Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-08-02

XXXV. évfolyam. Pápa, 1908. augusztus 2. 31. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. M e g j e 1 e n i Ír minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fő-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A. szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. JSlőílzetősek és^hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, A lap ára: egész évre 12 kor., félévre & 1c, negyedévre 3 lc Nyilt-tőr soronként 40 fillér.'— Egyes szám ára 30 fill A husvizsgálat országos rendezése és a közvágóhíd. Tegnap, augusztus hó elsejével lépett életbe a ni. kir. földmivelésügyi miniszternek a husvizsgálat országos rendezése tárgyában alkotott rendelete, mely határozottan kimondja (1. §.), hogy a „törvényhatósági ós r. t. városok közvágóhidat épiteni és fenntartani feltétlenül kötelesek" és hogy „ . . . akár köz- akár magánfogyasztásra szánt szarvasmai'ha, ló, szamár, Öszvér, továbbá közfogyasztásra szánt juh, bárány, kecske és sertés is csupán közvágóhídon vágható." Erre vonatkozólag azonbau kimondja a szabályrendelet, hogy: „Ily berendezéssel el nem látott városi közvágóhidak legkésőbb ezen szabályrendelet életbeléptetését követó' ötödik év végéig kibővitendők, vagy ily célból egészen uj közvágóhidak létesítendők." Ebből már most az következik, hogy mindazon városban, ahol ily közvágóhíd még felállítva nincs, e hó elsejétől kezdődőleg köteles a város ilyenről gondoskodni, ahol pedig már közvágóhíd áll fenn, azt ugyancsak e hó elsejétől kezdve, tartozik (ideiglenesen bár) ugy átalakítani, hogy ott sértések ós egyébb állatok is vághatok legyenek, mert a rendelet a kisebb állatok, tehát sertések levágását, a szarvasmarhák levágására szolgáló közvágóhídon meg nem engedi, hanem kimondja, hogy a nagy- és szurómarhák külön helyiségben vagy külön időben vágandók le, öt éven belül pedig föltétlenül uj vágóhidat tartozik építeni. Pápa városa már e rendelet megalkotása előtt foglalkozott egy uj, modern közvágóhíd építésének kérdésével, azonban a város képviselőtestülete, a folyó évi május hó 11-én—tartott ülésében, ezt az ügyet, tekintve, hogy azt pénzügyi szempontból kellően előkészitettnek nem találta, a városi tanácsnak vissza adta. Ez az életbelépett miniszteri rendelet azonban, a köz vágóhidra vonatkozólag, a várost kényszerhelyzetbe hozta. A városi tanács mult hó 29-én mát foglalkozott is ezen kérdéssel s a jelenlegi közvágóhidnak egy sertés-vágóhiddal való kibővítését elrendelte, a városi mérnököt pedig utasította, hogy a mostani vágóhidat a szabályrendelet követelményeinek megfelelőleg alakittassa át, illetve a szükséges férhelyiségeket az állatorvos közbenjötte mellett építtesse meg. Ezzel az intézkedéssel azonban szerintünk még nincs megoldva teljesen a vágóhíd kérdése, mert a mostani helyiség, bármily átalakítást nyerjen is, az idényeknek, — tekintve a város nagy husforgalmát, — csak ideig-óráig felelhet meg. Igaz ugyan, hogy a város az átalakításra szánt, mondhatni csekély anyagi befektetéssel szemben, évenként mintegy 10-12000 korona jövedelemre tesz szert, de a városnak a jövedelmezőség mellett tekintettel kell lenuie iparosaink érdekeire is, mert mi a magunk részéről teljesen kizártnak tartjuk, hogy a mostani helyén levő vágóhíd, bármint alakittassék is át, céljának egyáltalában megfeleljen. A város képviselőtestülete még a mult évben elfogadott egy, a Ganz cég által készített vágóhídi tervet, mely egészen modern és a miniszteri rendeletnek is teljesen megfelel, azonban az ezen tervek szerinti építkezés pénzügyi akadályok miatt nem volt keresztül vihető. Most azonban, mikor a városi taFaragó Jóskát elviszik. — A „Pápai Lapok" eredeti t á r e áj a. — Irta: Molnár Kálmán. Krisztus után az 1786-ik esztendőt irták vala, mikor egy fagyos novemberi délután, Faragó Jóska elbocsáttatván a császár regementyébül, hazafelé tartott a falujába. Edzett katona vo!t a Faragd Jóska. Kutyába se vette a csikorgó hideget. Fiityörészvesietett a kopogós országúton. Csak akkor hagyta abba egy pillanatra a fütyörészést, mikor a süvítő szél erőszakosan belekapaskodott a kigombolt puszlikjába, amire neki rendszerint az volt a felelete, hogy dacosan magához rántotta, haragos tekintetet vetett a szél járása felé s tovább folytatta útját hazafelé. Annál is inkább mert már megpillantotta a toronytetőt. Pár negyed óra még és odahaza lesz. Már jól beesteledett, mikor Faragó Jóska megállott a faluvégen, a módos Tálos Gergely uram háza előtt. Hevesen dobogott a pruszlik alatt egy kemény k tona sziv, a Faragó Jóska szive. Egy darabig csak állt az ablak alatt és gondolkodott: bemenjen, ne menjen ? Egy hirtelen elhatározással mégis megverte az ablakot: — Gergöly uram, TáloB Gergöly uram! Fönn vágynak még keudtök?! — Ki légyön az oda kinn ? — hallatszott belülről a Gergely uram hangja. — Ospitos katona. — felelt vissza a Jóska gyerek. — Hát nem ismer rá a hangomra, Gergöly uram ? — Te vagy a' Jóska? Teringettét! hát forduj bejjebb! Fönn vagyunk még. A Marcsa fonogat, én peig bötü/.öm a rendöllésöket. Várgy, inaj' kinyitok. — Nö még, Gergöly uram, elébb haza szaladok az é's anyámho, aztán visszagyüvök. — Hát csak szaladj. Es Faragó Jóska el is szaladt az édes anyjához, odabent pedig Tálos Gergely uram sehogy sem tudta mogérteni, hogy miképpen kerülhetett haza a Jóska gyerek? Aggodalmát tüstént kifejezésre is juttatta hozzátartozói előtt: — Nőm értőm én ezt a haza gyüvetelt. Épp mostanság olvasom a császári kurrenst (mert Tálos Gergely uram elöljáró vala) amölyik ögyeuöseu a csatába való mönést parancsolta. Nagyobb bixouyság okáért a kezében levő irást föl is olvassa: — Ekképpen szól pedig azirás: „Nagy Méltóságú Gróf Zichy Ferenc Feö Ispány Ur Eő Exellentiájának sub dató 5. Septembris a. c. költ Bőtsös Uri Levele felolvastattváun, mell azerént a végro ébresztettnek és serkentettnek mindnyájon az Haza fiak, hogy mivel azFrantziával yaló veszedelmes Háború már régtül fogva folytattatik éa mivel Fölséges Fejedelmünk azon dühösködő ellenséggel semmi módon Békességre nem léphet, kénteleuéttetik ezen vérrengó's Háborút továbbis folytattni. Minthogy pedig ezen hosszuB és Költséges Hadakozás Fölséges Urunkot annyira meg gyöngétette, hogy annak folytatódására és az Ellenség meg gyó'zettetésére Nagyobb erőtt venni szükséges légyen, annak okáér a Haza fiakban vetvén Fölséges Királyunk reménségét, kihez képest, hogy mentül előbb és mentül nagyobb erővel az Magyar Ifjúság a Fölséges Király és Haza védelmére az önként való fegyver fogáshoz ébreszteBsék az Elöl Járók áltól. Melyre való nézvést végeztetett, hogy Verbung áltól ezen kivánságo Eő Felségének mentül előbb tellesétessék, és ugyan a képpen háarul házra járván az EBküttek, minden fegyver alá való Iffjak meg Ibgatódjanak. Ugyaneeen alkalmatossággal Fölséges Urunk ált<)l az is keményen rendöltetik, hogy ezen mostani Háborúi környül-állásokhoz nézvést az Sidók is Katonáknak, akár fegyver alá, akár pedéglen Süíekorek mellé, bévételó'djenek és uem is lészen Szabad néktek pénzen megváltani magokat. Az legkeményebben az is rendölteteik még, Spitzer J^-Tnoíd fieiiivül mi Tíliattt! Snlil készitmenyelí! IrséM árai!