Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-06-02

kerülni, — nem állják meg helyüket. Mert, ha a jövőre Való tekintettel előrelátóan a belváros csatornahálózata ugy készül el, hogy később a város kedvezőbb pénzügyi helyzete idején a többi városrészek minden bonyodalom, a régebbi ásatások és esetleges csőlerakások megújítása nélkül lesznek

1 a belvárosi hálózatba bekapcsolhatók, megdől a lenti kifogás; ereje. De még az esetben is, ha nem volnának némi komplikációk majdan az egész hálózat kiépítésekor elkerülhetők, — mondom, — még akkor is inkább kerüljön valamivel többe annak idejéül a teljes csatornázás, de a sürgőssen védelemre szoruló belvárosi épületeket elpusztulni nem engedhetjük és az adÓZÓk Vállára a teljes hálózat kiépítésével járó horribilis terheket ma nem helyezhetjük. A teljes csatornázás híveinek egy másik argumentuma továbbá az. hogy igaztalanság a csatornázás előnyeiben a Városnak esak egy kisebb területid részesíteni. Ámde a többi városrészek nem panaszkodhatnak méltánytalanságról, mert tapasztalhatták, hogy ahol van partikuláris bajról, vagy reformról nem szó. a képviselőtestület egyformán bőkezű minden városrészszel szemben. Köztisztasági, tehát egészségügyi szempontból is bizonyára a teljes csatornázás volna a legüdvösebb. de ha ezen terv elé a város anyagi helyzete által vont korlátokat kell állítani, a belvárosban pedig még pénz áldozatok árán is sürgősen meg kell építeni a részleges bálózatot, nincs más hátra, mint e terv legalkalmasabb keresztülvitelére megfelelő módokai keresni. Hiszen maga a fÖldniivelésügyi miniszter hangsúlyozza leiratában azt, hogy külön szakértők a talajvíz megszüntetésének miként való orvoslására nem küld azért, mert Lokális viszonyainkat alapohogy hazakiséi'heest MI. mert különben es az ur még tovább il tolakodnék. A íeaur akkorára mar kitápászkodott a bőből t-s neki akart menni Sándornak, ele jé,l megnézve a hatalmas elő.-., tagbaszakadt legényt, nein int rt vele in. esem kikezdeni. — Majd HOLNAP számolunk — vetette oda éa a kabátjában mintha névjegy után keresgélt volna. — Csak adja Ida, legalább magi rom a lapban a dolgot, a nevével együtt, aztán szívesen a rendelkezésére állok, sok gyönyőiüséggel lógom ont megfaragni. Az erélyes szavakra azonban a névjegy esak nem akart előkerülni, és az urti oiendeaea el* ódalgott. A leány hálálkodva kapaackodott kitérője karjába és az izgatottságtól elfogadva, alig birta szívességét mégis köszönni. — Köszönöm uram, koetónóml Mivel hálálhatom meg szívességét? — Kiég jutalom, hogy hazakísérhetem! Bizony isten, ma reggel még nem gondoltain volna arra. hogy estére oly kétíves kalandom lesz. — De hátha haja lesz miattam T — Azzal az urfival? — kneugott fel a fiatal einher — legyen nviigotlt az kerülni fog engem, ha megtudja a nevemet. Kléggé ismeretes vagyok arról az oldalról, hogy nem jó velem párbajozni. Nem mintha valami hites vivő volnék, de uern lélek Sohasem. Az. életemmel nem sokat törődöm, san ismerő szakközegei kijelentették, hogy egyedül a város részleges csatornázása képes a bajon segíteni. Ha tehát városunk legnagyobb és legforgalmasabb részének sürgős érdeke, anyagi helyzetünk és a szakértői vélemény együttesen arra utalnak, hogy az tmminens bajt a belváros csatornahálózatának megépítésével hárítsuk el. nem szabad haboznunk és késlelkednünk. Tűzessék ki a városi közgyűlés tárgysorozatára mielőbb a részleges csatornázás, a belváros csatornázása! A mindennapi kenyér. Ha számot vetünk azzal, hogy jobban táplált szervezet, a betegségekkel szemben ellenállóbb, Imgy a jó táplálkozás a ruházat fogyatékos voltát, a külső hőmérséklet csökkenéséi bizonyos határig ellensúlyozza, él lídvetjük azt a kérdést, hogy hazánk milliói vájjon elég jól tápláltak és elég jol t áplaikozhat nak-e ? Kénytelenek vagyunk a legluttáiozattabb nemmel felelni, Ks e tekintetben ne gondoljuk, hogy csak az ország szólein. a hegyei vidékek lakói táplálkoznak gyarlón: áttimesét dolgában méltán panaszkodhatnak a nagyobb társadalmi középpoiitok s közöttük a mi szépséges székesfővárosunk is. I te mindenütt legrosszabb helyzete van az úgynevezett értelmiségnek, melyhez mi IS tartozunk, mert a különféle okoknál fogva nyilvánuló drágulásokat, tehát az élelmiszer drágulását is, senkire sem háríthatja át, hanem azokat egyenkint és összességben elviselni tartozik. Tizenöt év óta ügyelem ut.g élelmiszereink árhullámzását. Ma átlagban többel, mint ÓU százalókkal élünk drágábban, mint esak lö évvel ezelőtt is. Vájjon hányan vaunak olyanok, akik keresetükből él Ve, forgalmukat ezen idő alatt ÓU mázaiékkai fokozhatták? Azt hiszem nagyon kevesen: pedig az igazság azt követelné, hogy az élelmiszerek árai az Ortság lakosságának ne esak egyes, hanem az OSSZ.ES osztályainak érdeke szerint alakuljanak. Sok. függőbben levő társadalmi feladataink között nem legutolsó az. hogy az okszerű táplálkozás lehetőségét biztosítsuk s meggyőződésem, Imgy már nemsokára számosan lesznek, akik vagy velünk, vagy mellettünk eros mozgalmat fejtenek ki. hogy a k './.élelmezés súlyos terhei elviselhetőbbekké váljanak. elszánt, bátor vagyok es azt hiszem, ennek köszönhetem, hogy még sose kaptam ki. Nem adok az életemre egy fityinget sem, én nem ragaszkodom hozza', hát ö ragaszkodik hozzám. Könnyetlén, termés etesen beszélt a riatal ember és a leány, mikor egyik lámpa alá értek, gyönyörködve LÁTTA, hogy milyen csinos legén v a kitérője, Az arca egészséges, piros volt a legénynek és a szeme, mig beszélt, jókedvű vidámsággal, barátságosan ragyogott a leányra. Kis szőke bajusza szép metszésű piros szájat árnyalt és beszéd KÖZBEN ajkai közül egészséges fehér fogsor villant elő. Az egész legény Csupa fiatalság, csupa erő és csupa kedély volt. Igazi fesztelen, vig bohémé legény, tele jókedvvel, poé/.issal, könnyelműséggel, de amellett életfilozófiával is. — Nem tulok semmire semmit és nem veszek komolyan semmit ! Az. élet komédia, bolond aki komolyan veszi! Kgy darabig játszik velünk a sors, azután les.'.por a földbe, t Istobasag minden ! . Igaz, Ind laknak ? — A Tavaszmező-utcában. — Mindjárt ott leszünk! l'etlig KÁR! Szivesen menteni volna még tovább Oniicl. Nem bők akar uz lenni! Csakugyan ugy érzem. — Kn is mentem volna' — mondta halkan a leány. A fin felkacagott: — Bocsásson meg! Kijárt u szám! De lássa, én már ilyen vagyok! Arai a szivemen, az. a szá-