Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-12-13

fapai. Lap ok 3 az egész- dunántúli evang. egyházkerületre is súlyos veszteségét jelent. Nagy magyar érzelme, áldott jószívűsége messze löldöu- ismeretes volt. Az ö áldozatkészségének egyik maradandó bizonysága a kőszegi leánynevelő intézet is ós még számos nemes cselekedet,- amely nevét és emlékét hosszú időkön át őrizni fogja. Hathalmi •B lörintei uradalmait mintagazdaságokká tettes a külföldi kiállításokon is a legelső kitüntetéseket nyerte. Varmegyénknek sok éven át a közigaz­gatási bizottságban igen tevékeny tagja volt s ebbeli működéséért 0 Felsége a Ferencz József­rend lovagkerasztjóvel tüntette ki. Legtöbbet köszönhet Ihásznak mégis a magyar evangélikus egyház, melynek számos emberbaráti intézmé­nyét ö teremtette meg; meg is választották az egyház legfőbb méltóságára, a kerületi felügyelői állásra s mint ilyen foglalta el helyét a főrendi­házban. Az utóbbi időkben már sokat betegeskedett ós éppen e miatt lörintei birtokáról el sem mozdult, ahol áldott, jó szívű, nemeslelkü neje, Jókay Etelka mindaddig gondosan és a legmé­lyebb szeretettel ápolta, míg e hó 6-án reggel 5 órakor szenvedéseitől a halál meg nem váltotta. Haláláról a gyászbaborult család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Özv. Ihász Lajosná szül. Jókay Etelka kimondhatatlan fájdalomtól megtörten jelenti gyámfiuk Jóka}*- Miklós Móric és nénjük Özv. Petiné szül. Váli Mari nevében is, hogy imádott jó ura, a páratlan jóságú gyám­apa és rokon: Ihász Lajos a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelője, főrendiházi tag, a Ferencz-József-rend lovagja, Veszprómvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, nagybirto­kos áldásos életének 58-ik, boldog házasságuk 20-ik évében, ma reggel 5 órakor visszaadta nemes lelkét a Teremtöuek. Porrészei e hó 8-án délután 2 órakor fognak Lörintén megáldatni, s onnét Iiathalomra szállítva, ott 9-én délelőtt 11 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Lörinte, 1908. évi december hó 6-án. Szeretteid ós minden jók áldása legyen veled! A következő, külön gyászjelentést adta ki a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület is: A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület fájdalom­mal jelenti, hogy hőn szeretett felügyelője mél­tóságos Ihászi Ihász Lajos egyházkerületi felü­gyelő, főrendiházi tag, a Ferencz-József-rend lovagja hosszas szenvedés után, életének 5S. évében f. december hó 6-án elhunyt Lörintén. Az osztatlan tisztelettől környezett felügyelőnek hamvai f. december, hó 8-án délután 2 órakor fognak Lörintén megáldatni s onnét Hathalomra szállítva, december 9-ón délelőtt H órakor a családi sírboltban a vógnyugalómnak átadatni.. iPápa, 1908. december 6-án. Áldott legyen az egyházkerület nemes szívű, lelkes vezérének emléke! Hamvait Lörintén e hó 8-án délután 5 órakor áldotta meg Gyurátz Ferenc evang. püspök, mely alkalommal a rokonságou kívül jelen Voltak az elhunyt jóbarátai, tisztelői, ható­ságok képviselői, Veszprómvármegye alispánja stb. . . . Gyurátz püspök könnyeket fakasztó, a szivek mélyéig ható 'gyászbeszéddel és imával búcsúztatta el a megboldogult egyházi móltó­ságot s megáldván, a holttestet Hathalomra szál­lították, hogy e hó 9-ón délelőtt 11 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztessék. Szerdán, e hó 9-ón reggel 9 ós fél órakor egy külön vonat állott a temetésen résztvevők rendelkezésére, mely mikor elindult, teljesen meg volt telve azokkal, akik a nemes lelkű urat Utolsó útjára elkísérték. A. különvonat 10 óra 20 perckor ért Iiathalomra Az állomáson 44 fogat várta az érkezőket. Bent Hathalmon akkor már föl veit állítva a ravatal s a barna órcko­porsó alig látszott ki a virágok ós koszorúk erdejéből. A ravatalnál láttuk Antal Gábor ref. és Gyurátz Ferenc evang. püspököket, dr. Hege­dűs Lorándot, szentmártom Radó Lajost, az Artner családot Sopronból és még számos nota­bilitást. Képviseltették-továbbá magukat Pápáról: a ref. főiskola, a theológiai akadémia, a reí. hit­község, az evang. hitközség, az evang. nőegylet, a ref. internátus, a ref. nőegylet, Pápa város hatósága, a pápai járás szolgatjiró.sága stb. Az egyházi hatóságok képviseletében jelen voltak Lörintén: az egyházmegyei felügyelők képvise­letében Szeniozey Géza tolnai egyházmegyei felügyelő, az esperesi kar részéről Horváth Sán­dor paksi, Varga Gyula vünüeki és Hofbauer Pál bakonyszonibathelyi esperesek. A bányai egyházkerület képviseletében Zsilinszky Mihály nyűg. államtitkár, egyházkerületi felügyelő, a duuáninneni kerület képviseletében Geduli Hen­rik egyházker. főjegyző, nyíregyházai lelkész, a soproni theológia részéről Pröhle Károly theol. tanár, a soproni főgimnázium részéről Bochár Dániel a tanítóképző részéről Papp József igaz­gatok valamint a bonyhádi gimnázium részéről Gyalogh István igazgató ; Hatlhalmon : Horváth Sámuel téthi esperes, egyházker. főjegyző, Kund Sámuel répcelaki esperes, Hofbauer Pál bszombathelyi esperes, a lelkészi kar részéről: Bognár Endre lovászpatonai lelkész, egyházker. aljegyző, továbbá Izsó Vince győri, Madár Má­tyás felpóci, Mohácsy Lajos gergelyi, Kovács Mihály mórichidai, Pócza Ferenc sikátori lelkész, Baldauf Gusztáv püspöki titkár és Czipott Géza pápai másodlelkész. Azonkívül rengeteg nép városunkból és Hathalom környékéről. A gyászháznál Horváth Sámuel téthi espe­re» mondott gyászbeszédet, melyben megemló­. kezett Ihász Lajos nemes szivüségóröl, ember­1 baráti szeretetéről, intézményeiről, egyéniségéről : ós vallásos érzületéről. A könnyeket'fakasztó 'gj'ászbeszéd után a pápai ref. gimnázium ének­kara Gáthy Zoltán zenetanár vezetése mellett gyönyörűen előadott gyászdalt énekelt, melynek elhangzása után megindult a több ezer főből álló menet a temető felé. Künn a temetőben 'Bognár Endre lovászpatonai evang. lelkész, 'egyházker. aljegyző mondott megható imát, Tatay Lajos bakonytamási lelkész pedig búcsúz­tatót s ezzel Iliász Lajos földi maradványait lebocsájtották a sírboltba édes apja ós édes anyja mellé. A temetést, mely mindvégig a legpóldá­sabb rendben ment végbe, Schvarcz Miksa hat­halmi bei-gazdasági intéző rendezte. Az elhunyt egyházkerületi felügyelő rövid életrajzi adatait a következőkben foglaljuk össze : Ihász Lajos született 1850-ben Hathalmon. Isko­láit Pápán ós Sopronban végezte, mely utáu a gazdasági akadémiát Magyaróvárott végezte el. Az egyházi élet terén elsőbben mint bakonyta­iná->i felügyelő tűnik fel. Csakhamar az egyház­megye választja meg felügyelőjévé, a kerület pedig gyámintózeti elnökké. Ezt az állását mind­addig megtartotta, míg az 1899-ik évben a dunántúli evang. egyházkerület felügyelőjévé nem választja, mely diszes állását sok jeles egyéniség közül nagj' szótöbbséggel nyerte el. A felügyelői állásba 1899. nov. 29-én iktattak bo fényes ünnepség keretében, mely-állását halála uapjáig megtartotta. sohabem hoz a marehaude-de-modes, mert az nem „mutat"; ha ezt tudnák, hiszem, hogy ők is igy ten­nének. A párisi művelt nő csaic délután és csak ko­csiban hord smietollas kalapot. Utcán, gyalog soha. Mihozzánk, a Balkánra, hozzák a félvilági höl­gyek kalapjait, mint a színházaink a nekik való színdarabokat. A választójogunkkal várjunk addig, mig mi is a kalapunk mellé tűzhetjük a kortestollat és azt nem takarja el ott a structoll. „A ruha teszi az embert." Nézzük hát meg eloszol- a külsó'iiket: az öltözködésünket. Szégyenletesen oktalan az európai nő ruhája — épen a kevély európaié! — a khinai, a japán, a török mellett! A célszerűnek meg épen az ellen­téte. A szépuek a torzképc. Vastagítja a vastagot, sováuyitja a soványát. A japáni, khinai khiton, a régi görögökéhez hasonlóan, kiegyenlíti hossza vo­nalával a kövér test formátlanságát, kitölti a cson­tos test hiányait. Legfőbb érdemét pedig alig merem szóvá tenni, mert ez egy egész kötetet involvál: nincs alá­vetve divatnak! Mégis mindenik asszonyon más. Egyéni. Eredeti! Viselhetüuk mi oly becses, valódi nehéz selyem és művészileg hímzett ruhákat, mint ők, akik azo­kat anyáik, nagyanyáik, dédanyáiktól kincsek gya­nánt öröklik? Mi? Szánalmas életünknek egyharmadát a sza­bóinkkal való küzködésben töltjük cl, hogy félig­meddig sikerült vagy nem sikerült rongyainkat tő-1 lük szörnyű pénzért kicsikarjuk. Először a szabóinktól a ruháinkat, azután férjeinktől az árát! És sokszor milyen áron 1 Es ez a lelki testi gyötrelem minden évadban ismétlődik! Elégtelen fizikumuuk összes energiáját utálatos „divatos" rongyaink beszerzésére veszteget­jük. Fiatal férfiak emiatt a csapás miatt nem mer­nek idejében megházasodni. Kísértsük meg elkép­zelni, mi európai nó'k, mennyi megtakarított időt és pénzt jelent a keletiek változatlan formájú ru­hája? És mily valódi, értékes szöveteket viselhetnek, nem máról-holnapig tartó, örökös utánzatokat, szé­gyenletes olcsó cafatot, ami okvetlenül visszahat a lelkületünkre, a jellemünkre is. A jelszó : csak sokat mutasson. Olcsó pénzért sokat mutasson. Piha! milyen lealázó csalás, örökös csalás! Nevetségesek és rabszolgák vagyunk divatrou­gyaink révén. „Nagysád kissé „erős" csípőben", — mondja markába nevetve a szabónk, mert azt a kifejezést, hogy „kövér" meg „vastag", ami az igazság, azt nem bírjuk meg. És azt kívánjuk, hogy komolyan vegyenek bennünket? Vagy törekszünk komoly emberi jogokőrt és akkor nem maradhatunk irrezonal ilis bábuk; vagy szétkőeoljuk a hajunkat, mint. a vadak, madarakat, bogarakat tüzünk bele és keressük a férfiak ked­vét, akik eddig ilyeneknek neveltek bennünket. Igy is vették hasznunkat. BEK — Ihász Lajos utóda. A dunáutnh ág. ev. egyházkerületben máris megindultak a moz­galmak az iránt, hogy lei választhassák meg Ihász Lajos örökébe a duuáutuli ág. ev. egyházkerület világi felügyelőjévé. Hír szerint e diszes méltó­ságra sok kilátása van dr. Barzscnyi Jenő cell­dömölki orsz. képviselőnek, az egyházkerületi gyárnintézet elnökének. — Szinószjubileum. A székesfehérvári színtársulat, amely ép ugy a mi társulatunk is, i-folyó hó 10-én ünnepelte Szalkay Lajosnak, a társulat derék igazgatójának szinészkedóse 25 óves jubileumát. Ez alkalommal a szókestekór­vári sziuházbau a jubiláns tiszteletére ünnepi előadás volt. Szinre került az „Ideges nők" cimü 3 felvonásos vigjáték, melyben Szalkay direktor Chapelout cukrász kitűnő szerepót játszotta. Az ünnepségre a rendező bizottság a Színész egye­sületet, a színész egyetemet, Pápa város szinügyi bizottságát valamint lapunkat is meghívta. A jeles direktort és kitűnő színészt a Pápai Lapok nevében lapunk főmunkatársa üdvözölte. Az ünnepi előadás után, ugyancsak a jubiláns tisz­teletére a Magyar Királyban nagy bankett volt. — Estély a leány egyesületben. Mulfc vasárnap este 8 órakor élvezetes estély volt a leányegyesületben, mely alkalommal a közönség zsúfolásig megtöltötte az egyesület helyiségót. A műsort Weisz Lipót zongora játéka nyitotta meg. A játék, tekintve, hogy az előadó a szó szoros értelmében még gyermek, annyira pompás és elragadó volt, hogy Weisz Lipótnak nagy jövőt merünk jósolni, mert játékában határozot­tan tehetséget láttunk. Utána Lázár Vilma ügyes szavalata, majd Losonczy Jenő remek felolvasása következett. A művészetekről tartott felolvasás, mely a művész ember alapos és széleskörű tu­dásáról tett bizonyságot, mindvégig lekötötte -a hallgatóság figyelmét, melynek befejeztével za­josan megtapsolták. A felolvasást lluzsás Lajos szavalata követte, aki egy komoly és humoros költeményt adott elö, a töle már többször ta­pasztalt szavaló művészettel. Az estélyt Pfeilí'er Laura remek zongorajátéka zárta b§, aki egy Reinhold-dai abot játszott pompásan élvezetes.ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom