Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-02-24

Pápai Lapok 1907. februát 24. gyen! K sorainknak ma tahin nagyobb aktualitása van. mint bármikor. A

Ui városunk belóletól ismeri, igazai ad fenti állításainknak és velünk együtt fog dolgozni eme tarthatatlan helyzet megszülttetésén. Valamely város fejlődésének éa virág/Ciisátiak elsÖ Feltétele a társadalmi béke. Nagy feladatok várnak a jövőben megoldásra, világrengető eszmék s/állnak a levegőbeu: a szabadság, egyenlőség, testvériség legradikálisabb programmpontjai. Ne zárkózzuuk el előlük, de fogadjuk be ezeket mi is. Meri nincs messze azaz idő, amikornem lesz felekezeti, foglalkozási, születési különbség ember ós ember kbzőtt! X A pápai tagosítás 30 éves emlékére. iM.-i Mindegyre ti Dr. Lovy Lnszlo. a/.'ül var. kepViaelOK száma, kik szem- és tültuuui voltak az 1877-ben végbement tagositásu&k. Igen nagy fontosságú, a varos beléletére talán egy ezred évnél is messzehatóbb, valóságos korszakalkotó esemény volt ez városaukra nézve, Ili valaha ugv most It'ti volna szükség ra. hogy oly emberek álljanak a tauais és képviselőtestület élén, kik kellően képesek megértéin, fölfogni és Átérezni a tagosítás nagy hordereje! De mi voll téuyieg? égy ósdi megkövesedett, ultra-konzervativ képviselőtestület és egy tanács, mely hü kivonata es téiji-s igaz niiniatüreja volt f/.eii képviselőtestületnek. Es igv megtörtéül a nagy szerencsétlenség, mely talán örökre fogja nyomni a várost. A s évvel előbb, ugyanezen tanács és képviselőtestület által, szóuélkül átengedett kiscelli vasúti csomópont, még nagyobb szerencsétlenség \"lt ugyan a városra nézve: de ezután fontosságra nézve azonnal következik azon izei

ein-seilenség, melyei a tagosítás ügyében elkövettek, Azt mondja egy latin közmondás: quidquid agi-. prudenter agas ét respioe buem, mely anynyil jelent: bármit teszess, tedd okosan is gondold míg mi lesz a következménye és vege. Kzi n latin közmondás, nem ekszisztált a városi tnnac* és kénviselőtestületre nézve; annak dacára, hogv én oly soktéde indjtványl tettess, melyeket jé, lett volna megszívlelni és elfogadni. IIa SS megtörténik, akkor a város ma sokkal elflnyösebb és sokkal kedvezőbb helyzetben van és sokkal nagyobb birtoka volna a városnak mint most. De akkor gúny, kikaeagás es sértés volt a jutalmam; míg most mái egy évtized ót* világos és a lakosság nagy része mar most belátja, hogy mily üdvösek voltak az eldobott iii'lit ványaim. Nem szívesen Írom a tagosítás történetet. Vártam vele majdnem íK) évig; de nem találkozott senki, aki azt megitta volna. De mivel I,inam. hogy azok szama, kik képesek ennek megírására, folyton fogyóban vannak, ez bírt az..n elhatározásra, hogv éli Írjam meg. nehogy ezen a város beieletére nézve oly igen nagyon fontos esemény örökre elvezzszen. Kellett ezt tennem annyival inkább, mivel csodálatossn • város közgyűléseiről ve/..tett jegyzőkönyvekből a tagosítást sehogyse lehetett megismerni. Az l

s

7U. évről vezetett jegyzőkönyvekben 12-szer, aa 1877-beu 11-szer, összesen tehát 28-szor van szó a tagosításról, de mindezekből még az árnyalatai sem tudjuk meg a tagosításnak miként való történtéről. 1876-ban ízben vau szó a tagosítás tervezetéről, de mind az 5-bÖl semmit se tudunk meg a tervezet miben létéről, meri mindannyian sem mit-mondók. A 105. pontban a tagositási bizottság előterjesztéséről vau sz/.. de hogy miben áll az előterjesztés, arról semmi sincs a jegyzőkönyvben, A 185, pontban a polgáriskolai illetékről, a ldti pontban a jegyzői földek illetékéről van szó; de a föld mennyiségéről nem árul el tentmit. a lö,'{. pontban a Kórtnciidy Pál és Szelestej Lajos ügyvédek által be.tdott felebbezésről .'•s ennek folytán a királyi tábla által hozott végzésről vau szó : de nem lebet lnegtiidlií, hogy ízen kél városi képviselő Iliiért és mit felebbezét! bieg, sem a királyi tábla végzését nem tartalmazva. A IT.'I. pontból megtudjuk, bogy Síétina Vince mérnök, ki a tagosítást kérésziül is vitte. 4(>0 Irt.-ért vállalkozott a birtok könyv és térkép elkészítésére. Az egész ls7b. évről ez az egyedüli pont. amelyből egy tényt lehet m~gtudni, a többi vsak jelez valamit, de a jelöl! tényekből semmit s.-ui lehet megtudni. Az 1877. évről szerkesztett jegyzőkönyvekből szin'e semmi lényeges! nem lehet megtudni a tagositas véghezviteléről, pedig 11-szer van s/ó a tagosításról. Az |-,> pont a tagositási perköltségről szid. fi-s/.or van sző a telekbecslési 'munkálatokról, de azért semmi lényegééi arról nem tartalmaz. Kgyik pontban a tagosításnak törvényszéki jóváhagyását tartalmazta: de hogy mii hagyott jová. arról egy szót sem tartalmaz u jegyzőkönyv. 8-szor a tagositási perköltségek kivetéséről van szó. Kgyik pont pedig azt tartalmazza, hogy í.eszlinger Sándor mérnök vállalkozott a I birtokkönyv elkészítésére, katasztrális holdanként és parcellátokén! ti krajcár tizet,'.se ellenében. Kz az egyedüli tény. mit az 1877. jegyzőkönyvekből megtudtunk; ha esak meg az' is nem tartjuk toutos körülménynek, hogy Sz.-iestey Lajos indítványára SJ öl tűzifát szavaztak meg a mérnöknek. Hogv a tagosítás mi mólon történt, hogy mennyit kapott a varos, mennyit a közönség, meiiiivi esett egy-egy ház után és mennyi egy 'hold külsőség inán. mindebből egy sző sem all 'a jegyzőkönyvben. De annak nagy része ami :i [tagosításra vonatkozik, teljesen érthetetlen. N.I hányszor én is voltam jegyzőkönyv hitelesítő :és mindannyiszor nem szegy eltem megvallani, hogy nem értem azt ami e jegyzőkönyvben foglaltatik, mer! ez oly hossza mondatokból all és ..ív határozatlan a unalma, hogy többnyire teljesen érthetetlen. | le Nagv Moldizsár főjegyző ur erre mindig azt telelte, bogy .•/. a hivatalos ktiriális s'ilus. ezt így keil megírni. Néhányszor i avval is védekezett, bogy a polgármester ur sohasem hirdet ki határozatot, őneki magának l kell kombinálni ilyent és az' megírni, Azon klőbeu, melyről most beszélek, minden jegyzökönyvet nellál.V kinevezet! hitelesítő • és a polgármester ur irt al.'. de a közgyűlésen ezen jegyzőkönyv sohasem leit fölolvasva, mint j ez — nagyon helyesen — most történik. A tagosítás |s,'.\í per után, kúriai ítélettel lett befejezve, nagyon természetes, hogy <•/, nagy mozgalmat idézet! elő, inert a városnak [majdnem, minden lakosa érdekelve volt. A jkuriai it.de' igen nagy elégedetlenséget, harag..!, és felindulást szült, mert teljesen mást. t i. a közönségre nézve, sokkal kedvezőbbel vártak. II..gv ezi Indokoljam, szükséges röviden vázolnom az előzményeket, 1774-ig. mások szeriül 17*-l-.g. a jelenlegi IpusztagvImótí aradalom a város tulajdona volt! Mind Esterházy Ferenc, vagy mások szerint Károly, akkori prefektusa — olyan hivatalnok, j mint körülbelül most a jószágigazgató -- tattáIcaára, nagyon szereit,, volna magának megszerezni Pusztagv iuiótot (Folytatjuk.) i.'k és oe«/.e Igei hk. A fiatalabb kigombolta kabátját, megttü'oite a száját s beszelui kezdett Valami öszazeiüggéstelen, zagyvalékán szőáradattal, a nyomorgó emberek balga képzelgésével. Múltját emlegette, Aztán Pestet, a nagy es fényes városi, alionniii mosi jött s ahol SOK kincs, mulatáhelyek, színház és s/«p nők vaunak ... — Oh he szép is ott ur. elet ! — és befejezésül mélyen sóhajtott hozzá. — Bizony szép mindenütt, — dörmögött az •öeg .— hanem esak Ugy ha pénz van . . Kzt már keaerü, tompa hangon tette hozzá. A másik értelmetlenül és idegenen bámult tea. Miért jöttél ide? - kérdezte az öreg « reg este, •— Munkát keresni . Tahin kapnék utt, ahol te in dolgo/.ol. Al őreg vigyorgott majd felnevetett. Munkát '.'... Ha! ha! . . . Ostobaságot beszelsz öcsém . . . Vagy . . . különben otí kaphatsz, ahol én is dolgozom .he he-he . . . A fiatalabb nemi elleuszeuvvel nézte az öreget - aztán megkérdezte: — Hat hol dolgozol'.' — Mindenütt ti.un, azaz ashol . . — Mi vagy akkor'.' . . . Az ÖfSg megrázkódott, aztán oda hajolt a másik füléhez s félig hangosan, félig suttogva, kenem gunvnyal mormolta: — Csavargó, A fiatalabb nem szolt. Maga elé meredt némán Próbált valami tisztább párhuzamot húzni az idegen es saját személye között. Ks próbált különválni mindattól mi sutét valoságkénl all jelenében • Ks nem tudott! . . Tulajdonkeppen az a azé tea is illett. Három éve, hogy csavarog, Jogtalan és hazug címekkel vándorolja keresztül a falvakat s mint a kóborló ebnek mindenütt,azaz sehol sincs hazája • • Ks azzal egyszerre, mintha hirtelen határozta volna el magát, odanyújtotta jobbja*! az meg leié: Szervusz! mondotta; • ittak tovább vidáman, egyetértően, barátsággal. Kinlicrck jöttek. Leszeg, falusi parasztok. A lebuj émelygős levegője megtelt bangOS beszéddel, éneidül, káromkodással. A két csavargó nem figyeli rajuk llaikan diskuráltak. Bűneiket tárogatták tol egymás előtt s a durva darabos éleeken fennhangon röhögtek. Az öreg átél! tapasztalataival akta tattá ki a masikat. A másik is be z.lt. Kgész. inas théinaról. Az elnyomott szegény milliók gondolkozásával, valami elsajátított zűrzavaros beszéddel. Szidta a gazdagokat, a nagyurakat, kik elnyomjak a szegényt, megveszik a becsületé! s járomba hajtják erejüket, .. Kigyúlt arccal, az. alkoholtól nedves szemekkel s némi haraggal beszélt, hozzá nyugtalanul Verte az asztalt. A másik mosolyogva hallgatta. Tekintete révedezve, barangolt a beszélő legény alakján. S amint hallgatta, zavaros, bűnös lelke fekete világában feltámadtak a mult emlékei . . . Egv boldog otthon családi tűzhelye ... a hit, a szeretet, derÜS, napsugaras napjai ... A gondtalan jóiét és megérdemelt közbeesőiéi . . . Kies völgyben gyár, füstölgő, munkai hirdető kéményével... Hanein egyszer csak legváltozotl minden. Valami igazságtalanság történt. Meginételreződötl a lelke •, megutalt mindent és mindenkit . . . Valami nagyon kellemetlen emlék futhatott át az oreg Lelkén, mert sgéss valóján végtelen felindulás es harag omlott el. — Hallgass! — rivall tá a beszélőre, A másik megijedt, elhallgatott — Mi a bajod? — kérdezte. Semmi —« dörmögte az öreg, Valami felett elgondolkoztam. Talán a te buta elveid lelett; melyeken mi. az elveszett, rongyim es semmi na* berek sokaságában tengődő esavargÓB, soha nem valósíthatunk meg. . . Valamikor én is igy lázongj tata Szörnyen igazságtalanoknak tartottam az embereket, kivált egyet, akit nem tudtam sehogyan szenvedni . . . Mar nem tudom hogyan. Baak egv szer nagyon megbánta az a valaki, mert merő ver volt az. öklöm — — hanem megbántam én is . . . azóta semmi és senki vagyok. Az öreg elhallgatott. Nehéz, hörgő SÓ haj szakadt tol a melléből. Aztán töltött a poharába a fenékig hajtotta a mindent felejtető pálinkát. A vándorlegény meglepődve, nagy figyelemmel hallgatta az elzüllött csavargó történetét, Tettest! neki ez. az ember, kit jnbhidöket latolt érdemes emberi sejten. Barátul, mesterének óhajtotta, ki a t. kérvényéé, bűnös utakon méltó vesetője lehet . . .