Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-12-08

Pápai Imook líinT. ifooember S. nézve annál kivéibbé lehet vigasztaló, mert mások hibájában a magánkét még feltűnőbben látjuk kiélesedni. Ani'lf el ÉZ alkalom, amely • icudörtisztviselők országol egyesületének december 17-iki alakuló liléiével adódik, nagyon in kiváló alkalom arra, hogv szólu hozzák a vidéki farosokban uralkodó állapotokat. Hisszük, bogy rendőrségünk is képviseltetni fogja magái ott Szóba kell tehál hozni indítványképpen a rendőrségnek az egész vonalon való tUlamositáiát. Kz az egyedüli mód, a mely a létező bajokon segíthetne !•> az államosítás nemcsak a városok, nemcsak a vidéknek az érdeke, hanem érdeke magának az államnak i<. emely különösen a bUnUgyi nyomozás terén igen fontos feladatol rótl rá a rendőrségre és más ügyekben is igénybe \cs/i azt. Másfelől jietlio; kötelessége is az államnak gondoskodni az úllamfentartó polgárok teljes élet- vagyon !>iztonságu fölötti őrködésről H megvédeni minden körülmények között Egy szóval, ma már a rendőri intézményi máskép elképzelni nem lehet; mini az al lam kezelése alatt, épp agy mini a csendőrséget Miután pedig a kormánynak iiinugy ia szándéka van a vidéki városok szorongatotl helyzetén segíteni, a rendőrség államosítása, a többi között szintén fo\il; niinluzala lesz ennek a segilésuek. Ezi legye szóvá, ott a farumon, n nagy ós országos nyilvánosság előtl 11 mi rendőrségünk képviselője. 1*1 tegébou, teljes össaeségébeo. Megszilárdítja, vagy elgyötigiti «/. államot, ii szerint, aiuiitt képessé teszi egyre íokosódóbb frladatsiuak tntíeaitéeére, avagy alvonja töle aa anyagi erőket: pártokai toron) és alakit; megmozgatja aa ingatlauokot: H földöt és »z épületeket, megváliostatja ezek töke és forgalmi értékéi és essél növeli, vagy csökkenti n magán - és a közvagyont; u tőkék elhelyezését átalakítja; kiliut uz üzletek és \állalatok, nemkülönben ftz ösesee foglalkozások jövedelmezőségére; befolyásolja a gazdasági élet minden vonatkozását, a hitelviszonyokat, tökél éijesgel az országba, vagy eltts iámét; fejleszti az ipart vagj megakasztja haladásában; döutőleg bat a termelési költségekre és a termékek árára, mindezekkel pedig a megélhetésre él a drágaság enybitesére vagy növelésére; megteremti egyesek és egész társadalmi osatályok boldogulásának éa életérdekeinek feltételeit avagy lerombolja ezeket; megállitja az amerikába Induló baji'ka'. vagy pedig a Cnnard Line ügynökévé szegődik: felidéai a teherkőunyités törekvéset és harcát az egyesekben ugy. mint az érdek csoportokban éa a kttlönböaő néprétegekben. Kz a bellum omuinm contra umuea. lgv les/, ss adóreform ezernyi látható es még több láthatatlan tényez^ es ok együtthatásának vagy ttuáíának eredmény •. Igy esik ,</.. gazdálkodó ize mély iségénként, tehál tejenkini különböző megítélés alá. Az egyenes adók trjjáalakitásának ismerte lesénél a feladat nem lehel más, mint az, bogy a reform által teremteti idegen tájakon a becsüles vezető a megbízható Beedecker szerepei töltse be. Un g ludosan áttanulmányozzak az adóreformot, t-.sztuii láthatiiv a vilik az a kél oszlop melyeken a mű iiyagsaik. A kotios alapgondolat egyiké elvi tartalommal bir és a reform valódi céljel lejesi ki. másika pedig gyakorlati jelentőségű és j, keresztülvitellé vonatkozik. A reform célja: arányos adóstatás elérése, • •ív adórendszer létesítésével, melybon minden adózó szolgáltatási képessége arányában, agy járuljon as állami kiadások hsdeséeéhes, hogv az adó lizetése alt.d mindenki a lehetőségig egyenlő | megoldását az adórendszer fejlődésének tilizóü' ája koránkban világszerte megköveteli és a váltósaiul természeti törvények erejével államról államra megvalósítja. Az Igááságosság kiegyenlítő munkája kelti |<<! uz adózok tömegábea n Imegnyugvás érzetét, melynek elérése: az államnak is érdeke. A nagy adó súlyos próbára teszi ugyan a polgári kötelesaégérsétet, de egymagáiban nem szitja annyira az adórendszer berendezésével szemben az igazolt elégületlenséget, mint az aránytalanul elosztott adóteher. A reform Iarányosságot akar teremteni, eéija tehát megfelel a korszellem követe Iménváuek, Ebben dorni . . ..... Iborodík ki szociálpolitikai jelentősége js, ameny' uyibeu ez utón is megakarja előzni azokat a 'nagy társadalmi veszedelmeket és betegségeket, amelyek — mint azt több államban látjuk — aa államnak életerejét támadják meg. As adóreform gyakorlati jelentőségű, másik alapgondolata a pénsügyi eredményre vonatkozik. K -zeiiut a reiorui ugy valósítandó meg, hogv az egyenes adókból jelenleg ssórmasó bevételt — állambevételeink közt az egyenes adókat elszigetelten tekintve - a lehetőségig biztosítsa, sem többet, sem kevesebbet. Az össsei adózók együttes terhe tehát a mai morodjou, de igazságosabban elosztva. A többletet visszaadja az állam az adómeutet létminimum összegének áldozat' hozzon. A • ngel 'I iek d. Az egyenes adók reformja. ) I áldozatelméh 'létrehívása aa a feladat, melynek Irta Dr. Exner Kornél. 1. közlemény. Egy egész adórendszert átfogó reform szükségképen mélyreható átalakulást idéz elő állami, közgazdasági és társadalmi életünk minden ré* örömmel kn/eijni. a kivetésit aktuális cikket a jel.;-. |iénziij\i ím tollából, aki íniiit egyetemi tanár és a .PénxUgj íja/uiit;',... .-. pénzügyi BfeakJsp felelős és nagy tudású szerkesztője is egyaránt htjhlvstirWaMi a nagy rcformkérdésUei szakavatottén hoszsasélani és »zt knaer! emelésével, a kevesblet ellen hivatva vau biztosítani az államkincstárt az általános kereseti Iadósak ós a jövedelemadónak kontingentálása. A reform e második alapgondolatából nyüI vánvató, bogy egyenes adóink újjáalakítása végleredményében általános teherkönnyités! éppen | ugy nem skeztlétesiteui, mint általáuosteheruőve|kedéat sem. A reform csupán tekoceltolosl jelent, a gyöngébb vállakról az erősebbekre. A kifejteti kettős alapelv megvalósítására a k.ivetkezo módon törekszik a reform; először egyes ig»szagtalan adóink teljes eltörlésével, illetve egves inlórésze.k eltávolításával: másodssor életképes hoaadéki adóink megtartásával éa megjavításává]; végül harmadszor: a tudományos elmélet követelményeinek és a gyakorlati élet viszonyainak megfelelő uj adónem behozatalával. Kitörli a reform: a családi tagok adóját az egéss vonalon, a II. osztályú kereseti adót ás az általános jövedelmi potadót : tovább névleg teljesen érdemileg részben: az I. osztályú ••- a VI osztályú kereseti adót: végül csak névleg ; a bányadót. Az I. osztálvu adó, mint különálló, nem fon ugyan létezni és az adósoknak foglalkozásuk Leghűbb udvarlója Ilalmav Volt, a vidék • _> leggazdagabb Földbirtokosa, kinek elhalváa RZÜlei, kofán önállóságra jutott. A lányos luauiak jó MSSMMI nézték, Ilaiinavt. mini igen jó partit ; miiidcnuüt: jelen kelleti lennie, nála nélkül nem volt szabad egy BStélyaek aem megtörténni, < >l iizoiibaii mindeii lány hidegen hagyta, mar kezdettől fogva vonzódott Lilihez, szerette öt, közeledni neonban, avagy vallomást tenni sohasem mén. i gyréeil nem nyeri a lány résséről bátoritusi, másreszt nem volt még - alkuhnu. Viszontaearelémre nem mert siámitaai, mert in -1 ii vett észre a lánynál semmit, amin.il annak azerelmére következtethetett volna. < )k is táneolni kezdtek. Mindi HM elragadtatással aéste őket, mint a legszebb leányi SS legtsebb férfiI együtt. — Mily szép pár, hogy ösaeeilleoének, hsngsoimk • megjegyzések körülöttük. Lili mélyen elpirult s lesütötte azeuaét, bár azt hívé, társa nem hallotta a msgjsgysést, — Hallotta'.' kérdezte Hnluiay, gyöngéden inegsKofitvs társnője kezét. Az felemelte fejét, széji besz.uh - kék szemet t.iii'i-.iii emelve, ki meglepetve látotl Lili are.ín kel nehéz kéiliyeseppet végiggördülni. — fáradt vagyok - kezdé — kérem üljünk le ... - rámutatva egy kéizeli kis diváiiyra, kérte társat vezesse <ali. Iliiliuuy attól a vágytól vezérelve, hogy egyedúi lehessen végre a leánnyal, nem odl VSSBUe a leányt ahová kérte, hanem a "agy terem mellett lévő kis hn!Íel-te|f inhe, hova tudta, ji'i ideig le III megy eenki. Lib meglepetve tekintett tár-ára. aaoohns nem s/.iilt semmit, gépieeen követte öt. Fáradtan dőlt hatra a egv pár pillanatig Lehunyt szemmel mosdulatlaaul ült. Ii--/.ül frsi magát, - kénlé Habnay izgatottan, megfogva társnője kezet és engedelnnt sem kérve — leült melléje, — Nem, köszönöm, már nein, — szólt Lili halkan. talán . . . tahin folytathatjuk is ... a tane.it . . . | null tel i« akart állni, azonban l.ilvü társa könyörgő tekintetét, ülve maradt helyén. Tudta, erezte, hn^\ ini tog következni, hisz regen megérezte annak assrelmét, es mégi.- léit. Eiies Lili, . • • kérem maiadjon, hisz elössör Ulti van alkalmam magával egyedid bes/élni, bevallani amit ugy is aejtkot • • • szeretem magát, szeretem, iniiitahogy esak egyszci szeretünk M eleiben . . . monda Habnay BZSgán kivid és csókokkal borította Lili kezét, akinek nem volt ereje art visszdiu/.ni. — Ugy-e maga is asersl . . . enyém lesz Lili még mindig mozdulatlanul ült helyén, . bár el volt kés/nlve a vallomásra, nem tudta izgatottságai palástolni t» nem felelve társa kérdésére, meieveii tekintett iiisgu dé. — Nem telel ~- miiiidá OSSlődottM Bl ifjú, — hál nem izeiét, nincs egy szava sem hozzám'.' . . . — ."Veretein . . . nagyon -zereleln — inoiulá isgStOttSM Lili, de ükkor nem tudott már magán uralkodni, előtörő kösyeil nem birván visesstojtani. — zokogni kezdett. Az itju karjaiba kapta ii láiivl, szenvedélyes szavukat suttogott fülel.e. él csókolta ahol érte, szemét, haat. ajkávsl a kait keresve. A la'iiv lassan kibonlakozi.lt az itju kar aibi'l halkan, remegő hangon szólt : — KII nem lehetek az • >n»* sohasem. — Mást szeret, ugye, mást tadli tájiUL dalmasan az itju — BKMMIJS meg Lili . . . a/tau inaink oiokre szétválnak - - lette hozzii mély sóba jjal. A hínv habozott egv ideig, ne válas/oljoiee igennel, a/lan miiidennek vége közöttük, de Bukkal jobbes szerette llalmiiyt, semhogy ilyen Ulódoa tudta volna elszakítani magától. Kebléből lio—

zu, mely síiicij tort elő, azonban csakhamar ciöt veve magán, halk, vontatott hangon isméi megszólalt. — - Nem szeretek iiiá-t, solia-ein szerettein . . hisz szivem kezdettől fogva az Oné volt . . de nem lehetek a felesége, sem az. < )né . . . se a másé . . . figyeljen ide, elmondok Valami) . . . és befogja látni, — be kell latina, hogy nem lehetünk egymáséi sohasem . . . Habnay izgatottan ült helyén, | szinte félt mit fog a leány mondani, mi lesz. boldogságának megöloje, bár teltette magában, hogy barmi less az, amit hullani fog, — u lány az nvé le-/ Künn a nagy terembea a csárdást régebben abbahagyva, tt cigányok bclekezdtek egv édse btlS magyar dalba, s mintha láb szavaihoz kíséretül szolgalmi halkan, mintha nsgyos távolról szólna: