Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-03-08

Pápai Lapok 1908. március 8. Tudjuk', hogy egy ilyen uagysza­bású alkalmi intézmény nem létesíthető egy huszonnégy óra alatt, épen azért vetettük .fel mar most, a királyi Jáíoga­tás bár még meg nem erősített hírének vétele első pillanatában az eszméi, hogy jó oleve gondolkodhassanak felette ap­rók és nagyok egyaránt. Kemény Béla. IX. Kisbirtokok. A számok tömkelegei talán untatják is már tisztelt olvasóimat; engem mindenesetre kifá­rasztottak ; ép azért, bár sok érdekes kérdésnek találtam meg a nyitját, s még több, a melyik csak kutatás közben nieriül lí'd izgató bizony­talanságban, — sietek bezárni fejtegetéseimet az •rsdinónyek összefoglalásával. Csak a kisbirtokok ismertetése hiányzik még a kép teljességéhez. Ezekre nézve meg kell vallanom, nincs közvetlen forrásom ; csak egybevetésekből tudok hozzávetni, kél különböző forrásból; az egyik a helységnévtár 1907-ik évi kiadása, melyből vet-ji'om, Siómaros, 1000 holdnál kevesebb a kisbir­tem a községek határárát; a másik"lléűei és;tok: Dég 18.091 k. h-t, kitevő határából esak Elek már többször idézett munkája, a „Magyar j 1304 k. h. esik kisbirtokosokra. A járás ló köz­földbirtok 1903-ban" : ebben találhatók a 100 liol-! ségében 40-390 k. b. a kisbirtok, a járás teiüle­dat meghaladó birtokok. Mének 35?«-ja; mivel pedig a járás lakosainak Eljárásom fárasztó is. hosszadalmas is volt, jszáma 28.705 lélek, egyre-egyre 1.4 k. h. esik, de legalább célt, értem: a községek határából!betudva n a lélekszámba a nagybirtokosokat is. kivontam a 100 holdat meghaladó birtokteste-(Holott pedig az egész járás területét viszonyítva ket s igy kaptam meg a kisbirtokok kiterjedé- U lélekszámhoz, átlag 4 hold esnék egy lélekre; sét községenkint. A. tulajdonosok személyéről, nyilvánvaló hát a kisbirtokos nyomorúságos ál­jogi helyzeté-Öl tehát nem számolhatok be; de,} lapom ezen termékeny földön. alja, Eeköiszkáz, Kisjenö, Kisberzseny, Kiska­mond, Kispirit, Karakószörosök, Magyarpolány, Oroszi, Padrag, Tornapinkóc, Tósok, Tósokbe­réml, Tüskevár, Yeose. Ezen Ki község határa együtt 20-857 k. h. A többi 29 községbeu, közép és nagy birtokkal kapcsolatban találunk 40.140 k. h.; az egész já­rásban tehát 72.990 k. h.-t, ami a terület 07 ?o-jáiiak felel meg: ez igen kedvező állapot, mert, azt jelenti, hogy a közép és kisbirtok együtt csak 33?o, vagyis kisebb a. kisbirtokte­rttletek felénél. Mennyivel módosabbak az emberek ezekben a tisztán kisbirtokos községekben, mint a kö­zép és nagybirtok szomszédságában, kitűnik, ha a területet a lélekszámhoz viszom itjuk; mig u. is a tisztán kisbirtokos községekben 9015 lé­lekre esik 20857 k. h. tehát ogyre-egyre átlag 2*0 k. h. addig a közép- és nagybirtokkal osz­tályos 29 községben 30 300 léleknek van 40.140 k. hujdja, egynek-egynek tehát 1.0 k. h. s ez a legkedvezőbb viszony a megyében, mert a többi 4 járásban a kisbirtok mindenütt alul van az 50?o-n, söt a zirciben a 30-n is. II. Az enyingi járásban más a kisbirtok helyzete: önálló kisbirtokos község egy sincs; 3-ban, Bozsok. Lajoskomá­azt hiszem, jobbára ugyanaz vagy legalább olyanfélék, mint a kikkel eddig foglalkoztunk. Azzal a kijelentéssel is tartozom a nyilvá­nosságnak, hogy ezen ujabb adatok ogybevetóso alapjait talán más kép tárul elénk, mint a mi­lyet I. közleményemben feltártam, a mikor csok III. A pápai járásban volna 12 kisbirtokos község, névszerinti B-4), Csőt, JJübröute, Earkasgyepü, Kisganua, Xyárád, Nyűgéi", Salamon, Szentiváu. Szűcs, Takácsi, Tapolcafü, melyeknek területe együtt 20.382 k. h., lélekszáma pedig 9720. a Pallas Lexikon lh95-böl származó adataival j Azonban ugyancsak e járásban akadunk 4 rendelkezi ein s viselem az itt-ott szembeötlő" 1-™ 11 kötegre, melyekben a nagybirtok túlér eltérés vádját, csak az igazsághoz jussunk a kii/ ' S1 ''" hlltanl)) 5 ™ k Békás .határa U32 k. h. közelebb! a nagybirtoka pedig 1821 k. h-; más határba Lássuk hát rendre járásonként a kis birto- 11 i ulilc Gtíí) k " h "' ^nyőio (határa 5152 k. 1..; kokat, t. i. a melyek egy tagban nem érik el a "^birtoka, az Esterházy hitb.zomány SSHÜ 100 kat. holdat. ! k- h.; átnyúlik más határba 3730 k. h.) Iharkút I. A deveeseri járásban arra a meglepetésre ébredtem, hogy 10 község tisztán kisbirtokosokból áll; ezek: Csősz, Eger­(határa 2910 k. h-; más határban majd kétennyi, t. i. 4023 k. h., mert a közigazgatásilag idetar­tozó Esterházy hitbizományi birtok kiterjedése o, ságunk. ami lo,yalitásunk mellett, egy iryon polgári őrsereg szervezése nem ütköznék nehézségbe, esak alkalmas ember legyen, aki a szervezés nagy mu nlcájára vállalkoztiék. Pápa város területén és környékén annyi a tartalékos és kiszolgált katona­tiszt, annyi az altiszti és legénységi ál­lományból kikerült egyén, hogy már ezekből (ellenék egy pompás polgári örseregre való. hát még ha hozzávesz­szük azt a sok. különben teljesen éj), egészséges, de katona szolgálatot nem teljesített polgárt, a ki szeretem hinni, örömmel állana, be. egy ilyen polgári őrseregbe azért, hogy királyának szol­gálatára álljon, micsoda nagy és derék tábort lehelne itt felállítani. De nemcsak emberanyag áll ren­delkezésre alkalmas íéríiuisvan kéznél akinek a szervezési munkálat könnyű szerrel járna, itt vau, a mi fiatal katona grófunk, galanthai és fraknói Esterházy Pál, kell-e és lehet-e ennél különb em­bert találnunk egy ilyen üdvös és ne­mes misszió vállalására. Egyenest ő hozzá intézzük szerény szózatunkat, álljon élére a mozgalom­nak, ő aki egyébként is oly közel áll a""polgárságSzivéhez, akit minden pápai ember a saját grófjának tart. Ne féljen nehézségektől, nem leszen egyedül, olyan lelkes emberek fognak csakhamar kö­réje csoportosulni, akik a szervezés mun­kájából kiveendik szintén részüket. Kövesse egyik nagy őse, Esterházy Károly grói példáját, aki annak idején, szintén vezére volt a pápai polgárok! őrseregének, mely őrsereg képe a vá­rosháza irattárában látható, és gondolja meg micsoda nagy és nemes dohig az. vendégéül látni a koronás királyt és egy­ben parancsnoka lenni annak az önként alakult polgári őrsereguek, mely azért alakult, hogy koronás királyának szol­golatára álljon. álmát. Cgyik kezecskéjét oda tette a feje mellé s ujjai néha meg-megrándulnak, mintha hívna valakit, mintha azt akarná mondani: „jer ide mamuska, megölel a babuska' 1 . . . Künn a folyosón léptek zaja hallatszott. Az asszony ijedten ugrott föl a bölcső mellől. — Etelka! Etelka! . . . Alszol már? — hallatszott a férje kiálltása a folyosón. Az asszony oda megy az ajtóhoz s kidugja a tejét. — Csendesen! . . . fölzavarod a kicsikét. — suttogja urának az asszony. — Eh! — pattog a férj — ha fölébred, majd elalszik ... — s azt a halvány arca asz­szouyt, alcit hetek óta nem látott már, még csak mégsem ölelte, mégsem csókolta hanem tovább folytatta .• — Egy rég nem látott iskolatársammal találkoztam a fővárosban s kihoztam magammal. Holnap itt lesz ebéden ... — És az a nő? — Az a nő? Hát az a nő a felesége. Épp annak szeretnélek bemutatni. — De hiszen késő éjszaka vau, ilyenkor... —• Eh! mit éjszaka! Ilyen nagy uraknál, mint mi, meg ők, nincsen éjszaka . . . ! Aztán ha akarta, ha nem, annak az engedel­mes asszonynak be kellett menni, hogy férje a kései vendégeknek bemutassa. Az ideugeu, csinos, fiatal, fess tiri nő volt s francia nyelven üdvözölte az álmából fölvert háziasszonyt, aki amint jobban szemügyre vette a jövevény nőt, önkénytelenül összehasonlította őt önmagával s arra az eredményre jutott, hogy annak szépségét említeni sem lehet az övé mellett. Bár unnak a szemei is vörösek voltak, de talán nem a sírástól, mintáz ővé, hanem az éjszakától, vagy tudj' Isten mitől? Másnap ott ültek az ebédlőben. A férj szem­közt ült az idegen nővel és sokszor össze néztek és egymásra mosolyogtak. Az összhang kedvéért jó kedve volt a ház úrnőjének is Ö is mosolygott, ő is kacagott mint a többi, pedig a bensőjében, a lelkében ugy érezte, hogy neki sírni, keservesen zokogni kellene. Es bármennyire akarta is azzal az idegen nővel nem volt képes társalogni s a pár óra alatt arra a szomorú meggyőződésre .jutott, hogy ő ebben társaságban csak egy fölösleges — negyedik. És mégis jókedve volt, mégis mindig caak raosuly­gott,- mert ugy kivánta az — etiketté ... A búcsúzásnál azonban egy titokzatos erő a rabjává tette, mert azzal az idegen nővel, aki az i ő hajlékában oly otthoniasau érezte magát, mintha csak ő lett volna a férje felesége, — nem tudott még esak kezet fogai sem ... A búcsúzás pillana­tában olyas valamit érzett iránta, amit közönséges nyelven undornak nevezünk. És méltán, mert ellen­szenve és — mondjuk — undora uem volt oknélkiili. Másuap, mikor már az egész ház újra csendes és szomorú volt, az ő hűséges szobalányától oly , dolgokat tudott meg, amelyek bizonyságot tettek , a felől, hogy az a nő nem feleség, hanem a két , elvetemedett, sötét lelkű férfiúnak: az ő urának, meg a másiknak közös — barátnéja volt. Számta­lan ilyen, s ehez hasonló jelenetek játszódtak Jjle azon a gazdátlan „Etclka-pusztan" s az a türel­mes Griseldiszhoz hasonló szelid lelkű asszony soha.- sem vetette szemérc az urának, hogy meg­csalta, mert ő csak szeretni, tűrni és megbocsátani tudott.. Nem pörlekedett az urával soha, mert érezte, talán tudta is, hogy idővel megváltozik majd az élete folyása és az ő kicsapongó, tivornyázó ura szégyenkezve, büubáuólag hajtja le fejét a békés családi tűzhely melengető, puha vánkosára. Es nem csalódott, mert eljött a megtérés napja, magába szállt az elvetemült lélek, de — haj ! — nagy dijat fizetett érte: dobra ütötték" a szacsvai birtokot, a törvény emberei elkótyave­tyéltek mindent s alig maradt meg auuyi, ameny­uyit a legszolidabb élet magának megkövetel. De semmi sem tarthat örökké. Jöttek a nélkülözések napjai •. . . Ágynak esett az asszony, s nemsokára követte az ura, aki most is ott fekszik az ágyon,' de ő nem a szenvedésnek, hanem a szenvedélynek, az élvezetek hosszú sorozatának a halálos be­tege lett. Nincsen körülötte senki, csuk a leáuya, aki­nek nagy, bársonyos szempillái alatt örökké Ott ragyognak a könycseppek, azok az el nem titkol­ható gyémántszemek. Egy kis ideig csend van, aztán a beteg meg­fordul a párnái között és ismét elkezdi, a hol ab­bahagyta: — Meuj! Pusztulj a szemem elöl! Hazug a

Next

/
Oldalképek
Tartalom