mondták neki: Uram! ön nekem nem létezik. De ez még semmi! Most adott ki egy uj tízparancsolatot, mely áll II parancsból. A csuf­neve: Pásztorlevél, az igazi: Csodabogaras or­ditmány. Rövid summája pedig ez: 1. Én vagyok a te principálisod s egyene­sen megtiltom, hogy másról ábrándozzál. 2. Semmiféle körnek tagja nem lehetsz, mert engem is kigolyóztak azokból. 3. Tekintélyen aluli, ha tegéd tisztelnek és engem — nem. Ezt nem tűröm! 4. Ne járj tisztán,, hogj- mosatnom ne kell­jen. ú. Kerüld a jót, hogy méltó lehess hozzám. G. Ne barát-hozzd); nálam soha sem volt ez szokásban. 7. Kerüld a demagóg és gyönge elméjű ura­kat, mert Istennek tetsző dolgot cselekszenek. 8. Szellememnek megfelelően munkálkodjál. 9. Könyvet, újságot ne olvassál. Ezt csak a szamarak teszik. 10. Sem mi közöd a Mari szakácsnémhoz. 11. Meditálj a parancsaim felett és vakon teljesítsd azokat. De most már sietve zárom levelemet, mert mennem kell — a moziba. Olel szerető bátyád Hüvelyk Matyi. Azt súgják . . . ! Azt súgják, hogy a Varázskeringö első előadása, mindenkit el fog varázsolni. Azt súgják, hogy Hidy Irén és Kormos Ilonka a pápai szinidény alatt együtt fognak lakni. Azt súgják, hogy az idén Bérezy titkárnak „nem nyomja fejét a bu._ Azt súgják, hogy „Móozi 1-' ,) távolléte alatt, két és fél decával nieghizott. Azt súgják, hogy a tár.Mtlat örök ifjú szerelmese Déiy Béla régi módszerén nem vál­toztatott. Azt súgják, hogy Holéczy Houa és Csendes Alice gazdag tapsztalokkal térnek vissza. Azt súgják, hogy Szalkay igazgató „önálló magyar Bankot" létesít Pápán. Azt súgják, hogy jövő számunkban szenzá­ciókat fog súgni. Detektiv. *) A gyöngébbek kedvéőrt: Móczi, becézult neve Kormos Ilonkának. VEGYES HÍREI. Önvád. Kinek sohasem volt Csöndes, puha fészke, JYÍit se hajt, mit sem ád, Vad viharra, vészre. JYyomor: ébresztője, Szükség: alkotója, Vánkosa: Kemény föld, Szélvész: takarója. j)e k.i bolond észszel jígughalatlan vágygyal Jiz apai házból Jdegenbe szárnyal, S Örvényt vei eléje fenyegető mélység, Karmaikat nyújtják l{ui keselyük s vércséké

Next

/
Oldalképek
Tartalom