Pápai Lapok. 35. évfolyam, 1908
1908-05-10
XXXV. évfolyam." Pápa, 1908. május 10. 19. szám. Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik in in den vas á r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg-Gyula papirkeioskedése, Fő-túr 23-ik szám, Hirdetésekot egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Főmunkatárs: MOLNÁR KÁLMÁN A. szerkesztésért felelős laplulajdonos: GOLDBEKG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész óvro 12 kor., félévre G k., negyedévre 3 k Xyilt-lér soronkéut 40 fillér. — Fgyos szám ára 30 fill Az illetőségről. Tanulmány a közigazgatási jog köréből. Irta : Kemény Béla, városi jegvző. VI. Ha a dolog mélyére tekintünk, azt találjuk és arra a tapasztalaira jutnuk. hogy a fizetésük utáni adózás alól törvény adta kedvezmény utján felmeutett egyéneken kivül lehetnek még a községnek olyan lakosai, akiknek terhére ugyan, az adó annak rendje és módja szerint elő íratott, de azok ezen előirt adókat be nem fizetik, illetve ezen adózás folytan terhükre rótt kötelezettségnek meg nem felelnek. Az ilyen egyének illetőség szerzésének, illetve szerzett illetőségének elbírálásánál a szigorú jog és a gyakorlat álláspontjából kiindulva az eredmény esak negativ lehet, miután az 188(5. évi i mondám, a szigorú jog szempontjából, j latunk súlypontja, mindenekelőtt arra osak nemleges eredményi kimondó ha-1 kell ügyet vetnünk, vajon van-e voltatávozat lehet a vége. | képen, kellő alap vagy megfelelő tárgy; Szerintem ez nem helyes. jmelyre a megadóztatás ténye irányitYéleményem szerint minden esel- ható, és ha ilyen alap vagy tárgylerfy^ ben valóságos hajszálhasogató módon leg találkozott, vajon az csakugyan megkell distingválimnk és minden mozzana- is lett-e adóval terhelve, illetve annak tot a pedanteria superlalivuszá^an bonc-j alapján elő lett-e írva a kérdés alatt kés alá vennünk, amidőn arról van szó, levő egyén adója. hogy egy jogszerzés, illetve szerzett jog Csak ezen kérdés eldöntésének ténye állapittassék meg és pedig tekintet megtörténtével foghalunk azon körülnélkül arra a körülményre, hogy ennek meny kutatásához, vajon a kérdés alatt a jogszerzés, illetve szerzett jog tényé-jlevő egyén az adózás tényét képező nek a megállapítása, a jogát kereső fólialap nyomán történt megadóztatása íblykérelmére történik, vagy pedig valamely | tán őt terhelő kötelezettségnek, vagyis ez irányban hatósági beavatkozást igénylő j az 1886. évi XXII. t. c. 10. §-a állal mometilum teszi azt szükségessé, és igy'előirt követelményeknek megfelelt-e, magának a hatóságnak kezdeményezése! De még itt sem szabad mogállafolylán indul meg az eljárás. j poclni, hanem minden körülmény íígyeIgy abban az cselben is, ha valaki-{lembe vételével és kellő mérlegelésével, " amennyiben kutatásaink aura az eredményre vezettek volna, hogy az illető nem telt eleget adózási és igy az 188(5. évi XXII. t. c. 10. §-ábau előirt követelményeknek, most már az okokat kell Rózsáig o. 10. §-a világosan megálla-jnek az illetőségét kell megállapítani, pitja, hogy az ülelőségszerzós és a szer- Történjék az. akár az illetőségét zeit illetőség súlypontja, a község ter-j megiillapitalni kívánó egyén illetőség heihez való hozzájárulásán megnyugszik szerzésre irányuló szándékának kifej eés igy, ha az illetőségét herélő, vagyis zésre juttatása^ akár a hatóságnak bármi ,, , ~ .^.UU^VÜ az illetőség-szerzés lényét nröfffitftpÄ uiiu kezdemény ezese-imtoto-kwawk és kinyomoznunk vajon kivánó, az illetőség megszerzésére irá-j következtében. miért nem tett eleget a kérdés alalt nyúló szándékát minden kétséget kizáró! Amidőn tehát az illetőség-szerzés álló egyén adózási kötelezettségének, módon kifejezésre juttató egyén illető- tényének elbirálásánál az 188(5. évi XXII. Ezen nyomozás, ezen kutatás során sége szóra kerül, ennek a szónak mint t. e. 10. §-ának szabványaira esik birá- az fog kiderülni, hogy a kérdés alatt jelöl ama nevezetes tüzlelkii „dervis-generális" páll cr Andrássy — fennen lobogtatták. Ezért aztán ! Nagyszombatban Bercsényi fögenerális egynehányat ja labancabbjáből szekérre is rakatolt és meg sem állatta őket Bécsig. Ennek a kelletlen szekerczésnek a hire hamarost eljutott X-bo is, ahol a német páterek érezvén ludas voltukat, mindenféle babonás csalafintasággal akartak megmenekülni a bécsi szekerezéstől. AB országút mentén álló Boldogasszony képe igy három napig vérezett a szive táján . . . Loyola Ignác képe másik napokon át vért könnyezett keservesen . . . nemkülönben a szent egyház falai is vért kezdenek immár verejtékezni ... Es mindez azért vagyon, híresztelték a németek, amiért, hogy őket, az Ur hív és alázatos szolgáit istentelenül megháborgatják. Még egyebek is következnek, fenyegetőztek, ha békességük nem lészeu! Rákóci Ferenc mélyon vallásos, de világos és tisztán látó lelkét c közönséges csalafintaságok nem tévesztették ugyan meg, de mivel a babonás nép köréből egyre-másra érkeztek az instaneiák és panaszok, hát kiküldé vitéz dandáruokát, özeutpéteri Imrét a csudák megvizsgálására és a nép megnyugtatására. A keményszívű katona nem BOkat teketóriázott, hanem a fölizgatott néptömeg jelenlétében megdörzsölte kezével ama vért izzadó szobrokat és falakat, ad ooulos demonstrálván imiCL rózsa, bűvös illatával Gt virágliázaí ellepi, I3ársonvfejéf gvöngéaen, lágyait Zölcl levelére fekteti. — Hajongnal; éríe, féltve őrzik, ísígv él viEáman, goitHfalan, — De egv fuvallat érje szirmát: Q. szép virágnak fége van . . . Q sziklarózsa szabaflon nyil íŐagas liegveknok ormain, SzágulHó felhők átrohannak Tahó, színeden szirmain, Wincs illata, alakja, csábja, És ember, állat megveti, De áll sziláraau, mint a szikla, S a vihar eäzi, neveli! Ballá Miklós. A zöld barát. — A „V á p a i L a p o k" eredeti t á r c á j a. — Irta: Lampérth Géza. Az Urnák 1730-ik esztendejéből, amikoron fráter Liboiins kimúlt az árnyékvilágból, a x-i német jezsuiták titkos diti'riumában szószerint a következő följegyzés állott vala: „ . . . a mikor pediglen jámbor és kegyes életű Liborius testvérünk kilehelvén lelkét, osöndesen elszendprült volna az Urban és jöve'nek vala az öltöztető szolgák, hogy elkészítsék őt amaz utolsó útjára, hát ime — borrendum visn! — «gész testében zöldneic találták őt a Iába ujjának hegyétől mind egész a nyaka csigolyájáig, a holott piktori mesterségre valló két szép ozifra betüben végződik a zöldesség, amely betűk D. és M. valának és a melyeknek értelmét senki meg nem tudá fejteni. És mivelhogy boldogult testvérünk világéletében senkinek nem mutatá és sióba nem is hozá soha: azon zöldesség csudáját is megmagyarázni senki nem tudá" . . . Ám egy valamely szemfüles kuruc krónikás iródertk szerencsésebb vala, mert — hogyan — hogyan sem ? — de valamiképpen végire járt még frissiben a zöld barát titokzatos históriájának és fürge pennájával papirosra is vetette azt nyomban. Mivelhogy felettébb érdekesnek Ítéljük: kusza, lakó betűiből kibogozzuk, ime az eleven história tarkabaika szálait a következők rendében. Akkor történt az eset, amikor még Ilákóci zászlói diadalmasan lobogtak és a német jezsuiták szekerének rúdja erősen kifelé állott, mivelhogy Kolonics apjukra hallgatván, sok rossz fát tettek őkelmük a tűzre, lévén nagy ellenségei a magyar szabadságnak. Melynek pedig patróuás fehér zászlóját a magyar papok és barátok — köztük legSpitzer Arnold B TT TAB .MI n_.t:j I.' :Í~Í ui «rz»^lr«U A« n lrI ™ ™ ™ áruháza jj^ Deal^uiczct 23. i Keppicrt-f. Ház.
