Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-06-28

megkétszereződve 1319 ügyclarabra rug. Mig harminc évvel később, 1906-ban, az ügyforgalom már rohamosan, sőt aránytalanul felszökik, mert a még; mindig csekély számú személy10,834 közigazgatási és 1440 árvaszéki ügy cl arabot intéz el. Ma pedig, mikor az adóügyi teeuclőket is ennek a hivatalnak a nyakába akarják varrni, sőt talán a létszámot is apasztaui szeretnék, az ügyforgalom nem kevesebb, mint 13,000 közigazgatási és 2000 árvaszéki, összesen tehát kerek 15000 ügydarabra emelkedett, sőt a folyó évi ügyforgalom meghaladja majd a h u s z e z r e t. Mindezekből világosan látható, hogy amig a fenti harminckét év leforgása alatt ez a személyzet csak egyetlen j munkaerővel szaporodott, addig az ügy-l forgalom 11.099 ügydarabbal lett több, mint harminckét év előtt. Feltűnő igazságtalanság volna tehát, ha ezt a személyzetet, mely manapság majdnem háromszor annyit dolgozik, mint annakelőtte. még az adóügyi teendők elvégzésével is megterhelnék. A városi pénztári hivatalban még egy számtiszti állás szervezendő és uj munkabeosztás készítendő, mert egyedül ebben az esetben érhető csak el uz az eredmény, amit a város közönségének érdeke megkövetel. Egyébb újításról, más beosztásról beszélni sem lehet. Nagyon fnra állapot volna az. ha például a kihonosiíási ügyek intézésével a jövedéki, vagy a község bírósági hivatal bízatnék meg. Éppen ilyen nyakatekert rendszer volna az, ha az adózási ügyek intézését nem ott. eszközölnek, ahol az adózások és egyéb ezzel szorosan összefüggő munkálatok végeztetnek. Tiz-., ember, célszerű ós helyes rendszer' mellett sokkal többet képes dolgozni, mint száz ember munkabeosztás és rendszer nélkül. Ez tagadhatatlan. Az adóügyi jegyzői állás szervezését nemcsak szükségtelennek, de ha szükséges volta igazolt volna is, időelőttinek tartjuk, mert uem tudni, hogy az állam, az adóreform törvényre emelése után mily adózási ágakat és munkálatokat szüntet meg, vagy léptet életbe. Még annak idején is esak ugy volna ez keresztül vihető, ha ez a városnak már szolgálatában álló egyének erkölcsi ós 'anyagi károsodásával nem jár, mert égbekiáltó, embertársai ellen elkövetett bünk követne el a város intézősége. ha bármely munkása bőre árán, — legyen az napidíjas vagj

r választott hivatalnok, — juttatna valakit egy olyau álláshoz, amety elsősorban is felesleges. Egy 18—20 ezer lakossal biró vidéki városban még nincs szükség olyau állásra, amely semmi munkát sem ró az illetőre, amikor sokkal nagyobb horderejű hivatalt sem képes gyenge anyagi ereje miatt felállítani. Ilyen például a bejelentő hiyatal, amelyre égetőbb szüksége volna a városnak és amely a befektetett költségből évenként még meg is volna képes valamit téríteni. De ha már minden áron állást kíván • város szervezni, akkor szervezzen egy harmadik szám tiszti és egy közigazgatási gyakornoki állást, mert ez közszükséget képez, mig a tervezett adó ügyi jegyzői állás esetleg csak egy ember érdeke, a többi „hivatalnokok rovására. A városnak nem muukafelügyelőkre, hanem munkás hivatalnoki karra van szüksége. *,

; *. Ea íme, amit az őskori népek fantáziája költői lendülettel megalkotott magának, bogy személyesítsek a tudomány és művészet ágait, azt költészettel annyi bajjal vonták be, hogy a festő, szobrász, iró, költő képzelete mindig; talált még valami tenii valót velők és mondani valót róluk, idők folyamán, »zóta hogy a musák a delfii Apollo-teiiiplombsm és a Heliconon foglaltak helyet, hányszor és hányszor örökitotték meg őket itt és ott, az óvilágbuQ és az újvilágban, tehát a földgömb másik felén is, itt, ki mondhatná? Gyönyörrel nézem, ennek a világszép épületnek, a világ legszebb köuyvtrfrának a legbájosabb musa alakjait s nem tudok a nézésükkel eltelni. Amerikai nők szép arcának az élét látom rajtuk legszebb változatban. Az épület fényes komolyságához nagyon jól illenek a musa arcok, alakok öltözetek, a kifejezések az egyes művészeti ágakhoz. Mégis esak egy müveit nagy világ volt az, melynek a hagyományaiból élünk, táplálkozik agyunk és még mindig szívjuk művészet anyánknak az emlőit. MoBt azonban menjünk az olvasó termekbe. Az olvasók között már is látok néhány, tollas kalapban, fűző cipőben járó földi gráciát. A képviselőháznak és a senatusnak külön olvasó termei, remekek. A második emeleten falfestmény diszes folyosók. A bölcseség, tudás, erény, béke, háború jelképi alakokban. A kegy, báj és kellem istennői, az évszakok, Amerika felfedezése, meghódítása, legszebb képekben. A nagy kupola teremben, közös olvasóban elfér ^00 ember. Olyan mint valamely képviselőház, | körben asztalok és ülőhelyek. Vörös, sárga, aötét márványdiszek. Mózes Homer, Herodot, Aristoteles, Plató, Kolumbus, Shakespeare, Kant, Fulton, Goethe, Mihel Angelo, Befcboveu, Moliére mellszobrai, alig lehet elszámlálni a többi, régi jeleset, kiknek az emlékezetét tartják itt. A kupola tiszta rajza, meleg színe, az emberiség polgáriasodását tünteti elő. A kupola kiemelkedésén az emberi tudás igaz előállításban, a tarka üvegablakokon az Unió államoknak cimerei. Könyv, vau a könyvtárban 1 '800-000 kézirat lOÜOOO-uél több, térkép közel ennyi, de elfér öt millió könyv, nem számítva a kéziratokat, térképeket, zenemüveket. Háromszáznál több köuyvtártiszt szolgálja ki a közönséget légnyomásra berendezett készülékkel a legnagyobb gyorsasággal. Három perc alatt, alagúton, a Capitolba küldhetnek könyveket. A könyvtár mindenkinek nyitva áll délelőtt 9 órától este 10-ig. Eszembe juta murciai könyvtár találó felirata: Itt felnyitják a holtak az élők szemeit. Sok szép könyvtárt láttam eddig Svédországban, Spanyolországban az Escoriálban lévőt, Kómában a vaticáuit is, — tudományokba mélyedó'knek rengeteg tudása van azokban a könyvekben — ilyen diszes könyves házat azonban, mint ez, «ehnl sem láttam, ttgy tudom nincs is szebb, a párisi nemzeti könyvtár csak nagyobb. Amerikában nagyon sok köuyvtár van, nagyon sok könyvvel. Lángelme müvek, a gondolat, hőseinek és rideg szaktudósoknak a munkái, agyak fegyelmezettségével, írás művészettel rendszerbe foglalt, mélyen szántó tanulmányok. A könyvtár, mennyi esztendei irói munkásságnak, nagy tudásnak a letéteményese? ki mondhatná? Más írók, felaprózzák Merkantil panaszok. Senki sem oly botor, hogy szem 1 elöl tévesztené azt a tényt, hogy hazáuk első sorban mezőgazdasági állam ós hogy mezőgazdaságunknak mennél intenzivebb fejlesztése elsőrendű érdekünk ós kötelességünk. Nem is teszünk mi ez ellen kifogást, sőt szüntelenül hangsúlyozzuk agrár érdekeinknek a legnagyobb mértékben való gondozását, hogy mezőgazdaságunk — a szó legtágabb értelmében — mennél virágzóbb legyen, és mennél hatalmasabb lendületet vegyen. Mi csak azon egyoldalúság miatt panaszkodunk, amely gazdasági politikánkat jellemzi azért az irányzatért, amely lényegileg mindent az agrárérdekeknek akar juttatni ós csak másodsorban, mintegy kényszerűségből törődik iparral és kereskedelemmel; még inkább pedig azért a mélyen sértő kiosinylósórt, amellyel az iparos ós kereskedöosztály tagjainak nagy többségével nálunk bánui szoktak. Mivel pedig ugy látjuk, hogy ebben a tekintetben panaszaink eredménye jórészt meddő: most is csak ismételhetjük azt, amit már többször hangoztattunk. Kereskedőink ós iparosaink utasítsák vissza azt a szerepet, amelyet nekik egyesek nyilvános életünkben juttatni akarnak. Azzal az önérzettel, amellyel értékes egyéniségeik, becsületes és tiszteletreméltó törekvéseik hasznos munkásságuk, szorgalmuk ós tudásuk, auyagi függetlenségük és mindenkor kipróbált hazafiságuk joggal töltheti el telkeiket, iparkodjanak a innguk számára is azt a helyet követelni, amely a müveit világ minden államának nyilvános életében jut ma az ipar ós a kereskedelem ' képviselőinek ott is, a hol — mint például Ausztriában ós a Néinetbirodaioinban — az agráriusok ugyancsak vezérszerepet játszanak, mert ott jól tudják, hog3' ipar és kereskedelem nélkül ma nincs nagyhatalmi állás és nincs gazdag állam ós társadalom. A társadalom csakis az annak számára, bírmely téren hasznosan munkálkodóké lehet. Azoknak tehát, akik csak fogyasztanak, akik csak látszólagos külsőségekkel akarnak abban szerepelni, nincs joguk vezetni. Azok vonuljanak . _ vissza abba a sötét háttérbe, a honnan kevésbbó lesz nyilvánvalóvá a társadalom szempontjából való értéktelenségük. Azok pedig, kik komolyan dolgoznak a gazdasági élet bármely terén, akik uem jelszavaknak hangoztatásából élnek, és a a tehetségüket. Tartalmas lelki világból, fellengzős irályban olyanok is, hogy a nők, a könyveken át beleszeretnek a forró vérű költőbe, az iróbit, kinek mohóti olvassák a regényét. Minden községnek van könyvtára, olvasó szobája és üvegtetős csarnoka. Bizonyság ez arra, hogy a dollár szerzésen kiviil a szellemi műveltség elóhsdadásura is törekszenek. A tanulásból ismét dollár lesz. • Könyv és könyvtár dolgában nagyon messzire állunk mi magyarok, Amerikától. Pénzért is bajosan vagy drágán juthatunk jó könyvekhez. A könyveket nálunk nem igen veszik, kis számmal fogyván, költséges a kiadásuk. A könyveket nálunk csak elkérik bírálati példánynak, vagy olvasni, azokat sokszor vissza sem adják. Kicsi az olvadó közönségünk az egyes irodalmi ágakban, szakmunkákban, közöuségünk kimeríti tudását, elégnek tartja olvasását a napi lapokból, folyóiratokból. Ha több volna a könyvtárunk, a jó könyvekuek, a magyar irás klaszszikusaiuak nagyobb volna a keletjük. A közkönyvtárak, karöltve a sajtóval és iskolákkal, rohamosan emelik Amerikában az önképzést és közművelődést. Többen járnak a könyvtárba, mint a kávéházba, mert érzik u szellemi előrehaladás szükségét. Felolvasásokat is tartanak az olvasótermekben, sűrűn látogatják azokat. Egyes müveket ismertetnek, melyek legott elterjednek. Gazdagodhatik az iró, munkájából, szellemi tárházából. Nálunk rendszerint csak a könyvkiadók, könyvkereskedők és a nyomdászok vagyonosodnak. Nagy százalékra dolgoznak, az írónak alig murád. Az amerikai hírlapokból többet tanulhatnánk, ha nem volnának azok megvásárolva, lekötve, tehát a szerkesztők szeme bekötve. Több hírlapot a se-