Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-02-23
Veszprém vármegye birtokviszonyai. Yln Középbirtokok. Ide számítom azon 100—1000 k. holdig terjedő ikgatlanokat, amelyeknek tulajdosa egyes ember. Ezen birtokosok 1848-ig kiváltságot élvező nemesek, ma pedig a „vármegye közönsége," köznéven geutry. Hogy csakugyan ezen osztályban kell a régi „nemesség" maradékaira ösmernünk, nem egy körülmény szól mellette. Mindenek előtt, liogy a legtermékenyebb területek' vannak a kezez, már t. i. a főpapok és mágnások mellett: ez pedig esak régi foglalás, megszállás jogán képzelhető; lám a VII. értekezésben tárgyalt uj birtokszerzö osztályoknak csak a .silányabb föld, erdő, legelő jutott. Hamar összeszámíthatjuk őket, mert a legújabb helységnévtár és az előjegyzési naptár egyező adatai szerint) nem egészen (S° 0-je esik a középbirtokosokra. Nincs középbirtokos a járás 0 községébeu. Sarady György. „ Szalatkay István 421 „ „ „ „ Szezemszky Gyula 315 „ „ „ „ Saáry Antal ' 329 „ ,. ,, e. Vogl Ignác 459 „ ,. „ „ Halim ba Bohn Gyula 402 „ „ „ „ Mohos Ambrus 215 „ „ 'eisacli (.Tábor 260 „ „ „ ,, Szerdahelyi István 104 ,, „ „ Ez összesen 7S80 k. h. melynek 71-7 &-je (5025 k h) szántó, 25 8?»-je (2000 k. li.) szántó és erdő; 3?s-je '255 k. h.'i szántó és legelő. Mivel pedig 18 községben találjuk ezt aj A folytonos drágaság és a nehéz, területet, egy határra átlag 437 k. h esik. j mar _ mm . elVisellielelleti megélhetési VÍ Leven pedig ez a. 7880 k. h. ingatlan 31 birtokos kezén, egyre átlag 2o4 k. h. jut, ennél az állagnál többje van 13 birtokosnak Tisztviselőink fizetésrendezése. i'öSsO k. h.i kevesebbje 18-nak (2500 k. h.) szonyok lelték indokolttá városi tisztviselőink ama kérelmét, melyet a hét j folyamán küldöttség adott át városunk j Mivel pedig az egész járás területe (azj polgármesterének, hogy azt a képviseI 1907. évi helységnévtár adatai szerint) 107.610 lotesttilef. elé terjessze. Nem. kell ecsek. h., annak a 31 középbirtokosn«k ( ingatlana teluttuk azt a nyomorúságos helyzetet csak 7.3?o-l'e M egész járás területétiek, csak j , . ..,„., • „i << i i !.,_, .... ,. A „„ TTÍ„..„„„Ia melyben tisztviselőink sínylődnek. 1. A devecseri járásban esak 18 községben jelentkeznek, még pedigj valamivel több, niintpl.gr. Esterházy Ferenc észak-déli vonalban Adorjúuháza Csögle Nagypirit Nagyalásony Vúl Középiszkász Alsóiszkúsz A Marcal mentén Gyömörey K.-nak Búzás Kálmán Burján Ambrus Dezső Zsigmond pa-jáuosházai ut mentén: Harca Józsefmk 112 k. h Károlyi Antal 077 ,. özv. Marineer A. 313 .. Gotthard Sándor 735 ,. ,, Martonfalvy P. 118 „ .. 114 k. h. szántó 1 I ?i ,1 y> 105 ., „ „ 145 s/.anto sz. erdő sz. a pápa-deveeseri ut. mentén : Pölöske Andrea Kmil 338 k. h. >z. „ liépásy Mihály 207 „ .. „ Noszlop özv. Noszlopy Gy.-né 390 ,, .. Vas István tli'l .. „ I. Löwy I. és Tsa 231 „ „ .. Reicher Ignácz 140 „ „ 1 Kakas Károlyné 113 „ ,, ., a járás keleti szélén: Szalatkay István 141 k. h. sz. Vinci- Károly 137 „ Bóday család 1154 ,. „ „ e. Kramnries Géza 154 „ ., Somogyi Zsigm. 107 ,. ., déli részén, a Torna és Kigyós patak vöt gyében: Kovács József 10!) k. h. sz. e. Töttösy Béla 201- ., ,, Krupt Ignácz 271 „ ,, „ Nagyszíillós S.-vásárlielv Gyepes Ajka Bódé Öcs a járás Torna Nagymiske deveeseri és kolontár: uradalma együtt; 92.7?o esik tehát a többi birtokosokra. Nincs középbirtokon a járás 27 községében. II. Az enyingi járás következő 9 községében találunk középbirtokost: ] Küugös Ketiessy Zoltán 271 k. h.-sz. } ,, Molnár Aula] 111 „ „ „ ! BiVikajái- Tóth Kde 549 J Lepsény Purgly S. és i>ai 840 ' M.-szlgyörgy Foil.ir Kálmán 194 j ,, Körüssy Lajos 1 13 | ,, Eöt\ös Károly 774 ., „ ., ! From Miklós és Tsa 334 „ „ „ -| Tóth Kálmán és Tsa 701) „ „ „ : 11. kath egyház 105 „ „ „ Belak István S20 „ „ „ Csók Lajos 230 ,, .. .. Szőke Kámly IS!) ., ., Szőke László 202 ,. .. ,. Durneisz Sándor 295 ,. ,, „ í ., Huszár Gyula 404 ,. .. ,, Kenessy Testvérek 312 „ „ ,, Ifj. Semjéii Istváuné 12(i ., „ „ • M.-komarom li. kath. egyház 115 , í Ezen 19 birtokosnak von 07(50 k. h. ingatlana, tiszta szántóföld, melyből egyre-egyre 355 k. h. esik átlagban; ennél az átlagnál többje van 0 birtokosunk (4153 k. h i; kevesebbje pejdig 13-nak .2707 k. h. > j Egy község határában 751 k. h. a középj bin ok. Az egész járás területének i]15, 424 k. h. j Bozsok ! • Enying ' Dóir , Sziia.sbulhás )) ;i 11 )) )l 11 Mert hiszen aki figyelemmel kísérte, hogy az állam nemcsak a saját tisztviselőinek sietett segítségére, hanem rendezte a tanitók, községi jegyzők, vasutasok és tanárok fizetését is, az beláthatja s hisszük, hogy be is látja, miszerint a városi lisztviselők kétszeresen rászorulnak a fizetésrendezésre, annál is inkább, mert ha csak a megyei tisztviselők fizléstáblázalál nézzük is. azt t pusztaijuk, hogy ott még a nyomdásznak is. (sokszorosító litográfus) aki különben semmiféle szakképzettséggel nem bir. nagyobb fizetése van, mint városunkban egyik-másik tisztviselőnek. Sőt ha még hozzá vesszük, hogy az állam a megyei lisvtviselőknek, az adósságaik kifizetésére is kerek egy millió koronát, szavazott meg, mennyire jogos akkor tisztviselőink kérelme, mikor ők, bár .TI nem alamizsnát, csak' tisztességes megélhetést kérnek. Abban a reményben, hogy képviselőtestületünk minden egyes j tagja átérzi tisztviselőink szomorú helyzetét és azok megmentésére siet. a beterjesztett memorandumot egész terjedelmében itt közöljük: — Na,-na! — Hát nem jön az asszony ! Vérbeli atyámfia vagv, Gáspár, legjobb barátom is vagy, nincs titkom előtted . . . — Mi a szándékod ? — Adj tanácsot Gáspár. dalni kezdte a papírlapot, aztán fölkapta, ^odavitte az asztalhoz a másik darabhoz. — Olvasd, olvasd esak I Vitéz Antalffy Gáspár betűzni kezdte a szép asszonyi irást, miközben egyre kacagott. j — Hát persze pers/.e,! Itt a nyitja mindennek j Vitéz Antallfy Gáspár uram a szókimondó | Unatkozik a házadban. Még csak nemrég ünnepeiemberek közé tartozott. Tudta ezt a kastély ura, | lék Erdélyben, szabadon járt-kelt, lóháton kisérte azért követelő pillantással állt eléje és leste, mit is mond a kapitánya. Azt is tudta, hogy mindjárt ítélet lesz az, amit hal!. — Nohát csak amondó vagyok, szerelmes atyámfia, ktv.dte Gáspár — vess keresztet Széehy Máriára. Eljött az idő, amikor a próféciiun beteljesedik, még pedig színültig. Hát nem váltig hajtogattam: ne bízzál abban a gyönyörűséges asszonyban, aki nem becsülte* meg az első urát, Báthory Istvánt! Már, hogy szerette volna, amikor mint menyasszony is Weselényi Ferencért rajongott! Mégis tehozzád ment, miért? Csakhogy megbosszantsa az ideálját. Arra jónak talált téged, hogy fölkeltse veled Wesselényi Ferenc indulatját . . . Tisztán Iátok én ... Es itt a saját házadban mondom: ugy 'vigyázz rá, ltozsályi Kun István, hogy sem első nem voltál, sem utolsó nem leszel a szép asszonynál! Mához egy esztendőre harmadik ura lesz Széehy Máriának. — Es Wesselényi Ferenc lenne az? — Nem nyugszik midik az az asszony. A házigazda most már belesápadt. Erezte, hogy igazat beszél kegyetlen atyafia. Hisz ez a levél is ott a földön olyasmit emleget. Újból rttg egész sereg gavallérja. Aztán megfeledkezett magáról és hozzád láncolta :\i ifjúságát. Azt hitte, te majd megvéded a hírét és helyt állsz, ha porlik jószágaiért. Szép embernek is talált. Ha-ha-ha! De most látja, milyen bolondot tett. Köznapi lelkeddel föl nem érsz hozzá . . . — A/ 18 ott áll? — De itt ám. Meg az, hogy gyámoltalan, altiszékony vagy. E/.t már nem hallgathatta tovább ltozsályi Kun István. Szinte fölordított és öklével akkorát csapott, n tölgyfaaszlaba, hogy a nehéz alkotmány nyekkent, egyet. Aztán odarohant Széehy Mária arcképéhez, rátapadt tekintete a kacér, bájos asszony vonásaira és öklével fenyegetve, kiáltozta: — Te. elbizakodott, te csélcsap, te szívtelen, te gonosz asszony ! En gyönyörűséges kínom, gyötrelmes hitvesein. Hát esak megmutatom, ki a gyámoltalan, ki az altiszékony ! Meg én 1 A kapitány kíváncsian kérdezte.;. — Mitévők leszünk'.' "— Ha-ha-ha! — kacagott most már ltozsályi Kun István. Szaporán! Nyeregbe háromszáz vitézzel! Hazahozzuk a renitens asszonyt.! — Micsoda? Fegyverei akarod meggyőzni az asszonyt, mennyire méltó vagy ő reá? No hát ez uj dolog, fogjunk hozzá.! Még aznap elindult u háromszáz vitéz, élén a férj is, meg a kapitány is Dévára. A csábos menyecske vigan élte ott világát é» nem Í8 álmodta, hogy második ura, a kire ráunt, ily érdekessé akarja magát tenni előtte. Bolond egy gondolat, hogy haddal, háborúval szerezze őt vissza magának! Éjjel toppant a vár alá a különös csapat. Fönn a hegyen, a hol az erősség állt, sötét minden : de az alsó kastély ablakai fényesebbek. Persze, olt mulatóz a szép asszony, nekivaló társaságban . . . Ott mosolyog rá mindenkire . . . Es a haragos férj szivében a bosszú gyilkos indulata háborgott. — - Megállj ! — kiálltotta esapatjátiak. — De tán közelebb mennénk, — vélekedett vitéz Antallfy Gáspár. Aztán összedugta fejét férj és kapitány, hogy merről kezdjék a feleség lakhelyének ostromát. Egysierre éles harangesöngés, szakgatott, vés/.tjelentő bongás sivított át a nyári éjen . . . Alig hangzott el a harmadik csöngés ... és ihul ni, az alsó kastély iniuden ablaka hirtelen elsötétült. — Mi történt? riadt föl a férj. — Vártak bennünket! - sngta a kapitány. De nem látták, amint, a kastély hátsó ajtaján kisurran egy fehér lenge női alak-, karcsú és könnyed. Haja fölbontva, tekintete elszánt . . . Igy
