Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-08-18

urnák arra ;iz aggályára, hogy a kü­lönböző egyéni ízlések a mindig má­sok állal készíteti étkeket meg nem szok hatják. Először is az étkekei mindig' ugyanaz a konyhaszemélyzet késziti egy kitűnő főszakácsné vezetése alatt sumst már tapasztalatból mondhatom, hogy a jól készíteti ételekel nagyon] hamar megszokja az ember, mini ezt a nagy becskerek i legelőkelőbb csalá­dok példája tanúsítja, pedig egyetlen nagysága sem áll a tűzhelyhez, hogy 2IHI család ebédjei megfőzze, hanem igenis abban a nagyságák dirigálnak szabály szerűen alakított csoportokban, hogy a szakácsnők mii Főzzenek. Az étkekel pedig minden család hazaviheti olyan módszer szerint ke­zelve, mintha saját tűzhelyéről frissen kerülnének az asztalra s igy a csa­ládi élet megbontásáról szó sinus, sől ellenkezőleg, sukkal bensőbb családiI élei Fejlődik. Ugyanis a mai időben elfogadható szakácsnői alig lehet kapni s bizony nagyon ritka az a nagysága, akinek, a főző kanalai a kezébe nein kell venni s a kinek egész délelőtt agyon nem kell strapálnia magát, hogy aztán dél­után újból kezdje a vacsoráról való gondolkodást Hogy aztán egj ily agyoncsigázott háziasszony a végső­kig keserítve még a mssz cselédek által is milyen kedélybangulatol visz be a családba, ezt ugy hiszem sokan tapasztalhatják egész Veszprém vár­megyében és bizonyára Pápán is. Hogy aztán ezzel szemben milyen helyzetbe jut a közös konyha tagja, ezt igen élénken illusztrálja a Hollósné mű" kérdésére a Bp. Hírlapban egy fiatal uinéi által a<h»tt válasz, aki eg*y nagy kosár gyermek ruha tatarozásá­val foglalkozott. Lássa kérem eddig­elé soha nem jutott időm. Tartottam egy bonne-l és egy kis hu/.! Oo. állott a mérhetetlen rónaság köaepén fiatalosan, üde erdők köaepette; a \ail izolö bt>fu­totta a feliéi ulilalat éa májualtau akáevirágok bólogattak körülötte. Hárnaak ae bólogattak volna I . . . Köay vult a viráguk harmatja ama májusi alkoiivat "la. de a/, a harmat min vult miit", — meg a virág"!, is elperiaelődtek az Erzsike Imi" kényeitől . . . Az apja belátta, lu«gy valamit tan ő is lnliás volt, bogy a még jóformán gyeraaekleáay lelkét nem égessen térbeli a bűnön izerencsétlenaég es meg akart inki l>.•••-.11:i 11 i. — Szakitn az/al a gazemberrel es elfelejtek iminleiit ! A gyereket pedig majd "ilaadjnk vala­b"va ! A lennv egys/.eruiii, felelem nélkül felelt neki : — Köeaöüöm, ba inegboesátasz, de ugv sem tudnék tovább megmaradni itten. Minden bokor, minden tűs/ál reá emlékeztet. Kai amúgy sem tudnám e,leiedül "I. A gyermekemtől meg nem t.ignk elszakadni soha ' És elment. Feljött budapestié, veit egy ki­zugot a külvárosban meg egy varrógépet a Baag­takaritotl zsebpénzéiből, aztán meg nemeiül istmlotl e egy keveset franciául, fordítgatott liat a divat­lapoknak meg a gyet inekujságoknak. — Mar en esak igv fogok élni ezentúl! szobaleányt, szakácsnői nem kaptam, magamnak kellett főznöm; gyermeke­immel soha nem foglalkozhattam. Most mindkét alkalmazottamat elbo­csátottam, egy bejáró takarítónőt tar­luk s magáin nevelem gyermekeimet; minduyájan boldogok s megelégedet­tek vagyunk és hasonlithauanui ke­vesebbet költünk. Kz a válasz eléggé illusztrálja a közős konyha által teremtett hely­zetid. Egyébkén! ha érdekli t. Szer­kesztő urat. majd he fogom küldeni a közös konyha tervezetét s szívesen megadok minden kívánt felvilágosí­tást. I leghelyesebb azonban személye­sen meggyőződni, mint már oly sok nagyobb városból tették." Sorakozzunk tehát a közös háztar­s megvalósítására, ha a magunk érde­sít valóban szivükön viseljük. Erömérközések. Hogv a munkái éa munkaadó kösött nap­ip után oly sok hosszantartó és elkeseredett őmérkőzéa van. annak oka főként az. hogy a erveakedésben erkölcsi és anyagi aaohdaritálaal óit. meg-okszorozó munkásság többnyire aaer­•zetleu es egymással is versenv hunban levő unkaadókkal áll BSembeu. Az erőviszonyoknak munka-télre kedvezői>b ezen aránytalansága, kozva még azzal, h gy a munkássservesetek .a ugyan jogilag bizonytalan, de egyúttal igen lelo-seginentes helyzetben vannak, okozza a/.t eredményt, hogy tnunkásréssröl gyakran a 'gos es méltányos kivánalmakhos oly egyob iluan túlzott, vagy merőben hatalmi jellegű iveteliueiiyek kapcsolódnak és föllépésük azokért v a krau oly tormában éa eszközökkel történik, melyek az elfogulatlan szemlélő részéről is a egyenesen a jósanul felfogott munkásérdeksl támpontjából is csak belytelenitbetők Viszont a másik fél részéről, egyrészt i mnkásfél tulsáaaiuak vissaahatásakéut, aaoubai lotnlotta 1 aiuassyiiak, mikor az először felkérést) Mgéayes otthonában — de legalább a gvermeken em kerül holmi idegen népségek közé ! Majd Csal legelőnk valahogy ! — Miesoda banális romantika! - sóhajtó•' laikttSaa Tsméasy. - Nem is tudtam, hogv mag •gényhösnö! I le azért nem tett semmit, hogy a BOTI miaunkat költőibb valósággá varázsolja. A fiatal anya pedig szó szerint Leváltott: unt mondott. Bámulatos könnyűséggel tudót -mondani mindarról, ami odahaza az életét kellt gondtalanná szinezte • esudalalos gyors: ággal tanult bele nj kötelességeibe. Ha eselőtt uadarak esatogása volt a muzsikája, most a tiána ;Ünyogése töltötte be a szivét s inig otthon eg et'irt rózsaág okozott kis szivének keserűsége IIO-I minden fajdalmát a hóleső melleit sirta e Ilikor a kicsikének loga jött. De végre ez. ia esa hunit s most boldogan hallgatta a g verek ne •sendes, szabályos léieszet vét elét, beékelve turn ejeeskejét a kocsit, ik leboesálutt esipkes, ke uggonyei kozé . . . * • * Ana riadt lel, hogy egy koesi állott meg ;apu előtt. Nem mintha a ki váncsiság hajion 'olll.'l, — biir a IluzoL'iöiv-uleaban e.'V (damil gen gyakran mar alapjában véve is merevség uutatkozik. mely hasonlóképen esak túlzásnak niliosltheto és a helyeseli felfogott munkaadó udekekbol is csak rosszalható. A munkásság túlzása ós a munkaadók me­ev.sége, mindkét télnek a másikkal izemben eljes bizalmatlanságát és elkeseredett gyttlölkö­lósét vonja következésül. Kz okból azok a man« iásmozgalmak is. amelyek nagyobb bonyodalom ndkül a muukáavissonyuak az adott körűimét yek ISeríut lehető és jelentől javítását valósíthatták ,'oliia meg, gyakran tajulnak meddő hatalmi vérd.sek lelett tusakodássá. Végük többnyire, logy mindkét tél nagy károsodásai utal. kime­rülve, mindkét oldalról kikapcsolják a meddő kérdéseket és visszatérnek a gyakorlati viszonyok rendezésére, a bovS már a mozgalom kezdetén lejuthattak volna. Meggyőződésünk az. hogv a muukásviszony Alakulásának mikéntje fölött a ket tel közt ke­letkező tömeg súrlódások a mai reudezettleo, zűrzavaros viszonyok szerint napról-napra jelen­tősebb közérdek - károsodással járnak : az ipar­nak létérdekeit veszélyeztetik, a munkások hely­zetük elérhető javításából képest rendkívül nagy és magukra is káros erőfeszítéseket kénytelenek tenni: tehát a munkaviszony körül folyó erő­mérkőzés mai módja mindkét félre, igy A köz­érdekre is szerfölött hátrányos. Ezért A ket tél kőzött aa erőmérköaéa te­kintetében mutatkozó egyenlőtlenségek mindkél irányban megszüntetendők. A hasonló erő f a k t o ­tokként küzdő felek mérkőzéséből inkább \arhato hogy egyik télre sem eredményes súlyos mél­tánytalanságot, hanem mindkét Jelre lehetóseg­s/.erü kndégitést. nyújtó megegyezéshez vezet. Azért, míg egyrészt a munkások izerves­kedésél siismerendönek másrészt az iparosoknak munkaadó szövetségekben szervezkedését szük­ségesnek találjuk. A keletkező inuiikaado-szo­vetsegek azonban ne legyenek merev haivi intézmények, hanem —bar a közösség erejével védekezzenek minden túlzásba hajtott és egyol­dalúan hatalmi jellegű követelések ellen — min­denkor ismerjek el a munkásság méltányos kívánalmait és igv ekézzenek odahatni. hogy a két. tél között a munkaviszony közősön es kol­koesi Határozottan saensáeiősl - de megijdi hogy felébred a kicsik.' Ösztönszerűleg kidugta fejéi az ajtón földszinti lakás volt, az ajtaja egyenesen a kapusaimé nyílt!), mint olyankor, mikoi oaeadre szokta kérni a kapu alatt haaenroad aahaaoukat. Tainassviie éppen akkor tette be a kaput maga man. Mikor meglátta a rémüli BTOH gver­iii'kot, amint az. ajtóból visszahokó.t. ugv erezte, | iniutha szíven ütötték volna. Megállott előtte, kemé­nyen a szeme közé nézett s maga sem tudva, hogyan, egysaerre kiröppent az AJKÁN! — Maga az, akit keresek! Tudom! Krzsike most már még jobbon megijedt : va­lami ösztönszerű félelme támadt. Kélt ettől a naia 1­inas, elegáns a-s/.niiylói. aki a maga érett v irtilő Inépségéhez "ly dacos bfiaakaaa^gjsl áilott előtta a j beljebb húzódott SS BJtólélfátÓl. Az AAAAWAY nem engedte. Meglógta a kezet s ugy megszól itotta. hogy amaz. FELSSISZEAL a fáj­dalomtól. Ugy-,' maga az? Ne tagadja! Krzem ! — -ngla rekedten — Ili' asszoiivoin ! Ka . . . Ks majd sírva kérdezte : — Kit keres assz"tiv"in'.' lilltivosaii vetette fel tejét az ass/.onv dili ­váll lökte ,ida :

Next

/
Oldalképek
Tartalom