Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-10-11
kartellbe lépve ielszésük szerint kizsarolják a fogyasztó közönséget. Egy óriási fontosságú szoeiális kérdés egyszerű megoldása ez, amelyet az amúgy is megélhetési nehézségekkel küzdő szegéuysorsuak és kisemberek milliói javára egy csapással országszerte rendezhet a most megalkotandó uj ipartörvény. Természetesen nem szabad ezt a rendelkezést olyannak tekinteni, mintha ezzel a kisiparosok tönkrejuttatása eéloztatnékj hanem egy ol}'an nagy fontosságú szociális kérdésnek, amelynek megoldásával az érdekelt iparos osztály megkárosítása vagy iparjogának esorbiményt, amely az élelmiszerek árának leszállításává], illetve limitálásával a munkabéreknél előállott. A már fenntebb említett 1795. évben, mikor a húsárak fontonként 4 krajcárban voltak megállapítva, a kőmives és ács-segédek napibére (1795. augusztus 17-éu kelt legfelsőbb rendelkezés) a mestereknek járó garassal együtt nyári hónapokban 30 krajcár, (éli hónapokban pedig 27 krajcárban állapittattak meg, A húsárak a rendes napibéreknek akkor l h részét képezték, mig manapság alig Vs részét (eszik, ami a munkabéreknél 5U?á csökkenést, a húsáraknál pedig ugyanannyi emelkedést jelent. Az mondták, de nem lebet eléggé ismételni, \\ugy csak müveit nemzet lebet gazdag és csak gazdag nemzet lehet igazán müveit. Mindakettő: a kultúra és a gazdasági munka, elsőrendű állami feladat, mindkettőnek fejlesztése ós erősítése közvetlen állami cél. De nem csupán az! Nagy hiba és nálunk is elvan terjedve RZ a balbit, hogy mindent az államtól várnak, pedig az állam nem tehet mindent, hiszen maga az állam végre sem más, mint a társadalom egyeteme ós összesóge. Az állam nem veheti át mindazokat a feladatokat, amiket a társadalom összes rétegeinek harmonikus együttműködése képes csak megoldani. Ez biztosítja csak az igazi haladást és fejlődóst auyagi és szellemi téren. Csak i-gy minden rétegében összeforrott társadalom képes az államot feladataiban támogatni, egy társadalom, amely ttlitve van nemzeti és hazafias érzéssel, amelyek nem jelszavak után aránytalanság tehát oly nagy, hogy azl iuduli liauem mm di g a tiszta igazság kipróbált tása nélkül a kormány a nagyközönség könnyebb megélhetését kívánja előnioz1 akkori állapot a jelenlegi súlyos megél-j elveim az élet reális szükségleteit is számbaveszi, .•Hinni íhetési viszonyokkal Semmiképpen ÜSSZe! amely átérti és átérzi a nemzeti célok nagyságát ditani. A most uralkodó kedvezőtlen életviszonyok nehézségei viszik bele a kézi munkával foglalkozók ezreit a bérmozíi'alniakba, mert, miként az másképp nem egyeztethető. Mindezeknél fogva örömmel üdvözöljük Kőszeg város képviselőtestületének a húsárak leszállítása, illetve hatónem is lehet, - amily arányban drágul-jsAgi limitálása tárgyában elfoglalt állásnak az életviszonyok, következésképpen [pontját azon kiegészítéssel, hogy a ópp oly arányban kell a inunkabéreknelcj türvón 3 rllozásilál a hatóságoknak nemis emelkedniük. Igy van ez, nemcsak aj CSí)k a Jms óy kenyér, hanem az összes kézi, — hanem a szellemi munkával'élelmiszerek árának limitálását kell foglalkozó hivatalnoki karnál is, amely épp ugy, mint az iparososzlály, illetve a kisemberek milliói, nem nézheti össze-! na 8'yfontosságai, szociáhs és követésre teli, kezekkel a közélelmezési cikkek!méltó eszméje lelett a mi hatóságunk rohamos drágulását, hanem neki is oda I kérelmezniük Kornéljuk, hogy Kőszeg város eme kell törekednie, hogy az éleifenlartásához legszükségesebb élelmicikkekre, fizetésének megfelelő módon való felemelésével nyerjen fedezetet, Nem kell külön magyarázni és bizonyitgalui. hogy az élelmiszerek hatósági limitálásával a nagy fogyasztó-. . .. .. °. ., , A kultúra e*ak ott ieilodik igazan es életkozonseo 1 letíenntartasa mily mury mérv- , . , , , , . .,.., : , • , . . " ••• (képesen, ahol azt szilárd talajon gazdasági orö támogatja. A kultúra olyau fa, amely a gazdasági erők által termékenyített talajon él meg, sem fog egyszerűen napirendre térni, I hanem a kormányhoz ő is hasonló szel-i lemü, sürgős felterjesztést intéz, hogy a készülő uj ipartörvénybe ez az "Országos érdekű közóhaj is beiktatható legyen. Kultúra és gazdaság. ben megkönnyittetik. mert a magyarázat már magában a tényben beufoglaltatik. Hiszeu ha visszatekintünk, azazhal cs f k oU » ü helyessé. Minél mélyebb és ter , n ;i~u„,, ,-,ÍU „.!niékcnyebb rétegekbe bocsaithatia gyökereit, hooy abban az időben, mikor .. J . ., °. . ., , , J J ° J ... . 1 1 aunal dúsabban virágzik es hozza gyümölcseit. Viszont a gazdasági erő és gazdasági élet, a jólét csak ott erősödik és ott izmosodik meg, ahol a kultúrának napfénye és melege árad rá. Sokszor kut aljul az élelmiszerek árai a hatóság által limitálva voltak, milyenek voltak a bérviszonyok, világosan látjuk azt az eredés munkálkodni kivan azokon, niuukakedvvel Wies munkaképe.séggel. amely megbecsüli az egyéni munkásságok és az egyéni munkássággal fegyelmezi és szervezi a társadalmat. A társadalomnak ki kell vennie a maga részét az állami élet feladatainak teljesítéséből ós nem is lenne jó ha mindent az állam abszorbeálna, mert felemésztené azokat az erőforrásokat, amelyekből önmaga táplálkozik. A magj'ar társadalomnak még különösebb kötelességei vaunak. Más országok százados konszolidált állapotnak örvendenek, mi sok irányban még kiépítetlen állami szervezettel bírunk. Tömérdek a kérdés, amely megoldásra vár beiigazgatási szociális, gazdasági és kulturális téren. Nekünk nem szabad időt mulasztanunk. Nekünk közös munkára kell feszítenünk összes erőinket. Vau ínég egy hátrányunk azokkal az államokkal szemben, amelyekben a nyelv egysége áll lenn. Nekünk kötelességünk, hogy a magyar műveltséget és a magyar kultúrát ápoljuk ós terjeszszük. Jól mondta az elsö magvar parlamentáris minisztérium közoktatásügj'i minisztere, hogy Magyarország jövőjének kérdése kulturkerdés Minden országnak az, de az elmaradt ós gyenge országnak leginkább az. Söt ma azt mondhatjuk: mindenkinek a jövője kulturkerdés abban a nagy harcban, abban a versenyben, amely az egész világon gazdasági és szellemi téren minden nemzet között megvan. De nem szavakkal, tényekkel kell ezt bizonyítani. És lehet is. Vau-e magasztosabb ügy, mint a műveltséget terjeszteni, anliak szeretőiét bevinni a nép legalsóbb rétegeibe, őket nemesre A lámpa feketéssfírga, piszkos lénye, mint valami furcsa színhatású világítás terjed el. Lassan, lomban terjed szét a sötétszürke tónus a piszkos, rozoga bútorok között, mint a hogy a szük, szakadékos völgyekben a párákba tört nedves levegő. A szoba sarkában, keskeny piszkos faagy on ott fekzzik két kis sovány gyermek. Vézna karjukkal átölel\c tartják egymást. Ugy szeretnének aludni, de uoui tudnak. Pedig ha elalhatnának, nem leimének éhesek. Milyen jó is lenue! Egy darabig szótlan*! fekszenek egymás mellett, várva türelmesen, hogy hátha eltuduak aludni. De schogyse tudnak. Végic is u nagyobb fiu felül az ágyában: •— Nagyon éhes vagyok, anyám, azért nem tudok elaludni. — Nem adhatok semmit! Majd boa apátok! — De mikor*/ — Majd haza jön. — Imádkozni fogok a jó istenkéhez, hogy jöjjön haza. — Csak imádkozz! Minek mondaná neki, hogy a jó istennek niucs arra gondja, hogy egy részeg munkás szombat este hazajöjjön. Csak hadd imádkozzék! Mig tir ember imádkozik, addig legalább nem éhezik, Az asszony leül az asztal mellé s amint ott az urát várva, a fejét oly nehéznek erezi, hogy le kell hajtania. S ugy ül azután némán, csendesen ! Olyau fiatalon megtört alak, amiuővcl tele vannak a nagyvárosok munkásnegyedei. Járnak, kehiek ezek a szerencsétlenek, minden lépten-nyomon találkozunk velük a szomorú arcukkal, a sok sírástól piros, elgyöngült s fátyolos tekintetű szemükkel minduntalan eszünkbe juttatják az élet igazi nagy nyomorúságait, ha tau pillanatra szíveskednének róla megfeledkezni. A faltu függő, törött mutatójú óra egymásután veri el a tizet, tizenegyet, tizenkettőt. S a:: ura még sem jön! A várakozás nagy ideje alatt sok keserves gondolat cikkázík át a szegény asszony szomorú, kétségbeesett lelkén. Sok olyan, amit pedig jó Iött volna már végkép elfeledni. Mint például azt a képet, mikor az édes apja, a Bzegény vén ember kérve kérte, bogy ne menjen feleségül Pá! Pistához, mert korhely is, kikapós is, kényes is, meg szeretőttarló is! Hogy esküdözött akkor Pista égre-földre, hogy megjavul 8 ime mi lett belőle! Egy kis ideig, mig lent laktak a kis városban, boldogok is voltak, de azután, hogy fölköllözlek, minden a régi vágásba fordult vissza. Az ura azt haindta, hogy csak a jobb munka kedvéért jött fel, de mások azt beszélték, hogy saeretőjc^vnn itt . . . — Ha igaz lenne? Oh a gyalázatos gazember! De nem lehet igaz! Ráfogás, pletyka! Igyekszik a lelkét kiszabadítani a ráfonódó szörnyű gondolat súlya alól, hogy az ura nem csak korhely, lump, de gazember is, aki szeretőjére költi a pénzét, mig ők idehaza ellen nyomorognak. De hasztalan akar menekülni; a kínzó gondolat követi, mint az árnyék. — Megcsal, megcsal! Talán most is! A bágyadt fényű szemből vésztjóslóan csillan elő valami vad, szilaj tekintet ss a-/, asv.talou fekvő kenyérvágó kést szinte öntudatlan mozdulattal veszi kezébe! — Megölném, ha igaz lenne! De hirtelen viss/.aereszti az asztalra a kést, amint belép tántorogva, részegen az ura. Fellélegzik. HáF istennek, csak részegesked ett Ez ie bűn, de nem olyan nagy, mint a másik lett volna. — Nem szégyenled magad Pista? — Te, nekem ne kezdjél megint prédikálni, mert vissza megyek I Loül a/, ágy szélére és vetköződui kezd: — Azért nem gyüket haza az ember, mert igy fogadják! — Csak nem csókolhatunk neked kezet, a miért hogy a korssrnábau dőzsölsz, míg mi idehaza éhezünk. A részeg ember keresgél a zsebében s végre az asztalra dobj ar. összekötött csomagot, melyben
