Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-03-22

IVipaiJjajujk 1908. március 22. .De hogy áll a törvénytelen gyéről ekek illetőségű ügye? Azok mint lentebb mondtuk azon község kötelékébe tartoznak, melybe születésük idején anyjuk tartozott. Ami aunyit jelent, hogy a törvénytelen gyermek azt, az illetőséget követi és oda való, a hol illetőséggel birt illetve ahova való volt az anyja abban a pillanatban, melyben az neki életet adott. Már most, ha az anya még kiskorú de törvényes, akkor ez utóbbi apjának illetősége jő tekintetbe és a törvénytelen gyermek anyja révén voltaképen az öregapja illetőségét, követi, inig ha a kiskorú auya törvénytelen, ez utóbbi anyjának illetősége levén irányadó, a törvénytelen gyermek azt az illetőséget nyeri, melylyel voltaképen az öreganyja birt akkor, midőn törvénytelen leányát világra hozta. A nő férje illetőségét követi, vagyis ha a nő férjhez megy, eredeti jogon birt illetőségét elveszti ós ott nyer illetőséget, ahol férje ilyennel bir. Már most, ha a törvénytelen gyermek" anyja férjhez megy, ezáltal azt az illetőséget, melylyel törvénytelen gyermekének megszülése idejében birt. elveszti. Ez a körülmény törvénytelen gyermekének illetőségére semmiféle befolyással nincsen, ez megtartja azt. az illetőséget, melylyel anyja, a szülés pillanatában birt mindvégig — amig csak önjogulag nem keres maga magának ujabb — illetőséget. Máskép áll az eset akkor, ha a törvénytelen 'gyermek, anyjának ezen férjhez menetele ulján törvényesiletik, ez esetben a törvény esi lő férfin (természetes apa) illetőségét veszi fel. Igy vau ez örökbefogadás esetén is. IIa valamely kiskorú gyermeket valaki örökbe fogad, ez a kiskorú megválik eredeti illetőségétől és átveszi örökbefogailójának ill

etőségét. Nézzük még, miként alakul az aszszonyok illetősége. A nő mindvégig .megtartja a szármázasával járó illetőséget s csak akkor nyer ujabb illetőséget, ha önjogulag szerez magának ilyet, vagy férjhez megy,, amikor is férje illetőségét követi. Itt az az érdekes momentum köti le figyelmünket, hogy bár a törvény világosan megmondja, hogy — a nő férje illetőségét követi, még sem mondható a nő illetősége — ha ugy vesszük — teljesen megszüntuek, mert az voltaképeu csak szünetel. Ez a tételünk látszólag' ellentmond a törvénynek, holott, épen a törvényben leli szilárd alapját és gyökerét. Befejezeti ténnyé a nő eredeti illetőségének férjhez menetel által való teljes megszűnte, voltakópen nein a há-j zasságkötés pillanatában, hanem a férj elhalálozásával, illetve, az asszony özvegyi állapotra jutásával válik. Megengedem, hogy első pillanatban ugy tűnik fel c felfogás, mint a mely hátat fordít a logikának, de közelebb jőve hozzá ós csak egy beható pillantást vetve reá, a logika kézen fekszik. De bizonyítsunk. A "egy ük osak elő a törvénykönyvet. Az 188(1. évi XXII. I. c. 7. §. 1. bekezdése azt mondja: „A nő férje illetőségét követi és azt mint özvegy is megtartja mindaddig, mig önjogulag más községi illetőséget nem szerez." A 2. bekezdés meg azt mondja: „A nő, ha férjétől bíróilag elválasztatott, vagy hu a házassági kapocs bíróilag felbontottnak mondatott ki, azon község kötelékébe lép vissza, melyhez férjhez meneteléig tartozott." Nos hát mit jelent a törvény ezen idézett szakaszának két bekezdése? tagadhatatlanul azt, hogy a midőn a férjhez ment nő férje illetőségét ennek halála után mint özvegy is megtartja, mig ha attól bíróilag elválasztatik, vagy a házassági kapocs bíróilag felbontottnak mondatik ki, a nő azon község kötelékébe lép vissza, melyhez férjhezmeueteléig tartozott, csak akkor válik befejezett ténnyé a nő eredeti illetőségének a megszűnése, amidőn férje elhal és ő özvegyi állapotra jut, mert az ördög nem aluszik és amig csak a sir nem választja el a házastársakat egymástól, soha sem bizonyos az, nem-e kívánkozik el idővel egyik fél a másiknak oldala mellől — bírói utou; és ha ez utóbbi esetben a nő eredeti illetőségét visszanyeri, nem lehet jogi jó lélekkel azt mondani, hogy a nő férjhez menetele által eredeti illetősége megszűnik, hanem kétségtelenül szemünk elé tárul az a megdönthetetlen igazság, hogy az eredeti illetőség csak — szünetel. Ezen felfogásunk és ezen igazság mellett szól még az a törvény világos rendelkezéséből folyó körülmény is, jhogy. ha példának okáért, egy magyar nő külföldi egyénnel lép házasságra, azonban e házasság bírói utón felbontatik, a nő nemcsak magyar polgári jogát nyeri vissza, hanem eredeti illetőségét is. Ez törvény. Mely alól csak egy kivétel van. Igen is a törvény egyetlen esetheti tesz kivételt és pedig abban az esetben, amikor külföldi nő megy férjhez magyar honpolgárhoz, ez esetben a nő azonnal és mindepkópen elveszti eredeti külföldi honosságát és illetőségét, és férje vagyis férjhezmenetele által szerzett honosságát, és illetőségét tarLjii. meg akár a férje hal el, akár a bíró választja el attól. De persze ez csak kivétel. A magyar iparművészet népszerűsítése. A legújabb idők sz iciális átalakulásai a művészet lényegében is változásokat okoztak s módosították azt. Az egyre nagyobb tért hódító demokratikus felfogás egyik fontos következA nők, szerinte, egyáltalában nem viselik magukat ugy, ahogyan az a huszadik század felvilágosult gyermekeit megilletné. — Mit beszéltek, — fakadt ki néha a kaszinóban a bara'tai előtt, — mit beszéltek uó'emancipáeióről, vagy éppen szabad szerelemről, amikor a nők egyrészébeu ma még annyi intelligencia sincs, hogy meg tudná érteni és beesülni, mi az egy férfi, egy idegen férli odaada'sa!'? Hisz, egy ismeretlen embert, aki azelőtt sohasem látott bennünket, egy csapásra meghódítani a legnagyobb dicsőség, e's tekintse szerencséjének, — magyarázata emelt hangon — minden hölgy, akár asszony, akár pedig leány, ha olyan disztingvált úriember, mint én, a lábaihoz akarja rakni a hódolatát! A knszinóbeli barátok természetesen jóiziit mulattak KoHZály barátunk méltatlankodó kitörésein de azért egy részük nyiltan, másik részük titokban mindig helyeselte a merész aozfaltrcformáior nézeteit. Ámde Tibor ur csupán férfiak társaságában szokott ilyen vandál módon beszélni az asszonyukról. Oh, hölgyek között gyöngéd volt, mint a bársony és sima, mint a kígyó. Nem csoda, hit kigyómódjára tudott beférkőzni a női szivek sziklái közé. Ilyen sziklaszivü hölgy volt a többiek között Bokorka Mihályué is, a szép és fiatal szőke özvegy. Ks nem nlcai vad volt, ahogyan Kőszály az aszfalton kezdődő kalandjainak hősnőit nevezte, hanem szelid házi galamb. Bájos és lekötelező módon, Kékszemű éa vöröshajtt, szóval a kis város szerelmi fogalmai szerint valóságos istennő. Egyébiránt vagyonos asszony, aki zsnrokra járt és zsurokat adott. Koszaly is zsurou ismerkedett meg vele. Tibor ur felesége, aki bizonyára egyike volt it legjámborabb és legkevésbbé féltékeny aszBzonyoknak, természetesen még caak nem is álmodta, minő érzelmeket ébresztett fel az urában a szép özvegy. De ha tudta volna is, tulán akkor sem ért volna vele semmit, mert Kőszály alig néhány találkozás után már olyan szerelmes volt Bokorkánéba, hogy ettől a szerelemtől, ugy lehet, még tulajdon hitvestársának a közbelépése sem birta volna eltántorítani. — Soha, — ismételgette magában Tibor ur — soha még ilyen gyönyörű szőke hajat 1 Esj micsoda fejedelmi alak! Micsoda fejedelmi alak! A fejedelmi alak azonban méltóságos föllépésében is fejedelmi akart lenni, és hideg részvétlenseggel hallgatta végig legújabb udvarldjának veszedelmes ömlengéseit, s ezzel a taktikával természetesen csak annál inkább felkorbácsolta Kőszály úrban az alvó oroBzlánt. Végre egyszer, a harraincicettedik találkozáson megnyilt a kőszikla, l'rózaiasabban szólvást özv. Bokorkáué kapitulált. Húsos arcát a legyezője mögé rejtve kimondta a rég leBett szót: — Látogasson meg, kedves Köszály holnap a lakásomon. Várom délután négy órakor. Tibor ur akkorát szeretett volna ugrani örömében, mint a bakkecske. De nem ugrott, mert ez feltűnő lett volna. () pedig minden áron kerülni akarta a feltűnést. Ez a találkozás az ó' kettejük titka, s ez a titok édes, ez a titok boldogító. Szivében ezzel a boldogító tudattal, zsebébeu a névjegy tárcájával másnap délután pontosan négy órakor becsönget (itt a szép özvegy lakásán Kőszály Tibor. A szobaleány ajtót nyitott. — Itthon van a uagyságoB asszony V — kérdezte egykedvűséget erőszakolva magára a látogató. — itthon van kérem, — felelt a szobalány — kit jelentsek be? Kőszály olövclte a zsebéből krokodilbőrutánzatu tárcáját, s elakelően hanyag kézmozdulattal* névjegyet húzott ki belőle. — Jelentse be . . . vigye be csak a ungysagos. asszonynak a névjegyemet, - szólott és átadta a szobaleányuak a kártyái. A szobaleány bement, Kőszály dobogó szivvol várt. A szobaleány kijü t. — Végre, fohászkodott magában a nőhódító —, végre a karomba zárhatom! Tudniillik nem a szobaleányt, hanem az úrnőjét. A szobalány azonban kijött egészen az előszoba küszöbéig, és ridegen ennyit mondott: — Kérem nincs itthon a nagyságos asszony. Ezzel gyorsan becsapta Kőszály ur orra előtt az ajtót. A szobaleány miután belülről jól bezárta az ajtót, már rég eltűnt az előszobából, de Kőszály Tibor ur még mindig ott állt a. bezárt ajtó előtt, akár a sóbálvány. Végre hiúságában és önérzetében vérig sebezve, lehervasztott fővel, mint a megvert kutya, elkullogott. Es méltó haragjában soha, de soha töb-