Pápai Lapok. 34. évfolyam, 1907

1907-06-02

kerülni, — nem állják meg helyüket. Mert, ha a jövőre Való tekintettel előre­látóan a belváros csatornahálózata ugy készül el, hogy később a város kedve­zőbb pénzügyi helyzete idején a többi városrészek minden bonyodalom, a ré­gebbi ásatások és esetleges csőlerakások megújítása nélkül lesznek 1 a belvárosi hálózatba bekapcsolhatók, megdől a lenti kifogás; ereje. De még az esetben is, ha nem volnának némi komplikációk maj­dan az egész hálózat kiépítésekor elke­rülhetők, — mondom, — még akkor is inkább kerüljön valamivel többe annak idejéül a teljes csatornázás, de a sürgős­sen védelemre szoruló belvárosi épü­leteket elpusztulni nem engedhetjük és az adÓZÓk Vállára a teljes hálózat kiépí­tésével járó horribilis terheket ma nem helyezhetjük. A teljes csatornázás híveinek egy másik argumentuma továbbá az. hogy igaztalanság a csatornázás előnyeiben a Városnak esak egy kisebb területid részesíteni. Ámde a többi városrészek nem panaszkodhatnak méltánytalanság­ról, mert tapasztalhatták, hogy ahol van partikuláris bajról, vagy reformról nem szó. a képviselőtestület egyformán bő­kezű minden városrészszel szemben. Köztisztasági, tehát egészségügyi szempontból is bizonyára a teljes csa­tornázás volna a legüdvösebb. de ha ezen terv elé a város anyagi helyzete által vont korlátokat kell állítani, a bel­városban pedig még pénz áldozatok árán is sürgősen meg kell építeni a részleges bálózatot, nincs más hátra, mint e terv legalkalmasabb keresztül­vitelére megfelelő módokai keresni. Hi­szen maga a fÖldniivelésügyi miniszter hangsúlyozza leiratában azt, hogy kü­lön szakértők a talajvíz megszüntetésé­nek miként való orvoslására nem küld azért, mert Lokális viszonyainkat alapo­hogy hazakiséi'heest MI. mert különben es az ur még tovább il tolakodnék. A íeaur akkorára mar kitápászkodott a bő­ből t-s neki akart menni Sándornak, ele jé,l meg­nézve a hatalmas elő.-., tagbaszakadt legényt, nein int rt vele in. esem kikezdeni. — Majd HOLNAP számolunk — vetette oda éa a kabátjában mintha névjegy után keresgélt volna. — Csak adja Ida, legalább magi rom a lapban a dolgot, a nevével együtt, aztán szívesen a ren­delkezésére állok, sok gyönyőiüséggel lógom ont megfaragni. Az erélyes szavakra azonban a névjegy esak nem akart előkerülni, és az urti oiendeaea el* ódalgott. A leány hálálkodva kapaackodott kitérője karjába és az izgatottságtól elfogadva, alig birta szívességét mégis köszönni. — Köszönöm uram, koetónóml Mivel hálál­hatom meg szívességét? — Kiég jutalom, hogy hazakísérhetem! Bi­zony isten, ma reggel még nem gondoltain volna arra. hogy estére oly kétíves kalandom lesz. — De hátha haja lesz miattam T — Azzal az urfival? — kneugott fel a fiatal einher — legyen nviigotlt az kerülni fog engem, ha megtudja a nevemet. Kléggé ismeretes vagyok arról az oldalról, hogy nem jó velem párbajozni. Nem mintha valami hites vivő volnék, de uern lélek Sohasem. Az. életemmel nem sokat törődöm, san ismerő szakközegei kijelentették, hogy egyedül a város részleges csator­názása képes a bajon segíteni. Ha tehát városunk legnagyobb és legforgalmasabb részének sürgős érdeke, anyagi helyzetünk és a szakértői véle­mény együttesen arra utalnak, hogy az tmminens bajt a belváros csatornaháló­zatának megépítésével hárítsuk el. nem szabad haboznunk és késlelkednünk. Tűzessék ki a városi közgyűlés tárgy­sorozatára mielőbb a részleges csator­názás, a belváros csatornázása! A mindennapi kenyér. Ha számot vetünk azzal, hogy jobban táplált szervezet, a betegségekkel szemben ellen­állóbb, Imgy a jó táplálkozás a ruházat fogyaté­kos voltát, a külső hőmérséklet csökkenéséi bizo­nyos határig ellensúlyozza, él lídvetjük azt a kérdést, hogy hazánk milliói vájjon elég jól tápláltak és elég jol t áplaikozhat nak-e ? Kényte­lenek vagyunk a legluttáiozattabb nemmel felelni, Ks e tekintetben ne gondoljuk, hogy csak az ország szólein. a hegyei vidékek lakói táplál­koznak gyarlón: áttimesét dolgában méltán panaszkodhatnak a nagyobb társadalmi közép­poiitok s közöttük a mi szépséges székesfővá­rosunk is. I te mindenütt legrosszabb helyzete van az úgynevezett értelmiségnek, melyhez mi IS tartozunk, mert a különféle okoknál fogva nyilvánuló drágulásokat, tehát az élelmiszer drá­gulását is, senkire sem háríthatja át, hanem azokat egyenkint és összességben elviselni tartozik. Tizenöt év óta ügyelem ut.g élelmiszereink árhullámzását. Ma átlagban többel, mint ÓU szá­zalókkal élünk drágábban, mint esak lö évvel ezelőtt is. Vájjon hányan vaunak olyanok, akik keresetükből él Ve, forgalmukat ezen idő alatt ÓU mázaiékkai fokozhatták? Azt hiszem nagyon kevesen: pedig az igazság azt követelné, hogy az élelmiszerek árai az Ortság lakosságának ne esak egyes, hanem az OSSZ.ES osztályainak érdeke szerint alakuljanak. Sok. függőbben levő társa­dalmi feladataink között nem legutolsó az. hogy az okszerű táplálkozás lehetőségét biztosítsuk s meggyőződésem, Imgy már nemsokára számosan lesznek, akik vagy velünk, vagy mellettünk eros mozgalmat fejtenek ki. hogy a k './.élelmezés súlyos terhei elviselhetőbbekké váljanak. elszánt, bátor vagyok es azt hiszem, ennek köszön­hetem, hogy még sose kaptam ki. Nem adok az életemre egy fityinget sem, én nem ragaszkodom hozza', hát ö ragaszkodik hozzám. Könnyetlén, termés etesen beszélt a riatal ember és a leány, mikor egyik lámpa alá értek, gyönyörködve LÁTTA, hogy milyen csinos legén v a kitérője, Az arca egészséges, piros volt a legénynek és a szeme, mig beszélt, jókedvű vidámsággal, barátságosan ragyogott a leányra. Kis szőke ba­jusza szép metszésű piros szájat árnyalt és beszéd KÖZBEN ajkai közül egészséges fehér fogsor vil­lant elő. Az egész legény Csupa fiatalság, csupa erő és csupa kedély volt. Igazi fesztelen, vig bohémé legény, tele jókedvvel, poé/.issal, könnyelműséggel, de amellett életfilozófiával is. — Nem tulok semmire semmit és nem veszek komolyan semmit ! Az. élet komédia, bolond aki komolyan veszi! Kgy darabig játszik velünk a sors, azután les.'.por a földbe, t Istobasag minden ! . Igaz, Ind laknak ? — A Tavaszmező-utcában. — Mindjárt ott leszünk! l'etlig KÁR! Szive­sen menteni volna még tovább Oniicl. Nem bők akar uz lenni! Csakugyan ugy érzem. — Kn is mentem volna' — mondta halkan a leány. A fin felkacagott: — Bocsásson meg! Kijárt u szám! De lássa, én már ilyen vagyok! Arai a szivemen, az. a szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom