Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-06-07

Pápai Lupok 1908. június 7. Vagyis látszólag a férjhezmeuetelével hajtja végre az illetőség-szerzés tényét. De vájjon a iérjhezmenetol tekinthető-e egyáltalán az illetőségszerzés tényének? Nem. Mert nélkülözi miu cl azokat a momentumokat, melyek az illelősógszerzósnek alapfeltételei. Az illetőség-szerzésnek főkelléke mindenkor az a szándék, mely az illetőség megszerzésére vezető ténykedésnek a rugója. Nos hát felleljük ezt a szándékot a nő azon ténykedésében, hogy férjhez megy ? Avagy-tán az a szándék nyilvánult meg a fcrjhezmenetelben, mely az illetó'ségszerzés tényének volt a rugója? Vagyis az eóloztatott-e a fórjhezmenetellel a nő állal, hogy eredeti illetőségét, férje illetőségével eserélje fel V j Ugy-e nem. | Nos hát akkor nem is tekinthető a férjhezmeuetel a szószoros értőimében veit illetőség-szerzésnek. A férjhezmeuelelnek, a családi élet a célja és azzal a családi tűzhely megépítését szándékolja a nő, nem pedig azt, hogy más községi illetőséget szerezzen. Az az illetőség melynek a nő férjhezmeueteTe utján jut. a nőnek nem szerzett, hanem férjéről áthárult illetősége. Az után az illetőség után, melyhez a nő férjhezmenetele utján jutott, nem nyújtotta ki a kezét, hanem azt az egyéni viszonyában beállott változás következtében a törvény ugy ruházta, ugy erőltette reá. • ; Annak az illetőségnek, mely a nőt férjhezmenetele folytán megilleti, nem az ő megkórdezdetése, nem az illetőség szerzésre irányult egyéni akaratának határozott kifejezésre juttatása folytán lett részesévé a nő, hanem egyszerűen azért jutott a birtokába, mert az államrend szempontjából ez a természetes állapot. Mindezekből világosan és minden kétséget kizáróan kiderül az, hogy a férjhezmenetel voltaképen nem alapja annak az akciónak, melyet illetőség szerzésnek nevezünk, te-hát az illetőség, melyhez a nő férjhez menetele utján jut, nem is lehet szerzett illetőség. Nézzük a törvény további rendelkezését. . . . „ós azt (már t. i. a férje illetőségét) mint özvegy is megtartja mindaddig mig önjogulag más községi illetőséget nem szerez." Mit jelent a törvénynek ez a kijelentése „mig önjogulag más községi illetőséget nem .szerez" ? Ez azt jelenti, hog3

T a nőnek épen ugy rendelkezésére állanak az illetőség szerzés eszközei, mint a férfiaknak. Az 188(1 évi XXII. t.c. 9. 10. 11 §-a nem tesz különbséget nő és férfiú között, sőt egyiknél épugy, mint a másiknál feltételezi és megköveteli a teljes koruságot, hogy egyik is, másik is illetőséget szerezhessen. Azt moudja a törvény: „míg önjogulag n.ás községi illetőséget nem szerez," — hisz elég lenne az is, ha azt mondaná: mig más községi illetőséget szerez." Az „önjogulag" szó itt egy kis pleonasmus a törvényben. E kérdés eldöntésénél tudnunk kell azt, hogy a 71.834/1907 sz. magy. kir. belügyminiszteri reudelet értelmében csak teljes korú egyén szerezhet ujabb illetőséget. A nő aki érvényben levő illetőségét egy más községben szerzeudő illetőséggel kívánja felváltani, ezt csak az esetben teheti, ha önjogu. Ön jogúvá a teljes koruság utján lesz. Teljes korúvá pedig a nő két utón leszen. És pedig teljes korúvá létei és teljes korúvá tétel utján. Ugy a teljes korúvá léteit mint a teljes korúvá tételt, törvény szabályozza, az" 1874. évi XXIII. t. c, E törvénycikk 1. §-a azt állapítja meg, hogy a nő teljes korúvá miként — lesz. 2. §.-a pedig azt a cselekvést jelöli meg, mely minden nőt teljes korúvá — tesz. Az 1874. éri XXIII. t. c. 1. §-a szerint ugyanis: „Hajadonok 24-ik életévük be tökével teljes koruakká válnak ós minden, a teljes korusággal járó jogok élvezetébe lépnek." 2. §.-a szerint pedig: „Mindén nő tekintet nélkül életéveire, férjhezmeuetel ével teljes korúvá lesz s e jogot akkor is megtartja, ha az 1. §-bau meghatározott életkor betölte előtt özvegységre jut, férjétől bíróilag elválasztatik, vagy házassága féloldalik." Ami azt jelenti, hogy 24-ik életévének betekével a nő nagykorúvá leszen, férjhezmenetele pedig minden nőt nagykorúvá teszen. Vagyis akár természet szerint éri el a nagykorúságot, akár férjhezmeuetel utján jut hozzá, mindegy, ez a körülmény őt öujoguvá és igy illelőségszer-' zésre képessé teszi. No már most azt látjuk, hogy nem kell a nőnek férjhez mennie és özvegységre jutnia, hogy önjogulag illetőséget még csuk hadnagy sem, hanem szegény önkéntes. [ De Klára ezerette a derék fiút. Együtt uó'tek fel és a leány sohase gondolt máBra, csak őrá. — A tiéd leszek, Pista! Megvárom, mig leszolgálod a katonaévet. megvárom, mig hivatalodba lépsz. Ne aggódj, nem tántorít el senki tőled.! Igy vigasztalta ifjúkori pajtását, valahányszor látta, hogy anyja hidegen fogadja a kedves rokont. Gombás Pista, a szegénynek maradt család-ág ivadéka minden lehetett, csak katona nem. Gyűlölte a fegyelmet, a folytonos szalutálást, a szabadvélemény megtagadását, az uniformissal járó összes rabszolgaságot. Volt is már sok baja az önkénteii év alatt és alig győzte várni, hogy ismét szabad ember legyen. Egy nap Gombás Taniásué rászólt a lányára: — Most már vége legyen annak á komédiának Pistával 1 Hammerklopf főhadnagy féltékeny rá és ö miatta nem akar nyilatkozni. Bosszantja, hogy a tacskó útjában áll. De hi32 nemsokára úgyis tiszta lesz a levegő! Klárika ítém tudta, mire vélje ezeket a banális, burkolt szavakat.. De még este betoppant Pista: — Szent Isten! Klárika! El kell ménnem 1 Becitáltak a nagy hadgyakorlatra. El kell utaznom Pécsre és csak hat hét múlva térek vissza! A lány sirva fakadtHat hétig ne lássalak? Es naponta lássam itt körültem Hammerklopfot ? Mert tudd meg, ő itt marad. A kaszárnyában kért inspekciói; és itt lesz az egész nyáron 1 Ugy félek, hogy a mig te távol vagy, a szüleim addig fognak gyötörni, amig kicsikarják tőlem az igent* De én akkor sem leizek a felesége. Mert csak téged szeretlek. De ne menj el. Keress valami ürügyet, hogy itthon maradhass te is. A lány rimáukodásának nem birt ellentállni Pista. Törte az eszét, mint bújhatna ki a katonai parancH alól, amely Pécsre szólítja. Végre el tudta hitetni az ezredorvossal, hogy rosszul van, s amikor az ezred távozott, ő még hátra maradt. ' — Ha többet nem, egy-két napot nyerek s ez is boldogság rám nézve! Amióla Hammerklopf olyan sűrűn járt Gombásakhoz, mint a hogyan a vőlegényjelöltek szoktak, a szorongó .önkéntes jól megfigyelte az időt, mikor mehet !> is Klárikálioz,

t anélkül, hogy veszedelmes vetélytársával ott találkoznék. Eleinte sürün voltak együtt az Önkéntes és a főhadnagy. Égy kis barátság féle is kifejlődött köztük, mert Hammerklopf OBak az unokabátyát, a Gombás fiút látta banne. Eszébe se jutott, hogy ez a fiatal ember neüi útjába állhatna s azt még kevésbbé hihette, hogy Pista jobban beférkőzött Klárika Bzivébe, mint ő. Annál inkább föltűnt a főhadnagynak, hogy a ház rokona, hirtelen elmaradt.. Mert Pista egy idő óta csak a kert palánkján át beszélt a leánnyal és osak olyankor tett látogatást, amikora háziasszony nem volt otthon. Meg, is kérdezte Huumerklopj főhaduagy Klárikát: — Hol van az unokabátyja? Már rég nem Uttam! . — Beteg. El s,e ;Biebet, a hadgyakorlatra. A* ezredorvos megtiltotta neki Cselényeqen néhány nap előtt az uj sziuésztársáság vonult be. Ají, első, operett-előadásra elment a Gombád oSnlá$.,Í8. Ott ült, egy emeleti páholyban Gombás Tamás, vastag őralánccal a dombom mellén; mellette élete párja, tele ékszerekkel és nehéz selyembe öltözve; és középütt Klárika igézőn, kecsesen, fehér ruhában, mint az izlés és báj mintaképe. Minden látócFŐ a téglagyárosok felé fordult. Az átelleui páholyban Winkler ezredes is sürün nézte a szép leányt és elragadtatását nemcsak a nejével köirölte, ki titkon irigykedett Gombásáé toilettjeire és ékszereire, hanem Hamerklopf főhaduagygyal is. — Gratulálok, kedves Hammerklopf — mondogatta több izbeu és hátrafordult a főhadnagyhoz, ki éppen köteles látogatáson Volt az ezredeséknél. Egyszerre fölszólal Wiuklerué: — Hát at a fiatalember kicsoda ott a leány mögött! Most jött be 6a visszahúzódva marad a páholyban. Mintha félne, hogy meglátja valaki. Hammerklopf látcsövön át vizsgálta a Gombásak páholyát, aztán minden indulat nélkül felelte : — Nini, Gombás Pista . . . az ö« kén tea 1 .., . — Önkéntes? — pattant föl at ezredes. És polgári ruhában? Mit keres itt Cselényeseu* HÍHZ ezrede már Pécsett van! Mért nem mént el? — Beteg szegény — mentegette Hammerklopf. — Beteg? És színházba jár? És ön pártját fogja? Az ezredesué gúnyosan nevetgélt és hozzátette : — Nagylelkű a vetélytársa iránt I -^r Vetélytárs? hüledezett most Hammerklopf. — Az egész város beszéli — mosolygott