Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-10-25

Pápai Íjaitok 1908. október 25. Városi közgyűlés — 1908. október 22-ón. — Október ±}-éu d. u. fél 4 órakor tartatta városunk képviselőtestülete közgyűlését Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt. A közgyű­lés eredetileg délután 3 órára volt kitűzve, de Szenté János volt tiszti főügyész temetése miatt léi 4-re tűzetett ki. A múlt ülés jegyzökönyve felolvastatván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére a polgármes­ter Győri Gyula, Lippert Sándur, Böhm Samu és Gyetiese János képviselőket kérte Jel. Elnöki bejelentések. Ezután polgármester megemlékezett Szenté János v. tiszti ügyész elhunytáról és indítványozza, hogy emlékét jegyzőkönyvileg örökítsék meg és a családhoz részvétiratot intézzenek, amit a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadott. Egyben elnöklő polgármester jelenti, hogy az ügyészi teendők ideiglenes vezetésé"el a városi tanács Dr. Bara­nyai Zsigmond h. ügyészt bízta meg, mivel pedig néhány hónap múlva ugy is tisztújítás lesz, in­dítványozza, hogy az ügyészi állást véglegesen addig ne töltsék be. A kö/gyülés ez indít­ványt is elfogadta. Dr. Lc'hvy László indítványozza, hogy a vá­ros szakadjon el Veszprém megyétől, mivel elég­szer kellemetlenséget, okozott: már a városnak a j megye és kéri, hogy ez indítványa már a legkö­'zelebbi gyűlésen tárgyaltassék. A közgyűlés azt elfogadja, előbb azonban .kiadja az illetékes szak­bizottságoknak véleményadás végett. Polgármes­ter jelenti, hogy az alispán Adamovics Lázárt választás alá nem eső városi képviselőnek az 11)09 évre a városi képviselők lajstromába ibivette, Kransz Gyulát pedig a tagok sorából törülni ren­delte. Városi képviselők választása. A vánisi képviselők választásánál működő szavazatszedö bizottságok megválasztására került a Sur, melynek eredménye, hogy az I. ker. Kende Ádám és Hanauer Zoltán, IT.. ker. Bottka .Jenő | és Aes Ferenc, III. ker. Kovács János és Pordos 'József. IV. ker. Dr. Körös Endre és. Halász Mi­hály választat ott meg. Polgármester válaszol ezután Halász Mihály­nak a múltkori közgyűlésen hozzáintézett inter­pelláeiójára. amelyet ugy Halász Mihály, mint a {közgyűlés tudomásul vett. j Napirend tv/után áttértek a tárgysorozat tárgyalására. A malom utcai lakosuk vízvezetéki kutat kérlek, de a kö/.gyülés ennek teljesítését megta­gadta. Több pápai lakosnak a vízvezetéki csőháló­zatoknak a Temető utcára leendő kiterjesztése iránti kérelmét a képviselőtestület teljesiti oly I képpen, hogy csak az utca közepéig vezettessék be a vízvezeték és ott egy tüzkut állítassák fel. Az egész utcába csak abban az esetben vezette­tik, ha az utca lakosainak többsége kötelező nyi­latkozatot ad, hogy a vízvezetéket a lakásába is bevezetteti. Kisasszonynapi vásár. A kisasszonyuapi országos vásár áthelyezé­séről. E tárgy körül élénk vita indult meg. Osz­szeütküzött itt az agrávizmus a kereskedeleminél, az iparral. Az áll. választmány határozata, hogy a kisasszonyuapi vásár tétessék át október ele­jére. Vágó László, Marton Antal, Hajuóczky Béla, Koréin Vilmos, Kovács Sándor és Keresztes Gyula a javasl.it ellen beszéltek és-a régi állapot megtartását kérték. Dr. Kende Ádám indítványa, hogy az 0, M. K. E-., továbbá az ipartestület és gazdaközönség képviselete külön hallgattassák meg a tárgyban ós a közgyűlés azután határozzon a tárgyban érdemlegesen. Steinberger Linói; hozzájárul ez utóbbi indítványhoz, de nem külön kéri az illető körök meghallgatását, hanem együt­tesen. Böhm Samu szintén a régi állapot meg­tartása mellett szólal fel. A közgyűlés szavazat­többséggel a régi állapot fenntartása mellett ha­tározott. Fnebert Miksa házbérszerzödésének meg­o_ nek tudományos-irodalmi és művészeti oktatása nem mondhat csődöt, és ahol oly Indvágyó közönség van mint Pápán ott minden előadónak akad elég hallga­tója. Ha más városuk hirdető oszlopait figyelemmel nézzük, szégyenkezve kell tapasztalnunk, hogy oll majd minden napra van a nép számára valamely tu­dományos, irodalmi vagy művészeti előadás hirdetve és ha egy-egy ilyen meghirdetett előadáson ott akarunk lenni, hát bizony jókor oda kell mennünk, hogy helyet kapjunk. Ám lm ezt az állapotot összehasonlítjuk a mi állapo­tainkkal és párhuzamot vonunk aközött amint másutt gondoskodik az erre hi­vatott elem a nép szellemi fejlesztéséről és értelmi színvonalának emeléséről és a közöli, ami ez érdemben minálunk történik, jobban mondva nem történik, hál bizony arra ti következtetésre jutunk, hogy mi bezzeg csak a traseologiában vagyunk a dunántul Athénje. Hogy tényleg a dunántul Athénje legyünk, érdeklődnünk kellene a nép­nek iskolán kívüli oktatásit iránt, töre­kednünk kellene a népnek utat, módot és alkalmat, nyújtani szellemi es értelmi lálkörének kibővítésére és ez csak ugy lehetséges, ha mindazok, akik tudásuk­nál, képzettségüknél és műveltségüknél fogva erre hivatvák összefognak' és tel­jesen önzetlenül, tisztán pusztán a nem­zet és a nép szellemi jólétének meg­teremtésére, emelésére, növelésére és fenlarlására gondolva, vállalkoznak a népnek a tudás ígéret íüldére való be­vezetésére. Beszélik a rósz májnak, hogy mi­csoda nagy pártfogói vagyunk mi ti népnek, micsoda kedves elem nekünk a nép, micsoda kedvvel élünk, micsoda lelkesedéssel halunk, ha kell. a népért. fl 111 _ •IUI »III ^fMMil Hl I IUI. — Az ispán ur . . . — No, nyisd ki az tijtót ... — sürgeti az anyjti. Kinyitja az ajtót és bemegyünk az alacsony szo 1 ába. AE ispán kalapján a tollbokréta éppen a mestergerendát éri. Az asszony i'ólkel a kályha mel­lől i nincs abban egy csöpp tűz sem, csak szokásból ülhet otti és bóliugat a lejével, mikor köszön. — Mi baj V - • kérdezi az ispán. Pestről kaptak liirt V Onnét, tekintetes ur. onnét . . . Az este gyiitt mög a levél, a tauitó urnák küldték. — De pár hete jó hírt adtak az öregről . . . — Mög is van a nyomorúságban, •— izúl a számadó fia. — Hát akkor nincs baj. Majd kigyógyítják, ha ma nem, holnap. Kap az öreg olyan lábat, hogy nn ; g táncol is majd a Gyurka lakodalmán. — Van bizony azér' baj , tekintetes ur; — panaszkodik a Gyurka. — Még hozza' nagy, ki se hevergyük. Itt a levél róla. A mécs mellett alig lehetett kibetűzni. Az ispán megkérdezi, mi van a levélben, Helyet mutat az asszony és a iia elmondja a bajt. — Az édesapám talán inog se gyüu többet, azt irták az ispilábnl. Hát mi bele is törődnénk a veszedelembe, de van még nagyobb bajunk is, A tekintetes ur jó szívvel vau hozzánk, nem is takar­gatjuk a dolgot. A Körösztös Pétert, azt tartom ismeri a tekintetes ur, Asztagrakó volt itt a nyá­ron. A lányát, a Vicát el akarom vonni feleségül­micsoda berekedésig és torokszakadtáig kiáltjuk, hogy a nép szava isten szava, addig amíg vállaira' szükségünk van (hogy azokon a kívánt magaslatra fel­jussunk, aztán ha fenn vagyunk, onnan 'csak hwJink és ugy distiiigválunk, mint 'a színlap teszi a főszereplők felsorolása 'után — iKpsóy katonaság, cigányok slh. Nos hát cáfoljunk a rosz májunkra és mutassuk meg. hogy nekünk a nép és annak jóléte mindenkor szent, a vá­lasztási zászló bevonása után ép ugy. mint az előtt. Utóbbi'időben sok szó esett miná­lunk egy népkonyha létesítéséről, hogy a nép testi táplálkozása olcsóvá tétessék. A népnek azonban szellemi táplá­lékra, értelmi frissítőre is szüksége van. Hogy ehhez juttathassuk, sem anyagot vásárolnunk, sem az anyag kiszolgál­tatására helyiséget bérelnünk nem kell. vagyis ehhez nem kell egyéb, mintegy kis adag — \6 akarat. Tehál egy kis jó akarat az egész és a nép teljesen ingyen juthat meg­felelő szellemi erőhöz. Mutassuk meg tehát, hogy nem hi­ányzik belőlünk a jóakarat, hogy tiszta önzetlenség lakozik bennünk, és hogy tudásunk fájáról készséggel hullatjuk a gyümölcsöt a nép Ölébe. Nyissuk ki egy szellemi népkonyha kapuit és hívjuk meg, lássuk sziresen, és vendégeljük meg terített asztalainál a népet, ingyen, belépő dij nélkül, tá­laljunk fel jól, üdvöset, egészséges szel­lemi táplálékot, és a nép áldani fog érte bennünket és d'csőiteni fogja az eszmét, melyei megvalósítótI ti - szellemi nép­ko)iijk<i. Jómódú, takarékos népek, az édes anyám is azt mondja, hogy egymáshoz illünk. De most az édes­anyám is az én kenyeremen el, hát én akartam számadó lenni az édesapám után. — Ugy is dukál, — biztatja az ispán — az édesapád az öregapád után lett számadó-juhász. — De az öregapám adott örökséget az édes apámnak, ami fölér ezer jószággal is. Az édesapám meg nein bízza rám, pedig megillet engöin. — Erről szól a levél V — Erriil. írattunk a tanító úrral az ispitába a legelső doktornak, hogy kérdözze mög az édes­apáimul, mibiil csinálta nyíráskor, usztatáskor a birkáknak való orvosságot, amitől mögszünt minden belegaég. Az édösapám a levelünkre mög azt mondta hogy nem bizza ő idegen emberre a titkot. Nem tudja azt az orvosságot még a megyei felcser se. A füvet a reketyésbeu szödte hozzá, de három pa­tikában is vött hozzá port, a botosnál mög kám­fort, mert a patikárus előtt is takargatta a mester­ségit. így vagyunk most. Pestre én uem möhelek, másra mög nem bízza az édösapám a titkot. Nem is löszök én számadó itten . . . Az ispán fölkel a helyérői és valami vigasz­taló szót akar mondani, — Majd elmondja az öreg az orvosságokat. Megyünk már kifelé, az öregasszony szomo­rúan motyog. — Nem njjan erubör az. Nem lőhet azt val­latni ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom