Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-12-01

M • g j 1 I • " I • 1,1 ' " 'I *' n va> i'i r n a p'. SzerketltA*é( ét kiadóhivatal Geldneisj Gyula pspirkerssketlése, KI léf :

'-ik atdin, Hirdetéseket egyezség iseriat leitest a kiadóhivatal PARLAGON heverő erők. Társas életünkéi nem mondhatjuk van összetartozóuak, hogy abban a »mokratikus elvek, melyek manapság ár mindenfelé irányítják a közéletet, egvalósulbassauak. Pedig kétségei nem szenvedhet, bogy 5s társadalmai esak ngy lehet el képIni. ha az erek összefognak miuden izéleli dologban s ba mindezek de* okratikus alapon nyagosznak. Ez alap ílkül nem is lehel elképzelni oly tár* 'Iáimat, mely együtt érezzen, egy gon•lat vezesse és egybe forrjon abban a unkában, mely egy város előhaladát. szellemi nívójának emelését, k'iztzdasági tevékenységének eredmény esgél biztosítsa. Mihelyt irinos meg a demokratikus i|i. az erők szétforgácsolódnak, a tár dalom kasztokra oszlik, melyek egyástól széthúznak és így nein is lehel 6g esak gondolni sem arra. hogy a unka. amelyei igy osztályozottan véz a társadalom, hasznára legyen i köz.'tliek. Főleg SZÓ] ez olyan kis városok1. mint amilyen Pápa is. amely ha •sokszik is több oly intézménnyel, melket a modern haladásnak kétségtelen lei gyanánt lehet tekinteni, de mindezek ni magának a társadalomnak, vagy inkájának talajdonithatók, hanem in* bba parancsoló szükségnek, mely elül u kitérni nem lehetett 8 főleg várónk modern gondolkozású és tevékeny TÁRCA, A pántlikai hegyen/) A "I* á |< a i I. a p o k " «• padéit tárcája. — Irta Molnár Kálmán V starrt« p délután volt, Ilyenkor mindenhol netel a munka, oaak falna, a nótárius iknál van ia kivetni, hn valahoanau egy-kél sürgős inetán'iki/ik. Az ilyen vasárnap érkezett sürgős •ukni ugy hivják, hogy „tinneprontdk". Mi legl.li igy neveztük, ott a Balaton perion, Mn, kivételesen nem hozott a posta ilyen leproiitót, igy hal hent ültünk a saját szobiínki. a kiilvha ineliett, melyben ritmikusan patiot egy-két L'vif \ anlia-ab. Egyik kollegáin I ut vorész.v e öltözködött, miben az aaataira liaeter it kiöntötte erszénye lábnál, amelv n/"iibaii egy penészes garassal I let! lohh soha. mint amennyi egy ]'J forinttal •lésen fi/ei

et t tevé«Ijegyadwefc a bdonp végén ni s/okoti ... A tanmsnéil táluba készült, kalozni n tanítóval l'eilig iriő/ato. idő vau' ne tazö. billeg szel fütyúive. MVMVM li"lilja a ,t. ile ii a/eri megy, neki az niíl nem akadály, n szenvedélye a kártya. Mikni tltsegy,etak annyit innnd; Atlj Isten! •i A Titkai l"lr ttVSnrttf 1'4-iki estélvén olvasta Főmunkatárs: BAROD1 GEZA. A szerkesztésért felelés laptiiliíjdonos: A GOLDBERG GYULA N polgármesterének köszönhető, aki energikus kitartással, felfogva a kor követelményeit, penditetle meg ama intézmények eszméjét és vitte keresztül azoknak létesítését, a képviselőtestülettől támogatva. De iu nem erről van szó. Itt arról a kobórój akarunk beszélni, melynek tüze otl lappang magának a társadalomnak bensőjében. Kz a tüz. mely lappangva teljesen fölemészti magát és elenyészik, anélkül, hogy áldási hozó melegével teremtsen. Igenis parlagon hevernek- az erők, mert uiin-s kapocs, amely összegyűjtse s teremtő erővé fejlessze. Azt látjuk é's tudjuk, hogy egész tömege az egyesületeknek és köröknek végzi bomlasztó munkáját, sajnos, társadalmi rangok szerint osztályozva. Lebet, hogy szórakozás, vagy talán a közművelődés tekintetében is. némi hasznos munkál végeznék, de azt az egész társadalom, az egyöntetű társadalom nem érzi, nem élvezi és semmit uem nyer belőle. íme láttuk, amikor a győri ének- és Eeneegylet, valamint a komáromi dalegyesület városunkban hangversenyeket adott, láttuk — mondjuk — hogy mily szépen együtt volt képviselve a társadalom minden osztálya (fájdalom, hogv osztályról kell egyáltalán szólni.) S a dal egyesítő ereje összeforrasztotta őket és hányszor összeforrasztja minden nemes törekvésben, melyet városuk erdekében kifejtenek. S alig lép ki aa ajtón, már a másik kollégáin is (Ölkel s lassan, lábujjhegyen, hogy észre se vegveni, átszökik a priuoipálisboa t jobb tigyböa méitd buzgósággal kurizál a kisassi nivnak. (I is megteheti: diplomán Baltiamber, part iképes. Igy aztán magam maradtam s áhítattal ,>!vasiam tovább Milton ..Kiveszőit par.uliesuin.-at. Halotti esend vnn, esak I kályha pattogó tüze nes/el egyforma taktIISIikliati. meg a szivem ver hangosadban, az élvezett gyönyörűségtől. I'ár peréig olvastam igy, élvezettel, mikor valaki kopogott az ajtón s még mielőtt szólhat tani volna, már belül termett egy gazdag örvénve.-i aiiihfi : Iiekl Flórián. Amolyan se uem paraszt, se nem ur. livinvötii magas, daliás alak. Lehet ugy hatvan eves, de ez az i«|ó meg sem latszik rajta, esak leostitigö, hófehér bajusza jelzi a számos esztendőt, mely hümmögött inaradt. Szolid nézésű. wendet, zárkdsoti lerméesetfl ember, aki esak akkor beszél, ha kért lesik, vagv ha mar éppen szükséges. A reán niokké ialszik valami nagv búskomor* «iíg, inelv mar niagtbati is eleg, hogy feléje a legnagMibb tisztelettel közeledjünk Végtelenül érdekelt er a szóm >ru areu, meg I'iiiber. Föltettem hát magamban, hogy alkahmi • •liIÍII szólásra biriun, talán átkerül valamit meg. Lud BUM az életéből. < Inkény teleniil most is ez jutott eszembe, i h"gy It lüeget magáin eliitt láttam. ('sés JÓ napot adjon ar. Isten, Danám ntnm! KUHItatanafc *t Mrdnléal dijak a lap kitáéhhal ellhet k iildenüők. ap ara: egész évre l'J kor., félévre II k., negyedévre .1 k ilitér tornákéul 4u lillér. - Bgjret szám ára :i0 lill. Éppen csak ezt a példát ragadjuk ki a sok ' iziil. azok közül, melyek más városokban bizonyára üdvös eredményekéi szilinek, 1 nálunk elég ez az egy példa is. Mert, bár sokszor kisértették meg, uem sikerült soha megalakítani példáiul egy dalegyletei Ks nem sikerült bizonyára azért, mert a tenorista iparossal nem akart glédába állani a baritonista kereskedő, vagy szellemi munkás, viszont az iparosok és a többiek is. maguk között i*- külőmbségel találtak, korlátokal állítottak föl. Igv oszlanak BZél az erők s igv hevernek parlagon és vádnak haszonnélküliek ké. Mindazok, akik érzik a mi társadalinunknak eme hátrányos gondolkozását, álljanak élére egy mozgalomnak, mely hivatva legyen megteremteni nálunk is* az egységes tátsadalmat. Kezdjék meg a munkáit mindjárt egy dalégyesület létesítésével, amely dalegyesületuek tagja lehessen mindenki, akinek tehelsége van hozzá és máskülönben liszt,.*szeges polgára a városink, vagy munkása a társadalomnak. Aztán jöjjenek iinis egyesülések rendre, amelyeknek összeforrasztó ereje robbantsa >zét a mai társas \ iszonyokat, amelyek bizony városunk közéletére éppen semmi jól nem hoznak. Akkor hisszük és biztiuk benne, hogy az egységes társadalom megteremtésével városunk az igaz haladás és felvirágzás korszakának hajnalhasadását fogja üdvözölhetni. —i. — Magának is, Klóriáii bátyáin. — viszonoztam HÍ Vél yenen a köszöntését s kezet szorítottunk. — Kifelé indulok a pántlikai kegyre s gondoltam, benézek, hatlia velem tiiilana S amint hőrködmetiet szétlehhenti, az eg\ ik válláról teli-tariaznyn lóg alá, a másikról enikdhorös kulnes, I fomlolkoiltaiii egy pillanatig. Nem azon, hogv menjek-e hanem, hogy sikerül-e majd valamit megtudnom tote? Hamarosan tölkés/iilödtein s a léidig if hóban megindultunk a pántlikai hegyié. II ment i'liil, én ut.iiri. — Így könnyebb lesz — monda — majd én utat npiok. Nehezen haladtunk előre, m-rt I ttél lettetetesen onapkmltn nreunklm a havat s gvnkvnn inegkellett allaiiuuk, liogy a szélnek hátattőrdit VH, kissé megpihenjünk. — Tahin tülhet'"db lesz, ha füstölünk egyet. — monda n». oreg vontatott hangon s megkináll iMigem is egv szivarral. A tapló tüzénél rágvuji.at

unk s újra torteiiünk föl, a meredekre. Majdnem egv óiahossring gyalogoltunk, inig fölértünk it lieg\oldalbn Miulha valami nagy nyomaszt.', tehertől szabadultam volna meg, éppen ugy enzlem magamat, mikor a pineéhe léptem. Nem amolvau modern pinee volt az, mint in felé T> taobával, konyhával, rendes butoranttnl.