Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-08-16
szakaszokat nem kell alkalmazni, ha a végrehajtás alapjául a törvény kihirdetése előtt keletkezett közokirat szolgál, vagy ha a kihirdetéstől számított harminc nap alatt kérik a végrehajtást vagy pedig ugyanennyi idő alatt e követelést a járásbíróságnál bejelentik. A törvényben nincs külön intézkedés a törvény életbeléptetésének idejére nézve, mégis erre az uj végrehajtási eljárásra, a benne foglalt lényeges újítások miatt, részint epekedve, részint szorongva várnak adósok és hitelezők. Ismerjük meg önmagunkat! Tudományos életünknek első és főfeladata a külfölddel, az egész tudományos világgal szemben Lazánk ós nemzetünk tudományos mégis mérése és megismertetése. A föld és a nép, a természet és az ember alkotásai s viszonyai ezen a földön, a mult ós a jelen, az anyagi ós a szellemi erők, mind tudományos megismerés ós megismertetés tárgyai voltak eddig is és maradnak mindig, s iia a tudományos érdeklődés ós a gyakorlati föladatok igényeinek meg akarunk teljesen felelni, még roppant sok a teendő minden téren. A társadalom érdeklődése és áldozatkészsége csakiassan és nehezen- volt -a—feladatok iránt fölkelthető. Általánosságban azt lehet mondani, hogy müveit osztályunk is hazánkat még kevéssé ismeri; sokkal szivesebben járjuk a külföld taposott útjait s igyekszünk szemléletből megismerni azt, amiről annyit olvastunk, mintsem, hogj'- saját hazánkban tennénk fölfedező utakat. Gyakran tapasztaljuk, hogy müveit honfitársaink a hozzájuk legközelebb eső természeti, történeti vagy művészeti nevezetességeket figyelmen kivül hagyják. Néhány évtized óta sikerült főkép iskoláink utján, valamint a társulati tevékenységgel az ismeretterjesztés terén, továbbá a vidéki muzeumok fejlesztésével s bizonyos tekintetben a turistaság föllendülésével is haladást érnünk el a hazai föld szélesebbkürü megismerése s jelenségének tudomány.os földolgozása terén. Tudományos, társulataink egyes vidékek viszonyainak föltárása körül vizsgálódásaikkal és adatgyűjtéseikkel kiváló érdemekét szereztek, de a helyi érdeklődés és áldozatkészség ily mélyebbreható tudományos munkálatok számára még ritkán értékesíthető. Pedig — a mi különösen hazai történelmünket illeti — nincs semmi okunk az igazságtól félni. Ezer éves fennállásunk ténye maga hirdeti nemzetünk nagyságát, amely nem fog csökkenni, ha multunk egy^sgy pontja közelebbi szemléletre vészit is fényéből; viszont a feledés homályában is sok ismeretlen fény rejtőzik és várja, hogy felszínre hozzuk. De van a mi történet — és régiségtani irodalmunknak egy különleges feladata is. Az, hogy a maga céljának ós anyagának népszerűsítésével a nagyrészt hiányzó történelmi érzéket ébressze, ápolja, fejlessze nemzetünkben s ezáltal önmagának segítő erőket, szövetségeseket teremtsen. Vaunak korszakok, melyekben a nemzetet érő csalódások s a jövőért való aggódása visszavezetik merengő tekintetét a múltba; ilyenkor talán a jelen bajai a történeti mult megismerésének szolgálhatnak javára. Ebben a munkában sokaknak, mindenkinek jut szerep. A történetet mai nap már nem írják csak kritikailag összefoglalják egyesek. Maga az élet irja meg napról-napra a maga történetét; egyik kezünkkel a multat irjuk le, a másikkal a jövő történetirója számára dolgozunk. ÉszakJTvmerika nagy gondolkozója azt mondja, hogj'' a világon minden dolog a maga történetének megírásával van elfoglalva; a bolygó csillagot csak ugj T , mint a kavicsot saját árnyéka kíséri útjában; a lezuhanó szikla sebhelyként hagyja rajta nyomát a hegyen, a folyó nyomot hagy ágyában, az által csontját hagyja a földben, a lomb, a páfrány a maga alakját belerajzolja a szénbe, a leeső csöpp gödrött vés a homokba vagj r köbe, még lábunk nyoma is ott marad egj'ideig a havon, vagy a földön, amelyen áthaladtunk. Igy tanit a természet reá, hogj' mindnyájan közreműködjünk történetírásunk nagy munkájában. Es a mit a történetírásra, hazánk múltjának megismerésére nemzetünk életének megrögzkésóre nézve kifejtettünk, az hasonló mórtékben kivan alkalmazást a haza mindenoldalú ,. tudoínánj'os megismerésének röladatában. A természeti viszonyok s a népélet megfigyelésében, a gazdasági, a jogi élet számbavételében e PP u gy kell minden müveit embernek a haza iránti kötelességből is a tudomány szolgálatába Bzegödnie ós e szolgálati munkájával lerónia vagy filléreivel megváltania. Elsőrendű tudományos érdekünk és célunk: hazánk, nemzetünk teljes megismerése ós megismertetése; de ez a szerep győzelmes osak_aldvor lehet, ha egész müveit társadalmunk alkotja a küzdők seregót. Berzeviczy Albert. Iskolai értesítők. Hogy városunk mily nagy jelentőségű gócpont tanügyi téren, minden szónál legjobban, bizonyilják azok az iskolai'értesítők, amelyek asztalunkon Ifeküsznek. Nemcsak vármegyénkből, de nem is a dunántúlról, hanem, _mmicl-. hatnúk az ország majd minden vármegyéjéből találunk egy-két egyént, aki a tudás utáni vágyát városunk valamely iskolájában iparkodik kielégíteni. Különösen a reform, főiskola és az áll. tanítóképző intézetben találuuk számos, messze vidékről jött növendéket. Az iskolai- -érlesitőlcbTjl meggyőződést szerezhetünk magunknak arról is, hogy iutézeteink vezetősége nemcsak az iskola lalai között fordít nagy gondot az ifjúság nevelésére, hanem az intézeten kivül, azok lakásán is éber figyelemmel kiséri az ifjúságot, mert csak igy, a szállásokon való ellenőrzés ós felügyelet mellett érhető el az a szép tanítási és nevelési siker, amelyről ezek az iskolai értesítők a legjobban tanúskodnak. I. Reform, főgimnázium. Vaskos 2G0 oldalas értesítő számol be az A három tourból több is lett és ez. bosszantotta János Frigyes herceget. Nem szokta meg, hogy bárki háttérbe szorítsa... Fők>g egy imigyar gróftól nem tűrhette el ... De legkivált Pállfy Jánostól nem akart zsebre rakni eíí'élét. Tudta, hogy Eleonóra érdeklődik a legszebb bécsi huszár iránt. Az sem volt titok előtte, hogy Pállfy gyűlöli a hercegetj jobban mint ő a grófot . . . Az indulat már mindkettőben forrott. Csak alkalom kellett, hogy kitörjön. János Erigyes újból közeledett Eleonórához: — Ezt a lengyel polkát grófnő, remélem, csak velem táncolja? — Köszönöm hereeg, most már pihenek, de utána csárdás következik. A herceg gőgösen kapta fel a fejét: — Csárdás! Ugyan kérem'. Hát ki táncol ilyen paraszt láncot! A gróf ott állt és közbeszólt: — Kíváncsi rá hercegséged? Hát majd leszünk oly bátrak és bemutatjuk a paraszt-táncot. Ugy-e bár, grófnő? — Legkedvesebb táncom! —Nevetett Elenora — s az olyan hires palotás- és csárdás-táncossal, mint Pállfy igazi élvezet is lesz. A herceget már elfutotta a méreg és tovább Bétáit. Mikor aztán folyt a „paraszt"-tánc, odalépett a pihenő Pállfy János giófnéhoz, a szép Czobor Amáliához és maliciózusan jegyezte meg: — Félje ura ugyancsak buzgólkodik más nők körül . . . — Hadd hóditsou; azért mondják a legszebb hnszárezredesnek! Nein vagyok féltékeny, herceg. Ismerem az én uramat. És mosolygott hozzá ártatlanul. III. Ez órától fogva a gőgös és hin hercegben még nagyobb ellenszenv támadt szerenesés vetélytársa iránt. A jó wiirtombergi ugy hitte, hogy ezt a gyűlöletét jó lesz az összes Czobor-huszárokkal éreztetni. Sőt az egész magyar uemzetet megtisztelte vele. Leste az órát, amikor nyíltan becsmérelhette a magyarokat. Két napra rá nagy parádé volt a katonai gyakorlótéren. Kirukkolt az egész huszárság. Haj milyen kackiás délceg volt a Pállfy ezredei S milyen fehér paripán ült a szép parancsnok . . , Nem is lehet más az Isten első katonája, osak a magyar huszár, az is a Czobor fajtából. János Frigyes pukkadozott és amikor a hatalmas fordulókat és szélvésszel versenyző 'száguldozásokat, a lelkes rohamokat látta, kicsinylőleg szólt a nagyfejű német főtisztekhez: — Miért kommandiroz magyarul Pállfy? Hát ki érti ezt a civilizálatlan nyelvet? Pállfy hallotta e megjegyzést és hirtelen hozzáfordult: — Egy a nyelve és egy a kardja a magyar huszárnak ! S a kardja suliintását már sokszor megértette a német I — De hátha magyarul se tudnának a magyarok? Valósággal ugatniok kellene. Külömbeu az mindegy 1 — Igen! Kivált ha hercegséged aző nyelvükön ! vezeti a'kommandót. Ez sok volt. János Frigyes éktelen haragra lobbant erre a nem várt felvilágosításra, gyalázó szavakkal illette az egész magyar hadsereget, sőt az egész magyar nemzetet újból. - — Ez snk! Ezért felel hercegséged! Kész volt a párbaj. A herceg örömest fogadta el a kihívást. Azok közé a bizonyos „leghíresebb lövök* közé tartozott és percig sem kételkedett, hogy lepuffantja ellenfelét. A Práter elvadult, mocsaras vidékének egj' rejtett tisztásán állt szemközt a két ellenfél. Az első lövés joga a würtembergi herceget illette. Erősen célzott, lőtt és a golyó átlyukasztotta a magyar gróf csákóját. Most Pállfy emelte föl pisztolyát és egy szempillantásnyi célzás után oly biztosan találta János Frigyest, hogy az fölbukott és holtan ottmaradt. Pállfyt haza se eresztették a segédei imádott feleségéhez, aki rettegés közt várt a palotájában. Azt tanácsolták neki, hogy fusson Lengyelországba: — Hát azért vagyok Czobor-huszár ? Hisz meg van az engedélyünk a fegyveres mérkőzésre béke idején is! — De arra nincs engedély, hogy az uralkodóház egy rokonát puffantsd le 1 Siess, mielőtt a hadi törvényszék összeül! A würtembergit rég őrizte már a családi kripta. Amikor Lipót császár uj vizsgálatot rendelt Pállfy ügyében ... A vége: bocsánat, kegyelem, hazatérés, aztán emelkedés tábornokká, horvát bánná, országbiróyá, aranygyapjas vitézzé, főparancsnokká, nádorrá ... Hát lehet-e még magasabb emelkedés? A Rákóczi-féle szabadságharcot ki más fojtotta cl, miut a szép Kaunitz Eleonóra egykori lovagja és udvarlója? Am az átlyukasztott csákót megtartotta emlékül. Mint az udvar kegyence, hányszor nézhette egykori kuruc virtusának' ezt a dicső bizonyságát! S az ereklyét a Pállfyak luven őrzik mindmáig!
