Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908

1908-05-31

1908. május 31. JTánai Lapok -változatos ós látványos egészséges sportot, ugy a tanuló ifjúsággal, mint a nagyközönséggel. — A fővárosi sportkörökben egymásután ala­kultak a football csapatok, sőt a vidék nagyobb városaiban ia. A tanuló ifjúság, az ipariskoláktól kezdve, fel az egyetemig, óriási lelkesedéssel kezdte meg a labdarúgást s ma már nincsen Budapesten talán egy iskola sem, melynek nö­vendékeiből legalább 60?á ne játszaná szívesen s lelkesedéssel e játékot. Nem is látunk már a pesti gyermekek között annyi sápadt arcú, be­esett mellű, fásult gyermeket, mint csak rövid néhány évvel ezelőtt. Felváltotta őket egy üdébb, egészségesebb, frissebb nemeedék. Talán az ösztöne súgja a pesti diáknak, hogy a poros és megfertőzött városi légkörből kimeneküljön a mindinkább szaporodó s gondo­san rendben tartott jótszóterekre erősödni, foot­ballozni, friss levegőt szivni! A football-sport elterjedt már eléggé a vidéken is, különösen a felvidéken űzik szorgalmasan, a hol a tanuló­ifjúság idősebbjei el is hagyták már a kávéhá­zakat, a korcsmát, az ójjelezést, az unalmas korzózást s víg kedélylyel, vasegószsógessó edzve, szorgalmasan rugdossák be egymás csapatainak kapuján a goalokat. Csak meg kell nézni a fel­vidéki football csapatokat s minden ellenérvünk eloszlik a football játék felöl. Micsoda szálas, izmos, domborumellü gyerekek! Ezek közül ugyan egy sem pusztul ul tüdövészbenl A football-játók erősíti a testet, a tüdőt; biztossá teszi a szemmértéket; fürgévé, szem­fülessé a játszót, megakadályozza a test arány­talan elhízását ós ellustnlását; fejleszti az ösz­szetartást és az önbizalmat. És mennyi tréfát csinálnak, mily jóizüen tudnak azon nevetni a játszók, midőn egyik-másik felbukíaucezik! Játszható a téli hónapok kivételével, minden időben; alig olvad el a hó, már is látni a diá­kokat itt-ott mórkőzni. És nem is kell hozzá sok készülődés, parádé, csak jó cipő és kedv. A kedve pedig mindenkinek megjön hozzá, kinek ép teste van, csak kezdjen a játékhoü. Nem is sorolom elő a többi előnyeit. Az az ellenérv, hogy néha egyesek megsérülnek, az egyes elhibázott rúgások következtében, megdől ama tény előtt, hogy viszont a footbafl-játóko­sok erős szervezetet, a bacilusoknak ellentálló tüdőt szerezve, számos generátiót mentenek meg, az emberi nem legfélelmesebb s máris óriási arányban pusztító ellensége: a tüdövész elöl. Meg azután ne játszunk durván, hanem vigyázva s ugy se mi nem rúgunk meg mást, se minket nem dönt fel senkisem. Városunkban eddig nem igeu űzték ezt a sportot, legalább a Sportkör, valószínűleg vál­lalkozók hiánya miatt, nem. karolta fel. Pedig de jól esne a fárasztó irodai, hivatalos s iskolai teendők után egy-egy órácskát elrugdosni, azt a nagy labdát! Játszótérnek igen alkalmas lenne a jégpálya helye. Ujabb időben azonban itt a tanuló ifjúság körében mind nagyobb ós nagyobb tért hódit e sport. Most vasárnap, e hó 24-ón délután egy. Pápán talán már régen nem látott, szép footbal mérkőzést nézett végig, mintegy 800 főből álló érdeklődő közönség. A református gimnázium ós az állami tanítóképző ifuságából alakult két csapat állott szemben egymással. — A felállítás a következő volt: Gimnázium: Láng H. (kapus). Simon A. Fülöp M. (hátvédek). Nyirádi L. Lukács E. Pető E. (fedezet). Hőbe J. Császár J. Papp J. Kurucz Gy. Kiss K. (csatárok). Tanító képző: Váczy B. Koks J. Kiss A. Benedek F. Dobos A. Horváth L. Móra L. Hergeuréder P. Filó F. Meszely S. Hajnal P. A gimnazisták öltözete: fehér ing, kék öv, kék nadrág; a tanítóképzőé: szürke ing, vörös öv, fekete nadrág volt. Biró: Komjáthy J. (gimu.) ki az egész játékot igen higgadtan, tudással ós pártatlanul vezette. A mérkőzést 4 óra 43 perckor kezdették meg. A gimnáziumé a helyválasztás joga s az a szól által támogatott helyet választotta. A tanító­képző kezdi a támadást s nemsokára a gimná­zium kapujához viszi is a labdát, azonban a gimnázium elég ügyes hátvédei az első táma­dást visszaverik. Most egy darabig a közepén harcolnak, mig végre a tanítóképző egy 11-es büntetőrngást ér el. Ezt azonban a gimnázium kapusa nagyon jól védi; a következő lövés ma gas; de végre a 17-ik percben a süvítő lövés a gimnázium kapuján megy be. Rögtön reá a gim­názium hevesen támad, de a suttot a tanítóképző kapusa kirohanással gyönyörűen védi s a publi­kum ifjabb tagjai által alaposan megéljenezett hosszú labda beadását a csatársor a 21-ik percben goftllá órtókesiti. Majd a 29-ik percben egy simán beadott passzt a tanítóképző középcsatárja ismét goalba helyez zsinóregyenes, szép erős rúgásával. A gimnázium ezután két igen sikerült lerohanás­u teáival, költői szabadsággal épített házaival. Nyüzsög az élet künn, benn. Minden udvar virág szemekkel tekint az égre s a kunyhók füstjének sudár oszlopait játszva töri meg a repke szellő . . . Délceg fenyőfák ifrnyas sorában tör magának utat a pajkos hegyi folyó. Száguld kerteken, sitakon által . . . Habos, tiszta vizét kacéran kínálja. Mentében elhajt egy malmot. Csobogásával derűt, életet visz az árnyas kertek nyaraló lakóinak, dob goző munkásainak . . . Ott, ahol a természet oltárának fehér gyer­tyái, a nyárfák suttognak, ott, ahol a patak vizét borostyán csókdossa, a falucska gócpontjában, rózsa­liget közepében kicsi templom, kicsi ház . . . Lakója i; étái virágai közt. Hatalmas, érő­dus ember. Lé vi nemzetségének méltó utóda. Ter­metén megtörik a napfény, láttatva a dagadó iz­mokat. Ez ősle'uy alkotásánál Ádámot vette model­nek a nagy Mester . . Szép keretként i.; tárolják falucskánkat a vál­tozó szántóföldek s pompás szőllőkertek. . . Gyönyörködő szemeim előtt ezer változata egyetlen színnek, a zöldnek. Mindenütt mozgás, mindenütt élet. Tornyos, kalitkaszerü villák körül üdülni kívánók éldelnek. Hosszú kigyó vonalban fekvő országúton vidára ko­cogással, vagy szédítő sebeaéggel surrannak tova régi s uj szerkezetű jármüvek, mig a formás, szi­mc» táblácskáko,, „erény .-unkásnép ápolja a földet. Vakitón csillog kezükben a szerszám, mikkel felba sitják fekete hátát a türelmes földuek . . . Bűbájos Balaton fényes glóriája koszorúzza meg e kedves képet. Csillg-villog a távolban imbolygó kab-teste. Felszínén az árnyalatok ezrei harmonikus egy-gyé olvadnak össze s az érintetlen tükör lap előttünk áll fenséges egyszerűségében, hódítóbban, mint a szépség istennője. Szereti is fű, fa virág. Szereti az ég, a szellő. Rá mosolyog a napsugár s üde kristály légben tün­dértánoot lejt kedvére. Szereti a holdvilág is. Mi­kor álá száll a sötét fátyolba burkolt este, ezüst tündér hidat látunk vízre festve. Álmodni sem le­het csudásabbat, szebbet.... Szerelmi ajándéka ez az égi testnek. . . Csak én nem adok semmit. Pedig ugy imá­dom, pedig ugy szeretem ... Minél többször látom, minél tovább nézem annál jobban lángol érte szivem . . . Boldog vagyok mikor megpillantom meleg, türkisz-testét s kivi­nőm, hogy miként szerelmes partjai, én is csókol­hatnám, én is ölelhetném . . . Nem birok megvállni tőle. Ha meghalok, ide temessetek s fordítsátok arcomat feléje . . . Akkor is látom' őt s a szivem melege — nyomja bár ne­héz föld — feltör a felszínre, hogy őt felkeresse, hogy tovább szeresse . . . sal két kornert ér el, ezeket azoubau a kapu mögé viszi a szól. Aa első félidő 3:0 arányban végződött a tanítóképző csapatának javára. A mérkőzés eddigi menete rendkívül változatos volt, minden pilla­natban érdekesebbnél érdekesebb kép kötötte le a nézők figyelmét. Ami iskolai csapatoknál oly gyakori; ugyanis a labdának kézzel való érintése az itt alig fordult elő s ha igen, ugy nem szándé­kosan. — A tanitóképzö csatársora szép ösajáté­kával, a gimnázium pedig elég ügyes hátvédeivel tűnik ki eddig. A második félidőben kapucsere. A tanítóképző igen gyors támadást 4 kezd. Általá­nos tettszést keltett a osatársor egyenes elö­nyoimüása, támogatva állandóan a fedezettől. A csatárok, különösen a jobbszélső lapos ós gyors passzjaival tűnik ki, ezeket azonban a többiek a kapu előtt nem tudják jól értékesíteni. Az újra­kezdés elején egy csatár megsérült kissé s nehogy megerőltesse magát, kiállott, ugy hogy ezután a tanitóképzö csak négy csatárral folytatta a játé­kot, de azért ezen csapat fölénye már a második félidő elejétől kezdve erősen érezhetővé vált, állandóan a gimnázium kapujának kötelében harcolnak, néha azonban ügyesen futnak le ők is a tanítóképző kapujához, de ott annak kitűnő hátvédei ós kapusa igen könnyen leszerelik a támadókat. A második félidőben a tanitókképzö hátvédeinek alig van dolguk, a kapus is besétál a pálya közepéig s onnét egyizben majdnem goalt is rug; egyszer azonban egy hosszan berú­gott labda majd nem beszaladt védetlen kapu­jába, de ö utána futva ügyesen kornerra védi. A második félidőben az első goalt 6 óra 2 perckor köaépsuttal; a másodikat 6 óra 10 perckor egy szép csel segélyével 11-os rúgással s a jobbszélsö igen szépen beadott lapos passzjá­nak köszönhető baloldali suttal 6 óra 16 perkor a harmadik goalt is sikerült a gimnázium kapu­jába beadniok. A végeredmény tehát 6:0 a tanitóképzö csapatának a javára. Ha az egész játékot akarjuk megbírálni, ugy fig3 r elembe kell vennünk, hogy mind a két csapat ifjúsági. A pálya se nagy (100X^4 méter) ezért van a sok tacscs. A gimnázium csapatában kiváló jó erők vannak, csak nehezen mozognak közülök egyesek, A kapus mind a két félen igen ügyes; a gimnázium kapusa a 6 goal közül 4-et abszolutke nem védhetett ki, hiszen az olyan sarokbafutó lövéseket gyakorlottabb kapus is alig tudná kivédeni. Különben sok lövést szépen védetb s ha nem játszott volna oly higgadtan, ugy az arány valószínűleg 10:0 lenne. A hátvédek mindként félnél ügyesek, de a gimnáziuméi külö­nösen a második félidőben inkább erővel, mint ügyességgel küzdenek. A tanítóképző • csatárai rendkívül fürgék, szemkápráztató gyorsasággal szedik el ellenfeleiktől a labdát s viszik a kapu felé. De itt elveszítik a tejőket! Kapu előtt még nem tudnak játszani. Bombázzák néha a kaput minden terv nélkül, a helyett, hogy gyors ós rövid passzokkal egymásnak adnák, át szoronga­tott helyzetökből a labdát, vagy hátra a hátvéd­nek, majd odaadja az ismét. Pedig ha azt az összjátékot, mit lerohanásaiknál mutattak, ott a kapu előtt is megtartották volna, játékuk szebb s győzelmök biztosabb lenne. A gimnázium csapatán meglátszott az, hogy nem gyakorlott, nem szokott eléggé össze, bár helyes felfogással és jó helyezkedéssel játszanak. Látni, hogy igen jó erők vannak közöttük s azt sejteti játékjuk, hogy a következő válaszmórkö­zósen alighanem kiköszörülik a csorbát. Maga a mérkőzés általában szelíd lefolyású volt, a közönség érdeklődése folytonosan leköt­tetett. A felvonulásnál, a szünet alatt s a befe­jezéskor pedig a tanítóképző „nem versenyképes" tagjaiból alakult zenekar indulókkal, kuruc nóták játszásával állott bosszút a juryn s kellemes zene­számaik felvillanyozták a játszókat, gyönyörköd­tették a közönséget. Mihalik József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom